Skip to main content

Posts

Showing posts from 2017

Két főzés egy csapásra

Két főzés egy csapásra                2017  elején megkaptuk az értesítést, miszerint ebben az évben a Receptek a magyar konyhából még öt alkalommal kerül megrendezésre. Ebből kettő megtörtént tavasszal, és a nyári szünet utánra hagytuk a maradék hármat. Az őszi szezonból az első szeptemberben, a második októberben zajlott, a harmadik és egyben utolsó még csak tervben van december elejére. Mivel a szeptemberi főzés után eléggé nagy volt a sürgés-forgás mindenkinél, ezért a blogbejegyzés is kimaradt a terveztünkből. De nem kell félni, mert most itt az alkalom a pótolásra mindkét őszi főzőestünkről.                A szeptemberi főzésre eleve sok emberre számítottuk, mivel a nyári időszak hosszabb kihagyása után sokan már türelmetlenül várták a magyaros ízeket. Nem is volt ez másképp, hiszen a létszámunk negyven körüli volt. Természetesen nem hiányozhatott a külföldieket (mindenki, aki nem magyar) képviselő embercsoportosulás, akik már elvből nem hagyják ki eme remek alkalmakat. Ra

Rendhagyó magyaróra a Károly-hídon

Minden diaszpórában szervezett magyaróra különleges, és nehezen összehasonlítható az anyaországi illetve a határon túli tanórákkal. Ráadásul még ezeket az alkalmakat is lehet rendhagyókká tenni. Így történt ez az Iglice szervezte prágai magyar iskolában is egy szép őszi napon, amikor a Petőfi ösztöndíjas helyettesítette a nagycsoportosok tanárnőjét. Az osztály jelenleg egy képzőművészeti versenyre készül, ahol Prágát mutathatják be a saját szemszögükből a diákok. Azért, hogy jobban megismerjék a lakhelyüket, prágai legendákat olvasnak magyarul – így bővítvén szókincsüket a diákok. Érdemes ilyenkor saját szemmel is megcsodálni a híres helyszíneket, épületeket vagy éppen szobrokat, hogy átérezzük a hely szellemét, hangulatát. Ez alkalommal Bruncvik vitéz legendájával ismerkedtek meg a tanulók. Elsőként egy kis matematikai feladványt kaptak: hány szobor is található a Károly-hídon? A szoborszámlálás után pedig szemügyre vettük a hős Bruncvik szobrát, az aranykardját és a hűséges oroszl

Magyar gulyás a szent Vencel-napi ünnepségen

Szeptember 28-a nemzeti ünnep Csehországban. Ekkor ünneplik ugyanis Szt. Vencel, Csehország patrónusának napját. Lovosicében immár hagyományosan igazi magyar gulyással és töltött káposztával teszik feledhetetlenné az alkalmat. Csányi Sándor szolnoki gulyáskirály és Bihacsy László, a szabadtűzi sütés-főzés mestere idén is hihetetlenül finomat alkotott. A háromszáz literes bográcsok alig néhány óra alatt kiürültek, a hatalmas fehér kenyerek elfogytak, és a többi magyar finomságból is már csak néhány darab maradt késő délutánra, így aki későn érkezett, már „csak” pogácsát, kalácsot és puncsos süteményt talált. De nemcsak az ott elkészített ételeket lehetett ízlelgetni, a főszervezőnek Pospíšilová Ivetának (aki egyben a Magyar ház vezetője is) gondja volt arra is, hogy magyar fűszereket is legyen alkalom vásárolni, így tegyék kicsit még érdekesebbé ételeiket a látogatók. Csányi Sándor büszkén kavargatta a gőzölgő étket, mondván: hamarosan hivatalosan is hungarikum lesz a receptje. Így l

Brünni Babylon

Brünn (Brno) városa immár tizedik alkalommal szervezte meg a helyi kisebbségek fesztiválját, a Babylonfestet. Brünnről a magyar olvasóknak talán Spilberk vára, annak is a börtön része jut elsőként eszébe, ahol a magyar jakobinusok tizenöt tagú csoportja, élükön Kazinczy Ferenc íróval raboskodott. Azóta már sok víz lefolyt a Dunán illetve a Svitaván, és Brünnben is sok minden változott, így az ott élő nemzetiségek egymáshoz való viszonya is. Ezt bizonyítja az immár tizedik alkalommal megrendezett Babylonfest is, a morva fővárosban és annak környékén élő kisebbségek fesztiválja. Az egyhetes esemény résztvevőit nemcsak a környező népek (lengyelek, magyarok, németek, szlovákok, romák, ruszinok, ukránok), hanem a különböző okokból ide került nemzetek is (bolgárok, oroszok, vietnamiak) alkotják. A színvonalas rendezvény elsődleges célja az, hogy megismerjék egymás kultúráját, gazdagítsák és kiegészítsék egymást, rámutassanak arra, hogy együtt, közös erővel és akarattal, egymás

