Hogy
milyen sokszínű (lehet) egy Petőfi-ösztöndíjas tevékenysége a cseh fővárosban
az is mutatja, hogy egy alkalommal sikerült ellátogatnom a prágai Pszicho-klub
eseményére, ahol a valós és virtuális kapcsolatainkról beszélgettünk. Bevallom,
ami engem odavonzott, az a kiírásban szereplő aktív csoportos tevékenységek és az
újdonságot hordozó szakmai tartalom ígérete volt.
A Pszicho-klubot a Debrecenből származó Tóth Beáta indította útjára immár 4 éve. Rendelkezik gyógypedagógiai, pszichopedagógiai, valamint szenzoros integrációs terapeutai végzettséggel. Ehhez csatlakozott egy éve Gaál-Soproni Anita klinikai szakpszichológus, szexuálpszichológus, aki a Netterápia online pszichológiai magánrendelő alapítója és aktív szakembere, ezzel is segítve a külföldön élő magyarokat lelki egészségük ápolásában. Magyarországi társszervezőként közreműködik a Pszicho-klub munkájában Síró Ágnes klinikai szakpszichológus, családterapeuta és Gesztelyi Tamás szupervizor, tréner is.
Hogy mi is az a Pszicho-klub, honnan indult, mik a céljai, hogyan zajlik egy-egy alkalom? Ezekről kérdeztem a klub két vezetőjét, Tóth Beátát és Gaál-Soproni Anitát.
A Pszicho-klubot a Debrecenből származó Tóth Beáta indította útjára immár 4 éve. Rendelkezik gyógypedagógiai, pszichopedagógiai, valamint szenzoros integrációs terapeutai végzettséggel. Ehhez csatlakozott egy éve Gaál-Soproni Anita klinikai szakpszichológus, szexuálpszichológus, aki a Netterápia online pszichológiai magánrendelő alapítója és aktív szakembere, ezzel is segítve a külföldön élő magyarokat lelki egészségük ápolásában. Magyarországi társszervezőként közreműködik a Pszicho-klub munkájában Síró Ágnes klinikai szakpszichológus, családterapeuta és Gesztelyi Tamás szupervizor, tréner is.
Hogy mi is az a Pszicho-klub, honnan indult, mik a céljai, hogyan zajlik egy-egy alkalom? Ezekről kérdeztem a klub két vezetőjét, Tóth Beátát és Gaál-Soproni Anitát.
-
Kezdjünk
rögtön az elején: mi az a Pszicho-klub?
TB:
- A Pszicho-klub egy olyan pszichológiai
fórum, ahol az interaktivitás áll a középpontban. Egy kisebb létszámmal,
maximum 25-30 fővel dolgozunk. Különféle témákat beszélünk át, amiket vagy mi
javaslunk, vagy közösen találjuk ki, és ezeket próbáljuk meg együtt
feldolgozni. Nem az a lényeg, hogy mi beszélünk, és mi mondunk ezekről az
információkat, hanem egy rövid ismertetés után közösen próbáljuk meg ezeket a
témákat körbejárni. Játékosan, szerepjátékokon, szituációs feladatokon,
különféle páros feladatokon keresztül. Az interaktivitás a lényeg.
- Anita,
neked hogyan, mikor sikerült ebbe bekapcsolódnod?
GSA:
- Amikor tavaly kiköltöztünk Prágába, felkerestem
Beátát, és elkezdtünk lépésről lépésre együttműködni. Először abban segítettem,
hogy létrehoztuk a facebook-csoportot, aztán pedig elkezdtünk közösen készülni
az előadásokra és a klubfoglalkozásokra is.
- Mi
a Pszicho-klub az elsődleges célja?
TB:
- Hogy a mindennapokban felmerülő lélektani
gondokat a felszínre hozzuk és megoldásokat találjunk rá közösen. További
célunk a határon túl élő magyarságnak az identitásmegőrzésében segíteni ezekkel
a beszélgetésekkel, találkozásokkal, közös gondolkodással.
