Skip to main content


3 nyelv, 3 identitás avagy beszélgetés N.K. Csóka írónővel


N. K. Csóka (Fotó: Jana Wagner)

Cs. Nikoleta: A nevem Csóková Nikoleta, íróként, bloggerként, forgatókönyvíróként, tolmácsként, fordítóként, reklámszövegíróként és újságíróként tevékenykedem. Az irói körökben N. K. Csókaként ismernek.

http://nkcsoka.webnode.cz/

J. János: A felsoroltakból, melyik területet emelnéd ki, mint fő foglalkozásod?

Cs. Nikoleta: A legjelentősebb a listából az írói karrier. Blogger nem akartam lenni, de egyik barátnőm biztatására elkezdtem és nagyon szeretem csinálni. A tolmácsolás, mint új terület, még a főiskolán kezdődött, megkértek, hogy segítsek magyar íróknak és költőknek kijutni csehországi írói és költői rendezvényekre, fesztiválokra. Továbbá magyar írók, költők műveinek csehországi kiadatásában is részt vettem, mint lektor.




J. János: Hány könyv kiadásában vettél részt és hány saját könyv fűződik a nevedhez?

Cs. Nikoleta: Nehéz kérdés…..három egész könyv kiadatásában vettem részt, amelyből kettő a saját könyvem. De közreműködtem még magyar szerzők könyvtöredékeinek csehországi megjelentetésében is lektorként.


Harcos Bálint könyvének bemutatóján az ostravai Fiduciá*-ban, amelyen a cseh televízió is forgatott – itt tolmácsként dolgoztam (fotó:Jiří Krejčí )


J. János: Kérlek, mesélj az írói munkásságodról, és arról, hogy milyen műfajban írsz.

Cs. Nikoleta: Ahogy már említettem, két saját könyvet adtam ki eddig. Az elsőt 2010 decemberében, amely egy gyerekeknek szóló mesebeli fantasy könyv volt, hasonló jellegű, mint a méltán híres Harry Potter univerzum. Alvarové címmel jelent, ami egy öt könyvből álló könyvsorozat első darabja. Az „Alvar” szó az ősi cseh nyelvből származik jelentése: harcos. 



Alvarové és a Démon odplaty című művek


Ez a könyv nagyon közel áll a szívemhez, mivel igyekeztem belecsempészni a magyar nyelvet, a magyar szavakat átírva cseh írásmódba pl. a történetben szereplő királyságot Tengernek hívják és a kis manót, aki segít az Alvar nép tagjainak a tanulásban, Szótárak néven jelenik meg a sztoriban. A történet folytatásába, a második kötetbe szeretném beleépíteni a régi magyar írásmódot, a rovásírást a történetben szereplő népcsoporttal kapcsolatban.


Anonymus szobra Budapesten

Budapest városa, mint a főiskolai tanulmányaim helyszíne a látott szobrok, épületek és az ott töltött idő szintén inspirálta az Alvarové c. könyv megírását. Egyszer a városban sétálva a város szívében, egy parkban, láttam egy a kezében tollat tartó széken ülő arctalan személyt ábrázoló szobrot, akinek neve Anonymus volt, a pillanat, amikor ott előtte állhattam annyira megihletett, hogy elhatároztam, hogy a könyvemben szerepelni fog ez a karakter, ő vele kezdődik a történet. A könyv megírását Hans Christian Andersen Kis hableány c. műve ihlette, amelynek egyfajta alternatív történeti folytatásaként fogható fel a művem.

A második könyvem egy novellakötet több novellával „Démon odplaty” címmel vagy magyarul „Démon bosszújaként” fordítható le. Három horror novellát tartalmaz, melyeket írói pályafutásom különböző időszakaiban írtam meg. A novellák kronológiai sorrendet követnek tükrözve az íráskészségem evolúcióját. Az első novellát 2000-ben, a másodikat 2004-ben, a harmadik novellát pedig 2006-ban írtam, amelyet még kiegészítettem 2011-ben. A kötetben szereplő novellák cselekményeinek központi elemei: a halál, a pletyka és a jóhiszeműség, de a három közül a pletyka szerepe a leghangsúlyosabb, mellyel a fő célkitűzésem az volt, hogy bemutassam, hogyan hat az emberi életre. 


