Ugrás a fő tartalomra

Húsvétvárások Prágában



 A nagyböjti időszak mind a testi, mind a lelki felkészülést jelenti a kereszténység legnagyobb ünnepére, a húsvétra. Igyekszünk a környezetünk mellett a lelkünket is megtisztítani, felfrissíteni a titok átélésére, befogadására. Mindezek mellett a hagyományőrzés és a húsvéti gyerekprogramok is nagy szerepet kaptak idén a prágai magyar közösség életében.

 A húsvéti ünnepkörhöz kapcsolódóan kialakultak különböző népszokások, hagyományok az évtizedek során, melyeknek felidézésére, továbbvitelére, megélésére hívta a prágai magyarokat a Nyitnikék Néptáncegyüttes egy tavaszi szombat délután.

Az apró részletekre is gondosan figyelő szervezésnek köszönhetően a családok minden tagja megtalálhatta a saját magának leginkább megfelelő elfoglaltságot. 

Bohuniczky Annamária, a Nyitnikék vezetője, kezdetnek egy előadással készült arról, hogy honnan is ered a tojásírás, milyen hagyományai vannak, illetve mely tájegységekhez köthető. 


S hogy az anyukák zavartalanul belemerülhessenek a viasszal való tojásírás művészetébe, addig a gyerekeknek tojásgyűjtő játszóházat tartottunk. Közben a nagyfiúk és apukák a Nyitnikék férfitáncosaitól megtudhatták, mi az a korbácsfonás és mire is való, valamint egyúttal elkészíthették a saját korbácsaikat is.
  



A gyerekek, miután jól elfáradtak a nagy tojásgyűjtő játékban, hozzájárulhattak az otthoni húsvéti ünnepi asztal díszítéséhez a maguk módján: készíthettek nyuszis-csibés tojástartót a színesceruzával, filccel vagy épp cérnával díszített hímeseiknek.




A húsvéti műhely családi része a Picinkék gyereknéptánc-csoport fellépésével zárult: felidéztek két régi magyar népszokást, a kiszézést és a villőzést, melyekkel elűzték a telet és behívták a tavaszt. 

A kisze többnyire egy menyecskének öltöztetett szalmabáb, melyet körbehordanak a faluban, és a lakosoktól kapott ruhadarabokba felöltöztetik, majd a folyóba vetik azt, ezzel egyúttal elűzve a telet, a hideget, a betegséget és a rontásokat. A kiszehajtás után a lányok szalagokkal feldíszített, villőnek nevezett fűzfaágakkal énekelve sorra járják a házakat.
A délután estébe nyúló felnőtt-táncházzal zárult mezőségi, moldvai és vajdaszentiványi táncokkal.
A rendezvény sikerét mi sem mutathatja jobban, mint hogy olyan szülőket, gyerekeket is sikerült megszólítani, akikkel eddig nem találkoztunk hasonló összejöveteleken. Bízunk benne, hogy nemcsak megszólítani, de megtartani is sikerül őket.

A másik nagyszabású húsvétváró műhely az Iglice Egylet szervezésében valósult meg a virágvasárnap előtti szombat délután egy Ki mit tud?-dal, kézműveskedéssel, és a Szélkiáltó Együttes fellépésével egybekötve a Prágai Magyar Intézetben.
 

A kézműveskedést a Budapestről érkezett Kesserű Andrea textiltervező koordinálta, mely során a gyerekek többféle műhelyasztal közül is választhattak: az egyiknél készíthettek szemüveglencséből nyuszit/sünit/csibét (vagy bármit, ami eszükbe jutott), a másiknál tojásfejű babákat, a harmadiknál szemtanúi lehettek, hogyan készül üvegből egy-egy bámulatos dísz, a negyediknél festhettek papírtasakokat.



A kétkezi munkát követően jött a szellemi megmérettetés: a gyerekek fellépései a Ki mit tud?-on, amire már hetek óta készültek. Rendkívül színes előadásoknak váltunk részeseivé. 

