Skip to main content



Kouty, 2015 – 17. művelődési tábor

2015 augusztusának utolsó hétvégéjén került megrendezésre a 17. művelődési tábor fákkal övezett csodaszép halastó partján, Koutyban. Az időjárás kegyes volt hozzánk, és minden adott volt egy nagyszerű magyaros hétvégéhez. De nem szeretnék előreszaladni írásomnak már a legelején!
Pénteken reggel indultunk útnak Ostravából buszunkkal. Daloskedvű Csalogány kórusunk asszonyainak hála, a jó hangulat garantált volt, és hosszú utazásunk az előbb említett helyszínre csak egy röpke pillanatnak tűnt csupán. Nagyon szeretem ezeket a vidám asszonyokat, akik olyanok nekem, mint a nagymamáim.
A program rendkívül színvonalas volt! Mivel én először vettem részt a Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetségének a – hagyományosan augusztus utolsó hétvégéjén esedékes – művelődési táborában, hát bizony nekem minden új volt, számos élményt nyújtott, így a tábor valamennyi pillanatára én még lelkesebben emlékezem vissza, mint talán mások. Előadásokat hallgattunk meg, jókat beszélgettünk, nagyokat ettünk, és eközben ápoltuk szép és szerintem páratlan gazdagságú magyar nyelvünket, anyanyelvünket. A művelődési tábor a csehországi szórványban élő magyarság legnagyobb rendezvényének nevezett, ezért mondják a régi táborozók, hogy képes évente összehozni a szélrózsa minden irányából a Csehországban eléggé szétszórva élő magyarokat.
Cigánylecsó készítése és a tábortűz volt a változatos tábori program egyik legfontosabb rendezvénye, ahol bemutattatott ez a híres bográcsétel. E nagyszerű étel receptjét Godó Irén előadónknak, a Debrecenből érkezett főiskolai hallgató köszönhetjük. A cigánylecsó elkészítését Bors-Fiszli Edit, ostravai csalogányunk, egyben kiváló szakácsunknak és segítő társainak köszönhettük. Már többször is elkápráztatott minket Editke csodás főzőtehetségével és különösebbnél különösebb ízeivel, most a Koutyba érkezetteknek is bemutathatta képességeit. Elég népes csapat vette körbe a tábortüzet: kicsik és nagyok, idősek és fiatalok hallgatták az érdekes előadást a cigányság kultúrájáról. Ezen az elérhetőségen https://www.youtube.com/watch?v=cZUwbhAs8IY&feature=youtu.be láthatóvá is válik, amiről eddig csupán írtam. A készülő cigánylecsó elfogyasztására hangolódásunkat egy Magyarországról meghívott, cigány táncokat is bemutató testvérpár: Szárszó Bence és Szárszó Lilla tánccsokra biztosította. Közben mintegy varázsital, úgy fokozta hangulatunkat tanár úr Kecskemétről ajándékba hozott finom, fenséges fütyülős házi barackpálinkája, melyet a résztvevők üvegcipőcskéből kóstolhatták meg. A főszervező Farkas Éva jól kitett magáért és a csehországi érdeklődő magyarokért, mivel az esemény programkínálata rendkívül színvonalas volt, mindenki megtalálta az érdeklődési területének megfelelő előadást, foglalkozást. Nemcsak szórakoztunk, de nagyon sokat is tanultunk saját magunkról, magyarokról, hogy példaként említsem dr. H. Tóth István előadásait a magyar nyelv fejlődéséről és József Attiláról, valamint Weszely Éva előadását, amelyik a székelységről, a székelyek eredetéről szólt. Ismét meg kell említenem Szárszó Bencét és Lillát, akik nemcsak tánctudásukkal kápráztattak el, de emellett hasznos információkkal láttak el minket a táncokkal kapcsolatban. Az idei tábor fénypontját a szombat esti tábortüzet követő pizsamabál adta. Nem kevéssé meglepődve tapasztaltam a rendkívül sokféle pizsamába öltözött emberek színes kavalkádját. Táborlakóink elég viccesen néztek ki… „A megy a gőzös, megy a gőzös Kanizsára...”' című örökzöld dalra csak úgy ropta a táncot a nép, mindenkit bevonva a vonatozásba, kihasználva maximálisan a tánctér adta lehetőségeket. Látva mindezt, euforikus érzés kerített hatalmába. Soha nem fogom elfelejteni ezt az estét. Egy magyarországi magyar számára, mint én is, ilyet látni, benne lelkesen részt venni az anyaországtól távol, rendkívül nagy élmény volt.
Ez volt az első táborom, amint említettem már, a csehországi magyarokkal. Jövőre mindenféleképpen részt akarok venni a művelődési tábor életében, ugyanis ez kihagyhatatlan élmény.
Remélem, jövőre veled is találkozom Koutyban, kedves Olvasó!

