Skip to main content

RECEPTEK A MAGYAR KONYHÁBÓL XIII.


     Igen, igen, és igen. Ismét Receptek a magyar konyhából. Hogy már a tizenharmadik? Igen, jól olvasod, már a tizenharmadik főzőestnél tartunk, 13 hónap után az első összejöveteltől. Hihetetlen, hogy repül az idő, hiszen csak most kezdtük! Eléggé bizonytalanul, várakozásokkal telve vágtunk bele, hogy hogyan is fog sikerülni egy új ötlet megvalósítása. És csodával határos módon itt vagyunk a következő jó hangulatú főzőcskén.

Editke, Irénke, Marika, a szakácsnőink


     Ismét elmondhatom, pontosabban leírhatom Nektek, hogy az érdeklődés egyáltalán nem apadt el. Még mindig kedvelnek (és mindig jobban és jobban) külföldi vendégeink. Már van egy megszokott kis csapat, illetve mindig csatlakoznak hozzájuk újabb és újabb határontúli rajongóink. Első alkalommal talán senki nem tudja mire számítson (mint ahogy most egy cseh fiatalember, aki jól megebédelve, teli gyomorral jelent meg, mert nem tudta mire számithat). De elmondta, hogy legközelebb egész nap koplalni fog, hogy ezeket a mennyei étkeket jobban ki tudja élvezni nagyobb adagokban is. 
     Ez alkalommal sem okozott csalódást a főzőbrigád, avagy Editke, a főszakács, és Marika Irénkével mint szakácsnőink. Már kora reggeltől sürgölődtek a konyhában, pucolták a krumplit, vágták a babot, szeletelték a húst.  Persze az előkészületi buliból a mi Jánosunk sem maradhatott ki, ő is kivette a részét a munkából. Fő feladatai között ismét a dokumentáció volt, legyen szó videóról vagy fényképekről. Persze emelett besegített a főzés aktív folyamatába is.
         A menü ismét magáért beszélt. Előételként egy jó kis magyaros zöldbablevessel kezdtük. El sem tudom mondani, milyen finom volt. A színek és ízek harmóniája szerintem mindenkit elvarázsolt. Ezt követte főételünk, a már régóta várt brassói aprópecsenye. Ahogy a vendégeinket kérdezgettem előtte, semelyik külföldi nem tudta, mire számítson. A neve, majd később a kinézete sem volt nekik ismert. Ennek ellenére a repetázás mindenkinél bejött. A hozzákapott házi savanyúság volt pedig a hab a tortán. Nagyon jó ízek egyvelege volt ez a recept. De itt még  nem ért véget a főzőest, hisze jött a dezert, ami talán egy kicsit már ismertebb volt. Ez volt a Zserbó szelet, ami Gerbeaud svájci cukrász nevéhez fűződik. Az őróla elnevezett cukrászda az egyik leghíresebb, mely Budapesten a Vörösmarty téren foglal helyet. Egyedi stílusa és receptjei mindenkit képesek rabul ejteni.

Magyaros zölbableves
Brassói aprópecsenye
Zserbó szelet

         Ezen az estén egy kis különlegességgel készültünk vendégeink számára. Most nem az ostravai Csalogányok daloltak nekünk, hanem Bors István, a magyar klub egyik alapítótagja mutatta be kedvenc együttesét, az Omegát. Ennek apropóján a Gyöngyhajú lány című nagy slágerüket mutattuk be magyarul, angol felirattal. Ezt a dalt a cseh vendégeink is ismerték, ugyanis megvan a dal cseh verziója is.

Bors István az Omegáról


        Az este ismét fantasztikus hangulatban telt el. Jót szórakoztunk, énekeltünk, beszélgettünk és mulattunk. Köszönjük mindenkinek!

Az ételek elkészítésének lépései az alábbi linkre kattintva elérhető:

A bejegyzést készítette: Ivkovič Krisztina

Comments

Post a Comment

Popular posts from this blog

Élet Csehországban

Hol volt hol nem volt, az óperenciás tengeren is túl, ott ahol a kurta farkú malac túr, volt egyszer egy Csehország. Egy ország, ahol köszönöm helyett dekuji van, Duna helyett Moldva, Tokaji helyett Pilsner, gulyás helyett gulyás. Na jó az utolsó az stimmel, de csak névben, állagban és ízben más. Persze azért nem ég és föld.. Mintha most lett volna, hogy felültem a Budapest-Prága vonatra szeptember első napján a keleti pályaudvarnál, hogy belevágjak valami teljesen ismeretlenbe. El sem hiszem, de azóta már az ötödik hónapomat töltöm itt. Már párszor írtam a blogra, de most gondoltam kicsit bemutatkozom, hiszen elég élményt  gyűjtöttem  már ahhoz, hogy legyen miről írni. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy 9 hónapot tölthetek az országban a Petőfi Sándor Program ösztöndíjasaként. A program  célja, hogy segítse a Kárpát-medencében élő szórványmagyarság helyzetét és, hogy erősítse a határon túl élő és az anyaországban élő magyar kapcsolatokat. A program az egykori monarchia t

A magyar- és a cseh gasztronómia avagy beszélgetés az ostravai magyar klub lovagrendi szakácsával Bors-Fiszli Editkével

A mi Editkénk A Receptek a magyar konyhából c. rendezvénysorozatunk főszakácsával Bors-Fiszli Editkével beszélgettem a rendezvényről és a magyar és a cseh gasztronómiáról.  Hogyan is vált az ostravai magyar klub a magyar gasztronómia helyi fellegvárává? Mik a főbb hasonlóságok és különbségek a magyar és a cseh íz világ között? Hogyan is vált az ostravai magyar lakos, Editke a magyarországi Népi Ízőrző Lovagrend lovagrendi szakácsává? A következő sorok megadják a választ. Editke: A történet 2010 augusztusában a kouty-i művelődési táborban kezdődött, ahol megismerkedtem az egyik ostravai klubtaggal, Bors Istvánnal. A kapcsolatunk később komolyra fordult, majd pedig összeházasodtunk. Az Ostravai Magyar Klubba beléptem, amikor idekerültem, nemcsak a férjem, hanem az unokatestvérem, Magdika révén is klubtag lettem. Később a vezetőségnek is a tagja lettem. Jenei János ötletére elhatároztuk, hogy bevezetünk egy magyar konyhát, egy úgynevezett főzőesemény sorozatot, ahol a magyar

Gondolatok a Prágai Magyar Bálról

A bársonyos forradalmat követő időszakban alakult szervezet, mely céljául tűzte ki a csehországi magyarság egyesületi formában történő összefogását és kulturális programjainak megszervezését, már egy évvel megalakulás után, 1992-ben megrendezte a Prágai Magyar Bált. Ennek helyszíne a Vinohrady városrész (Prága 2) Vasutas Kultúrháza volt. A sikeres kezdetet további bálok követték a smíchovi (Prága 5) Nemzeti Házban. Ezek a rendezvények a későbbiekben már nemcsak a prágai helyi szervezet különböző generációinak jelentett kulturális és szórakozási élményt, hanem rendszeres találkozási lehetőséget biztosított más helyi szervezetek tagjainak is a báli együttlét szabadabb, kötetlenebb körülményei között. Nagy örömünkre szolgál, hogy más helyi egyesületekre (Brünn, Ostrava) is hatással volt a prágai bál, és immár ők is rendszeresen szerveznek hasonló eseményt, a novemberi Katalin bált.   Nagy előrelépést jelentett a bál helyszínének áthelyezése Prága központjába, a repreze