Skip to main content

RECEPTEK A MAGYAR KONYHÁBÓL IX.


Editke és Marika
           Itt a november közepe, itt egy újabb főzőcske ideje. Bizony, mert magyar étel nélkül nem telik el egyetlen egy mozgalmas hónap sem az Ostravai Magyar Klubban. Miért is kéne eltelni anélkül, ha olyankor olyan jól érezzük magunkat? Szóval, maradva a hagyományoknál, megint belecsaptunk a lecsóba. Vagyis ez alkalommal a sütőtökkrémlevesbe,  az erdélyi rakott káposztába és a máglyarakásba. De vigyázz, forró!
     Főszervezőnk ismét a szokásos partió volt: Bors-Fiszli Edit, főszakácsnő és Jenei János, médiafelelős főszervező, akik nem mellesleg mind a ketten már a Népi Ízőrző Lovagrend tagjai! Már csak ebből is kifolyólag előre el lehetett könyvelni a főzőest sikerét, de természetesen erre utólag sem tudok rácáfolni.  A szorgos szervezőbrigádba nem utolsó sorban még beletartozott Irénke és Marika is, akik segítsége nélkül ez az esemény szintén nem valósulhatott volna meg.
     Az előkészületek már reggel 9-től zajlottak. Pakolás, tisztítás, darabolás, pucolás, előfőzés, párolás, sütés, főzés,.... Hajaj, már olvasni is sok, nem még, hogy elkészíteni! Nem volt kis dolog ezt a sok mindent (három fogásos menü) előkészíteni, főleg ennyi ember számára nem.
    A klubtagok, mint mindig, hamarább tették tiszteletüket mint a meghívott vendégek. Ennek fő oka általában a néhány óra zajmentes beszélgetés, mely néha 30-40 fő társaságában nem mindig zajlik zökkenőmentesen. Ezután érkeztek a külföldi (vagyis a nem magyar) látogatóink is, akik ismét egy szép kis tarka skáláról érkeztek: Kazahsztán, Csehország, Szlovákia, Finnország, Anglia. De nem csak a nemzetiségek különböztek, hanem ez alkalommal még jobban kiéleződtek a korkülönbségek is: négyévestől hetvenévesig mindenkit meg lehetett találni. Számomra mindig egy fantasztikus élmény lesz, hogy a klub falait átlépve valami csoda folytán a korkülönbség megszűnik és ezt elfeledve beszélget-játszik-viccelődik egymással minden generáció képviselője.  Hmm..a klub mágikus ereje!!! És tényleg öröm volt látni a négyéves visongatásos futkosását, ahogy fülig érő mosollyal fut oda a körülötte álló bácsikákhoz, mutogatja nekik játékait vagy éppenséggel ahogy egy húszéves visszarepül  15 évet és gondtalanul élvezi a mosolyt és kacagást.
     Ez a jó hangulat ad mindig egy fergeteges alapot a mi kis főzéseinknek. Persze a lényegről ne feledkezzünk meg: az ételek. Tehát ahogy már említettem előételünk SÜTŐTÖKKRÉMLEVES volt, melyhez szükség volt (4 főre vetítve):
Sütőtökkrémleves pirított zsemlekockákkal
- 1 db tökre
- 1 póréhagymára
- 5 dkg vajra
- 1 kis fej vöröshagymára
- sóra, fehér borsra, őrölt gyömbérre
- húsleveskockára
- főzőtejszínre
- kiflire vagy kenyérre kockára vágva a pirításhoz
     Elsősorban megsütöttük a tököt, hogy édesebb legyen, majd kikapartuk a belsejét. Egy fazékban megdinszteltük az apróra vágott hagymát egy kis vajon, majd ehhez hozzáadtuk a kikapart tököt, póréhagymát és felöntve vízzel hagytuk puhára főzni. Ezekután összeturmixoltuk és összefőztük a főzőtejszínnel. Nem is bonyolult, ugye? E mellé pirított zsemlekockákat tálaltunk.


Erdélyi rakottkáposzta- sütés előtt...
     A visszhang fantasztikus volt, sokan először ettünk effajta levest. De még a főétel hátra volt, az ERDÉLYI RAKOTT KÁPOSZTA. Ehhez nem kellett más, csupán (4 főre vetítve):
- 1 kg savanyú káposzta
- 60 dkg darált hús
- 20 dkg rizs
- fokhagyma, vöröshagyma
- só, bors, pirospaprika
- tejföl
- kolbász
     A káposztát, a rizst és a húst megfőztük és olajon megdinszteltük. Ezekután egy tepsiben rétegesen leraktuk őket a kolbásszal együtt. Minden réteg közé tejfölt tettünk és a tetejére szalonnát. Ezt megsütöttük, majd tejfölel és kenyérrel tálaltuk.


