Ugrás a fő tartalomra



A Csehországban beszélt magyar nyelv,

avagy

a magyar nyelv csehországi változata, magyarság területi megoszlása


A csehországi magyarok, diaszpórában mindenütt egymástól távol lévő különböző minőségű közösségekben élnek, amelyek közül a legjelentősebbek a következők:


a)      Nyugat-Csehországban: Karlovy Vary és Pilsen, valamint környéke;

b)     Közép-Csehország és Prága;

c)      Észak-Csehország és Morva-Szilézia: Ostrava és környéke;

d)     Brno: jelentős magyar központ.

Csehország közigazgatási beosztása
 


A csehországi magyarság területi szétszórtsága a 2011-es népszámlálás tükrében

Az itteni magyarságra a területi szétszórtság jellemző. Ez azt jelenti, hogy az ország minden megyéjében található magyar kisebbség kisebb-nagyobb számban. A csehországi magyarság majdnem 30%-a Prága és környékén öszpontosul, ezt követi a Morvasziléziai megye (Ostrava és környéke) 15,4%-kal és Ústí nad Labem és környéke. 10,9%-kal, összesítve e százalékos értékeket 56,3%-t kapunk. 
A szétszórtság tudatos politikai döntés, az úgynevezett Benesi dekrétumok eredménye és következménye; a csehszlovákiai kommunizmus korai idején tudatos és részletes tervek alapján került megvalósításra ez a törekvés.

Több ok miatt kerültek a történelemben a magyarok a mai Csehországba, pl. családi okok (házasság), katonai szolgálat, a Felvidékről történt kitelepítések, tanulmányok folytatása – a nagyobb egyetemi centrumok – kapcsán, ebben az esetben elsősorban Brünn és Prága volt a kitelepülők fő célpontja.
 
A legutóbbi népszámlálási adatok alapján a magyarság létszáma: 9049 fő volt, de az adatok hitelességét rontják a következők:
 

a)   mivel az úgynevezett vallási, anyanyelvi és nemzetiségi hovatartozás mezők kitöltését nem tették kötelezővé;

b)   problémát okoz, hogy nagyon sokan az állampolgárságot a nemzetiség fogalmával azonosították és azonosítják ez idő tájt is.
 

Összesítve elmondható, hogy sokkal több magyar van a Csehországban, mint amennyit a népszámlálás adatai mutatnak.

Csehországi magyar nyelvről lehet és kell is beszélnünk, mivel az itteni magyar nyelv állapotát, jellemzőit, rétegeit, kifejezésmódját erősen befolyásolja a csehországi magyarok eredete, származáshelye, a gyermekkori nyelvhasználat alakulása. Mindezek alapján ez rögzíthető: rendkívül színes alakzatú magyar nyelvvel találkozhatunk Csehországban, jelesül:
 

a)      csallóközi,

b)     kelet-szlovákiai;

c)      palóc;

d)     kárpátaljai stb. dialektussal.
 

Összességében az is elmondható, egy kevésbé pozitív hasonlattal élve: itt van minden, mint a gazdag kínálatú búcsúban.

Mindezek nyomán joggal vetődik fel a kérdés: a csehországi magyar nyelv fejlődik, vagy stagnál?

Mindenképpen elmondható, hogy az itt beszélt nyelv különös fejlődésen ment/megy át, mivel a többségi államnyelv, a cseh nyelv környezetében létezik: használják, formálják, őrzik, gyarapítják, roncsolják – amiként az anyaországi és a többi, ugyancsak határ menti magyar nyelvet. Ennek egyik sajátos megnyilvánulása, hogy előfordul, szóban valamikor a mondatkezdés magyarul történik, ám cseh nyelven fejeződik be. Előfordul az is, hogy magyar mondatkörnyezetben a szavak cseh megfelelőjét alkalmazzák, mivel az jobban kifejezi a beszélő szándékát, akaratát, kommunikációs célját.

Sajnálatosan elmondható szociáldemográfiai aspektusból, hogy minél fiatalabb csehországi magyar generációról beszélünk, annál kevesebben beszélnek ezek a fiatalok magyarul, és egyre nagyobb a nemzetiségi hovatartozástól való távolodás, távolságtartás, elidegenedés, azaz egyre többen válnak identitásukban csehekké.

Mindezek mellett a fentieket nagyban befolyásolja, hogyha a gyermekek vegyesházasságokban születnek, akkor ilyen esetekben erős az esélye annak, hogy az utódok nem tanulnak meg magyarul, illetőleg nem az anyaországi nyelvi norma alapján használják a magyar nyelvet. Szociológiai felmérések mutatják azt, hogy anyai ágról nagyobb az esélye a magyar nyelv anyanyelvként való továbbörökítésének.

A magyar nyelvvel kapcsolatos érintkezés a cseh nyelvi-kulturális környezetben – értelemszerűen – minden egyes interakciós lehetőség fontos, legyenek ezek magyar nyelvű:
 

a)      találkozók, rendezvények;

b)     misék, istentiszteletek;

c)      nyomtatott sajtó.


