Ugrás a fő tartalomra

Élet Csehországban

Hol volt hol nem volt, az óperenciás tengeren is túl, ott ahol a kurta farkú malac túr, volt egyszer egy Csehország. Egy ország, ahol köszönöm helyett dekuji van, Duna helyett Moldva, Tokaji helyett Pilsner, gulyás helyett gulyás. Na jó az utolsó az stimmel, de csak névben, állagban és ízben más. Persze azért nem ég és föld..

Mintha most lett volna, hogy felültem a Budapest-Prága vonatra szeptember első napján a keleti pályaudvarnál, hogy belevágjak valami teljesen ismeretlenbe. El sem hiszem, de azóta már az ötödik hónapomat töltöm itt. Már párszor írtam a blogra, de most gondoltam kicsit bemutatkozom, hiszen elég élményt gyűjtöttem már ahhoz, hogy legyen miről írni. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy 9 hónapot tölthetek az országban a Petőfi Sándor Program ösztöndíjasaként. A program  célja, hogy segítse a Kárpát-medencében élő szórványmagyarság helyzetét és, hogy erősítse a határon túl élő és az anyaországban élő magyar kapcsolatokat. A program az egykori monarchia területére terjed ki, érintve Romániát, Ukrajnát, Szerbiát, Horvátországot, Szlovéniát, Ausztriát, Szlovákiát, Csehországot, Bosznia-Hercegovinát, Macedóniát és Dél-Lengyelországot. A program során ötven magyar fiatalt küldtek ki ezen országokba. Minden ösztöndíjas olyan szervezethez, egyházhoz, oktatási intézményhez került, amelynek legnagyobb hasznára van a segítség.

Bővebben itt:

Így kerültem én Csehországba, a Cseh és Morvaországi Magyarok Szövetségéhez.  Amikor tavasszal az interneten böngészve megtaláltam a pályázati kiírást, nagyon örültem és iszonyúan lelkes lettem. Éreztem, hogy meg kell pályáznom, hogy akár alkalmas lehetek erre az ösztöndíjra. Olyan ember jelentkezését várták, akinek van tapasztalat rendezvényszervezésben/ közösségépítésben,  szereti és ápolja a magyar hagyományokat és emellett van tapasztalata ezek átadásában. Sikerült, most itt vagyok!:)

A 4 és fél hónap alatt annyit vándoroltam városról városra, egyik szállásról a másikra, mint máskor több év alatt. Néha nehéz volt, néha kényelmetlen, de inkább volt izgalmas és emellett egy nagyon jó tapasztalat..
És még nincs vége!

Az első időszakban csak próbáltam beilleszkedni, figyelni az embereket, szokásaikat és mivel még az idő is kedvezett, igyekeztem sokat túrázni, sétálni, nézelődni, hogy megismerjem a különböző városokat. Ebben (is) nagy segítségemre volt  a blog gazdája, Jenei János. Ő mutatta meg, hogy miket érdemes bejárni, mik az érdekességei Csehországnak és kicsit bejártuk Ostrava környékét is.
Ilyen szépeket láttam és persze még egy csomó mindent, de annyi türelme egy olvasóak sincs :)






Ostraván már az elején megismerkedhettem a CSMMSZ tagokkal. Nagyon jókedvű és összetartó csapat. Kedvesen fogadtak, és azóta is úgy érzem, hogy szeretettel várnak a rendszeres keddi találkozóikra. Amire sajnos csak ritkán érek oda, de a főzéseken találkozom a többségükkel.

No igen, a főzések. Amik nélkül nem is lenne nekem Ostrava, Ostrava. Már túl vagyunk a 10.-en is. Ezeket az alkalmakat, ha eddig nem követtétek, akkor nézzetek utána. Megtaláljátok itt a blogon a  recepteket és videókat pár képpel, amik megpróbálják visszaadni, hogy mindig milyen sok az érdeklődő. Megfordul itt mindenféle korosztály és mindenféle nemzet, és persze a legfontosabb, hogy jobbnál jobb hagyományos magyar ételeket kóstolhatsz meg.






