Ugrás a fő tartalomra

Krisztus legyőzte a halált


A kép forrása: pestisracok.hu
     Napjainkban az örök élet megléte sokakat – legyenek akár hívők, akár hitetlenek – foglalkoztató téma. Húsvétkor mindnyájunknak érdemes feltenni a kérdést: hiszek-e a feltámadásban? Valahogy belenevelődtünk ebbe, megszoktuk, elfogadtuk, de vajon a hétköznapi életünkben ez megjelenik valahogy, a döntéseinkben, a gondolkodásunkban? A kísértésekkor, az élet igazán nehéz döntéseiben valóban a feltámadt Krisztusba kapaszkodunk? Mert ha valóban van föltámadás, akkor abból szükségszerűen az következik, hogy Jézus él – a szívünkben, a családunkban. Tehát az életünket nem egy valaha élt, csupán történeti Krisztusra alapozzuk, aki egy fantasztikus erővel felruházott tanító volt, de meghalt, aki egy emlék, akinek megvannak a szép, magasztos, lelkesítő beszédei, hanem az élő Jézusra. Nem egy elmélethez imádkozunk, nem egy halotthoz, nem is egy múltbeli valakihez, hanem a feltámadt, élő Krisztushoz. Jézus cselekvő, velünk lévő Isten. A mi cselekvő Messiásunk. Vajon tudunk-e tényleg így Krisztusra nézni – aki él, és közöttünk van? Korunk emberének üzen-e még valamit az üres sír? Tudunk-e még önfeledten örvendezni Krisztus feltámadásának? A zsoltáros írja: „Boldog a nép, amely tud ünnepelni“. Tudjuk-e, akarjuk-e még a húsvéti örömöt ünnepelni?
     A Krisztus feltámadásából fakadó öröm azzal válik teljessé, hogy tudjuk azt másokkal is megosztani – nem csak Húsvétkor, hanem a hétköznapok szürkeségében is. Az Új Evangelizáció Évében ez még erősebb hangsúlyt kell, hogy kapjon. Nem hallgathatunk arról az örömről, mely minden embernek szól, mely mindenkit érint és átölel: Krisztus feltámadt! Örök érvényű a mondás: „a megosztott öröm, dupla öröm”, ezért az örömről való tanúságtételünk másokban is örömöt kell, hogy ébresszen. Aki nem tud/akar lelkesedni azért, hogy átadja, megismertesse másokkal a keresztény öröm igazi forrását, vagy aki nem tudja/akarja továbbadni a benne lévő örömet, abban rövid időn belül elhalványul, majd kialszik a húsvéti gyertya fénye.
     Kortársainknak, akiknek távoli a föltámadásba vetett hit, távoli az üres sír valósága is. Nem akarnak közel kerülni a nyitott sírhoz, még kevésbé akarnak belépni és elgondolkozni az eseményeken. Ahogy nem akarnak tudomást venni a halál drámájáról, úgy nem akarnak szembesülni azzal sem, hogy mi is az az igazi Élet, az értékes Élet. Sokszor torzultan viszonyulnak a halálhoz: benne a végső és örök elmúlást látják, mintha ezzel végleg befejeződne minden, a hamvakat sokan szétszóratják, nevüket sem vésetik fel. Értelmetlennek látják a megszokott temetkezést, mert az életüket is ugyanilyen értelmetlenül élték le.
     Fontos, hogy Húsvét után se fojtsuk el szívünkben a feltámadásból fakadó öröm lángját, hanem tápláljuk azt nap mint nap tanúságtéleinkkel és imáinkkal. Hiszen mindannyian meghívást kaptunk, hogy mi is az angyal szavainak hitében éljünk: Krisztus feltámadt! Ez a felismerés sarkaljon bennünket arra, hogy mindig és minden körülményben a feltámadás örömébe vetett hit tanúivá váljunk.
     Túrmezei Erzsébet írja Húsvét után c. versében: „Húsvét után… új cél és új sietség! Jézus él! Nincs út, mely messze esnék! Húsvét után… erő, diadal, élet! Csak azokért sírjunk húsvéti könnyet, akik még mindig húsvét előtt élnek.”
     Ha van feltámadás, akkor számunkra is van örök élet! Az értelemmel, érzelemmel, akarattal bíró ember képes szeretni, küzdeni, az igazságért harcolni. Elképzelhető-e, hogy ez az értékes, értelmes élet értelmetlenül, a sír sötétjében érjen véget? Jézus feltámadása azt üzeni, hogy nincs értelmetlen vég! Az életünk végtelenül értelmes, mely a sírral sem nem válik értelmetlenné. Ezt az örök életet nehéz elfogadnunk a mi lehatárolt emberi gondolkodásunkkal, még nehezebb felkészülnünk rá, de húsvéti ünnepe évről-évre figyelmeztet, reményt sugároz: Krisztus legyőzte a halált, örökké él, és ennek az örök életnek én is várományosa vagyok. Erre azonban készülni kell. Az Istentől (ingyenesen) ajándékba kapott örök életre méltóvá kell válni. Olyanokká kell formálni önmagunkat, akik majd elbírják az Istennel való találkozást.
     A feltámadásnak jelen kell lennie a hétköznapjainkban! Amikor imádkozunk, az életünkről elmélkedünk, amikor meghívjuk Krisztust az életünkbe, akkor mindig húsvét van. Azonban nem könnyű húsvét fényében élni. Amint a gyertya is kialszik, kiég, úgy a mi szívünkben könnyen elszürkül a húsvéti fény, melyet időnkét újra meg újra lángra kell lobbantanunk, hogy a feltámadás hite az örök élet reménye – mely időnkét szinte szétfoszlik bennünk, melyet tönkretesznek a hétköznapok – ne vesszen el soha, hanem teljesen átjárja életünket.
A kép forrása: uj.katolikus.hu

