Ugrás a fő tartalomra



Kouty, 2015 – 17. művelődési tábor

2015 augusztusának utolsó hétvégéjén került megrendezésre a 17. művelődési tábor fákkal övezett csodaszép halastó partján, Koutyban. Az időjárás kegyes volt hozzánk, és minden adott volt egy nagyszerű magyaros hétvégéhez. De nem szeretnék előreszaladni írásomnak már a legelején!
Pénteken reggel indultunk útnak Ostravából buszunkkal. Daloskedvű Csalogány kórusunk asszonyainak hála, a jó hangulat garantált volt, és hosszú utazásunk az előbb említett helyszínre csak egy röpke pillanatnak tűnt csupán. Nagyon szeretem ezeket a vidám asszonyokat, akik olyanok nekem, mint a nagymamáim.
A program rendkívül színvonalas volt! Mivel én először vettem részt a Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetségének a – hagyományosan augusztus utolsó hétvégéjén esedékes – művelődési táborában, hát bizony nekem minden új volt, számos élményt nyújtott, így a tábor valamennyi pillanatára én még lelkesebben emlékezem vissza, mint talán mások. Előadásokat hallgattunk meg, jókat beszélgettünk, nagyokat ettünk, és eközben ápoltuk szép és szerintem páratlan gazdagságú magyar nyelvünket, anyanyelvünket. A művelődési tábor a csehországi szórványban élő magyarság legnagyobb rendezvényének nevezett, ezért mondják a régi táborozók, hogy képes évente összehozni a szélrózsa minden irányából a Csehországban eléggé szétszórva élő magyarokat.
Cigánylecsó készítése és a tábortűz volt a változatos tábori program egyik legfontosabb rendezvénye, ahol bemutattatott ez a híres bográcsétel. E nagyszerű étel receptjét Godó Irén előadónknak, a Debrecenből érkezett főiskolai hallgató köszönhetjük. A cigánylecsó elkészítését Bors-Fiszli Edit, ostravai csalogányunk, egyben kiváló szakácsunknak és segítő társainak köszönhettük. Már többször is elkápráztatott minket Editke csodás főzőtehetségével és különösebbnél különösebb ízeivel, most a Koutyba érkezetteknek is bemutathatta képességeit. Elég népes csapat vette körbe a tábortüzet: kicsik és nagyok, idősek és fiatalok hallgatták az érdekes előadást a cigányság kultúrájáról. Ezen az elérhetőségen https://www.youtube.com/watch?v=cZUwbhAs8IY&feature=youtu.be láthatóvá is válik, amiről eddig csupán írtam. A készülő cigánylecsó elfogyasztására hangolódásunkat egy Magyarországról meghívott, cigány táncokat is bemutató testvérpár: Szárszó Bence és Szárszó Lilla tánccsokra biztosította. Közben mintegy varázsital, úgy fokozta hangulatunkat tanár úr Kecskemétről ajándékba hozott finom, fenséges fütyülős házi barackpálinkája, melyet a résztvevők üvegcipőcskéből kóstolhatták meg. A főszervező Farkas Éva jól kitett magáért és a csehországi érdeklődő magyarokért, mivel az esemény programkínálata rendkívül színvonalas volt, mindenki megtalálta az érdeklődési területének megfelelő előadást, foglalkozást. Nemcsak szórakoztunk, de nagyon sokat is tanultunk saját magunkról, magyarokról, hogy példaként említsem dr. H. Tóth István előadásait a magyar nyelv fejlődéséről és József Attiláról, valamint Weszely Éva előadását, amelyik a székelységről, a székelyek eredetéről szólt. Ismét meg kell említenem Szárszó Bencét és Lillát, akik nemcsak tánctudásukkal kápráztattak el, de emellett hasznos információkkal láttak el minket a táncokkal kapcsolatban. Az idei tábor fénypontját a szombat esti tábortüzet követő pizsamabál adta. Nem kevéssé meglepődve tapasztaltam a rendkívül sokféle pizsamába öltözött emberek színes kavalkádját. Táborlakóink elég viccesen néztek ki… „A megy a gőzös, megy a gőzös Kanizsára...”' című örökzöld dalra csak úgy ropta a táncot a nép, mindenkit bevonva a vonatozásba, kihasználva maximálisan a tánctér adta lehetőségeket. Látva mindezt, euforikus érzés kerített hatalmába. Soha nem fogom elfelejteni ezt az estét. Egy magyarországi magyar számára, mint én is, ilyet látni, benne lelkesen részt venni az anyaországtól távol, rendkívül nagy élmény volt.
Ez volt az első táborom, amint említettem már, a csehországi magyarokkal. Jövőre mindenféleképpen részt akarok venni a művelődési tábor életében, ugyanis ez kihagyhatatlan élmény.
Remélem, jövőre veled is találkozom Koutyban, kedves Olvasó!