Ha már Ostrava, semmiképp sem feledkezzünk meg az FMK-ról sem. Miattuk mindig lelkesen veszem az irányt a város felé. Van, hogy társasozunk, van hogy csocsózunk, vagy kirándulunk, táncolunk, lézer-harcolunk, vagy csak simán beszélgetünk egy jót egy sör mellett, ahogy Csehországban szokás.


Ha még nem hallottál rólunk, íme:


Az első 2 hónapban még sokkal többet utaztam, mint novembertől.  Ami tényleg nagyon izgalmas volt, de egyben nagyon fárasztó is, és olykor nehéz, hogy nincs sehol sem otthon érzésed és egy idő után már nem tudod, hogy melyik holmidat melyik városban raktad le.. J Szóval sokat vándoroltam Ostrava és Prága között, de voltam Brünnben is egy szuper táncházban.



Aztán voltam még Olomoucban is megismerkedhettem a CSMMSZ tagokkal egy városnézéssel egybekötve. De nem maradt ki a turisták egyik kedvenc uticélja, Ceske Budejovicén és Cesky  Krumlov sem .Gyönyörű helyek, mint a mesében. Kár lett volna kihagyni..




Végül november elején, felhagyva a vándorélettel,  beköltöztem prágai lakásomba, amit mostanra már egy picit az otthonomnak tekintek. Nagyon szuper kis lakás, szuper helyen, közel az óvároshoz. Ami pedig a legizgalmasabb benne, hogy mindenféle emberek megfordulnak ott. Három szobában, három különböző nemzetiségű éli ott mindennapjait. Az egyikőjük én lennék. Na és van egy negyedik szoba is, amit turistáknak adunk ki, ezért kb. három hetes váltásban más lakik velünk. Nagyon jó lehetőség, hogy megismerjünk új embereket és kultúrákat. Nem utolsó sorban pedig remek alkalom, hogy sok év után először megpróbáljam alkalmazni az angolt a való életben. Kisebb-nagyobb sikerrel megy is. De inkább kisebb.. J De próbálom, ez a fontos! Ez az egyik legnehezebb nekem a külföldön élésben, hogy állandóan nyelvi nehézségekbe ütközöm. Olykor nagyon vicces, van amikor frusztrál és idegesít, hogy miért nem megy, és olyan is van, hogy engem nem zavar, de a másikat igen. J Ezek a helyzetek, mind-mind arra motiválnak, hogy meg kell tanulnom folyékonyan és magabiztosan beszélni angolul, aztán jöhet a többi. Mondjuk a cseh. J Pár dolgot már tudok. De tényleg csak párat... Jak se más? ;)

Szép lassan megismerem Prágát is és egyre inkább próbálok nem a turistaútvonalon mozogni. Persze az elején még jól esett turistának lenni. Még az idő is szép volt..

Ilyen szép:
















Bár Prágának szerintem minden évszak és időjárás jól áll. Eddig ősszel volt a kedvencem. Jól passzolnak a színes falevelekhez az ódon tornyok és az esti sárgás fények, amiktől olyan misztikus és romantikus az egész város. Azt hiszem ez a kedvencem benne.



Aztán mostanra kezdem megismerni a környéket. Már nem tévedek el minden nap ;) Tudom hova kell menni boltba, vagy egy finom ebédért, hogy hol csapolnak jó sört, és hol lehet nyugalomban dolgozni egy finom kávé mellett. És persze találtam is ezekhez a programokhoz megfelelő embereket is.  Amikor ezt érzi az ember egy új városban, talán akkor kezd az otthonává válni.

