Skip to main content

 Megemlékezés gróf Esterházy Jánosról Mírovban


Gróf Esterházy János

Bors István, az ostravai magyar szervezet alapító elnöke:
Ez a gondolat, hogy gróf Esterházynak felépítsünk egy emlékművet 1998-ban kezdődött. Akkor adtuk be az első kérvényeket és csodálkoztunk azon, hogy elég gyorsan sikerült mindent elintézni. A végeredmény egy szép emlékmű, ahova tulajdonképpen minden évben járunk. Nemzetközi tartalommal bír, tulajdonképpen Lengyelországból, Szlovákiából, Csehországból elég szép számban szoktak az emberek ellátogatni a megemlékezésre. A minden évben a koszorúzás előtt mindig egy közös szentmisén veszünk részt Olomoucban. Az első években, mikor még kevesebb ember volt, akkor be tudtunk jutni a fegyházba. Ott van egy kis kápolna, ott volt a mise. De az nagyon sokáig tartott a szigorú bejutási feltételek miatt, így feladtuk. Most az olomouci templomból rögtön jövünk ide, megkoszorúzzuk az emlékművet, meghallgatjuk a beszédeket a vendégektől. 
Mit jelent nekünk gróf Esterházy? Rá mindig nagyon szívesen emlékezünk, mert minden magyar tulajdonképpen a példáját nézi. Ő volt az első olyan politikus, aki védte a magyar kisebbséget. Ő volt a zsidó-törvények ellen.


Zsidó János, esperes-plébános
Mit jelent számomra Esterházy János? Én is felvidéki vagyok és a köz szolgálatát látom el, mint ő tette. Ez számomra példakép. Példakép abban, hogy ő hűségesen kitartott akkor is, mikor nehéz volt. Itt maradt az első világháború után Szlovákiában, és itt maradt a második világháború alatt is Szlovákiában, mikor a magyarság nagy többsége visszakerült az anyaországhoz. Körülbelül hetvenezer magyar maradt Szlovákiában. És ő is itt maradt, velük együtt. Pedig Budapesten érdemeiért biztos, hogy nagyon magas elismerést kapott volna. Számunkra – bár háborús bűnös még ezekben az országokban – példakép. Olyan példakép, amit érdemes követni, kinek a példáját érdemes átadni a következő generációknak, gyermekeinknek, unokáinknak, hogy ők is tartsanak ki magyarságuk mellett, tartsanak ki keresztény hitük mellett, mutassanak példát a világnak. Esterházy János közbenjáró mi hisszük, hogy a mennyországban, előbb-utóbb az egyház is hivatalosan szentté avatja, tehát meglesz a méltó elismerés.

Jan Janků, gróf Esterházy János rabtársa

Jan Janko vagyok, 1957-ben itt a mírovi börtönben találkoztam Esterházy Jánossal. Én akkor gyógyszerész és ápoló voltam, vagyis ilyen posztra voltam beosztva, és emlékszem, hogy egyszer csak egy nagy szenzáció volt, amikor Esterházy Jánost idehozták hozzánk Szlovákiából, deportálták őt ide, és a hármas számú cellába tették be, ahol a legsúlyosabb állapotban lévő személyek voltak. Hát így találkoztam vele személyesen. Nagyon csöndes és békés volt, és egy megbékéltséggel lépett át a túlvilágba. Semmiféle erőszak vagy szenvedés nem volt akkor, ami látszott volna rajta vagy lázadozás, sorsával is megbékélve, Istenben megbékélve fejezte be életét. Egész sorsát, bebörtönzését megbékélve viselte, nem lázadozott, hiszen Moszkvában volt előtte a gulág táborokban. Nemrég láttam a ljubljankai börtön szörnyű celláit, ő ezeket mind átélte, és itt végig a börtönbe megbékélt lélekkel élt, társait vigasztalva és hitre tanítva őket.