     Húsvét hite ránk van bízva, melyet óvnunk kell! Feladatunk, hogy a feltámadás hitét és örömét újraélesszük, továbbadjuk és életünk minden pillanatában magunkban hordozzuk! A kívülről nézett sírbolt és a belülről szemlélt üres sír képesek létrehozni a húsvéti tanúságtételt. Egy pillantás elég ahhoz, hogy remény ébredjen bennünk, képesek legyünk megformálni hitünk alapvonását, hogy bátran hirdessük Pilinszky rövidke vallomását: „Et resurrexit tertia die!”

Balga Zoltán
  prágai katolikus lelkész

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A magyar- és a cseh gasztronómia avagy beszélgetés az ostravai magyar klub lovagrendi szakácsával Bors-Fiszli Editkével

A Receptek a magyar konyhából c. rendezvénysorozatunk főszakácsával Bors-Fiszli Editkével beszélgettem a rendezvényről és a magyar és a cseh gasztronómiáról.  Hogyan is vált az ostravai magyar klub a magyar gasztronómia helyi fellegvárává? Mik a főbb hasonlóságok és különbségek a magyar és a cseh íz világ között? Hogyan is vált az ostravai magyar lakos, Editke a magyarországi Népi Ízőrző Lovagrend lovagrendi szakácsává? A következő sorok megadják a választ.
Editke:A történet 2010 augusztusában a kouty-i művelődési táborban kezdődött, ahol megismerkedtem az egyik ostravai klubtaggal, Bors Istvánnal. A kapcsolatunk később komolyra fordult, majd pedig összeházasodtunk. Az Ostravai Magyar Klubba beléptem, amikor idekerültem, nemcsak a férjem, hanem az unokatestvérem, Magdika révén is klubtag lettem. Később a vezetőségnek is a tagja lettem. Jenei János ötletére elhatároztuk, hogy bevezetünk egy magyar konyhát, egy úgynevezett főzőesemény sorozatot, ahol a magyar ízeket fogjuk bemutatni az …

Egy fél évnyi AED tevékenység, röviden és tömören

Egy fél évnyi AED tevékenység, röviden és tömören     Szeretett Prágánkban az új szemeszter még csak jövőnek számított szeptember végén, az idén 60 éves AED héttagú képviselete, beleértve az új elnökségi tagokat viszont már elkezdte a munkát, egy szinttel feljebb, a Diákhálózat Hallgatói parlamentjén. Ja, már miután odaértünk, mert nem csak egy autónk veszett el… 
     Azzal a lelkesedéssel estünk neki rögtön hétfőn a saját rendezvényeink tervezéséhez is, új tagokkal bővülve. És ez meg is mutatkozott a nyitógyűlésen: „50 perc alatt megszerveztünk egy egész szemesztert, ez má’ valami!” És még mindig ugyanezzel a lendülettel pár nap múlva meg is nyitottuk a szemesztert egy kellemes kis sörözés keretein belül. Voltak új arcok, meg új nevek, aztán már csak össze kellett rakni őket…
     Két héttel később, a brünni Kafedik Mega7vége nevű rendezvénye után vasárnap természetesen teljesen fitten találkoztunk a Prágai Magyar Katolikus Lelkészség (azóta már plébánia lett) udvarán délelőtt a tanév…

Márciusi mulatságok 2018

Együtt mulattak a felvidéki magyar diákok Prágában
     A prágai Ady Endre Diákkör 2018 március 8-10. között rendezte meg a már tradícióvá vált háromnapos nagyszabású rendezvénysorozatát. A Márciusi Mulatságok egy 1990 óta minden évben megrendezésre kerülő háromnapos rendezvénysorozat, melynek célja, hogy a Magyarországon, Szlovákiában és Csehországban tanuló felvidéki magyar diákok találkozzanak, közösen szórakozzanak, ápolják a személyes baráti és szervezetek közti kapcsolatokat és együtt emlékezzenek meg nemzeti ünnepünk alkalmából. Évek óta rendszeres vendégei az eseménynek a szegedi, erdélyi és vajdasági diákszervezetek képviselői is, ezzel erősítve az egész Kárpát-medencén átnyúló együttműködést.      Az idei programsorozatot a csütörtök esti hagyományos sörözés indította a Klamovka étteremben. A sörözés és beszélgetés mellett minden résztvevőnek lehetősége nyílt moldvai és gyimesi tánclépéseket tanulni, amihez a Huzavona és a Folkpakk együttesek szolgáltatták a lábalávalót.       …