Nemzeti összetartozás éve, avagy egy új korszak kezdete - A 2020-as Nemzeti Összetartozás Napja alkalmából tartott előadás bevezetője

Magyar Királyság etnikai megoszlása 1880-as térkép alapján

Trianon. E szó hallatán a százéves tagadás, kibeszéletlen sérelmek, megoldatlan etnikai feszültségek és a kiegyezés utáni történelmi Magyarország képe jelenik meg előttünk, magyarok előtt. Számos oldalról lehet megközelíteni az összetartozás emlékét. Mindenekelőtt tisztázni kell szándékunk, amelynek ismeretében el kell dönteni, hogy az elmúlt száz év példáját követve, az érintett államok és a nagyhatalmi érdekpolitika által kiváltott társadalmi, etnikai és nemzetközi feszültségeket, mint negatív örökséget, a jövőnk részévé tesszük, vagy megpróbálunk száz év után egy új a Kárpát-medencében korábban nem látott együttműködési rendszerben élni és a mindenkori felmerülő problémákra konszenzusos választ találni.

Talán egyetérthetünk abban, hogy az utóbbi lehetőség alapján érdemes megemlékezni minden múltbeli tragédiáról, melynek célja nem a seb évről évre történő felszakítása, a nemzetek egymástól való elidegenítése, hanem a konstruktív párbeszéd lehetővé tétele, a történelmünk objektív, a felek szemszögéből vizsgált nézőpontokat figyelembe vevő tanulságok levonása és jövőkép megalkotása.

Meggyőződésem szerint száz év távlatából, ideológiától és politikától függetlenül minden magyarnak és európainak foglalkoznia kell a trianoni békediktátum negatív hatásaival, amennyiben az Európai Unió népei a gazdasági együttműködésen túlmutató társadalmi harmóniában szeretnének élni. A nemzeteknek és nemzetiségeknek is szociális érzékenységet kell tanúsítania, mert bármennyire is tetszetősen hangzik, hogy a közös gazdaságpolitika majd közös külpolitikához vezet, sajnos ez még mindig nem ad hathatós választ az országok (szerintem tévesen) belügyeinek gondolt nemzeti kérdésekre.

      Teleki Pál: Magyarország néprajzi térképe a népsűrűség alapján (1919) /© Mihályi Balázs https://tortenelemportal.hu/2012/06/trianon-es-a-terkepek//

Azért volt nehéz korábban és most is Trianonról érdemben beszélni, mert az elmúlt száz év magyar nemzetegyesítő törekvések és az Osztrák-Magyar Monarchia utáni nemzetállamok koncepciójának hamis ürügyén kialakított utódállamok miatt megjelenő etnikai feszültségek megtárgyalása, illetve megoldása az európai hatalmak érdekein kívül esett, vagy éppen érdekeikkel ellentétes volt. De hogyan történt mindez? Kiknek állt érdekében a trianoni döntés? Az esemény történelmi súlyát mutatja, hogy emléke a mai napig töretlenül él bennünk, és megoldatlan hatásainak sokasága nem hagy minket felejteni.

Úgy gondolom, a legméltóbb megemlékezés a 2020. június 4-ei összetartozás napján az elmúlt száz, de talán százötven év dióhéjban történő áttekintése, a döntés előtti események felidézése, a Magyar Királyságon belüli nemzetiségi jogok és az utódállamok kisebbségi (magyar) jogainak párhuzamba állítása, és azok mérlegelés utáni véleményezése. Érdekességként visszatekintek az elmúlt esztendőben történt megemlékezésre, amikor az előadásomat megelőzően egy francia és egy cseh fiatallal is sikerült elbeszélgetnem, akik ezután megosztották Trianonnal kapcsolatos gondolataikat.

Ma realistának kell lennünk, hiszen csak így tudunk mi magyarok a tagadás helyett érzelemtől mentesen magunkba nézni. Így tudjuk az érintett utódállamok törekvéseit objektíven értékelni. Így tudjuk a befolyásukat felelőtlenül érvényesítő nagyhatalmak döntéseinek súlyosságát beismertetni.

Bízom abban, hogy az előadásomból levont következtetések a magyar- és nemzetközi közösség többségének egyetértését fogja eredményezni. Fontos, hogy soha ne felejtsük el, bármi is történt a múltban, békében együttműködve kell élni a Kárpát-medencében.                                                                                                                                               

A nemzetiségek megoszlása az Osztrák-Magyar Monarchiában 1910-ben (egy angol nyelvű 1911-es történelmi atlaszból)

Mindaddig azonban, amíg a kölcsönös tiszteleten és felelősségvállaláson alapuló együttélést egy feldolgozatlan, kibeszéletlen, száz éve felelőtlenül meghozott döntés akadályozza, addig hiába vágyunk arra, hogy a magyar emberek a számukra elfogadhatatlannak tűnő döntéssel megbékéljenek.

A megbékélés érdekében mondjuk ki, beszéljünk arról, hogy Trianon egy, a magyar nemzet számára a mai napig feldolgozatlan trauma, egy nemzeti tragédia, és emlékezzünk az 1920. június 4-e előtti és a száz évvel későbbi összetartozásra!

Csehszlovákia nyelvi térképe 1930 /© Mariusz Paździora/

A szöveget írta: Brünn Máté, szerkesztette: Harlov-Csortán Melinda