Skip to main content

Egy igazi magyaros est

     2017. március 25-e volt a Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetsége Ostravai Alapszervezetének indulójanapja, már ami a Receptek a magyar konyhából főzősorozatunkat illeti. Hihetetlen, amikor visszagondolok, hogy két évvel ezelőtt, pontosan 2015. február 14-én kezdtük el ezt az akkoriban még instabil lábakon álló ötletet, amely ma már egy közkedvelt eseménnyé nőtte ki magát. 
     Tehát számításaim szerint ez már idén a harmadik évad kezdete volt. Kíváncsiak voltunk, nem felejtettek-e el minket november óta a törzsvendégeink, de a 40 fős részvétel megcáfolta aggodalmainkat. És most főleg a gyerkőcök szempontjából volt különleges az esemény, hiszen háromhónapostól tizenkét éves gyermekig voltak vagy heten, akik nagyon jól elszórakoztak, míg szüleik kiélvezték az ételek ízeit és a jó társaságot. Én örültem, mert kihasználhattam gyermekszeretetemet és vigyázhattam addig rájuk.
      De ne ugorjunk ennyire előre! Visszatérünk főszakácsnőnkhöz, Editkéhez, aki nélkül nem jöhetett volna létre eme vigadalom. Ő szokásához híven már néhány nappal előtte bevásárolt, felkészült a nagy főzésre. Egy nappal előtte bekészítette a hozzávalók nagyrészét és megsütötte a desszertet (vagyis három tepsit a négyből). Aztán a szombati nap volt az igazi nyüzsi, amikor már reggeltől többen serte-pertéltek a magyar klubban. Köztük Editke, Magdika és Marika is, akiknek hála kerültek az ínycsiklandozó étkek asztalainkra, valamint János, a kiskukta. Melletük ott volt szolgálatban a mi menedzerünk, Jani, aki az előzőnapi házibuli hatása alatt próbálta felkamerázni az egyes főzési lépéseket- reméljünk több nagyobb mint kisebb sikerrel.
Balról: Marika, Magdus, Editke, Jani és Anna
      Mire én beértem, már dél is elmúlt, befejezték az ebédet és a munkák nagyban folytak. De sajnos egy szomorú hírrel fogadtak: az általam oly közkedvelt csipetke már készen volt. Ez azért volt egy bánat számomra, hiszen ez az én specialitásom, ahogy miliméter pontossággal formálom meg szinte egyformára az egyes tésztagolyókat. De sebaj, majd legközelebb! Miközben ők kevertek-kavartak, én már fogtam is a filctollat és felfirkáltam mágnestáblánkra az aznapi menüt. De már nem húzom tovább az idegeiteket, lássuk mi is vot a menü:

      Délutén fél négy körül elkezdtek beszállingózni vendégeink, ahogy már említettem körübelül negyvenen gyerekekkel együtt. Közöttük voltak régi ismert arcok- csehek és más nemzetiségűek, valamint új embereket is sikerült bevonzzanunk. Az este nagy meglepetése az előétel volt, amely Magdus által a magyaros tavaszi rolád nevet kapta. Színeiben magyar, ízeiben hungarikum! A spenótos pistókatekercsbe sajtkrémet és paprikát téve a magyar zászlót fedezhettük fel. Mellé salátaköretet szolgáltunk fel. A visszahang alapján nemcsak meglepődtek, de nagyon is ízlett az embereknek eme előétel.
Magyaros tavaszi rolád
     Főételünk a Csordagulyás volt. Ennek az a története, hogy mikor múlt évben meghívták a klubbot a nyírbátori Sárkányfesztiválra, ahol többek között Editkét, Magdust és Janit is a Népi Ízőrző Lovagrend tagjaivá avanzsálták, ott kaptunk feladatul megfőzni egy felvidéki magyar ételt. Így esett akkor választásunk a csordagulyásra, mely annyira nagy sikert aratott a fesztiválon, hogy úgy döntöttünk, hogy az ostravai közönséget is meg kell vele ismertetni. És itt sem csalódtunk!
Csordagulyás
     Flódni. Ez az a desszert, amely talán sokatoknak nem is ismerős. Ez egy zsidó-magyar rétegezett édesség, melynek tésztajába bort teszünk. Rétegei: házi szilvalekvár, dió, alma és mák. Hát ez a kombináció önmagában is frenetikus, nem még hogy a flódni maga! Már az előkóstolásnál garantálni véltük ennek az édességnek a sikerét, és ismét nem csalódtunk. Volt, aki alig tudott betelni vele, pedig nagyon laktató.
Flódni
     És vajon mi az a program, ami nélkül nem mehet haza senki? Hát a Csalogányok fellépése!!! Pontosan, hiszen ők a csehországi magyarok egyedülálló kórusa. Ezen a szombaton Editke, Marika és Anna felállásában léptek közönségünk el. Az első dal után még a kisebbek sem féltek beszállni- talán a jövő Csalogánygenerációját láthattuk magunk előtt.  A program második részében pedig az Ostraván található magyar bolt és utazási iroda, az Erli mutathatta be termékeit, szolgáltatásait. A kis prezentálás után minden résztvevőnek egy kis ajándékkal készültek.
     Tizenhét fantasztikus hangulatú főződélutánon vagyunk túl. Sikerek, pozitív visszajelzések jellemezték a szervezők munkáját. Már nincs sok hátra, de igyekszünk száz százalékosan teljesíteni a maradék eseményeken is. Reménykedünk abban, hogy ez nem csak nekünk, de minden résztvevőnek egy kellemes élményt jelent. Viszlát májusban!


