Ugrás a fő tartalomra

 Megemlékezés gróf Esterházy Jánosról Mírovban


Gróf Esterházy János

Bors István, az ostravai magyar szervezet alapító elnöke:
Ez a gondolat, hogy gróf Esterházynak felépítsünk egy emlékművet 1998-ban kezdődött. Akkor adtuk be az első kérvényeket és csodálkoztunk azon, hogy elég gyorsan sikerült mindent elintézni. A végeredmény egy szép emlékmű, ahova tulajdonképpen minden évben járunk. Nemzetközi tartalommal bír, tulajdonképpen Lengyelországból, Szlovákiából, Csehországból elég szép számban szoktak az emberek ellátogatni a megemlékezésre. A minden évben a koszorúzás előtt mindig egy közös szentmisén veszünk részt Olomoucban. Az első években, mikor még kevesebb ember volt, akkor be tudtunk jutni a fegyházba. Ott van egy kis kápolna, ott volt a mise. De az nagyon sokáig tartott a szigorú bejutási feltételek miatt, így feladtuk. Most az olomouci templomból rögtön jövünk ide, megkoszorúzzuk az emlékművet, meghallgatjuk a beszédeket a vendégektől. 
Mit jelent nekünk gróf Esterházy? Rá mindig nagyon szívesen emlékezünk, mert minden magyar tulajdonképpen a példáját nézi. Ő volt az első olyan politikus, aki védte a magyar kisebbséget. Ő volt a zsidó-törvények ellen.


Zsidó János, esperes-plébános
Mit jelent számomra Esterházy János? Én is felvidéki vagyok és a köz szolgálatát látom el, mint ő tette. Ez számomra példakép. Példakép abban, hogy ő hűségesen kitartott akkor is, mikor nehéz volt. Itt maradt az első világháború után Szlovákiában, és itt maradt a második világháború alatt is Szlovákiában, mikor a magyarság nagy többsége visszakerült az anyaországhoz. Körülbelül hetvenezer magyar maradt Szlovákiában. És ő is itt maradt, velük együtt. Pedig Budapesten érdemeiért biztos, hogy nagyon magas elismerést kapott volna. Számunkra – bár háborús bűnös még ezekben az országokban – példakép. Olyan példakép, amit érdemes követni, kinek a példáját érdemes átadni a következő generációknak, gyermekeinknek, unokáinknak, hogy ők is tartsanak ki magyarságuk mellett, tartsanak ki keresztény hitük mellett, mutassanak példát a világnak. Esterházy János közbenjáró mi hisszük, hogy a mennyországban, előbb-utóbb az egyház is hivatalosan szentté avatja, tehát meglesz a méltó elismerés.

Jan Janků, gróf Esterházy János rabtársa

Jan Janko vagyok, 1957-ben itt a mírovi börtönben találkoztam Esterházy Jánossal. Én akkor gyógyszerész és ápoló voltam, vagyis ilyen posztra voltam beosztva, és emlékszem, hogy egyszer csak egy nagy szenzáció volt, amikor Esterházy Jánost idehozták hozzánk Szlovákiából, deportálták őt ide, és a hármas számú cellába tették be, ahol a legsúlyosabb állapotban lévő személyek voltak. Hát így találkoztam vele személyesen. Nagyon csöndes és békés volt, és egy megbékéltséggel lépett át a túlvilágba. Semmiféle erőszak vagy szenvedés nem volt akkor, ami látszott volna rajta vagy lázadozás, sorsával is megbékélve, Istenben megbékélve fejezte be életét. Egész sorsát, bebörtönzését megbékélve viselte, nem lázadozott, hiszen Moszkvában volt előtte a gulág táborokban. Nemrég láttam a ljubljankai börtön szörnyű celláit, ő ezeket mind átélte, és itt végig a börtönbe megbékélt lélekkel élt, társait vigasztalva és hitre tanítva őket.