GSA:
- Nagyon fontos, hogy ezekkel a
beszélgetésekkel egy közösséget alakítsunk ki, akik egymásnak a támogatói
lehetnek bizonyos élethelyzetekben, életszakaszokban, közelebb kerülhetnek
egymáshoz a klubfoglalkozáson jelenlévők. Mivel pszichológiai témájú dolgokról
beszélünk ezen alkalmakon, ezért sokkal mélyebb dolgok kerülnek elő egy átlagos
önszerveződő civil kezdeményezés keretében zajló eseményhez képest. Ezáltal egy
sokkal mélyebb kapcsolat alakulhat ki a résztvevők között, ami felgyorsult
világunkban egyre ritkábban adódik meg az embertársainknak.
-
De
ezért vagytok ti, hogy segítsetek megnyílni nekik. Honnan
jött az alapötlet, hogy kell egy ilyen?
TB:
- Én is megéltem a külföldre költözés
nehézségeit. Kerestem a különféle magyar programokon a találkozási lehetőséget.
Működött óvoda, baba-mama klub, diákkör, de ilyen jellegű fórumot nem találtam.
A prágai kulturális központ helyszínt biztosított a Pszicho-klub eseményeihez,
így elkezdtem szervezni a találkozókat. Az itt kint élő magyarság létszámához
képest elég nagy volt az érdeklődés irántunk, ami máig is megmaradt.
Igyekeztünk havonta egyszer találkozni. Az elég nagyméretű fluktuáció miatt a
résztvevők összetétele mindig változik, de vannak olyanok is, akik a
kezdetektől járnak.
-
Ki
a ti célközönségetek? Kiket akartok leginkább bevonzani?
TB:
-
Mindenki a célközönségnek számít. Ez
életkortól független. Sőt, akkor működik nagyon jól ez a nagycsoportos,
interaktív forma, ha minden korosztály képviselteti magát.
- És
sikerül bárkit vagy mindenkit megszólítanotok?
TB:
- Próbálkozunk. A legnehezebb a diákságnak a
megszólítása. Volt már olyan Pszicho-klubunk, ahol a nyugdíjastól a diákokig képviselve
voltak a korosztályok. Célunk még a férfiak aktívabb bevonása a programjainkba,
hiszen a csoport akkor működik a legideálisabban, ha a nemek aránya hasonló.
GSA:
- Én személy szerint nagyon fontosnak
tartom, hogy minden korcsoportot megszólítsunk, hisz a pszichológiai edukáció
fontos mindenki számára. Sajnos gyakran kimarad az emberek életéből, és közben
az egyik legfontosabb, hogy jól érezzük magunkat, tisztában legyünk azzal, hogy
milyen folyamatok zajlanak le bennünk. Ez mind a diákoknak, mind a
felnőtteknek, a szülőknek, mind az idősebb generációnak nagyon fontos lenne.
Igyekszünk megszólítani mindenkit. Ezért is készülünk sokféle témával egy-egy
ilyen alkalomra.
-
Hogy
látjátok, van igény a Pszicho-klubra?
TB:
-
Igény és szükség is lenne rá. Inkább azt
érezzük, hogy ez a pszichológia iránti stigma, ellenállás – talán nem is
ellenállás, hanem inkább félelem – az, ami benne van még az emberekben. De
mindig elhangzik, hogy minden feladat, játék önkéntes alapon zajlik, nem muszáj
benne részt venni, és aki csak szemlélő szeretne lenni, az is jól érezheti
magát.
-
Igen,
de ezt már azoknak mondjátok el, akik eljöttek egy ilyen alkalomra. Hogyan
tudjátok megszólítani azt az embert, aki esetleg fél egy ilyen jellegű dologtól
pont az általatok említettek miatt, hogy mégis eljöjjön a fenntartásai
ellenére?
TB:
-
Általában a facebookon hirdetjük az
eseményeinket. Aki végigolvassa, ott van, hogy ennek nincs kötelező jellege.