A Berouni fazekasvásár

Kevés olyan nemzetközi fesztivál van, ahol ne lenne valamilyen módon képviselve a magyar kultúra. Így van ez évről-évre Berounban is. Idén huszonegyedik alkalommal szervezték meg a Berouni fazekasvásár t , ahol 300 mester mutathatta be portékáit. A külföldi vendégek sorát nagyrészt a magyar fazekasok és keramikusok alkották, összesen tizennyolcan jöttek Magyarországról, de engedtessék meg e sorok írójának, hogy a kolozsvári Blue Petal alkotópárost is ide soroljam, hiszen velük is anyanyelvünkön beszélgethettem. Azért is emelném ki őket, mivel ez volt az első külföldi vásáruk. A többi magyarországi keramikus és fazekas már több éve tér vissza a Prágától 40 km-re található kisvárosba, ahol a remek hangulat mellett a kifogástalan szervezést is dicsérik. A kétnapos rendezvényen minden látogató kedvére válogathat a szebbnél szebb portékákból, és ha kicsit elfárad, sok finomságot kóstolhat meg (köztük lángost és kürtőskalácsot is). Az étkészlettől kezdve a kancsókon át egészen a fülbe

A magyar- és a cseh gasztronómia avagy beszélgetés az ostravai magyar klub lovagrendi szakácsával Bors-Fiszli Editkével

A mi Editkénk A Receptek a magyar konyhából c. rendezvénysorozatunk főszakácsával Bors-Fiszli Editkével beszélgettem a rendezvényről és a magyar és a cseh gasztronómiáról.  Hogyan is vált az ostravai magyar klub a magyar gasztronómia helyi fellegvárává? Mik a főbb hasonlóságok és különbségek a magyar és a cseh íz világ között? Hogyan is vált az ostravai magyar lakos, Editke a magyarországi Népi Ízőrző Lovagrend lovagrendi szakácsává? A következő sorok megadják a választ. Editke: A történet 2010 augusztusában a kouty-i művelődési táborban kezdődött, ahol megismerkedtem az egyik ostravai klubtaggal, Bors Istvánnal. A kapcsolatunk később komolyra fordult, majd pedig összeházasodtunk. Az Ostravai Magyar Klubba beléptem, amikor idekerültem, nemcsak a férjem, hanem az unokatestvérem, Magdika révén is klubtag lettem. Később a vezetőségnek is a tagja lettem. Jenei János ötletére elhatároztuk, hogy bevezetünk egy magyar konyhát, egy úgynevezett főzőesemény sorozatot, ahol a magyar

Sárkánykaland

     Tavaly előtt, még 2015-ben tettek szert az ostravai magyarok egy nyaralás keretén belül egy új ismertségre, a nyírbátori Rácz Mihályra, aki a Kakukk Étterem és Panzió tulajdonosa. De, hogy ez még ne legyen elég, ő az alapítója a Népi Ízőrző Lovagrendnek is, ami- ahogy a nevéből már észlelhető- a népi konyha világát szeretné feleleveníteni, újragondolni és terjeszteni modern világunk különböző pontjaira. Eme fő cél érdekében nem csak a régió, de külföldi magyarlakta területek egyes tagjait is bevont a Lovagrend népszerűsítésébe. De mielőtt ide kitérnék, el kell hogy mondjam, hogy az elején csak egy jópofa főzőestről volt szó nálunk, Ostraván, ahol a Nagymester segítőivel karöltve meglátogatott minket és részt vett a Receptek a Magyar konyhából főzőrendezvényünkön, mint vendégszakács. Ennek a jólmenő barátságnak a folytatása lett, amikor Misi bátyánk elhatározta, hogy mifelénk is terjeszteni kell a népi ízeket. Ennek érdekében 2016 nyarán meghívott egy kisebb csapatot Nyírbátorba a

Arany János költőnk látogatása az ostravai magyaroknál

A nagyszalontai születésű Arany János, a magyar költészet egyik legnagyobb, hanem a legnagyobb alakja, bearanyozta a magyar költészetet versei által. Nemcsak verseket írt, hanem a magyar nyelv fejlődéséhez is nagyban hozzájárult.  A tanár úr megtarja lebilincselő előadását Cseh földön, annak is az északkeleti sarkában, a közelmúlt ipari fellegvárában, a régmúltat idéző rozsdás gyárkémények, kohók és bányák világában, Ostraván a szélrózsa minden irányából összefújt magyar közösség klubjában tiszteletét tette Arany János szelleme. A főtérhez közel lévő kedves klubhelyiségünkben, ha rövid időre is, de éreztük költőnk jelenlétét. Nem volt jelen fizikailag, de a tőle idézett sorok, strófák, versegészek lehetővé tették, hogy lélekben összekapcsolódjunk vele művein keresztül. Az Arany-bicentenárium a Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetsége idei tevékenységének értelemszerűen egyik központi témája lett, megemlékezéseket tartanak Csehország-szerte helyi magyar közösségeink. Így törté