A megemlékezésről készített videó az alábbi linken tekinthető meg
A videót és az interjúkat készítette: Jenei János
A videóban elhangzott interjúkat begépelte: Demján Izabella

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Erdély az ízek birodalma II.

Barangolás Udvarhelyszéken és a Sóvidéken
Másnap a reggelit követően a Székelyudvarhelyhez közeli szejkefürdői forrásnál álltunk meg kortyolva egyet a gyógyvízből, majd pedig a borvízmúzeumba vittek el minket erdélyi barátaink. A múzeumban még a mai napig látható Orbán Balázs szobra, az ő neve szorosan összekapcsolódik Szejke-fürdővel, amellett hogy fényképeivel megörökítette a kor természeti, épített és néprajzi örökségét, felvirágoztatta az ottani fürdő kultúrát is. A rossz időjárási körülményekre való tekintettel sajnos nem tudtunk felmenni a Hargitára, a székelyek szent hegyére, így helyette a parajdi sóbánya felé vettük az irányt. Útközben megálltunk Tamási Áron sírjánál Farkaslakán, ő az egyike a három Áronnak, akire a székelység a mai napig nagyon büszke, ahogy egy ottani mondás tartja: „Tamási Áron, Márton Áron és Gábor Áron/ Székely népünk büszkesége mind a három”.

Ki is volt Tamási Áron? Író, neki köszönhetjük az Ábel trilógiát és nem mellesleg ő volt, aki a székely nyelvjárá…

Erdély az ízek birodalma I.

Erdély, az óriások földje, ahol a hegyek a felhőket érik. A mellettünk elsuhanó vidék olyan, mint egy szépen megfestett tájkép, ahol a részletek tökéletes színkavalkáddá állnak össze. Magasabbnál magasabb hegyek vidéke ez, amit a természet gyönyörű zöld színű, sűrű, erdős mintákkal tarkított szőnyege borít. Erdők és határtalan, napfényben úszó zöld, kövér mezők, amelyeken csordák legelésznek, ahol a dombokra a folyamatosan vándorló fehér felhők árnyéka vetül. Amikor visszagondolok az ott töltött egy hétre, ezek a képek villannak emlékezetembe. Azonkívül, hogy bejártuk Erdély egy kis szegletét, még az ottani ízekbe is sikerült belekóstolnunk. De ne rohanjunk ennyire előre, kezdem a legelején! 
„Esőhozók”
Egy szürke, borongós, esős nyári kora reggelen Bors-Fiszli Editke, Bors István és e sorok írója magunk mögött hagytuk a régmúltat idéző rozsdás gyárkémények, kohók és bányák világát, a mi Osztravánkat. Ezerháromszáz kilométer állt előttünk, a szomorkás esős időjárás végigkísért minket …

Már a huszadik!

Miért is van hatalmas jelentősége a minden évben megrendezésre kerülő művelődési táboroknak? Mit is jelentenek ezek a táborok számunkra itt élő magyaroknak Csehországban? Mi a táborok vonzereje? Miért is számoljuk a napokat és várjuk a következő évit?

Mindenkinek mást jelentenek, mint ahogy mindannyian másak vagyunk. Van, akinek az újra találkozás örömét, új baráti kapcsolatok kialakulását, szórakozást és mulatást magyar nyelven és a magyar zenére, van, akinek a magyar kultúrát, a művelődést, a tudásszomj csillapítását, de vannak olyanok is, akik a hétvégét egyszerűen csak a kellemes kikapcsolódásnak veszik a szép és kellemes környezetben, ahol természetesen nem hiányozhat a magyar szó. A fenn említett kérdésekre a válaszokat a táborlakókkal készített helyszíni interjúk adják meg. De mielőtt részletezném az összegyűjtött véleményeket, szeretnék először is visszatérni a kezdetekhez. Hogyan is kezdődött?
Becske Katalin, (Prága), a táborok ötletgazdája

1996-2000 között voltam a CSMMSZ szerv…