Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: 2018

Mi újság Lovosicében?

Vajon mi folyik Lovosicében? 
Egyre több magyar szó, bizony. Nagy Ildikó, a Csehországban szolgáló Petőfi ösztöndíjas – és egyben e sorok írója – civilben ugyanis magyar mint idegen nyelv tanár, és szívesen tanítja anyanyelvét az érdeklődőknek. A CSMMSZ Lovosicei Helyi Egyesülete már korábban kereste az utat, hogy az eddig is gazdag programkínálatukat egymagyar tanfolyammal egészítsék ki, hiszen több magyar származású gyerek is él Lovosice vonzáskörzetében, akik csak a szüleiktől vagy a nagyszüleiktől hallanak magyar szót, rajtuk kívül pedig vannak a magyar nyelv iránt érdeklődő felnőttek is ebben a kisvárosban. Itt találkozott a két vonal, és elkezdődhetett a tanfolyam. Az egyesület vezetőjével, Pospíšilová Ivetával már szeptemberben kidolgoztuk a kurzus részleteit, októberben a Balassi Intézettel együttműködve előkészítettük a tankönyveket (Balassi füzetek: Kalandra fel! és az Ünnepelj velünk!), a lovosicei kollégákkal együtt pedig reklámoztuk a kurzust a közösségi oldalakon. November…

A hervadás szépsége

Dömötör Mihálynak a hervadó virágokról szóló kiállítása szeptember 14-én nyílt meg Prágában a Nemzetiségek házában.
„Még létezik, de már nem él“ –  jegyezte meg a képeiről a Tömörkény-díjas fotóművész, miközben függesztgettük az alkotásokat a galéria falára. A nem szokványos témáról több napon át volt lehetősége beszélgetnie eme sorok írójának, miközben installáltuk a kiállítást. Nyújthat-e még esztétikai élményt az elmúló, a haldokló, a hervadó? Mitől szép valami? Mennyire határozza meg a szépséget, az életet és annak szemléletét az idő? Ki az, aki ilyen kérdésekkel foglalkozik? Vajon milyen életszakaszában járhat, és milyen élettapasztalatokkal rendelkezik? A képek megalkotásának körülményeiről is sok érdekeset megtudhattam. Először is érdemes Heideggert olvasni – a filozófus létről és az időről írt gondolatait. Majd rengeteg hervadó virággal elborítani a stúdiót, ami egyben az ember lakása is lehet, szüntelen kísérletezni a fénnyel és árnyékkal... és végül megszületik a csoda: egy…

Már a huszadik!

Miért is van hatalmas jelentősége a minden évben megrendezésre kerülő művelődési táboroknak? Mit is jelentenek ezek a táborok számunkra itt élő magyaroknak Csehországban? Mi a táborok vonzereje? Miért is számoljuk a napokat és várjuk a következő évit?

Mindenkinek mást jelentenek, mint ahogy mindannyian másak vagyunk. Van, akinek az újra találkozás örömét, új baráti kapcsolatok kialakulását, szórakozást és mulatást magyar nyelven és a magyar zenére, van, akinek a magyar kultúrát, a művelődést, a tudásszomj csillapítását, de vannak olyanok is, akik a hétvégét egyszerűen csak a kellemes kikapcsolódásnak veszik a szép és kellemes környezetben, ahol természetesen nem hiányozhat a magyar szó. A fenn említett kérdésekre a válaszokat a táborlakókkal készített helyszíni interjúk adják meg. De mielőtt részletezném az összegyűjtött véleményeket, szeretnék először is visszatérni a kezdetekhez. Hogyan is kezdődött?
Becske Katalin, (Prága), a táborok ötletgazdája

1996-2000 között voltam a CSMMSZ szerv…

Erdély az ízek birodalma II.

Barangolás Udvarhelyszéken és a Sóvidéken
Másnap a reggelit követően a Székelyudvarhelyhez közeli szejkefürdői forrásnál álltunk meg kortyolva egyet a gyógyvízből, majd pedig a borvízmúzeumba vittek el minket erdélyi barátaink. A múzeumban még a mai napig látható Orbán Balázs szobra, az ő neve szorosan összekapcsolódik Szejke-fürdővel, amellett hogy fényképeivel megörökítette a kor természeti, épített és néprajzi örökségét, felvirágoztatta az ottani fürdő kultúrát is. A rossz időjárási körülményekre való tekintettel sajnos nem tudtunk felmenni a Hargitára, a székelyek szent hegyére, így helyette a parajdi sóbánya felé vettük az irányt. Útközben megálltunk Tamási Áron sírjánál Farkaslakán, ő az egyike a három Áronnak, akire a székelység a mai napig nagyon büszke, ahogy egy ottani mondás tartja: „Tamási Áron, Márton Áron és Gábor Áron/ Székely népünk büszkesége mind a három”.

Ki is volt Tamási Áron? Író, neki köszönhetjük az Ábel trilógiát és nem mellesleg ő volt, aki a székely nyelvjárá…

Erdély az ízek birodalma I.

Erdély, az óriások földje, ahol a hegyek a felhőket érik. A mellettünk elsuhanó vidék olyan, mint egy szépen megfestett tájkép, ahol a részletek tökéletes színkavalkáddá állnak össze. Magasabbnál magasabb hegyek vidéke ez, amit a természet gyönyörű zöld színű, sűrű, erdős mintákkal tarkított szőnyege borít. Erdők és határtalan, napfényben úszó zöld, kövér mezők, amelyeken csordák legelésznek, ahol a dombokra a folyamatosan vándorló fehér felhők árnyéka vetül. Amikor visszagondolok az ott töltött egy hétre, ezek a képek villannak emlékezetembe. Azonkívül, hogy bejártuk Erdély egy kis szegletét, még az ottani ízekbe is sikerült belekóstolnunk. De ne rohanjunk ennyire előre, kezdem a legelején! 
„Esőhozók”
Egy szürke, borongós, esős nyári kora reggelen Bors-Fiszli Editke, Bors István és e sorok írója magunk mögött hagytuk a régmúltat idéző rozsdás gyárkémények, kohók és bányák világát, a mi Osztravánkat. Ezerháromszáz kilométer állt előttünk, a szomorkás esős időjárás végigkísért minket …