... és sütés után



     De itt még nem volt vége az eszem-iszomnak! Ezekután jött a hab a tortára, vagyis a hab a MÁGLYARAKÁSra. amely megfelelője a csehek és szlovákok által igen közkedvelt žemlovkának. Ehhez a hozzávalók:
- 3 alma
- egy kiskanál fahéj
- 7,5, dkg vaj vagy margarin
- fonott kalács vagy zsemle
- 0,5 l tej
- dió
- 2 tojás
- 15 dkg porcukor
- 0,5 ccsomag vaníliás cukor
- 13 dkg baracklekvár
- mazsola
- prézli

A tepsit kivajaztuk és prézlivel körbeszórtuk. A fonott kalácsot (vagy kenyeret, kiflit) felvágtuk szeletekre, beáztattuk tejbe és leraktunk belőlük egy réteget a tepsi aljára. Erre kezdtük rétegezni a további hozzávalót: diót, maszolát, almát, és a legvégén a vajat. Betettük a sütőbe. Mikor már egy kicsit megpirult kivettük, s a tetejére lekvárral összekevert felvert tojáshabot öntöttünk, majd visszetettük a sütőbe.

Sok ügyes kéz, sok éhes száj, sok teli gyomor, sok elégedett mosoly. Vége a novemberi főzőestnek, várunk mindenkit nagyon sok szeretettel a következőre, az idei év utolsójára, melyre december 19-én kerül sor! Ezzel fogjuk zárni a második blokkot, az első sikeres évünket.

Jó étvágyat mindenkinek!

A bejegyzést készítette: Ivkovič Krisztina, Bors-Fiszli Edit, Jenei János

Az ételek videóreceptjei az alábbi linkre kattintva elérhető:
https://www.youtube.com/watch?v=-Fe_9zfGJiI&feature=youtu.be

Comments

Popular posts from this blog

Élet Csehországban

Hol volt hol nem volt, az óperenciás tengeren is túl, ott ahol a kurta farkú malac túr, volt egyszer egy Csehország. Egy ország, ahol köszönöm helyett dekuji van, Duna helyett Moldva, Tokaji helyett Pilsner, gulyás helyett gulyás. Na jó az utolsó az stimmel, de csak névben, állagban és ízben más. Persze azért nem ég és föld.. Mintha most lett volna, hogy felültem a Budapest-Prága vonatra szeptember első napján a keleti pályaudvarnál, hogy belevágjak valami teljesen ismeretlenbe. El sem hiszem, de azóta már az ötödik hónapomat töltöm itt. Már párszor írtam a blogra, de most gondoltam kicsit bemutatkozom, hiszen elég élményt  gyűjtöttem  már ahhoz, hogy legyen miről írni. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy 9 hónapot tölthetek az országban a Petőfi Sándor Program ösztöndíjasaként. A program  célja, hogy segítse a Kárpát-medencében élő szórványmagyarság helyzetét és, hogy erősítse a határon túl élő és az anyaországban élő magyar kapcsolatokat. A program az egykori monarchia t

A magyar- és a cseh gasztronómia avagy beszélgetés az ostravai magyar klub lovagrendi szakácsával Bors-Fiszli Editkével

A mi Editkénk A Receptek a magyar konyhából c. rendezvénysorozatunk főszakácsával Bors-Fiszli Editkével beszélgettem a rendezvényről és a magyar és a cseh gasztronómiáról.  Hogyan is vált az ostravai magyar klub a magyar gasztronómia helyi fellegvárává? Mik a főbb hasonlóságok és különbségek a magyar és a cseh íz világ között? Hogyan is vált az ostravai magyar lakos, Editke a magyarországi Népi Ízőrző Lovagrend lovagrendi szakácsává? A következő sorok megadják a választ. Editke: A történet 2010 augusztusában a kouty-i művelődési táborban kezdődött, ahol megismerkedtem az egyik ostravai klubtaggal, Bors Istvánnal. A kapcsolatunk később komolyra fordult, majd pedig összeházasodtunk. Az Ostravai Magyar Klubba beléptem, amikor idekerültem, nemcsak a férjem, hanem az unokatestvérem, Magdika révén is klubtag lettem. Később a vezetőségnek is a tagja lettem. Jenei János ötletére elhatároztuk, hogy bevezetünk egy magyar konyhát, egy úgynevezett főzőesemény sorozatot, ahol a magyar

Gondolatok a Prágai Magyar Bálról

A bársonyos forradalmat követő időszakban alakult szervezet, mely céljául tűzte ki a csehországi magyarság egyesületi formában történő összefogását és kulturális programjainak megszervezését, már egy évvel megalakulás után, 1992-ben megrendezte a Prágai Magyar Bált. Ennek helyszíne a Vinohrady városrész (Prága 2) Vasutas Kultúrháza volt. A sikeres kezdetet további bálok követték a smíchovi (Prága 5) Nemzeti Házban. Ezek a rendezvények a későbbiekben már nemcsak a prágai helyi szervezet különböző generációinak jelentett kulturális és szórakozási élményt, hanem rendszeres találkozási lehetőséget biztosított más helyi szervezetek tagjainak is a báli együttlét szabadabb, kötetlenebb körülményei között. Nagy örömünkre szolgál, hogy más helyi egyesületekre (Brünn, Ostrava) is hatással volt a prágai bál, és immár ők is rendszeresen szerveznek hasonló eseményt, a novemberi Katalin bált.   Nagy előrelépést jelentett a bál helyszínének áthelyezése Prága központjába, a repreze