Mivel a munka miatt nagyon sok időt töltök magyarok között, így néha nem is tűnik fel, hogy külföldön vagyok.  A múlt hétvégén például egész-napos táncpróbáink voltak a Nyitnikékkel. Egy ilyen alkalom után, ha találkozom a lakótársaimmal, vagy kérek egy ebédet magamnak valahol, vagy csak egyszerűen felszállok a villamosra, egészen meglepődök, hogy az emberek nem beszélnek magyarul. J

Persze nagyon örülök, hogy ennyi magyart megismerhettem Csehországban. Legtöbbjük felvidéki. Velük egészen más lenni, mint a magyarországi magyarokkal.  Ezt ők is mondják mindig, hogy Ti mások vagytok... A Budapestiekről ne is beszéljek ugye? ;)
Mindig tanulhatok valami újat tőlük. Szeretem, hogy más a mentalitásuk. Egyenesebbek, nem köntörfalaznak. Ezt jó lenne eltanulni tőlük.

Egészen más magyarnak lenni a cseh fővárosban, mint Ostravában. Nem jobb vagy rosszabb, csak talán könnyebb...
Nagyon sok aktív magyar közösséggel találkoztam ez idő alatt. Óriási lehetőség és segítség az itt élőknek a Nagykövetség működése, illetve a Balassi Intézeté. Az idősebb korosztályt főként a  CSMMSZ fogja össze, de a szervezeten kívül működik még az egyetemisták életét színesítő Ady Endre Diákkör, illetve a főként kisgyerekekre és szüleikre összpontosító Iglice. Vasárnapi iskola mellett különböző műsorok  szólnak hozzájuk. A központban a magyar nyelv megőrzése áll. Emellett találkozhatunk magyar Pszichológiai klubbal, a Mille DoReMi Énekkarral vagy a Cserkészek eseményeivel is, de személyes  kedvencemet a Nyitnikék Tánccsoportot is nehéz lenne elkerülni prágai magyarként.

Róluk infó: http://nyitnikek.cz/

Legkönnyebben a Nyitnikéknél találtam meg a helyem. Mindig könnyebb beilleszkednem egy olyan csoportba, ahol legalább egy azonos dolog van, ami foglalkoztatja a tagjait. Itt a tánc az, pontosabban a magyar néptánc, ami nekem nagyon fontos, már egészen kis korom óta rabja vagyok.
A Nyitnikéknek köszönhetően van egy biztos pont a prágai életben. Ott vannak a keddek és most már a csütörtökök is, amik mindig feldobnak. Tudom, hogy este találkozunk, tanulunk valami újat, jól elfáradunk, aztán közösen beülünk a már megszokott Nyitnikék kocsmába (mindig elfelejtem a nevét, szóval csak így hívom) és jókat beszélgetünk, esetleg meghallgatunk pár fárasztó viccet, ami nélkül talán nem is lenne kedd a kedd vagy csütörtök a csütörtök. ;) Köszönet érte! J
Ezenfelül pedig nagyon nagy élmény, hogy taníthatok a kezdő felnőtt csoportban. Lelkesek, ügyesek, viccesek. Örömmel csinálom! J


  
Végezetül...Nagyon örülök, hogy belevágtam ebbe a programba. Óriási tapasztalat külföldön élni, és remélem, hogy lesz még hasonlóra lehetőségem. Emellett pedig minden olyan nap nagyon boldoggá tesz, amikor érzem, hogy valamit tudtam segíteni.  Legyen az borítékolás, egy cikk megírása, egy program szervezése, egy új tánclépés megtanítása, vagy fogócskázás egy játszóházban a gyerekekkel.