Démon odplaty c. könyvbemutatójáról készült videó csehül az következő linken itt elérhető és
a könyvvel kapcsolatos rádió interjú a linkre kattintva itt elérhető


Az egyik felolvasó estemen (Fotó: Josef Horak)



Cs. Nikoleta: Szeretnék megosztani egy személyes élményt e novellakötet fogadtatásával kapcsolatban. Amikor megjelentettem a kötetet, egy sajtótájékoztatót szerveztem, amelyen újságírók is résztvettek. Az egyik újságíró megvette a könyvemet és eléggé negatív kritikát írt róla. Beleírta az értékelést a könyvbe és pár hónap múlva beadta az egyik Antikváriumba, amelyre később én véletlenül rátaláltam. Átlapoztam a művet és láttam benne az újságíró kritikus kézzel írott megjegyzéseit, javaslatait, hogy mit és hogyan kellett volna csinálni. Számomra ez elég vicces volt, mivel pontosan tudtam, hogy hol vétettem hibákat, az újságíró nem értette meg az előbb vázolt koncepciót, hogy a mű megírásában szándékosan jártam el így. Ahogy már említettem, a fő célom volt hitelesen bemutatni, azt, hogy az emberek hogyan gondolkodnak fiatalon és hogyan, mint értett felnőttek. Az újságíró nem is olvasta el az egészet csak az elejét, és ez alapját készítette el recenzióját. A könyvem fogadtatása annyira jó volt, hogy kétszer a rádióba is behívtak miatta.

J. János: Kérlek említs meg néhány kiemelkedő amelyben részed volt írói pályafutásod során


         
        Petr Hruška, Vörös István – A Vörös István könyv bemutatója a Prágai Magyar Kulturális Központban (fotó: Jana Wagner)

Cs. Nikoleta: Már említettem, hogy számos magyar költő és író művének csehországi kiadatásában vettem részt, mint nyelvi lektor. Szeretném megemlíteni Vörös István József Attila-díjas költőt, prózaírót, kritikust és irodalomtörténészt, akivel volt szerencsém együtt dolgoznom és, aki egyben a tanárom is volt a főiskolán. Közreműködtem a magyarról cseh nyelvre lefordított verseinek lektorálásában. A másik, amit kiemelnék 2004-ben a „Démonok bosszúja”című novelláskötetem egyik írásával a „Srámkova Sobotka” írói fesztiválon országos negyedik helyezést értem el, így sikerült nyernem egy, 1 hetes írói kurzust egy nagyon híres cseh íróval Jiří Dědeček-kel, aki nagyon sok hasznos tanácsot adott számomra hatalmas motivációt adva. Jiří Dědeček az írás mellett költészettel, dalszövegírással, tolmácsolással és fordítással is foglalkozik, nagyon elismert személy Csehországban. Továbbá ugyanezzel a novelláskötettel, de egy másik novellával is sikerült díjat nyernem, amit a VOŠ Josefa Škvoreckého írói képzési intézettől kaptam (30 év alatti írók kapják). Nagyon büszke vagyok arra, hogy a megjelent könyveim állami könyvtári nyilvántartásba kerültek.





