Ugrás a fő tartalomra

Pszicho-klub - avagy lelki folyamataink vizsgálata csoportban



Hogy milyen sokszínű (lehet) egy Petőfi-ösztöndíjas tevékenysége a cseh fővárosban az is mutatja, hogy egy alkalommal sikerült ellátogatnom a prágai Pszicho-klub eseményére, ahol a valós és virtuális kapcsolatainkról beszélgettünk. Bevallom, ami engem odavonzott, az a kiírásban szereplő aktív csoportos tevékenységek és az újdonságot hordozó szakmai tartalom ígérete volt. 
  A Pszicho-klubot a Debrecenből származó Tóth Beáta indította útjára immár 4 éve. Rendelkezik gyógypedagógiai, pszichopedagógiai, valamint szenzoros integrációs terapeutai végzettséggel. Ehhez csatlakozott egy éve Gaál-Soproni Anita klinikai szakpszichológus, szexuálpszichológus, aki a Netterápia online pszichológiai magánrendelő alapítója és aktív szakembere, ezzel is segítve a külföldön élő magyarokat lelki egészségük ápolásában. Magyarországi társszervezőként közreműködik a Pszicho-klub munkájában Síró Ágnes klinikai szakpszichológus, családterapeuta és Gesztelyi Tamás szupervizor, tréner is.
  Hogy mi is az a Pszicho-klub, honnan indult, mik a céljai, hogyan zajlik egy-egy alkalom? Ezekről kérdeztem a klub két vezetőjét, Tóth Beátát és Gaál-Soproni Anitát. 
   
 
-          Kezdjünk rögtön az elején: mi az a Pszicho-klub?
TB:
-  A Pszicho-klub egy olyan pszichológiai fórum, ahol az interaktivitás áll a középpontban. Egy kisebb létszámmal, maximum 25-30 fővel dolgozunk. Különféle témákat beszélünk át, amiket vagy mi javaslunk, vagy közösen találjuk ki, és ezeket próbáljuk meg együtt feldolgozni. Nem az a lényeg, hogy mi beszélünk, és mi mondunk ezekről az információkat, hanem egy rövid ismertetés után közösen próbáljuk meg ezeket a témákat körbejárni. Játékosan, szerepjátékokon, szituációs feladatokon, különféle páros feladatokon keresztül. Az interaktivitás a lényeg.
-       Anita, neked hogyan, mikor sikerült ebbe bekapcsolódnod?
GSA:
-     Amikor tavaly kiköltöztünk Prágába, felkerestem Beátát, és elkezdtünk lépésről lépésre együttműködni. Először abban segítettem, hogy létrehoztuk a facebook-csoportot, aztán pedig elkezdtünk közösen készülni az előadásokra és a klubfoglalkozásokra is.
-       Mi a Pszicho-klub az elsődleges célja?
TB:
-     Hogy a mindennapokban felmerülő lélektani gondokat a felszínre hozzuk és megoldásokat találjunk rá közösen. További célunk a határon túl élő magyarságnak az identitásmegőrzésében segíteni ezekkel a beszélgetésekkel, találkozásokkal, közös gondolkodással.
 GSA:
  - Nagyon fontos, hogy ezekkel a beszélgetésekkel egy közösséget alakítsunk ki, akik egymásnak a támogatói lehetnek bizonyos élethelyzetekben, életszakaszokban, közelebb kerülhetnek egymáshoz a klubfoglalkozáson jelenlévők. Mivel pszichológiai témájú dolgokról beszélünk ezen alkalmakon, ezért sokkal mélyebb dolgok kerülnek elő egy átlagos önszerveződő civil kezdeményezés keretében zajló eseményhez képest. Ezáltal egy sokkal mélyebb kapcsolat alakulhat ki a résztvevők között, ami felgyorsult világunkban egyre ritkábban adódik meg az embertársainknak.
-   De ezért vagytok ti, hogy segítsetek megnyílni nekik. Honnan jött az alapötlet, hogy kell egy ilyen?
TB:
    -  Én is megéltem a külföldre költözés nehézségeit. Kerestem a különféle magyar programokon a találkozási lehetőséget. Működött óvoda, baba-mama klub, diákkör, de ilyen jellegű fórumot nem találtam. A prágai kulturális központ helyszínt biztosított a Pszicho-klub eseményeihez, így elkezdtem szervezni a találkozókat. Az itt kint élő magyarság létszámához képest elég nagy volt az érdeklődés irántunk, ami máig is megmaradt. Igyekeztünk havonta egyszer találkozni. Az elég nagyméretű fluktuáció miatt a résztvevők összetétele mindig változik, de vannak olyanok is, akik a kezdetektől járnak.
-          Ki a ti célközönségetek? Kiket akartok leginkább bevonzani?      
TB:
-          Mindenki a célközönségnek számít. Ez életkortól független. Sőt, akkor működik nagyon jól ez a nagycsoportos, interaktív forma, ha minden korosztály képviselteti magát.