Remélem, hogy a maradék négy hónapban még aktívabban tudok majd segíteni és, hogy még sok -sok szép pillanatban lesz részem. Az eddigieket pedig köszönöm! :)

Ha az írás nem volt elég, akkor:
https://www.youtube.com/watch?v=tJoroUQ2crQ

;)





A blogbejegyzést késztette: Marton Sára

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A magyar- és a cseh gasztronómia avagy beszélgetés az ostravai magyar klub lovagrendi szakácsával Bors-Fiszli Editkével

A Receptek a magyar konyhából c. rendezvénysorozatunk főszakácsával Bors-Fiszli Editkével beszélgettem a rendezvényről és a magyar és a cseh gasztronómiáról.  Hogyan is vált az ostravai magyar klub a magyar gasztronómia helyi fellegvárává? Mik a főbb hasonlóságok és különbségek a magyar és a cseh íz világ között? Hogyan is vált az ostravai magyar lakos, Editke a magyarországi Népi Ízőrző Lovagrend lovagrendi szakácsává? A következő sorok megadják a választ.
Editke:A történet 2010 augusztusában a kouty-i művelődési táborban kezdődött, ahol megismerkedtem az egyik ostravai klubtaggal, Bors Istvánnal. A kapcsolatunk később komolyra fordult, majd pedig összeházasodtunk. Az Ostravai Magyar Klubba beléptem, amikor idekerültem, nemcsak a férjem, hanem az unokatestvérem, Magdika révén is klubtag lettem. Később a vezetőségnek is a tagja lettem. Jenei János ötletére elhatároztuk, hogy bevezetünk egy magyar konyhát, egy úgynevezett főzőesemény sorozatot, ahol a magyar ízeket fogjuk bemutatni az …

Egy fél évnyi AED tevékenység, röviden és tömören

Egy fél évnyi AED tevékenység, röviden és tömören     Szeretett Prágánkban az új szemeszter még csak jövőnek számított szeptember végén, az idén 60 éves AED héttagú képviselete, beleértve az új elnökségi tagokat viszont már elkezdte a munkát, egy szinttel feljebb, a Diákhálózat Hallgatói parlamentjén. Ja, már miután odaértünk, mert nem csak egy autónk veszett el… 
     Azzal a lelkesedéssel estünk neki rögtön hétfőn a saját rendezvényeink tervezéséhez is, új tagokkal bővülve. És ez meg is mutatkozott a nyitógyűlésen: „50 perc alatt megszerveztünk egy egész szemesztert, ez má’ valami!” És még mindig ugyanezzel a lendülettel pár nap múlva meg is nyitottuk a szemesztert egy kellemes kis sörözés keretein belül. Voltak új arcok, meg új nevek, aztán már csak össze kellett rakni őket…
     Két héttel később, a brünni Kafedik Mega7vége nevű rendezvénye után vasárnap természetesen teljesen fitten találkoztunk a Prágai Magyar Katolikus Lelkészség (azóta már plébánia lett) udvarán délelőtt a tanév…

Márciusi mulatságok 2018

Együtt mulattak a felvidéki magyar diákok Prágában
     A prágai Ady Endre Diákkör 2018 március 8-10. között rendezte meg a már tradícióvá vált háromnapos nagyszabású rendezvénysorozatát. A Márciusi Mulatságok egy 1990 óta minden évben megrendezésre kerülő háromnapos rendezvénysorozat, melynek célja, hogy a Magyarországon, Szlovákiában és Csehországban tanuló felvidéki magyar diákok találkozzanak, közösen szórakozzanak, ápolják a személyes baráti és szervezetek közti kapcsolatokat és együtt emlékezzenek meg nemzeti ünnepünk alkalmából. Évek óta rendszeres vendégei az eseménynek a szegedi, erdélyi és vajdasági diákszervezetek képviselői is, ezzel erősítve az egész Kárpát-medencén átnyúló együttműködést.      Az idei programsorozatot a csütörtök esti hagyományos sörözés indította a Klamovka étteremben. A sörözés és beszélgetés mellett minden résztvevőnek lehetősége nyílt moldvai és gyimesi tánclépéseket tanulni, amihez a Huzavona és a Folkpakk együttesek szolgáltatták a lábalávalót.       …