Jiří Dědeček a 2004-es Šrámkova Sobotka díj nyerteseivel


J. János: Említetted, hogy jelenleg forgatókönyvírást tanulsz. Ez hogyan jött, mint új dolog az életedben?

Cs. Nikoleta: A kérdésed megválaszolásához vissza kell ugranom a múltba. A főiskolán cseh nyelvszakos voltam, mivel nagyon szeretem a cseh nyelvet, a cseh szövegeket és ezenkívül fordítást tanultam Magyarországon, ezt követően pedig újságírással, tolmácsolással, médiaelemzéssel kezdtem el foglalkozni és végül elkezdtem az írást és a bloggerkedést is. Gondoltam, ha már ennyi mindent tudok a cseh nyelvről és az írásról, a szakmámról, akkor miért ne kezdjem el a forgatókönyvírást is. Ez a terület is szakmábavágó volt, mivel itt is szövegírásról van szó. Szerettem volna főiskolai keretek között elsajátítani a témát, de sajnos nem sikerült bejutnom a hatalmas túljelentkezés miatt. De nem adtam fel, és végül találtam egy online képzési lehetőséget, amelyen keresztül van lehetőségem képezni magam.

J. János: Úgy tudom, hogy egy film forgatókönyvének megírásán dolgozol. Kérlek, mesélj bővebben erről a projektről.

Cs. Nikoleta: Két folyamatban lévő novellákat tartalmazó könyvön dolgozom jelenleg, az egyik horror műfajban a másik pedig ironikus humoros hangvételű műveket fog tartalmazni. Az utóbbiból már két novella kész van, és ezenkívül van egy, ami folyamatban van és ígéretet kaptam egy filmrendezőtől, ha jól fog sikerülni akkor valószínű, hogy meg lesz filmesítve. De nagyon szeretnék hasonló dolgot véghezvinni fantasy műfajban egyik novellámmal kapcsolatban is. Az ilyen témájú művek rendkívül népszerűek Csehországban.

J. János: Egyik korábban folytatott beszélgetésünk során említetted, hogy egy öt részből álló könyvsorozat megírását tervezed a jövőben. Kérlek, mondj erről többet.

Cs. Nikoleta: Már említettem az „Alvarové” címmel megjelent fantasy könyvemet. Ez egy öt könyvből álló könyvsorozat első darabja, ami már kiadásra került. A történetmesélés módja teljesen újszerű lesz, az első három könyvet úgy szeretném megírni, hogy a könyvek közötti sorrendiség felcserélhető legyen, több népcsoport (pl. Alvarové) nézőpontjából vinném és kezdeném a történeti szálakat, amelyek a negyedik könyvben egyesülnének. Az ötödik könyvben pedig két alternatív befejezést írnék kedvezve az olvasóknak. Nagy kihívásnak ígérkezik, de szerintem sikerülni fog. Ezt követően egy saját önéletrajzi elemeket tartalmazó regény megírását tervezem.


Egy játékbolt megnyitóján Koppenhágában

J. János: Mint író szoktál-e felolvasó estekre járni?


Cs. Nikoleta: Imádom az írást és mindig hatalmas megtiszteltetés részt venni ilyen jellegű tárasági összejöveteleken. Úgy tűnik, hogy május legvégén egy általános iskolában fogok felolvasni gyerekeknek fantasy vagy horror témakörben, mindez a résztvevő gyermekek korától függ, ez még pontosításra vár. Egy másik személyes élményemet szeretném megosztani. Tervezem műveim több nyelvre történő lefordítását is, többek között dánra és japán nyelvre is. Szerettem volna kiadatni műveimet Dániában is, de sajnos sikertelenül, de ha ez nem is jött is össze, mondhatom egy sokkal nagyobb dolog történt velem, egy számomra nagyon kedves emlék- felkértek, hogy egy játékboltot nyissak meg gyermekek számára, mint egy elismert külföldi író, aki gyerekeknek ír Koppenhágában.


J. János: Szlovákiában születtél, édesapád magyar, anyukád cseh, három identitás keveredik benned. Akkor magyarnak, csehnek vagy szlováknak tartod magad?