Kouty-i halastó és környéke
Az esemény főszervezőjével készített interjú, az alábbi linken tekinthető meg:

A bejegyzést készítette: Jenei János

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Erdély az ízek birodalma II.

Barangolás Udvarhelyszéken és a Sóvidéken
Másnap a reggelit követően a Székelyudvarhelyhez közeli szejkefürdői forrásnál álltunk meg kortyolva egyet a gyógyvízből, majd pedig a borvízmúzeumba vittek el minket erdélyi barátaink. A múzeumban még a mai napig látható Orbán Balázs szobra, az ő neve szorosan összekapcsolódik Szejke-fürdővel, amellett hogy fényképeivel megörökítette a kor természeti, épített és néprajzi örökségét, felvirágoztatta az ottani fürdő kultúrát is. A rossz időjárási körülményekre való tekintettel sajnos nem tudtunk felmenni a Hargitára, a székelyek szent hegyére, így helyette a parajdi sóbánya felé vettük az irányt. Útközben megálltunk Tamási Áron sírjánál Farkaslakán, ő az egyike a három Áronnak, akire a székelység a mai napig nagyon büszke, ahogy egy ottani mondás tartja: „Tamási Áron, Márton Áron és Gábor Áron/ Székely népünk büszkesége mind a három”.

Ki is volt Tamási Áron? Író, neki köszönhetjük az Ábel trilógiát és nem mellesleg ő volt, aki a székely nyelvjárá…

Erdély az ízek birodalma I.

Erdély, az óriások földje, ahol a hegyek a felhőket érik. A mellettünk elsuhanó vidék olyan, mint egy szépen megfestett tájkép, ahol a részletek tökéletes színkavalkáddá állnak össze. Magasabbnál magasabb hegyek vidéke ez, amit a természet gyönyörű zöld színű, sűrű, erdős mintákkal tarkított szőnyege borít. Erdők és határtalan, napfényben úszó zöld, kövér mezők, amelyeken csordák legelésznek, ahol a dombokra a folyamatosan vándorló fehér felhők árnyéka vetül. Amikor visszagondolok az ott töltött egy hétre, ezek a képek villannak emlékezetembe. Azonkívül, hogy bejártuk Erdély egy kis szegletét, még az ottani ízekbe is sikerült belekóstolnunk. De ne rohanjunk ennyire előre, kezdem a legelején! 
„Esőhozók”
Egy szürke, borongós, esős nyári kora reggelen Bors-Fiszli Editke, Bors István és e sorok írója magunk mögött hagytuk a régmúltat idéző rozsdás gyárkémények, kohók és bányák világát, a mi Osztravánkat. Ezerháromszáz kilométer állt előttünk, a szomorkás esős időjárás végigkísért minket …

Egy fél évnyi AED tevékenység, röviden és tömören

Egy fél évnyi AED tevékenység, röviden és tömören     Szeretett Prágánkban az új szemeszter még csak jövőnek számított szeptember végén, az idén 60 éves AED héttagú képviselete, beleértve az új elnökségi tagokat viszont már elkezdte a munkát, egy szinttel feljebb, a Diákhálózat Hallgatói parlamentjén. Ja, már miután odaértünk, mert nem csak egy autónk veszett el… 
     Azzal a lelkesedéssel estünk neki rögtön hétfőn a saját rendezvényeink tervezéséhez is, új tagokkal bővülve. És ez meg is mutatkozott a nyitógyűlésen: „50 perc alatt megszerveztünk egy egész szemesztert, ez má’ valami!” És még mindig ugyanezzel a lendülettel pár nap múlva meg is nyitottuk a szemesztert egy kellemes kis sörözés keretein belül. Voltak új arcok, meg új nevek, aztán már csak össze kellett rakni őket…
     Két héttel később, a brünni Kafedik Mega7vége nevű rendezvénye után vasárnap természetesen teljesen fitten találkoztunk a Prágai Magyar Katolikus Lelkészség (azóta már plébánia lett) udvarán délelőtt a tanév…