Ugrás a fő tartalomra

Kezdődjék az Activity-show!


   Talán három héttel ezelőtt találkozott kettőnél nagyobb létszámban az FMK (Fiatalok Magyar Klubja) csapata. Akkor az adrenalinszintüket növeltük egy kis gokartozással, majd megpihentünk egy jó kis pizza mellett. 
      Ez alkalommal kicsit nyugodtabb csapattréningünk volt, mert lassan kezdődnek a vizsgák, az iskolai feladatok egyre csak gyarapodnak. kevesebben vagyunk, mert a nyár közeledtével mindenkinek több a programja. Nehéz lett volna megszervezni egy nagyobb kaliberű eseményt, és utólag visszatekintve az idő sem lett volna a barátunk. Tehát sok tényező akadályozta, hogy valami extrémet csináljunk, így egy jópofa társasjáték estet kerekítettünk a mi péntek tizenhármunkból.
- Mi lenne ha activityznénk?
- Jó!

Jani nagyban magyaráz....jaj, bocs, ez csak a körülírás feladat!

      Ez a válasz nekem elég is volt. Bepakoltam, elutaztattam 250 km távolra, és már itt is van a csodajáték. Kicsi, zöld doboz, tele kártyával, négy bábuval és egy néha végtelennek tűnő homokpergető homokórával. Ehhez a recepthez kell még egy csipet papír, toll, sok-sok türelem, rengeteg jókedv, finom italok és megszámlálhatalan darab földimogyoró szem. Ez a kulcsa egy nagyon hangualtos FMK estnek.



     Négy szem csapattag gyűlt össze, ami nem baj, nem a mennyiség, hanem a minőség számít. Ugye? Szép páros szám, így tudtunk csapatokat alkotni. Jani Nikivel, Réka velem alkotott egy-egy párt. És akkor kezdődjék! Kicsit az elején bele kellett rázódnunk a játék menetébe és a szabályok megismerésebe, de utána mát mint a karikacsapás, úgy ment minden. Érdekes volt látni, kicsit miylen a rajztudása, hallani beszégkésségét vagy szabad szemmel megfigyelni mutogatási tehetségét. Ugyanis ezeknek az egyvelege adta ki a játék lényegét. Az állás két nyert meccs egy nullasszor megnyert meccsel szemben....de az inkább maradjon titok, melyik csapat nyert.

Nagyban mutogatok...de mit is?

       Nem is gondoltam volna, hogy ilyen sokáig fogjuk bírni. Röpke három órán át firkáltunk, dumáltunk, hadonásztunk, mire annyira elfáradtunk, hogy már csak az ágyat kívántuk. És hogy mi lesz a legközeebbi program? Az még titok....nekünk is és nektek is. Szép májust mindenkinek!

A bejegyzést készítette Ivkovič Krisztina

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Erdély az ízek birodalma II.

Barangolás Udvarhelyszéken és a Sóvidéken
Másnap a reggelit követően a Székelyudvarhelyhez közeli szejkefürdői forrásnál álltunk meg kortyolva egyet a gyógyvízből, majd pedig a borvízmúzeumba vittek el minket erdélyi barátaink. A múzeumban még a mai napig látható Orbán Balázs szobra, az ő neve szorosan összekapcsolódik Szejke-fürdővel, amellett hogy fényképeivel megörökítette a kor természeti, épített és néprajzi örökségét, felvirágoztatta az ottani fürdő kultúrát is. A rossz időjárási körülményekre való tekintettel sajnos nem tudtunk felmenni a Hargitára, a székelyek szent hegyére, így helyette a parajdi sóbánya felé vettük az irányt. Útközben megálltunk Tamási Áron sírjánál Farkaslakán, ő az egyike a három Áronnak, akire a székelység a mai napig nagyon büszke, ahogy egy ottani mondás tartja: „Tamási Áron, Márton Áron és Gábor Áron/ Székely népünk büszkesége mind a három”.

Ki is volt Tamási Áron? Író, neki köszönhetjük az Ábel trilógiát és nem mellesleg ő volt, aki a székely nyelvjárá…

Erdély az ízek birodalma I.

Erdély, az óriások földje, ahol a hegyek a felhőket érik. A mellettünk elsuhanó vidék olyan, mint egy szépen megfestett tájkép, ahol a részletek tökéletes színkavalkáddá állnak össze. Magasabbnál magasabb hegyek vidéke ez, amit a természet gyönyörű zöld színű, sűrű, erdős mintákkal tarkított szőnyege borít. Erdők és határtalan, napfényben úszó zöld, kövér mezők, amelyeken csordák legelésznek, ahol a dombokra a folyamatosan vándorló fehér felhők árnyéka vetül. Amikor visszagondolok az ott töltött egy hétre, ezek a képek villannak emlékezetembe. Azonkívül, hogy bejártuk Erdély egy kis szegletét, még az ottani ízekbe is sikerült belekóstolnunk. De ne rohanjunk ennyire előre, kezdem a legelején! 
„Esőhozók”
Egy szürke, borongós, esős nyári kora reggelen Bors-Fiszli Editke, Bors István és e sorok írója magunk mögött hagytuk a régmúltat idéző rozsdás gyárkémények, kohók és bányák világát, a mi Osztravánkat. Ezerháromszáz kilométer állt előttünk, a szomorkás esős időjárás végigkísért minket …

Már a huszadik!

Miért is van hatalmas jelentősége a minden évben megrendezésre kerülő művelődési táboroknak? Mit is jelentenek ezek a táborok számunkra itt élő magyaroknak Csehországban? Mi a táborok vonzereje? Miért is számoljuk a napokat és várjuk a következő évit?

Mindenkinek mást jelentenek, mint ahogy mindannyian másak vagyunk. Van, akinek az újra találkozás örömét, új baráti kapcsolatok kialakulását, szórakozást és mulatást magyar nyelven és a magyar zenére, van, akinek a magyar kultúrát, a művelődést, a tudásszomj csillapítását, de vannak olyanok is, akik a hétvégét egyszerűen csak a kellemes kikapcsolódásnak veszik a szép és kellemes környezetben, ahol természetesen nem hiányozhat a magyar szó. A fenn említett kérdésekre a válaszokat a táborlakókkal készített helyszíni interjúk adják meg. De mielőtt részletezném az összegyűjtött véleményeket, szeretnék először is visszatérni a kezdetekhez. Hogyan is kezdődött?
Becske Katalin, (Prága), a táborok ötletgazdája

1996-2000 között voltam a CSMMSZ szerv…