Csehországi magyarok

Mi az első gondolat, amit eszembe jut a 2016-os brünni Babylonfest kapcsán? Hogy minden tiszteletem az övék. S hogy mégis kiké? Jelen esetben azé a 12 nemzeti kisebbségé, akik megszervezték és egyben részesei is voltak a róluk szóló egyhetes fesztiválnak (németek, görögök ukránok, oroszok, magyarok, romák, vietnámiak, szlovákok, olaszok stb.). A brünni nemzeti kisebbségek zászlajai A név is rendkívül találó: utalás a bibliai bábeli zűrzavarra, a nemzetiségek sokféleségére és sokszínűségére, amit bemutatnak és egyben ünnepelnek is. Ünneplik magukat és ünneplik egymást - hát nem csodálatos? Amikor együtt kell szervezni, össze kell dolgozni, kompromisszumokat kötni. Amikor temperamentumok, szokások, visszafogottságok találkoznak egymással - és gyakran saját magukkal. Egy ilyen eseménynek lehettem részese az idei Babylonfesten szeptember 14-17. között a CsMMSz brünni alapszervezetének jóvoltából. Detáry Attila és Miloš Kovář előadása Elsőként egy irod

Bővül az FMK családunk!       Itt van sz ősz, itt van újra. Avagy mondhatjuk azt is, hogy vége a nyárnak, a kirándulásoknak, szabadságnak, a szép időnek és itt az ideje, hogy a Fiatal Magyarok Klubja ismét feléledjen. Egy új köntösben kezdtük meg ezt a csodálatos évszakot, mindenki feltöltődve, energiadúsan indult meg az újabb találkozónak. Bár, ez valakinek nem újabb, hanem az első találkozás volt, hiszen az FMK egy kisebb régi küldöttsége mellett 5, azaz ÖT új társunkra is rátaláltunk.       Találkánk ezúttal egy hangulatos kis étteremben volt Ostrava szívében, valakinek még ismeretlen, valakinek már egy jól ismert helyen. Kellemes hangulat, fantasztikus kiszolgálás és jó légkör jellemezte az estét. Először csak ketten, majd hárman, végül heten, a legvégén pedig nyolcan gyűltünk össze, hogy egy kicsit az anyanyelvünket használva beszélgethessünk kortársainkkal. Most is hihetetlen jó érzés volt egy idegen országban, valamennyire idegen környezetben azon a nyelven megszólalni

Adott: a cseh fővárosban egy kicsi magyar közösség és egy (még mindig újnak számító) lelkipásztor. 2016. szeptember 11-én sor került az első "magyar kávézásra" Prágában a magyar római katolikus szentmise után.                 A szentmise utáni összejövetel ötlete Balga Zoltán atya fejéből pattant ki, hogy egy kicsit jobban megismerhessék egymást a hívek, beszélgethessenek kötetlenül. És persze hogy a lelkipásztor is közelebb kerülhessen hozzájuk, hisz alig több, mint két hónapja került Zoltá n atya Prágába azzal a céllal, hogy 12 év után újra fellendítse az itteni magyar katolikus lelkiéletet. Az esemény nem várt népszerűségnek örvendett, mely igazolja, hogy az embereknek szükségük van ezekre a találkozási alkalmakra, amikor kiszakadva a saját hétköznapi forgatagu(n)kból jó csak úgy együtt lenni. A szentmisék utáni "magyar kávézás"-nak ez az első - és remélhetőleg hagyományteremtő - alkalma volt. A cél az, hogy minden vasárnapi mise után

Kouty, 2016 – emlékképek a 18. művelődési táborból: a meseszép Hófehérke, a gonosz mostoha és a hét törpe Kouty-i festői halastó Mi a közös a Grimm-testvérek híres mesealakjaiban, a dalos ostravai csalogányokban, a csehországi magyarokban és a közép-csehországi Koutyban már 18. alkalommal megrendezett művelődési tábor eseményeiben? Hm, jó kérdés, kedves Olvasó, hamarosan átnyújtom a megoldás mesebeli, Ostravában őrzött titkos kulcsát.   Ahogy már egy jó darab ideje, ebben az évben is a lágy nyárvégi szellő összefújta a szélrózsa minden irányából, Csehország minden szegletéből a szórványban élő magyarságot, egészen pontosan azt a 102 főt, akik a Farkas Éva országos szervezőtitkárunk áldozatos munkájának köszönhetően művelődési táborban akarták múlatni augusztus utolsó hosszú hétvégéjét. A csecsemőkortól egészen a 85. születésnapját ünneplő Bandi bácsiig mindenki lelkesen énekelte Aradszky László örökzöld slágerét, a „Nem csak a húszéveseké a világ”-ot, és bizony a tábo

Hát ez megérte! (történet egy egyetemista tollából, avagy írta Dagmar Karlíková, fordította Ivkovič Krisztina)      Már egy hete az immunológia vizsgára készülünk. Egy nappal azelőtt éppen úton vagyunk Ostrava felé. Kriszti egyenesen Magyarországról veszi az irányt, én Otrokovicéból. Mind a ketten ki vagyunk fáradva a hosszú és fáradalmas úttól. De ennek ellenére a tanulási vágy annyira erős, hogy éjfélig le se tudjuk csukni a szemünket.        Reggel már hatkor felkelünk. Lelkesedéssel telve ismét a könyvek markai közt találjuk magunkat és kezdjük az ismétlést, végülis elég időnk van még délután egyig. Lassan közeledik a tizenkettedik óra, dél. Elkezdtünk készülődni. Csak a legfontosabb dolgokat visszük magunkkal. És itt van a várva várt pillanat. Fél egy és mi elindulunk az iskolába. Annak ellenére, hogy tömegekre számítottunk, akik arra várnak, hogy valaki ajtót nyisson nekik, már mindenki az osztályteremben ül. Szerencsénkre az utolsó sorokban még találunk nekünk kedvező he