A bejegyzést készítette: Ivkovič Krisztina
Fotókat készítette: Lőrincz Gábor
További fotók facebook oldalunkon az alábbi linken:
https://www.facebook.com/pg/Ostravai-Magyarok-402951436468364/photos/?tab=album&album_id=1301675026595996

Az ételek elkészítését bemutató videó az alábbi linkre kattintva elérhető:
https://www.youtube.com/watch?v=oNuf2Dr_lEw

Comments

Popular posts from this blog

Élet Csehországban

Hol volt hol nem volt, az óperenciás tengeren is túl, ott ahol a kurta farkú malac túr, volt egyszer egy Csehország. Egy ország, ahol köszönöm helyett dekuji van, Duna helyett Moldva, Tokaji helyett Pilsner, gulyás helyett gulyás. Na jó az utolsó az stimmel, de csak névben, állagban és ízben más. Persze azért nem ég és föld.. Mintha most lett volna, hogy felültem a Budapest-Prága vonatra szeptember első napján a keleti pályaudvarnál, hogy belevágjak valami teljesen ismeretlenbe. El sem hiszem, de azóta már az ötödik hónapomat töltöm itt. Már párszor írtam a blogra, de most gondoltam kicsit bemutatkozom, hiszen elég élményt  gyűjtöttem  már ahhoz, hogy legyen miről írni. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy 9 hónapot tölthetek az országban a Petőfi Sándor Program ösztöndíjasaként. A program  célja, hogy segítse a Kárpát-medencében élő szórványmagyarság helyzetét és, hogy erősítse a határon túl élő és az anyaországban élő magyar kapcsolatokat. A program az egykori monarchia t

A magyar- és a cseh gasztronómia avagy beszélgetés az ostravai magyar klub lovagrendi szakácsával Bors-Fiszli Editkével

A mi Editkénk A Receptek a magyar konyhából c. rendezvénysorozatunk főszakácsával Bors-Fiszli Editkével beszélgettem a rendezvényről és a magyar és a cseh gasztronómiáról.  Hogyan is vált az ostravai magyar klub a magyar gasztronómia helyi fellegvárává? Mik a főbb hasonlóságok és különbségek a magyar és a cseh íz világ között? Hogyan is vált az ostravai magyar lakos, Editke a magyarországi Népi Ízőrző Lovagrend lovagrendi szakácsává? A következő sorok megadják a választ. Editke: A történet 2010 augusztusában a kouty-i művelődési táborban kezdődött, ahol megismerkedtem az egyik ostravai klubtaggal, Bors Istvánnal. A kapcsolatunk később komolyra fordult, majd pedig összeházasodtunk. Az Ostravai Magyar Klubba beléptem, amikor idekerültem, nemcsak a férjem, hanem az unokatestvérem, Magdika révén is klubtag lettem. Később a vezetőségnek is a tagja lettem. Jenei János ötletére elhatároztuk, hogy bevezetünk egy magyar konyhát, egy úgynevezett főzőesemény sorozatot, ahol a magyar

Gondolatok a Prágai Magyar Bálról

A bársonyos forradalmat követő időszakban alakult szervezet, mely céljául tűzte ki a csehországi magyarság egyesületi formában történő összefogását és kulturális programjainak megszervezését, már egy évvel megalakulás után, 1992-ben megrendezte a Prágai Magyar Bált. Ennek helyszíne a Vinohrady városrész (Prága 2) Vasutas Kultúrháza volt. A sikeres kezdetet további bálok követték a smíchovi (Prága 5) Nemzeti Házban. Ezek a rendezvények a későbbiekben már nemcsak a prágai helyi szervezet különböző generációinak jelentett kulturális és szórakozási élményt, hanem rendszeres találkozási lehetőséget biztosított más helyi szervezetek tagjainak is a báli együttlét szabadabb, kötetlenebb körülményei között. Nagy örömünkre szolgál, hogy más helyi egyesületekre (Brünn, Ostrava) is hatással volt a prágai bál, és immár ők is rendszeresen szerveznek hasonló eseményt, a novemberi Katalin bált.   Nagy előrelépést jelentett a bál helyszínének áthelyezése Prága központjába, a repreze