Igyekszünk ezt hangsúlyozni, de nyilván aki eljön, az megtapasztalja. Sokszor
szájról szájra is terjed, a résztvevők hozzák az ismerőseiket a következő
alkalomra.
GSA:
-
Igyekszünk személyre szabottan
megszólítani az embereket. Én meg szoktam kérni kollegákat, ha Magyarországon
van az előadás, hogy szóljanak akár a klienseknek, barátoknak, akiket
érdekelhet. Sajnos Prágában erre nem nagyon nyílik lehetőség.
-
Milyen
nehézségekkel találkoztok akár a szervezés, akár a lebonyolítás során?
TB:
-
A legnehezebb az az, hogy igazából ezt a
Pszicho-klubot négyen csináljuk. Ebből ketten Magyarországon vannak, mi pedig Prágában
élünk Anitával. Így nehéz összehangolni, mert igyekszünk, hogy minden előadásba
mind a négyen beletegyük a gondolatainkat. Az utazgatások szintén nehézzé
teszik, mert azt tudni kell, hogy Prágából indultunk, de most már működünk
Budapesten, Debrecenben, Nagyváradon és Szegeden is.
-
Milyen
témákat szoktatok egy-egy ilyen Pszicho-klub alkalmával feldolgozni?
GSA:
-
A következő alkalmunk témája főként a
külföldön élő magyarokhoz fog szólni: az identitásról, annak különböző
rétegeiről fogunk beszélni, a többnyelvűség szerepéről a vegyesházasságok és a
gyereknevelés esetében.
TB:
-
Ahogy említettük, ez talán inkább a külföldön
élő magyarságot érinti, míg az otthoni témák azok teljesen vegyesek: beszéltünk
már a női önértékelésről, az emberi játszmákról, a szorongásainkról, a virtuális
és valós kapcsolatainkról, kríziseinkről.
-
Mik
a hosszútávú terveitek?
TB:
-
Magyarországon (Budapest, Debrecen,
Szeged) szeretnénk továbbra is egy-két havonta találkozni, illetve más kisebb
városokba is szeretnénk eljutni. Ezek mellett fontosnak tartjuk a határon túli
magyarság megszólítását is: Vajdaság, Felvidék, Erdély.
-
Ez
az utolsó kérdés mindkettőtökhöz szól: mi a te célod ezzel, miért jó ez neked?
Mi ad neked ebben egy pluszt, amiért megéri ezt csinálni?
TB:
-
Elsősorban a szakmaiságnak a megtartása,
de a tájékoztatás, felvilágosítás, prevenció is motivál. Fontosnak tartom az
érzelmi kommunikációt. Beszélni és beszéltetni az érzelmekről, lelki dolgokról
egy bizalmas közegben. Sok probléma gyökere abban rejlik, hogy nincs kimondva,
megfogalmazva. Sokszor már ez is segít abban, hogy jobban érezzék magukat az
emberek.
GSA:
- Számomra a szakmám egyben a hivatásom is. Ezért
megragadok minden lehetőséget – ahol megfelelő szakmai kereteket találok erre
–, hogy segítsem az embereket a pszichológiai edukáció területén. Borzasztóan
fontosnak tartom, hogy az emberek a lelki folyamataikat megismerjék, hogy
tudjanak kommunikálni az érzelmeikről, egyáltalán kommunikáljanak egymással,
mert sokszor ez is hiányzik. És ez a csoportos forma erre kiváló teret kínál.
Ha
valakinek segítségre, tanácsra van szüksége, vagy egyszerűen csak szeretne
szakemberrel beszélgetni, bátran fordulhat hozzájuk. Elérhetőségük: Tóth Beáta
(bettitoth22@gmail.com, +36-20/424-31-88,
+420-721-392-411), Gaál-Soproni Anita (soproni@netterapia.hu, +420-720-961-444).
Az interjút és a bejegyzést készítette: Demján Izabella
Comments
Post a Comment