Skip to main content

A XVII. Ostravai Katalin bál

A Csalogányok és a szerencse bográcsa (Forrás: Molnár Péter)
2015. November 21-én került megrendezésre a már nagy hagyományokkal rendelkező Katalin bál a K-Trio-ban, ami ismét nagyon sok érdeklődőt vonzott. Számomra, ez volt az első, amin részt vettem, ami nagyon nagy élmény volt. A felvidéki Partner zenekar húzta a nótát és biztosította a jó hangulatot. Nagyon széles repertoárral kápráztatták el a táncoló nagyközönséget. Nagyszerű híres örökzöld melódiák hangzottak el, régi csodálatos időket és emlékeket idézve a Republic-tól kezdve az R-Go-n át egészen az Omega együttes híres Petróleum lámpájáig. A zenei stílusok nagy választéka képviseltette magát, és mindenki megtalálta a saját ízlésének való nótát. Magyarok és csehek együtt nagyon élvezték a bálozást, nagyon jó volt látni a magyar dalokra táncra pördülő cseh vendégeket és az atmoszférát. Van az a mondás, hogy a zene nyelve nemzetközi, függetlenül, attól, hogy milyen nyelven is van. A régi idők magyar gyöngyszemei meghódították Ostrava e kis, az anyaországtól távol lévő aprócska szigetét arra az éjszakára. 
A nemzetközi táncparkett (Forrás: Molnár Péter)
Az esemény színvonalát emelték továbbá a magyar trikolór színeibe öltözött, kalocsai hímzéses ruhákat viselő Ostravai dalos pacsirtáink, akik, ahogy mindig csodálatos énekükkel örvendeztettek meg minket. Csapatukat erősítette Rákóczi Anna elnök asszonyunk is. A Csalogányok az éneklésen kívül más fontos szerepet is betöltöttek, fontos résztvevői voltak a bálok hagyományos napirendi pontjának a tombolahúzásnak az előkészítésében és lebonyolításában.  Tartották és magasra emelték a nagy bográcsot a kihúzandó tombolákkal, nagyon sok szerencsés nyertes volt, köztük a cseh szomszédomék, akiknek ez volt szintén az első magyar báljuk. Én sajnos nem nyertem, de majd jövőre biztosan szerencsésebb leszek, de az ott töltött idő kárpótolt ezért. A résztvevők számára nyertes pillanatokat követően ismét a táncé volt a főszerep, azt kell mondjam jól bírtuk egészen reggelig, elég sokan maradtak egészen a végéig. 
A Csalogányok megnyítják a bált (Forrás: Molnár Péter)
Ennyit személy szerint nem is táncoltam, de ehhez a jó borocskák is hozzájárultak, mert elég be voltam rozsdásodva. Az idő madara olyan gyorsan elszállt felettünk, hogy észre sem vettük. Prágából is érkeztek magyarok, ők is élvezték és egészen az első reggeli vonat indulásáig buliztak velünk. Csak ámultam, hogy az idősebb generáció, fiatalokat felülmúlóan ropta a táncot, nekem például a limbóléc eléggé feladta a leckét, jaj szegény derekam J. Bevallom azon nagyon ámultam, amikor az egyik dalos pacsirtánk Cilike, csak úgy egyszerűen spárgákat mutatott be sorra. Ez még számomra soha nem volt lehetséges.
Jaj a derekam :) (Forrás: Molnár Péter)
Összegezve, eléggé elfáradtam és nem volt problémám az alvással, amikor reggel ötkor ágyba kerültem. Nagyon ajánlom mindeninek, gyertek el ti is jövőre.

A bejegyzést készítette: Jenei János

Comments

Popular posts from this blog

Élet Csehországban

Hol volt hol nem volt, az óperenciás tengeren is túl, ott ahol a kurta farkú malac túr, volt egyszer egy Csehország. Egy ország, ahol köszönöm helyett dekuji van, Duna helyett Moldva, Tokaji helyett Pilsner, gulyás helyett gulyás. Na jó az utolsó az stimmel, de csak névben, állagban és ízben más. Persze azért nem ég és föld.. Mintha most lett volna, hogy felültem a Budapest-Prága vonatra szeptember első napján a keleti pályaudvarnál, hogy belevágjak valami teljesen ismeretlenbe. El sem hiszem, de azóta már az ötödik hónapomat töltöm itt. Már párszor írtam a blogra, de most gondoltam kicsit bemutatkozom, hiszen elég élményt  gyűjtöttem  már ahhoz, hogy legyen miről írni. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy 9 hónapot tölthetek az országban a Petőfi Sándor Program ösztöndíjasaként. A program  célja, hogy segítse a Kárpát-medencében élő szórványmagyarság helyzetét és, hogy erősítse a határon túl élő és az anyaországban élő magyar kapcsolatokat. A program az egykori monarchia t

A magyar- és a cseh gasztronómia avagy beszélgetés az ostravai magyar klub lovagrendi szakácsával Bors-Fiszli Editkével

A mi Editkénk A Receptek a magyar konyhából c. rendezvénysorozatunk főszakácsával Bors-Fiszli Editkével beszélgettem a rendezvényről és a magyar és a cseh gasztronómiáról.  Hogyan is vált az ostravai magyar klub a magyar gasztronómia helyi fellegvárává? Mik a főbb hasonlóságok és különbségek a magyar és a cseh íz világ között? Hogyan is vált az ostravai magyar lakos, Editke a magyarországi Népi Ízőrző Lovagrend lovagrendi szakácsává? A következő sorok megadják a választ. Editke: A történet 2010 augusztusában a kouty-i művelődési táborban kezdődött, ahol megismerkedtem az egyik ostravai klubtaggal, Bors Istvánnal. A kapcsolatunk később komolyra fordult, majd pedig összeházasodtunk. Az Ostravai Magyar Klubba beléptem, amikor idekerültem, nemcsak a férjem, hanem az unokatestvérem, Magdika révén is klubtag lettem. Később a vezetőségnek is a tagja lettem. Jenei János ötletére elhatároztuk, hogy bevezetünk egy magyar konyhát, egy úgynevezett főzőesemény sorozatot, ahol a magyar

Gondolatok a Prágai Magyar Bálról

A bársonyos forradalmat követő időszakban alakult szervezet, mely céljául tűzte ki a csehországi magyarság egyesületi formában történő összefogását és kulturális programjainak megszervezését, már egy évvel megalakulás után, 1992-ben megrendezte a Prágai Magyar Bált. Ennek helyszíne a Vinohrady városrész (Prága 2) Vasutas Kultúrháza volt. A sikeres kezdetet további bálok követték a smíchovi (Prága 5) Nemzeti Házban. Ezek a rendezvények a későbbiekben már nemcsak a prágai helyi szervezet különböző generációinak jelentett kulturális és szórakozási élményt, hanem rendszeres találkozási lehetőséget biztosított más helyi szervezetek tagjainak is a báli együttlét szabadabb, kötetlenebb körülményei között. Nagy örömünkre szolgál, hogy más helyi egyesületekre (Brünn, Ostrava) is hatással volt a prágai bál, és immár ők is rendszeresen szerveznek hasonló eseményt, a novemberi Katalin bált.   Nagy előrelépést jelentett a bál helyszínének áthelyezése Prága központjába, a repreze