Egy magyarországi magyar valószínűleg alábecsüli a fentiek jelentőségét, erre a legjobb példa, hogy nemcsak egy idegen nyelvet felejthet el az ember, hanem a saját anyanyelvét is, ami a magyar identitás elvesztését jelenti számomra, hivatkozva arra a mondásra, hogy nyelvében él a nemzet. Találkoztam olyan személlyel, aki elmondta: annak ellenére, hogy nem beszél magyarul, nem szűnt meg magyarnak lenni is. Akkor most nyelvében él a nemzet, vagy sem? Az anyanyelv elvesztése ebben az értelemben nem jelentette a magyarságtudat megszűnését. Mindenestre ez eléggé más megvilágításba helyezi a rendelkezésünkre álló tényeket, adatokat, továbbá az ezekből levonható következtetéseket.

Természetesen nem utolsó sorban a csehországi magyarságot és annak sorsát nagyban meghatározza az anyaországgal való kapcsolattartás; ebben az esetben pozitív tény, hogy a világháló, a digitális kultúra korában élünk.

Sajnos csökken a csehországi magyarság, az itteni magyarul tudok létszáma, de látható: az itt élők erőteljesen küzdenek, hogy ne felejtsék el ezt a szép és értékes nyelvet, az anya- vagy apanyelvüket.

A bejegyzést készítette: Jenei János
 
 
 

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Egy fél évnyi AED tevékenység, röviden és tömören

Egy fél évnyi AED tevékenység, röviden és tömören     Szeretett Prágánkban az új szemeszter még csak jövőnek számított szeptember végén, az idén 60 éves AED héttagú képviselete, beleértve az új elnökségi tagokat viszont már elkezdte a munkát, egy szinttel feljebb, a Diákhálózat Hallgatói parlamentjén. Ja, már miután odaértünk, mert nem csak egy autónk veszett el… 
     Azzal a lelkesedéssel estünk neki rögtön hétfőn a saját rendezvényeink tervezéséhez is, új tagokkal bővülve. És ez meg is mutatkozott a nyitógyűlésen: „50 perc alatt megszerveztünk egy egész szemesztert, ez má’ valami!” És még mindig ugyanezzel a lendülettel pár nap múlva meg is nyitottuk a szemesztert egy kellemes kis sörözés keretein belül. Voltak új arcok, meg új nevek, aztán már csak össze kellett rakni őket…
     Két héttel később, a brünni Kafedik Mega7vége nevű rendezvénye után vasárnap természetesen teljesen fitten találkoztunk a Prágai Magyar Katolikus Lelkészség (azóta már plébánia lett) udvarán délelőtt a tanév…

Márciusi mulatságok 2018

Együtt mulattak a felvidéki magyar diákok Prágában
     A prágai Ady Endre Diákkör 2018 március 8-10. között rendezte meg a már tradícióvá vált háromnapos nagyszabású rendezvénysorozatát. A Márciusi Mulatságok egy 1990 óta minden évben megrendezésre kerülő háromnapos rendezvénysorozat, melynek célja, hogy a Magyarországon, Szlovákiában és Csehországban tanuló felvidéki magyar diákok találkozzanak, közösen szórakozzanak, ápolják a személyes baráti és szervezetek közti kapcsolatokat és együtt emlékezzenek meg nemzeti ünnepünk alkalmából. Évek óta rendszeres vendégei az eseménynek a szegedi, erdélyi és vajdasági diákszervezetek képviselői is, ezzel erősítve az egész Kárpát-medencén átnyúló együttműködést.      Az idei programsorozatot a csütörtök esti hagyományos sörözés indította a Klamovka étteremben. A sörözés és beszélgetés mellett minden résztvevőnek lehetősége nyílt moldvai és gyimesi tánclépéseket tanulni, amihez a Huzavona és a Folkpakk együttesek szolgáltatták a lábalávalót.       …

A prágai magyar Összhang

A prágai magyar Összhang
     Bizonyára tudja a kedves Olvasó, hogy a 80-as, 90-es  években, vagyis az internetet, alkalmazásokat és közösségi oldalakat megelőző „kőkorszakban“ egészen más volt a kommunikáció a csehországi magyar közösségben is, mint manapság. Mégis volt igény arra, hogy jobban megismerjék egymást a helyi magyarok, és minőségi időt töltsenek együtt, összhangban legyenek egymással. Az irodalom szeretete arra indította a prágai magyar klubok tagjait (vagyis az Ady Endre Diákkört és a CSMMSZ-t), hogy évente egyszer szavalóversenyt szervezzenek. Az érdeklődők száma folyamatosan növekedett, így 1998-ban a Taplra, Petőfi című „összmagyar“ szavalóverseny Prágában is tarthatott egy válogatót, melynek győztese, Pralovszky Béla végül a magyarországi középdöntőig jutott el. A 2000-es években változtak az igények, a résztvevők száma csökkent, ezért 2004-től inkább irodalombarátok és zenekedvelők találkozóját szervezik meg minden év áprilisában. Ekkortól datálódik az Összhang elnev…