Skip to main content

FMK- FIATALOK MAGYAR KLUBJA

FMK- FIATALOK MAGYAR KLUBJA
Ilyen elnevezést kapott a 2014 őszén  megalakult kisebb csoportosulás a Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetségének Ostravai Alapszervezete keretén belül az Ostravában és környékén élő és tanuló magyar fiatalok számára.
A csoport része az ostravai magyar klubnak és heti vagy kétheti rendszerességgel találkozunk. Célunk egymást jobban megismerni, új tagokat toborozni, beszélgetni, szórakozni, filmestéket szervezni, létrehozni kapcsolatokat más csehországi és egyéb külföldi magyar ifjúsági szervezetekkel, ápolni a magyar hagyományokat. A programok kötetlenek, terveink kedvünktől függőek. Lényeg a jókedv és a szórakozás.
Tánc, muzsika, vacsora, eszmecsere, felhőtlen jókedv. Így lehetne jellemezni az FMK legutóbbi eseményét az Ostravai Magyar Klubban. 2015. szeptember 14-e a pontos dátuma ennek a kis baráti összejövetelnek a klub falain belül, egy borongós, kora őszi hétfő estén, melytől néha még a ház falai is megremegtek. Hogy miért is esett ki a padló a helyéről? Mindjárt kiderül!
Végre találkozott a kiscsapat! Igen, végre, mert már itt volt az ideje egy kis mulatásnak, együtt töltött időnek. Már hiányzott mindenkinek a magyar beszéd, a magyar virtus, a magyar fiatalok társasága így a hosszú nyár után. Hasonló érdeklődési témák, hasonló fáradsági szint. Így kezdődött minden...de messze sem volt még vége. Ha összegeznénk honnan jöttünk, lenne ott minden: Magyarország, Felvidék, Csehország. Ezen belül legfőképpen a magyar nyelvet érvényesítettük, de akadt helye a cseh és szlovák ill. angol nyelv használatának is. Miért is ne? Fiatalok vagyunk, hadd tanuljunk és gyakoroljunk más nyelveket is! És ezalatt a sok átbeszélt óra alatt még vacsorázni, borozni is volt időnk, hisz mindenki tudja, hogy a magyar borok a legfinomabbak. Vagy tévedek?!
És mind emellett hozzá kell tennem, hogy a magyar ember nem csak enni, inni, beszélni szeret, de a zene is a vérében van. De nem csak a hagyomás tuc-tuc elektronikus illetve slágerdalok a menőbbnél menőbb rádióállomások repertoárjából, de az eredeti magyar népzene is. És erre a feladatra nem is lehetett volna más alkalmas, mint a mi Marton Sári gyakornokunk Marcaliból, aki kiskora óta táncol, csellózik és még sok millió egyébbel foglalkozik. Így ő gondoskodott arról, hogy a vacsora ne csak fel, de le is menjen rólunk egy kis rögtönzött táncház keretén belül. És itt jött az a pillanat, amikor nem biztos, hogy a szomszédok tudták, mi is folyik a fal túlsó oldalán, de semlegességüket kifejezve nem hallottunk egy kopogást sem. Szerencsére! Különben még befogtuk volna őket is a körbe egy kis széki táncot tanulni!
            Tehát így ismét egy jó, kellemes, felhőtlen és kötetlen estét élhettünk át, mely csöndesnek egyáltalan nem mondható. Legyen gyakrabban ilyen, ismerjük meg egymást jobban, élvezzük a fiatalságunkat!
Minden magyarul beszélő fiatalt szívesen fogadunk, gyertek bátran ismerkedni! 

CSMMSZ Ostrava 

A bejegyzést készítette: Ivkovič Krisztina

Comments

Popular posts from this blog

Erdély az ízek birodalma II.

Barangolás Udvarhelyszéken és a Sóvidéken
Másnap a reggelit követően a Székelyudvarhelyhez közeli szejkefürdői forrásnál álltunk meg kortyolva egyet a gyógyvízből, majd pedig a borvízmúzeumba vittek el minket erdélyi barátaink. A múzeumban még a mai napig látható Orbán Balázs szobra, az ő neve szorosan összekapcsolódik Szejke-fürdővel, amellett hogy fényképeivel megörökítette a kor természeti, épített és néprajzi örökségét, felvirágoztatta az ottani fürdő kultúrát is. A rossz időjárási körülményekre való tekintettel sajnos nem tudtunk felmenni a Hargitára, a székelyek szent hegyére, így helyette a parajdi sóbánya felé vettük az irányt. Útközben megálltunk Tamási Áron sírjánál Farkaslakán, ő az egyike a három Áronnak, akire a székelység a mai napig nagyon büszke, ahogy egy ottani mondás tartja: „Tamási Áron, Márton Áron és Gábor Áron/ Székely népünk büszkesége mind a három”.

Ki is volt Tamási Áron? Író, neki köszönhetjük az Ábel trilógiát és nem mellesleg ő volt, aki a székely nyelvjárá…

Már a huszadik!

Miért is van hatalmas jelentősége a minden évben megrendezésre kerülő művelődési táboroknak? Mit is jelentenek ezek a táborok számunkra itt élő magyaroknak Csehországban? Mi a táborok vonzereje? Miért is számoljuk a napokat és várjuk a következő évit?

Mindenkinek mást jelentenek, mint ahogy mindannyian másak vagyunk. Van, akinek az újra találkozás örömét, új baráti kapcsolatok kialakulását, szórakozást és mulatást magyar nyelven és a magyar zenére, van, akinek a magyar kultúrát, a művelődést, a tudásszomj csillapítását, de vannak olyanok is, akik a hétvégét egyszerűen csak a kellemes kikapcsolódásnak veszik a szép és kellemes környezetben, ahol természetesen nem hiányozhat a magyar szó. A fenn említett kérdésekre a válaszokat a táborlakókkal készített helyszíni interjúk adják meg. De mielőtt részletezném az összegyűjtött véleményeket, szeretnék először is visszatérni a kezdetekhez. Hogyan is kezdődött?
Becske Katalin, (Prága), a táborok ötletgazdája

1996-2000 között voltam a CSMMSZ szerv…

Erdély az ízek birodalma I.

Erdély, az óriások földje, ahol a hegyek a felhőket érik. A mellettünk elsuhanó vidék olyan, mint egy szépen megfestett tájkép, ahol a részletek tökéletes színkavalkáddá állnak össze. Magasabbnál magasabb hegyek vidéke ez, amit a természet gyönyörű zöld színű, sűrű, erdős mintákkal tarkított szőnyege borít. Erdők és határtalan, napfényben úszó zöld, kövér mezők, amelyeken csordák legelésznek, ahol a dombokra a folyamatosan vándorló fehér felhők árnyéka vetül. Amikor visszagondolok az ott töltött egy hétre, ezek a képek villannak emlékezetembe. Azonkívül, hogy bejártuk Erdély egy kis szegletét, még az ottani ízekbe is sikerült belekóstolnunk. De ne rohanjunk ennyire előre, kezdem a legelején! 
„Esőhozók”
Egy szürke, borongós, esős nyári kora reggelen Bors-Fiszli Editke, Bors István és e sorok írója magunk mögött hagytuk a régmúltat idéző rozsdás gyárkémények, kohók és bányák világát, a mi Osztravánkat. Ezerháromszáz kilométer állt előttünk, a szomorkás esős időjárás végigkísért minket …