Cs. Nikoleta: Nagyon nehéz megválaszolni, már többen is feltették ezt a kérdést. Nem vagyok csak magyar, csak cseh és csak szlovák, én egyben vagyok mind a három vagyis magyar is, cseh is és szlovák is. Ha csak azt mondanám, hogy csak magyar vagyok, akkor megtagadnám édesanyámat, aki cseh, ha viszont cseh nemzetiségűnek mondanám magamat, akkor viszont édesapámat tagadnám meg, tovább folytatva, ha nem vallanám magam szlováknak is, azzal azt a helyet tagadnám meg, ahol születtem vagyis Szlovákiát, Dunaszerdahelyet (akkor még Csehszlovákia volt). Amikor Budapesten éltem, ott is megkérdezték és ugyanezt a választ adtam a kérdésre. Büszke vagyok arra, hogy a magyar, a cseh és a szlovák is az anyanyelvem. Hozzá kell, hogy tegyem én nem jártam soha magyar iskolába és nagyon öröm számomra, hogy magyarból felsőfokú nyelvvizsgát sikerült tennem. A nyelvek közötti váltások rendkívül nagy kihívást jelentenek, de hogy fokozzam, a munkahelyemen ezenfelül pedig angolul kommunikálok. Így el tudod képzelni, hogy néha mennyire nagy bábeli zűrzavar van a fejemben.

J. János: Ha már a nyelvekről beszélünk, milyen nyelveken beszélsz még?

Cs. Nikoleta: Németül is tanultam, de ez már sajnos csak passzív nyelvtudás, finnül csak néhány kifejezést és néhány szót ismerek, most jelenleg japánul tanulok. A szláv nyelvek elsajátítása a szlovák és a cseh után nem nehéz számomra. Ha lesz öt államilag elismert nyelvvizsgám (cseh és a magyar már megvan, a szlovák, a német és az angol lenne még jó), akkor már boldog leszek.

J. János: Már említetted, hogy van egy blog oldalad. Milyen téma köré építetted ezt a blogoldalt?


Cs. Nikoleta: A két könyv kiadása után, egyik barátnőm biztatására kezdtem el foglalkozni a blogírással. Akkor úgy döntöttem, hogy belevágok, de felmerült a kérdés, hogy miről is, nagyon sokáig agyaltam erről, de egyik nap reggel felkelve jött az ihlet…akkor miért ne írjak arról, hogy hogyan kell írni. Igyekeztem érdekes figyelemfelkeltő szövegeket írni. A fő célkitűzésem, hogy hasznos tanácsokat adjak az írással kapcsolatban tükrözve az írói gondolkodásmódot. Több témát érintek, hogy néhány példát említsek nyelvezet, karakter leírások, témaválasztás. 



  Este a Fiduciában – egyetemistaként részt vettem Arnošt Lustig, 
híres cseh író felolvasó estjén 

J. János: Mire vagy a legbüszkébb, amit elértél az életedben?

Cs. Nikoleta: Nehéz kérdés….büszke vagyok arra, hogy sikerült ismerté tennem az édesapámtól kapott családnevet, büszke vagyok, hogy sikerült felsőfokú nyelvvizsgát tennem magyar nyelvből annak ellenére, hogy soha nem jártam magyar iskolába….büszke vagyok arra, hogy a könyveimet állami nyilvántartásba vették és arra, hogy szakmailag elismert, ismert íróvá váltam Csehországban, valamint olyan híres cseh írókkal találkoztam személyesen,  úgymint Arnošt Lustig, zsidó származású író, aki túlélte a Holocaustot; és Ludvík Vaculík, aki a csehországi forradalomról írt naplót, amelyet Magyarországon is kiadtak, és Karel Šiktanc, aki híres író. És, nem utolsó sorban büszke vagyok a barátaimra, akiknek segíteni tudtam álmaik megvalósításában.

Van még egy dolog, amit szeretnék megemlíteni, egy nagyon szép emléket, ami nagyon kedves számomra, amikor VIP vendégként vehettem részt az EDDA egyik budapesti koncertjén, ahol lehetőségem volt kezemben tartani az együttes aranylemezeit.




