Ugrás a fő tartalomra

RECEPTEK A MAGYAR KONYHÁBÓL IX.


Editke és Marika
           Itt a november közepe, itt egy újabb főzőcske ideje. Bizony, mert magyar étel nélkül nem telik el egyetlen egy mozgalmas hónap sem az Ostravai Magyar Klubban. Miért is kéne eltelni anélkül, ha olyankor olyan jól érezzük magunkat? Szóval, maradva a hagyományoknál, megint belecsaptunk a lecsóba. Vagyis ez alkalommal a sütőtökkrémlevesbe,  az erdélyi rakott káposztába és a máglyarakásba. De vigyázz, forró!
     Főszervezőnk ismét a szokásos partió volt: Bors-Fiszli Edit, főszakácsnő és Jenei János, médiafelelős főszervező, akik nem mellesleg mind a ketten már a Népi Ízőrző Lovagrend tagjai! Már csak ebből is kifolyólag előre el lehetett könyvelni a főzőest sikerét, de természetesen erre utólag sem tudok rácáfolni.  A szorgos szervezőbrigádba nem utolsó sorban még beletartozott Irénke és Marika is, akik segítsége nélkül ez az esemény szintén nem valósulhatott volna meg.
     Az előkészületek már reggel 9-től zajlottak. Pakolás, tisztítás, darabolás, pucolás, előfőzés, párolás, sütés, főzés,.... Hajaj, már olvasni is sok, nem még, hogy elkészíteni! Nem volt kis dolog ezt a sok mindent (három fogásos menü) előkészíteni, főleg ennyi ember számára nem.
    A klubtagok, mint mindig, hamarább tették tiszteletüket mint a meghívott vendégek. Ennek fő oka általában a néhány óra zajmentes beszélgetés, mely néha 30-40 fő társaságában nem mindig zajlik zökkenőmentesen. Ezután érkeztek a külföldi (vagyis a nem magyar) látogatóink is, akik ismét egy szép kis tarka skáláról érkeztek: Kazahsztán, Csehország, Szlovákia, Finnország, Anglia. De nem csak a nemzetiségek különböztek, hanem ez alkalommal még jobban kiéleződtek a korkülönbségek is: négyévestől hetvenévesig mindenkit meg lehetett találni. Számomra mindig egy fantasztikus élmény lesz, hogy a klub falait átlépve valami csoda folytán a korkülönbség megszűnik és ezt elfeledve beszélget-játszik-viccelődik egymással minden generáció képviselője.  Hmm..a klub mágikus ereje!!! És tényleg öröm volt látni a négyéves visongatásos futkosását, ahogy fülig érő mosollyal fut oda a körülötte álló bácsikákhoz, mutogatja nekik játékait vagy éppenséggel ahogy egy húszéves visszarepül  15 évet és gondtalanul élvezi a mosolyt és kacagást.
     Ez a jó hangulat ad mindig egy fergeteges alapot a mi kis főzéseinknek. Persze a lényegről ne feledkezzünk meg: az ételek. Tehát ahogy már említettem előételünk SÜTŐTÖKKRÉMLEVES volt, melyhez szükség volt (4 főre vetítve):
Sütőtökkrémleves pirított zsemlekockákkal
- 1 db tökre
- 1 póréhagymára
- 5 dkg vajra
- 1 kis fej vöröshagymára
- sóra, fehér borsra, őrölt gyömbérre
- húsleveskockára
- főzőtejszínre
- kiflire vagy kenyérre kockára vágva a pirításhoz
     Elsősorban megsütöttük a tököt, hogy édesebb legyen, majd kikapartuk a belsejét. Egy fazékban megdinszteltük az apróra vágott hagymát egy kis vajon, majd ehhez hozzáadtuk a kikapart tököt, póréhagymát és felöntve vízzel hagytuk puhára főzni. Ezekután összeturmixoltuk és összefőztük a főzőtejszínnel. Nem is bonyolult, ugye? E mellé pirított zsemlekockákat tálaltunk.


Erdélyi rakottkáposzta- sütés előtt...
     A visszhang fantasztikus volt, sokan először ettünk effajta levest. De még a főétel hátra volt, az ERDÉLYI RAKOTT KÁPOSZTA. Ehhez nem kellett más, csupán (4 főre vetítve):
- 1 kg savanyú káposzta
- 60 dkg darált hús
- 20 dkg rizs
- fokhagyma, vöröshagyma
- só, bors, pirospaprika
- tejföl
- kolbász
     A káposztát, a rizst és a húst megfőztük és olajon megdinszteltük. Ezekután egy tepsiben rétegesen leraktuk őket a kolbásszal együtt. Minden réteg közé tejfölt tettünk és a tetejére szalonnát. Ezt megsütöttük, majd tejfölel és kenyérrel tálaltuk.


