Ugrás a fő tartalomra

RECEPTEK A MAGYAR KONYHÁBÓL XIII.


     Igen, igen, és igen. Ismét Receptek a magyar konyhából. Hogy már a tizenharmadik? Igen, jól olvasod, már a tizenharmadik főzőestnél tartunk, 13 hónap után az első összejöveteltől. Hihetetlen, hogy repül az idő, hiszen csak most kezdtük! Eléggé bizonytalanul, várakozásokkal telve vágtunk bele, hogy hogyan is fog sikerülni egy új ötlet megvalósítása. És csodával határos módon itt vagyunk a következő jó hangulatú főzőcskén.

Editke, Irénke, Marika, a szakácsnőink


     Ismét elmondhatom, pontosabban leírhatom Nektek, hogy az érdeklődés egyáltalán nem apadt el. Még mindig kedvelnek (és mindig jobban és jobban) külföldi vendégeink. Már van egy megszokott kis csapat, illetve mindig csatlakoznak hozzájuk újabb és újabb határontúli rajongóink. Első alkalommal talán senki nem tudja mire számítson (mint ahogy most egy cseh fiatalember, aki jól megebédelve, teli gyomorral jelent meg, mert nem tudta mire számithat). De elmondta, hogy legközelebb egész nap koplalni fog, hogy ezeket a mennyei étkeket jobban ki tudja élvezni nagyobb adagokban is. 
     Ez alkalommal sem okozott csalódást a főzőbrigád, avagy Editke, a főszakács, és Marika Irénkével mint szakácsnőink. Már kora reggeltől sürgölődtek a konyhában, pucolták a krumplit, vágták a babot, szeletelték a húst.  Persze az előkészületi buliból a mi Jánosunk sem maradhatott ki, ő is kivette a részét a munkából. Fő feladatai között ismét a dokumentáció volt, legyen szó videóról vagy fényképekről. Persze emelett besegített a főzés aktív folyamatába is.
         A menü ismét magáért beszélt. Előételként egy jó kis magyaros zöldbablevessel kezdtük. El sem tudom mondani, milyen finom volt. A színek és ízek harmóniája szerintem mindenkit elvarázsolt. Ezt követte főételünk, a már régóta várt brassói aprópecsenye. Ahogy a vendégeinket kérdezgettem előtte, semelyik külföldi nem tudta, mire számítson. A neve, majd később a kinézete sem volt nekik ismert. Ennek ellenére a repetázás mindenkinél bejött. A hozzákapott házi savanyúság volt pedig a hab a tortán. Nagyon jó ízek egyvelege volt ez a recept. De itt még  nem ért véget a főzőest, hisze jött a dezert, ami talán egy kicsit már ismertebb volt. Ez volt a Zserbó szelet, ami Gerbeaud svájci cukrász nevéhez fűződik. Az őróla elnevezett cukrászda az egyik leghíresebb, mely Budapesten a Vörösmarty téren foglal helyet. Egyedi stílusa és receptjei mindenkit képesek rabul ejteni.

Magyaros zölbableves
Brassói aprópecsenye
Zserbó szelet

         Ezen az estén egy kis különlegességgel készültünk vendégeink számára. Most nem az ostravai Csalogányok daloltak nekünk, hanem Bors István, a magyar klub egyik alapítótagja mutatta be kedvenc együttesét, az Omegát. Ennek apropóján a Gyöngyhajú lány című nagy slágerüket mutattuk be magyarul, angol felirattal. Ezt a dalt a cseh vendégeink is ismerték, ugyanis megvan a dal cseh verziója is.

Bors István az Omegáról


        Az este ismét fantasztikus hangulatban telt el. Jót szórakoztunk, énekeltünk, beszélgettünk és mulattunk. Köszönjük mindenkinek!

Az ételek elkészítésének lépései az alábbi linkre kattintva elérhető:

A bejegyzést készítette: Ivkovič Krisztina

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Erdély az ízek birodalma II.