EDDA koncerten Budapesten


----------------------------------
*Fiducia- Ismert csehországi kulturális szervezet, amely különféle kulturális programokat szervez.


A blogbejegyzést és az interjút készítette: Jenei János















Comments

Popular posts from this blog

Élet Csehországban

Hol volt hol nem volt, az óperenciás tengeren is túl, ott ahol a kurta farkú malac túr, volt egyszer egy Csehország. Egy ország, ahol köszönöm helyett dekuji van, Duna helyett Moldva, Tokaji helyett Pilsner, gulyás helyett gulyás. Na jó az utolsó az stimmel, de csak névben, állagban és ízben más. Persze azért nem ég és föld.. Mintha most lett volna, hogy felültem a Budapest-Prága vonatra szeptember első napján a keleti pályaudvarnál, hogy belevágjak valami teljesen ismeretlenbe. El sem hiszem, de azóta már az ötödik hónapomat töltöm itt. Már párszor írtam a blogra, de most gondoltam kicsit bemutatkozom, hiszen elég élményt  gyűjtöttem  már ahhoz, hogy legyen miről írni. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy 9 hónapot tölthetek az országban a Petőfi Sándor Program ösztöndíjasaként. A program  célja, hogy segítse a Kárpát-medencében élő szórványmagyarság helyzetét és, hogy erősítse a határon túl élő és az anyaországban élő magyar kapcsolatokat. A program az egykori monarchia t

A magyar- és a cseh gasztronómia avagy beszélgetés az ostravai magyar klub lovagrendi szakácsával Bors-Fiszli Editkével

A mi Editkénk A Receptek a magyar konyhából c. rendezvénysorozatunk főszakácsával Bors-Fiszli Editkével beszélgettem a rendezvényről és a magyar és a cseh gasztronómiáról.  Hogyan is vált az ostravai magyar klub a magyar gasztronómia helyi fellegvárává? Mik a főbb hasonlóságok és különbségek a magyar és a cseh íz világ között? Hogyan is vált az ostravai magyar lakos, Editke a magyarországi Népi Ízőrző Lovagrend lovagrendi szakácsává? A következő sorok megadják a választ. Editke: A történet 2010 augusztusában a kouty-i művelődési táborban kezdődött, ahol megismerkedtem az egyik ostravai klubtaggal, Bors Istvánnal. A kapcsolatunk később komolyra fordult, majd pedig összeházasodtunk. Az Ostravai Magyar Klubba beléptem, amikor idekerültem, nemcsak a férjem, hanem az unokatestvérem, Magdika révén is klubtag lettem. Később a vezetőségnek is a tagja lettem. Jenei János ötletére elhatároztuk, hogy bevezetünk egy magyar konyhát, egy úgynevezett főzőesemény sorozatot, ahol a magyar

Gondolatok a Prágai Magyar Bálról

A bársonyos forradalmat követő időszakban alakult szervezet, mely céljául tűzte ki a csehországi magyarság egyesületi formában történő összefogását és kulturális programjainak megszervezését, már egy évvel megalakulás után, 1992-ben megrendezte a Prágai Magyar Bált. Ennek helyszíne a Vinohrady városrész (Prága 2) Vasutas Kultúrháza volt. A sikeres kezdetet további bálok követték a smíchovi (Prága 5) Nemzeti Házban. Ezek a rendezvények a későbbiekben már nemcsak a prágai helyi szervezet különböző generációinak jelentett kulturális és szórakozási élményt, hanem rendszeres találkozási lehetőséget biztosított más helyi szervezetek tagjainak is a báli együttlét szabadabb, kötetlenebb körülményei között. Nagy örömünkre szolgál, hogy más helyi egyesületekre (Brünn, Ostrava) is hatással volt a prágai bál, és immár ők is rendszeresen szerveznek hasonló eseményt, a novemberi Katalin bált.   Nagy előrelépést jelentett a bál helyszínének áthelyezése Prága központjába, a repreze