... és sütés után



     De itt még nem volt vége az eszem-iszomnak! Ezekután jött a hab a tortára, vagyis a hab a MÁGLYARAKÁSra. amely megfelelője a csehek és szlovákok által igen közkedvelt žemlovkának. Ehhez a hozzávalók:
- 3 alma
- egy kiskanál fahéj
- 7,5, dkg vaj vagy margarin
- fonott kalács vagy zsemle
- 0,5 l tej
- dió
- 2 tojás
- 15 dkg porcukor
- 0,5 ccsomag vaníliás cukor
- 13 dkg baracklekvár
- mazsola
- prézli

A tepsit kivajaztuk és prézlivel körbeszórtuk. A fonott kalácsot (vagy kenyeret, kiflit) felvágtuk szeletekre, beáztattuk tejbe és leraktunk belőlük egy réteget a tepsi aljára. Erre kezdtük rétegezni a további hozzávalót: diót, maszolát, almát, és a legvégén a vajat. Betettük a sütőbe. Mikor már egy kicsit megpirult kivettük, s a tetejére lekvárral összekevert felvert tojáshabot öntöttünk, majd visszetettük a sütőbe.

Sok ügyes kéz, sok éhes száj, sok teli gyomor, sok elégedett mosoly. Vége a novemberi főzőestnek, várunk mindenkit nagyon sok szeretettel a következőre, az idei év utolsójára, melyre december 19-én kerül sor! Ezzel fogjuk zárni a második blokkot, az első sikeres évünket.

Jó étvágyat mindenkinek!

A bejegyzést készítette: Ivkovič Krisztina, Bors-Fiszli Edit, Jenei János

Az ételek videóreceptjei az alábbi linkre kattintva elérhető:
https://www.youtube.com/watch?v=-Fe_9zfGJiI&feature=youtu.be

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Erdély az ízek birodalma II.

Barangolás Udvarhelyszéken és a Sóvidéken
Másnap a reggelit követően a Székelyudvarhelyhez közeli szejkefürdői forrásnál álltunk meg kortyolva egyet a gyógyvízből, majd pedig a borvízmúzeumba vittek el minket erdélyi barátaink. A múzeumban még a mai napig látható Orbán Balázs szobra, az ő neve szorosan összekapcsolódik Szejke-fürdővel, amellett hogy fényképeivel megörökítette a kor természeti, épített és néprajzi örökségét, felvirágoztatta az ottani fürdő kultúrát is. A rossz időjárási körülményekre való tekintettel sajnos nem tudtunk felmenni a Hargitára, a székelyek szent hegyére, így helyette a parajdi sóbánya felé vettük az irányt. Útközben megálltunk Tamási Áron sírjánál Farkaslakán, ő az egyike a három Áronnak, akire a székelység a mai napig nagyon büszke, ahogy egy ottani mondás tartja: „Tamási Áron, Márton Áron és Gábor Áron/ Székely népünk büszkesége mind a három”.

Ki is volt Tamási Áron? Író, neki köszönhetjük az Ábel trilógiát és nem mellesleg ő volt, aki a székely nyelvjárá…

Erdély az ízek birodalma I.

Erdély, az óriások földje, ahol a hegyek a felhőket érik. A mellettünk elsuhanó vidék olyan, mint egy szépen megfestett tájkép, ahol a részletek tökéletes színkavalkáddá állnak össze. Magasabbnál magasabb hegyek vidéke ez, amit a természet gyönyörű zöld színű, sűrű, erdős mintákkal tarkított szőnyege borít. Erdők és határtalan, napfényben úszó zöld, kövér mezők, amelyeken csordák legelésznek, ahol a dombokra a folyamatosan vándorló fehér felhők árnyéka vetül. Amikor visszagondolok az ott töltött egy hétre, ezek a képek villannak emlékezetembe. Azonkívül, hogy bejártuk Erdély egy kis szegletét, még az ottani ízekbe is sikerült belekóstolnunk. De ne rohanjunk ennyire előre, kezdem a legelején! 
„Esőhozók”
Egy szürke, borongós, esős nyári kora reggelen Bors-Fiszli Editke, Bors István és e sorok írója magunk mögött hagytuk a régmúltat idéző rozsdás gyárkémények, kohók és bányák világát, a mi Osztravánkat. Ezerháromszáz kilométer állt előttünk, a szomorkás esős időjárás végigkísért minket …

Egy fél évnyi AED tevékenység, röviden és tömören

Egy fél évnyi AED tevékenység, röviden és tömören     Szeretett Prágánkban az új szemeszter még csak jövőnek számított szeptember végén, az idén 60 éves AED héttagú képviselete, beleértve az új elnökségi tagokat viszont már elkezdte a munkát, egy szinttel feljebb, a Diákhálózat Hallgatói parlamentjén. Ja, már miután odaértünk, mert nem csak egy autónk veszett el… 
     Azzal a lelkesedéssel estünk neki rögtön hétfőn a saját rendezvényeink tervezéséhez is, új tagokkal bővülve. És ez meg is mutatkozott a nyitógyűlésen: „50 perc alatt megszerveztünk egy egész szemesztert, ez má’ valami!” És még mindig ugyanezzel a lendülettel pár nap múlva meg is nyitottuk a szemesztert egy kellemes kis sörözés keretein belül. Voltak új arcok, meg új nevek, aztán már csak össze kellett rakni őket…
     Két héttel később, a brünni Kafedik Mega7vége nevű rendezvénye után vasárnap természetesen teljesen fitten találkoztunk a Prágai Magyar Katolikus Lelkészség (azóta már plébánia lett) udvarán délelőtt a tanév…