Ugrás a fő tartalomra

A XVII. Ostravai Katalin bál

A Csalogányok és a szerencse bográcsa (Forrás: Molnár Péter)
2015. November 21-én került megrendezésre a már nagy hagyományokkal rendelkező Katalin bál a K-Trio-ban, ami ismét nagyon sok érdeklődőt vonzott. Számomra, ez volt az első, amin részt vettem, ami nagyon nagy élmény volt. A felvidéki Partner zenekar húzta a nótát és biztosította a jó hangulatot. Nagyon széles repertoárral kápráztatták el a táncoló nagyközönséget. Nagyszerű híres örökzöld melódiák hangzottak el, régi csodálatos időket és emlékeket idézve a Republic-tól kezdve az R-Go-n át egészen az Omega együttes híres Petróleum lámpájáig. A zenei stílusok nagy választéka képviseltette magát, és mindenki megtalálta a saját ízlésének való nótát. Magyarok és csehek együtt nagyon élvezték a bálozást, nagyon jó volt látni a magyar dalokra táncra pördülő cseh vendégeket és az atmoszférát. Van az a mondás, hogy a zene nyelve nemzetközi, függetlenül, attól, hogy milyen nyelven is van. A régi idők magyar gyöngyszemei meghódították Ostrava e kis, az anyaországtól távol lévő aprócska szigetét arra az éjszakára. 
A nemzetközi táncparkett (Forrás: Molnár Péter)
Az esemény színvonalát emelték továbbá a magyar trikolór színeibe öltözött, kalocsai hímzéses ruhákat viselő Ostravai dalos pacsirtáink, akik, ahogy mindig csodálatos énekükkel örvendeztettek meg minket. Csapatukat erősítette Rákóczi Anna elnök asszonyunk is. A Csalogányok az éneklésen kívül más fontos szerepet is betöltöttek, fontos résztvevői voltak a bálok hagyományos napirendi pontjának a tombolahúzásnak az előkészítésében és lebonyolításában.  Tartották és magasra emelték a nagy bográcsot a kihúzandó tombolákkal, nagyon sok szerencsés nyertes volt, köztük a cseh szomszédomék, akiknek ez volt szintén az első magyar báljuk. Én sajnos nem nyertem, de majd jövőre biztosan szerencsésebb leszek, de az ott töltött idő kárpótolt ezért. A résztvevők számára nyertes pillanatokat követően ismét a táncé volt a főszerep, azt kell mondjam jól bírtuk egészen reggelig, elég sokan maradtak egészen a végéig. 
A Csalogányok megnyítják a bált (Forrás: Molnár Péter)
Ennyit személy szerint nem is táncoltam, de ehhez a jó borocskák is hozzájárultak, mert elég be voltam rozsdásodva. Az idő madara olyan gyorsan elszállt felettünk, hogy észre sem vettük. Prágából is érkeztek magyarok, ők is élvezték és egészen az első reggeli vonat indulásáig buliztak velünk. Csak ámultam, hogy az idősebb generáció, fiatalokat felülmúlóan ropta a táncot, nekem például a limbóléc eléggé feladta a leckét, jaj szegény derekam J. Bevallom azon nagyon ámultam, amikor az egyik dalos pacsirtánk Cilike, csak úgy egyszerűen spárgákat mutatott be sorra. Ez még számomra soha nem volt lehetséges.
Jaj a derekam :) (Forrás: Molnár Péter)
Összegezve, eléggé elfáradtam és nem volt problémám az alvással, amikor reggel ötkor ágyba kerültem. Nagyon ajánlom mindeninek, gyertek el ti is jövőre.

A bejegyzést készítette: Jenei János

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Erdély az ízek birodalma II.

Barangolás Udvarhelyszéken és a Sóvidéken
Másnap a reggelit követően a Székelyudvarhelyhez közeli szejkefürdői forrásnál álltunk meg kortyolva egyet a gyógyvízből, majd pedig a borvízmúzeumba vittek el minket erdélyi barátaink. A múzeumban még a mai napig látható Orbán Balázs szobra, az ő neve szorosan összekapcsolódik Szejke-fürdővel, amellett hogy fényképeivel megörökítette a kor természeti, épített és néprajzi örökségét, felvirágoztatta az ottani fürdő kultúrát is. A rossz időjárási körülményekre való tekintettel sajnos nem tudtunk felmenni a Hargitára, a székelyek szent hegyére, így helyette a parajdi sóbánya felé vettük az irányt. Útközben megálltunk Tamási Áron sírjánál Farkaslakán, ő az egyike a három Áronnak, akire a székelység a mai napig nagyon büszke, ahogy egy ottani mondás tartja: „Tamási Áron, Márton Áron és Gábor Áron/ Székely népünk büszkesége mind a három”.

Ki is volt Tamási Áron? Író, neki köszönhetjük az Ábel trilógiát és nem mellesleg ő volt, aki a székely nyelvjárá…

Erdély az ízek birodalma I.

Erdély, az óriások földje, ahol a hegyek a felhőket érik. A mellettünk elsuhanó vidék olyan, mint egy szépen megfestett tájkép, ahol a részletek tökéletes színkavalkáddá állnak össze. Magasabbnál magasabb hegyek vidéke ez, amit a természet gyönyörű zöld színű, sűrű, erdős mintákkal tarkított szőnyege borít. Erdők és határtalan, napfényben úszó zöld, kövér mezők, amelyeken csordák legelésznek, ahol a dombokra a folyamatosan vándorló fehér felhők árnyéka vetül. Amikor visszagondolok az ott töltött egy hétre, ezek a képek villannak emlékezetembe. Azonkívül, hogy bejártuk Erdély egy kis szegletét, még az ottani ízekbe is sikerült belekóstolnunk. De ne rohanjunk ennyire előre, kezdem a legelején! 
„Esőhozók”
Egy szürke, borongós, esős nyári kora reggelen Bors-Fiszli Editke, Bors István és e sorok írója magunk mögött hagytuk a régmúltat idéző rozsdás gyárkémények, kohók és bányák világát, a mi Osztravánkat. Ezerháromszáz kilométer állt előttünk, a szomorkás esős időjárás végigkísért minket …

Egy fél évnyi AED tevékenység, röviden és tömören

Egy fél évnyi AED tevékenység, röviden és tömören     Szeretett Prágánkban az új szemeszter még csak jövőnek számított szeptember végén, az idén 60 éves AED héttagú képviselete, beleértve az új elnökségi tagokat viszont már elkezdte a munkát, egy szinttel feljebb, a Diákhálózat Hallgatói parlamentjén. Ja, már miután odaértünk, mert nem csak egy autónk veszett el… 
     Azzal a lelkesedéssel estünk neki rögtön hétfőn a saját rendezvényeink tervezéséhez is, új tagokkal bővülve. És ez meg is mutatkozott a nyitógyűlésen: „50 perc alatt megszerveztünk egy egész szemesztert, ez má’ valami!” És még mindig ugyanezzel a lendülettel pár nap múlva meg is nyitottuk a szemesztert egy kellemes kis sörözés keretein belül. Voltak új arcok, meg új nevek, aztán már csak össze kellett rakni őket…
     Két héttel később, a brünni Kafedik Mega7vége nevű rendezvénye után vasárnap természetesen teljesen fitten találkoztunk a Prágai Magyar Katolikus Lelkészség (azóta már plébánia lett) udvarán délelőtt a tanév…