Ugrás a fő tartalomra

Fedezd fel Ostravát!  
I. rész



         Ostraván mindig van újdonság, új események, új színterek, új látnivalók. Három éve vagyok itt, és még mindig nem fedeztem fel mindent. Pont ezért szeretem kihasználni az alkalmakat és részt venni különböző rendezvényeken a városon belül. Persze a legjobb, ha ezeken az történéseken ingyen és bérmentve vehet részt az ember, mikor eljön a megfelelő pillanat. Ezért sasolom folyamatosan hol és mi vár rám, amit kipróbálhatnék. Így voltam már vásáron, filharmonikus koncerten, táncszínházban, felvonuláson, stb...
     Pont egy ilyen ingyenes eseménysorozat részese lehettem a múlt hétvégén, április-május fordulóján. Megtudtam, hogy Csehországban igen nagy ünnep a boszokányégetés (csak nyugalom, semmi gonoszságot nem kell beleképzelni). Ennek hagyományaképpen nagyon sok helyen az országon belül rendeznek boszorkégetéseket (persze csak képletesen) és jelmezversenyeket különböző feladatokkal megfűszerezve- főleg a gyermekek kedvéért. Nem is gondoltam, hogy itt ilyen nagy hagyománya van a rossz elűzésének. Sajnos az ostravai vár boszorkányégetésén nem tudtam részt venni, de április 30-án, szombat este én is a felvonulók között voltam. Ez a felvonulás a Forum Nová Karolina bevásárlóközponttól a Borostyánkő úton keresztül vezetett Vítkovice Alsó Régiójába (Dolní oblast Vítkovice). Minden kisgyermek (és még én is, habár a 22 évemmel már a felnőtt kategóriát taposom) kapott egy gyönyörű kis lampiont. Igaz, nem gyújtottuk meg, mert este hatkor még javában világos volt, de ennek ellenére nagyon élveztem. Több száz ember (főleg kisgyermekes családok) együtt sétáltak zene kíséretében a célba. Ott aztán kezdődött a sütögetés és számtalan játék a gyermekeknek.

 






        Másnapra, éppen május elsejére kiszemeltem, hogy az ostravai Vítkovice vasgyár nyitott napokat tart a nagyközönség számára. Ennek apropóján Jánossal nekivágtunk a számomra már kissé ismert cél felé, a Vítkovicei Alsó Régióba, ami szintúgy a Vítkovicei vasgyár része. A régi épüeteket, melyeket ma már a gyár nem üzemeltet ill. a volt bányák maradékait nem elpusztítottak, hanem felhasználták, biztonságossá tették és belsejüket átalakították. Így történt, hogy az egyik legnagyobb tartályból ma többezer férőhelyes koncertterem létesült (GONG aula). A nyitott napok alkalmával nem hagyhattuk ki, hogy ne üljünk be és élvezzünk az óriási termet, melyben jóformán csak mi voltunk.

GONG hangversenyterem 

     Ezek után körbejártunk még néhány épületet: egyikbe kiállítóterem, másikban konferenciaközpont, harmadikban mászófal volt. Ilyen hasznos és érdekes foglalatosságokra is ki lehet használni egy régi bányaváros roskadozó épületeit. Végülis ma az a modern, ami régi, visszajön a divatba minden elavult.

 


      Hihetetlen érzés olyan rozsdás emelvények között járkálni, ahol néhány évtizede még munkások jártak a napi műszak ledolgozására. Ma kicsit olyan szellemváros-hangulatnak érzem, mégis vonz a vágy, hogy felfedezzem minden zegét-zugát. Hozzá kell hogy tegyem, hogy az épületek között fantasztikusan kiépített és néhol parkosított rész található. Hiszen az ostravai önkormányzat célja, hogy szép helyen járjunk. Éppen ezért kihasználják ezeket a kinti helyeket is különböző fesztiválok és koncertek részére. Az érdeklődés mindig hatalmas, legyen szó bármilyen eseményről.

János és a Vitkovicei Vasgyár

       Néhány épület bejárása után úgy gondoltuk, hogy kipróbáljuk a vonatot is, mely külön a gyár számára kialakított síneken közlekedik. Ez a kismetró Prágából lett kiselejtezve, két vagonból áll és a nyitott napok keretén belül szállította az utasokat Ostrava egyik részéről a másikra. A gyorsaságot nem is említem, mert ez alatt a pár kilométer alatt akar tízszer is ki-be ugrálhattunk volna a hatalmas sebesség mellett. Érdekes volt bejárni azt az utat, amelyen még a mai napig árut, vasat, nyersanyagot szállítanak a vasgyár egyik épületétől a másikig. 