Kouty-i halastó és környéke
Az esemény főszervezőjével készített interjú, az alábbi linken tekinthető meg:

A bejegyzést készítette: Jenei János

Comments

Post a Comment

Popular posts from this blog

Élet Csehországban

Hol volt hol nem volt, az óperenciás tengeren is túl, ott ahol a kurta farkú malac túr, volt egyszer egy Csehország. Egy ország, ahol köszönöm helyett dekuji van, Duna helyett Moldva, Tokaji helyett Pilsner, gulyás helyett gulyás. Na jó az utolsó az stimmel, de csak névben, állagban és ízben más. Persze azért nem ég és föld.. Mintha most lett volna, hogy felültem a Budapest-Prága vonatra szeptember első napján a keleti pályaudvarnál, hogy belevágjak valami teljesen ismeretlenbe. El sem hiszem, de azóta már az ötödik hónapomat töltöm itt. Már párszor írtam a blogra, de most gondoltam kicsit bemutatkozom, hiszen elég élményt  gyűjtöttem  már ahhoz, hogy legyen miről írni. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy 9 hónapot tölthetek az országban a Petőfi Sándor Program ösztöndíjasaként. A program  célja, hogy segítse a Kárpát-medencében élő szórványmagyarság helyzetét és, hogy erősítse a határon túl élő és az anyaországban élő magyar kapcsolatokat. A program az egykori monarchia t
Post a Comment
Read more

A magyar- és a cseh gasztronómia avagy beszélgetés az ostravai magyar klub lovagrendi szakácsával Bors-Fiszli Editkével

A mi Editkénk A Receptek a magyar konyhából c. rendezvénysorozatunk főszakácsával Bors-Fiszli Editkével beszélgettem a rendezvényről és a magyar és a cseh gasztronómiáról.  Hogyan is vált az ostravai magyar klub a magyar gasztronómia helyi fellegvárává? Mik a főbb hasonlóságok és különbségek a magyar és a cseh íz világ között? Hogyan is vált az ostravai magyar lakos, Editke a magyarországi Népi Ízőrző Lovagrend lovagrendi szakácsává? A következő sorok megadják a választ. Editke: A történet 2010 augusztusában a kouty-i művelődési táborban kezdődött, ahol megismerkedtem az egyik ostravai klubtaggal, Bors Istvánnal. A kapcsolatunk később komolyra fordult, majd pedig összeházasodtunk. Az Ostravai Magyar Klubba beléptem, amikor idekerültem, nemcsak a férjem, hanem az unokatestvérem, Magdika révén is klubtag lettem. Később a vezetőségnek is a tagja lettem. Jenei János ötletére elhatároztuk, hogy bevezetünk egy magyar konyhát, egy úgynevezett főzőesemény sorozatot, ahol a magyar
Post a Comment
Read more

Gondolatok a Prágai Magyar Bálról

A bársonyos forradalmat követő időszakban alakult szervezet, mely céljául tűzte ki a csehországi magyarság egyesületi formában történő összefogását és kulturális programjainak megszervezését, már egy évvel megalakulás után, 1992-ben megrendezte a Prágai Magyar Bált. Ennek helyszíne a Vinohrady városrész (Prága 2) Vasutas Kultúrháza volt. A sikeres kezdetet további bálok követték a smíchovi (Prága 5) Nemzeti Házban. Ezek a rendezvények a későbbiekben már nemcsak a prágai helyi szervezet különböző generációinak jelentett kulturális és szórakozási élményt, hanem rendszeres találkozási lehetőséget biztosított más helyi szervezetek tagjainak is a báli együttlét szabadabb, kötetlenebb körülményei között. Nagy örömünkre szolgál, hogy más helyi egyesületekre (Brünn, Ostrava) is hatással volt a prágai bál, és immár ők is rendszeresen szerveznek hasonló eseményt, a novemberi Katalin bált.   Nagy előrelépést jelentett a bál helyszínének áthelyezése Prága központjába, a repreze
Post a Comment
Read more