A megemlékezésről készített videó az alábbi linken tekinthető meg
A videót és az interjúkat készítette: Jenei János
A videóban elhangzott interjúkat begépelte: Demján Izabella

Comments

Popular posts from this blog

Élet Csehországban

Hol volt hol nem volt, az óperenciás tengeren is túl, ott ahol a kurta farkú malac túr, volt egyszer egy Csehország. Egy ország, ahol köszönöm helyett dekuji van, Duna helyett Moldva, Tokaji helyett Pilsner, gulyás helyett gulyás. Na jó az utolsó az stimmel, de csak névben, állagban és ízben más. Persze azért nem ég és föld.. Mintha most lett volna, hogy felültem a Budapest-Prága vonatra szeptember első napján a keleti pályaudvarnál, hogy belevágjak valami teljesen ismeretlenbe. El sem hiszem, de azóta már az ötödik hónapomat töltöm itt. Már párszor írtam a blogra, de most gondoltam kicsit bemutatkozom, hiszen elég élményt  gyűjtöttem  már ahhoz, hogy legyen miről írni. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy 9 hónapot tölthetek az országban a Petőfi Sándor Program ösztöndíjasaként. A program  célja, hogy segítse a Kárpát-medencében élő szórványmagyarság helyzetét és, hogy erősítse a határon túl élő és az anyaországban élő magyar kapcsolatokat. A program az egykori monarchia t

A magyar- és a cseh gasztronómia avagy beszélgetés az ostravai magyar klub lovagrendi szakácsával Bors-Fiszli Editkével

A mi Editkénk A Receptek a magyar konyhából c. rendezvénysorozatunk főszakácsával Bors-Fiszli Editkével beszélgettem a rendezvényről és a magyar és a cseh gasztronómiáról.  Hogyan is vált az ostravai magyar klub a magyar gasztronómia helyi fellegvárává? Mik a főbb hasonlóságok és különbségek a magyar és a cseh íz világ között? Hogyan is vált az ostravai magyar lakos, Editke a magyarországi Népi Ízőrző Lovagrend lovagrendi szakácsává? A következő sorok megadják a választ. Editke: A történet 2010 augusztusában a kouty-i művelődési táborban kezdődött, ahol megismerkedtem az egyik ostravai klubtaggal, Bors Istvánnal. A kapcsolatunk később komolyra fordult, majd pedig összeházasodtunk. Az Ostravai Magyar Klubba beléptem, amikor idekerültem, nemcsak a férjem, hanem az unokatestvérem, Magdika révén is klubtag lettem. Később a vezetőségnek is a tagja lettem. Jenei János ötletére elhatároztuk, hogy bevezetünk egy magyar konyhát, egy úgynevezett főzőesemény sorozatot, ahol a magyar

Gondolatok a Prágai Magyar Bálról

A bársonyos forradalmat követő időszakban alakult szervezet, mely céljául tűzte ki a csehországi magyarság egyesületi formában történő összefogását és kulturális programjainak megszervezését, már egy évvel megalakulás után, 1992-ben megrendezte a Prágai Magyar Bált. Ennek helyszíne a Vinohrady városrész (Prága 2) Vasutas Kultúrháza volt. A sikeres kezdetet további bálok követték a smíchovi (Prága 5) Nemzeti Házban. Ezek a rendezvények a későbbiekben már nemcsak a prágai helyi szervezet különböző generációinak jelentett kulturális és szórakozási élményt, hanem rendszeres találkozási lehetőséget biztosított más helyi szervezetek tagjainak is a báli együttlét szabadabb, kötetlenebb körülményei között. Nagy örömünkre szolgál, hogy más helyi egyesületekre (Brünn, Ostrava) is hatással volt a prágai bál, és immár ők is rendszeresen szerveznek hasonló eseményt, a novemberi Katalin bált.   Nagy előrelépést jelentett a bál helyszínének áthelyezése Prága központjába, a repreze