       Ilyen élményben sincs része az embernek minden nap, pont ezért kell megragadni a lehetőséget. És hogy legközelebb hol kötök ki? Hát, azt még én sem tudom...

A bejegyzést készítette: Ivkovič Krisztina

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Erdély az ízek birodalma II.

Barangolás Udvarhelyszéken és a Sóvidéken
Másnap a reggelit követően a Székelyudvarhelyhez közeli szejkefürdői forrásnál álltunk meg kortyolva egyet a gyógyvízből, majd pedig a borvízmúzeumba vittek el minket erdélyi barátaink. A múzeumban még a mai napig látható Orbán Balázs szobra, az ő neve szorosan összekapcsolódik Szejke-fürdővel, amellett hogy fényképeivel megörökítette a kor természeti, épített és néprajzi örökségét, felvirágoztatta az ottani fürdő kultúrát is. A rossz időjárási körülményekre való tekintettel sajnos nem tudtunk felmenni a Hargitára, a székelyek szent hegyére, így helyette a parajdi sóbánya felé vettük az irányt. Útközben megálltunk Tamási Áron sírjánál Farkaslakán, ő az egyike a három Áronnak, akire a székelység a mai napig nagyon büszke, ahogy egy ottani mondás tartja: „Tamási Áron, Márton Áron és Gábor Áron/ Székely népünk büszkesége mind a három”.

Ki is volt Tamási Áron? Író, neki köszönhetjük az Ábel trilógiát és nem mellesleg ő volt, aki a székely nyelvjárá…

Erdély az ízek birodalma I.

Erdély, az óriások földje, ahol a hegyek a felhőket érik. A mellettünk elsuhanó vidék olyan, mint egy szépen megfestett tájkép, ahol a részletek tökéletes színkavalkáddá állnak össze. Magasabbnál magasabb hegyek vidéke ez, amit a természet gyönyörű zöld színű, sűrű, erdős mintákkal tarkított szőnyege borít. Erdők és határtalan, napfényben úszó zöld, kövér mezők, amelyeken csordák legelésznek, ahol a dombokra a folyamatosan vándorló fehér felhők árnyéka vetül. Amikor visszagondolok az ott töltött egy hétre, ezek a képek villannak emlékezetembe. Azonkívül, hogy bejártuk Erdély egy kis szegletét, még az ottani ízekbe is sikerült belekóstolnunk. De ne rohanjunk ennyire előre, kezdem a legelején! 
„Esőhozók”
Egy szürke, borongós, esős nyári kora reggelen Bors-Fiszli Editke, Bors István és e sorok írója magunk mögött hagytuk a régmúltat idéző rozsdás gyárkémények, kohók és bányák világát, a mi Osztravánkat. Ezerháromszáz kilométer állt előttünk, a szomorkás esős időjárás végigkísért minket …

Egy fél évnyi AED tevékenység, röviden és tömören

Egy fél évnyi AED tevékenység, röviden és tömören     Szeretett Prágánkban az új szemeszter még csak jövőnek számított szeptember végén, az idén 60 éves AED héttagú képviselete, beleértve az új elnökségi tagokat viszont már elkezdte a munkát, egy szinttel feljebb, a Diákhálózat Hallgatói parlamentjén. Ja, már miután odaértünk, mert nem csak egy autónk veszett el… 
     Azzal a lelkesedéssel estünk neki rögtön hétfőn a saját rendezvényeink tervezéséhez is, új tagokkal bővülve. És ez meg is mutatkozott a nyitógyűlésen: „50 perc alatt megszerveztünk egy egész szemesztert, ez má’ valami!” És még mindig ugyanezzel a lendülettel pár nap múlva meg is nyitottuk a szemesztert egy kellemes kis sörözés keretein belül. Voltak új arcok, meg új nevek, aztán már csak össze kellett rakni őket…
     Két héttel később, a brünni Kafedik Mega7vége nevű rendezvénye után vasárnap természetesen teljesen fitten találkoztunk a Prágai Magyar Katolikus Lelkészség (azóta már plébánia lett) udvarán délelőtt a tanév…