    - És sikerül bárkit vagy mindenkit megszólítanotok?
TB:
   -   Próbálkozunk. A legnehezebb a diákságnak a megszólítása. Volt már olyan Pszicho-klubunk, ahol a nyugdíjastól a diákokig képviselve voltak a korosztályok. Célunk még a férfiak aktívabb bevonása a programjainkba, hiszen a csoport akkor működik a legideálisabban, ha a nemek aránya hasonló.
GSA:
     - Én személy szerint nagyon fontosnak tartom, hogy minden korcsoportot megszólítsunk, hisz a pszichológiai edukáció fontos mindenki számára. Sajnos gyakran kimarad az emberek életéből, és közben az egyik legfontosabb, hogy jól érezzük magunkat, tisztában legyünk azzal, hogy milyen folyamatok zajlanak le bennünk. Ez mind a diákoknak, mind a felnőtteknek, a szülőknek, mind az idősebb generációnak nagyon fontos lenne. Igyekszünk megszólítani mindenkit. Ezért is készülünk sokféle témával egy-egy ilyen alkalomra.
-          Hogy látjátok, van igény a Pszicho-klubra?
TB:
-          Igény és szükség is lenne rá. Inkább azt érezzük, hogy ez a pszichológia iránti stigma, ellenállás – talán nem is ellenállás, hanem inkább félelem – az, ami benne van még az emberekben. De mindig elhangzik, hogy minden feladat, játék önkéntes alapon zajlik, nem muszáj benne részt venni, és aki csak szemlélő szeretne lenni, az is jól érezheti magát.
-          Igen, de ezt már azoknak mondjátok el, akik eljöttek egy ilyen alkalomra. Hogyan tudjátok megszólítani azt az embert, aki esetleg fél egy ilyen jellegű dologtól pont az általatok említettek miatt, hogy mégis eljöjjön a fenntartásai ellenére?
      TB:
-          Általában a facebookon hirdetjük az eseményeinket. Aki végigolvassa, ott van, hogy ennek nincs kötelező jellege. Igyekszünk ezt hangsúlyozni, de nyilván aki eljön, az megtapasztalja. Sokszor szájról szájra is terjed, a résztvevők hozzák az ismerőseiket a következő alkalomra.
GSA:
-          Igyekszünk személyre szabottan megszólítani az embereket. Én meg szoktam kérni kollegákat, ha Magyarországon van az előadás, hogy szóljanak akár a klienseknek, barátoknak, akiket érdekelhet. Sajnos Prágában erre nem nagyon nyílik lehetőség.
-          Milyen nehézségekkel találkoztok akár a szervezés, akár a lebonyolítás során?
 TB:
-          A legnehezebb az az, hogy igazából ezt a Pszicho-klubot négyen csináljuk. Ebből ketten Magyarországon vannak, mi pedig Prágában élünk Anitával. Így nehéz összehangolni, mert igyekszünk, hogy minden előadásba mind a négyen beletegyük a gondolatainkat. Az utazgatások szintén nehézzé teszik, mert azt tudni kell, hogy Prágából indultunk, de most már működünk Budapesten, Debrecenben, Nagyváradon és Szegeden is.
-          Milyen témákat szoktatok egy-egy ilyen Pszicho-klub alkalmával feldolgozni?
GSA:
-          A következő alkalmunk témája főként a külföldön élő magyarokhoz fog szólni: az identitásról, annak különböző rétegeiről fogunk beszélni, a többnyelvűség szerepéről a vegyesházasságok és a gyereknevelés esetében.
TB:
-          Ahogy említettük, ez talán inkább a külföldön élő magyarságot érinti, míg az otthoni témák azok teljesen vegyesek: beszéltünk már a női önértékelésről, az emberi játszmákról, a szorongásainkról, a virtuális és valós kapcsolatainkról, kríziseinkről.
-          Mik a hosszútávú terveitek?
TB:
-          Magyarországon (Budapest, Debrecen, Szeged) szeretnénk továbbra is egy-két havonta találkozni, illetve más kisebb városokba is szeretnénk eljutni. Ezek mellett fontosnak tartjuk a határon túli magyarság megszólítását is: Vajdaság, Felvidék, Erdély.
-          Ez az utolsó kérdés mindkettőtökhöz szól: mi a te célod ezzel, miért jó ez neked? Mi ad neked ebben egy pluszt, amiért megéri ezt csinálni?
TB:
-          Elsősorban a szakmaiságnak a megtartása, de a tájékoztatás, felvilágosítás, prevenció is motivál. Fontosnak tartom az érzelmi kommunikációt. Beszélni és beszéltetni az érzelmekről, lelki dolgokról egy bizalmas közegben. Sok probléma gyökere abban rejlik, hogy nincs kimondva, megfogalmazva. Sokszor már ez is segít abban, hogy jobban érezzék magukat az emberek.
GSA:
-        Számomra a szakmám egyben a hivatásom is. Ezért megragadok minden lehetőséget – ahol megfelelő szakmai kereteket találok erre –, hogy segítsem az embereket a pszichológiai edukáció területén. Borzasztóan fontosnak tartom, hogy az emberek a lelki folyamataikat megismerjék, hogy tudjanak kommunikálni az érzelmeikről, egyáltalán kommunikáljanak egymással, mert sokszor ez is hiányzik. És ez a csoportos forma erre kiváló teret kínál. 
 