Barangolás Udvarhelyszéken és a Sóvidéken
Másnap a reggelit követően a Székelyudvarhelyhez közeli szejkefürdői forrásnál álltunk meg kortyolva egyet a gyógyvízből, majd pedig a borvízmúzeumba vittek el minket erdélyi barátaink. A múzeumban még a mai napig látható Orbán Balázs szobra, az ő neve szorosan összekapcsolódik Szejke-fürdővel, amellett hogy fényképeivel megörökítette a kor természeti, épített és néprajzi örökségét, felvirágoztatta az ottani fürdő kultúrát is. A rossz időjárási körülményekre való tekintettel sajnos nem tudtunk felmenni a Hargitára, a székelyek szent hegyére, így helyette a parajdi sóbánya felé vettük az irányt. Útközben megálltunk Tamási Áron sírjánál Farkaslakán, ő az egyike a három Áronnak, akire a székelység a mai napig nagyon büszke, ahogy egy ottani mondás tartja: „Tamási Áron, Márton Áron és Gábor Áron/ Székely népünk büszkesége mind a három”.

Ki is volt Tamási Áron? Író, neki köszönhetjük az Ábel trilógiát és nem mellesleg ő volt, aki a székely nyelvjárá…

Erdély az ízek birodalma I.

Erdély, az óriások földje, ahol a hegyek a felhőket érik. A mellettünk elsuhanó vidék olyan, mint egy szépen megfestett tájkép, ahol a részletek tökéletes színkavalkáddá állnak össze. Magasabbnál magasabb hegyek vidéke ez, amit a természet gyönyörű zöld színű, sűrű, erdős mintákkal tarkított szőnyege borít. Erdők és határtalan, napfényben úszó zöld, kövér mezők, amelyeken csordák legelésznek, ahol a dombokra a folyamatosan vándorló fehér felhők árnyéka vetül. Amikor visszagondolok az ott töltött egy hétre, ezek a képek villannak emlékezetembe. Azonkívül, hogy bejártuk Erdély egy kis szegletét, még az ottani ízekbe is sikerült belekóstolnunk. De ne rohanjunk ennyire előre, kezdem a legelején! 
„Esőhozók”
Egy szürke, borongós, esős nyári kora reggelen Bors-Fiszli Editke, Bors István és e sorok írója magunk mögött hagytuk a régmúltat idéző rozsdás gyárkémények, kohók és bányák világát, a mi Osztravánkat. Ezerháromszáz kilométer állt előttünk, a szomorkás esős időjárás végigkísért minket …

Egy fél évnyi AED tevékenység, röviden és tömören

Egy fél évnyi AED tevékenység, röviden és tömören     Szeretett Prágánkban az új szemeszter még csak jövőnek számított szeptember végén, az idén 60 éves AED héttagú képviselete, beleértve az új elnökségi tagokat viszont már elkezdte a munkát, egy szinttel feljebb, a Diákhálózat Hallgatói parlamentjén. Ja, már miután odaértünk, mert nem csak egy autónk veszett el… 
     Azzal a lelkesedéssel estünk neki rögtön hétfőn a saját rendezvényeink tervezéséhez is, új tagokkal bővülve. És ez meg is mutatkozott a nyitógyűlésen: „50 perc alatt megszerveztünk egy egész szemesztert, ez má’ valami!” És még mindig ugyanezzel a lendülettel pár nap múlva meg is nyitottuk a szemesztert egy kellemes kis sörözés keretein belül. Voltak új arcok, meg új nevek, aztán már csak össze kellett rakni őket…
     Két héttel később, a brünni Kafedik Mega7vége nevű rendezvénye után vasárnap természetesen teljesen fitten találkoztunk a Prágai Magyar Katolikus Lelkészség (azóta már plébánia lett) udvarán délelőtt a tanév…