Ha valakinek segítségre, tanácsra van szüksége, vagy egyszerűen csak szeretne szakemberrel beszélgetni, bátran fordulhat hozzájuk. Elérhetőségük: Tóth Beáta (bettitoth22@gmail.com, +36-20/424-31-88, +420-721-392-411), Gaál-Soproni Anita (soproni@netterapia.hu, +420-720-961-444).


Az interjút és a bejegyzést készítette: Demján Izabella
 

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Erdély az ízek birodalma II.

Barangolás Udvarhelyszéken és a Sóvidéken
Másnap a reggelit követően a Székelyudvarhelyhez közeli szejkefürdői forrásnál álltunk meg kortyolva egyet a gyógyvízből, majd pedig a borvízmúzeumba vittek el minket erdélyi barátaink. A múzeumban még a mai napig látható Orbán Balázs szobra, az ő neve szorosan összekapcsolódik Szejke-fürdővel, amellett hogy fényképeivel megörökítette a kor természeti, épített és néprajzi örökségét, felvirágoztatta az ottani fürdő kultúrát is. A rossz időjárási körülményekre való tekintettel sajnos nem tudtunk felmenni a Hargitára, a székelyek szent hegyére, így helyette a parajdi sóbánya felé vettük az irányt. Útközben megálltunk Tamási Áron sírjánál Farkaslakán, ő az egyike a három Áronnak, akire a székelység a mai napig nagyon büszke, ahogy egy ottani mondás tartja: „Tamási Áron, Márton Áron és Gábor Áron/ Székely népünk büszkesége mind a három”.

Ki is volt Tamási Áron? Író, neki köszönhetjük az Ábel trilógiát és nem mellesleg ő volt, aki a székely nyelvjárá…

Erdély az ízek birodalma I.

Erdély, az óriások földje, ahol a hegyek a felhőket érik. A mellettünk elsuhanó vidék olyan, mint egy szépen megfestett tájkép, ahol a részletek tökéletes színkavalkáddá állnak össze. Magasabbnál magasabb hegyek vidéke ez, amit a természet gyönyörű zöld színű, sűrű, erdős mintákkal tarkított szőnyege borít. Erdők és határtalan, napfényben úszó zöld, kövér mezők, amelyeken csordák legelésznek, ahol a dombokra a folyamatosan vándorló fehér felhők árnyéka vetül. Amikor visszagondolok az ott töltött egy hétre, ezek a képek villannak emlékezetembe. Azonkívül, hogy bejártuk Erdély egy kis szegletét, még az ottani ízekbe is sikerült belekóstolnunk. De ne rohanjunk ennyire előre, kezdem a legelején! 
„Esőhozók”
Egy szürke, borongós, esős nyári kora reggelen Bors-Fiszli Editke, Bors István és e sorok írója magunk mögött hagytuk a régmúltat idéző rozsdás gyárkémények, kohók és bányák világát, a mi Osztravánkat. Ezerháromszáz kilométer állt előttünk, a szomorkás esős időjárás végigkísért minket …

Egy fél évnyi AED tevékenység, röviden és tömören

Egy fél évnyi AED tevékenység, röviden és tömören     Szeretett Prágánkban az új szemeszter még csak jövőnek számított szeptember végén, az idén 60 éves AED héttagú képviselete, beleértve az új elnökségi tagokat viszont már elkezdte a munkát, egy szinttel feljebb, a Diákhálózat Hallgatói parlamentjén. Ja, már miután odaértünk, mert nem csak egy autónk veszett el… 
     Azzal a lelkesedéssel estünk neki rögtön hétfőn a saját rendezvényeink tervezéséhez is, új tagokkal bővülve. És ez meg is mutatkozott a nyitógyűlésen: „50 perc alatt megszerveztünk egy egész szemesztert, ez má’ valami!” És még mindig ugyanezzel a lendülettel pár nap múlva meg is nyitottuk a szemesztert egy kellemes kis sörözés keretein belül. Voltak új arcok, meg új nevek, aztán már csak össze kellett rakni őket…
     Két héttel később, a brünni Kafedik Mega7vége nevű rendezvénye után vasárnap természetesen teljesen fitten találkoztunk a Prágai Magyar Katolikus Lelkészség (azóta már plébánia lett) udvarán délelőtt a tanév…