Akadt a bátor vállalkozók között verset szavaló, éneklő, csellózó, furulyázó, mazsorettező, zongorázó, gitározó – egy pillanatra sem lohadt a közönség figyelme. A ravasz szervezők pedig kitalálták, hogy minden fellépőt megjutalmaznak erőfeszítéséért és munkájáért egy-egy magyar nyelvű könyvvel.
A fellépők előadásai közti szüneteket a Szélkiáltó Együttes töltötte ki jókedélyű fellépésével – és sok esetben a közönség énekeltetésével.
A Ki mit tud? végeztével egy kisebb szünet és ízletes frissítők után a Szélkiáltó Együttesnek a feldolgozásait hallgathatták meg az érdeklődők, melyeket a magyar irodalom nagyjainak (Petőfi, Arany, Márai) műveiből szemezgettek össze.

Látható, olvasható, megélhető, hogy itt, Prágában, nagyon várjuk a húsvétot. És nemcsak várjuk, hanem készülünk is rá. Mind lélekben (akár a katolikus keresztutak, ifjúságik alkalmával), mind a hagyományőrzés, mind a kézműveskedések útján. Csak el kell jönni, részt kell venni, át kell élni. Mi megszervezzük.


 A bejegyzést készítette: Demján Izabella

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Erdély az ízek birodalma II.

Barangolás Udvarhelyszéken és a Sóvidéken
Másnap a reggelit követően a Székelyudvarhelyhez közeli szejkefürdői forrásnál álltunk meg kortyolva egyet a gyógyvízből, majd pedig a borvízmúzeumba vittek el minket erdélyi barátaink. A múzeumban még a mai napig látható Orbán Balázs szobra, az ő neve szorosan összekapcsolódik Szejke-fürdővel, amellett hogy fényképeivel megörökítette a kor természeti, épített és néprajzi örökségét, felvirágoztatta az ottani fürdő kultúrát is. A rossz időjárási körülményekre való tekintettel sajnos nem tudtunk felmenni a Hargitára, a székelyek szent hegyére, így helyette a parajdi sóbánya felé vettük az irányt. Útközben megálltunk Tamási Áron sírjánál Farkaslakán, ő az egyike a három Áronnak, akire a székelység a mai napig nagyon büszke, ahogy egy ottani mondás tartja: „Tamási Áron, Márton Áron és Gábor Áron/ Székely népünk büszkesége mind a három”.

Ki is volt Tamási Áron? Író, neki köszönhetjük az Ábel trilógiát és nem mellesleg ő volt, aki a székely nyelvjárá…

Erdély az ízek birodalma I.

Erdély, az óriások földje, ahol a hegyek a felhőket érik. A mellettünk elsuhanó vidék olyan, mint egy szépen megfestett tájkép, ahol a részletek tökéletes színkavalkáddá állnak össze. Magasabbnál magasabb hegyek vidéke ez, amit a természet gyönyörű zöld színű, sűrű, erdős mintákkal tarkított szőnyege borít. Erdők és határtalan, napfényben úszó zöld, kövér mezők, amelyeken csordák legelésznek, ahol a dombokra a folyamatosan vándorló fehér felhők árnyéka vetül. Amikor visszagondolok az ott töltött egy hétre, ezek a képek villannak emlékezetembe. Azonkívül, hogy bejártuk Erdély egy kis szegletét, még az ottani ízekbe is sikerült belekóstolnunk. De ne rohanjunk ennyire előre, kezdem a legelején! 
„Esőhozók”
Egy szürke, borongós, esős nyári kora reggelen Bors-Fiszli Editke, Bors István és e sorok írója magunk mögött hagytuk a régmúltat idéző rozsdás gyárkémények, kohók és bányák világát, a mi Osztravánkat. Ezerháromszáz kilométer állt előttünk, a szomorkás esős időjárás végigkísért minket …

Már a huszadik!

Miért is van hatalmas jelentősége a minden évben megrendezésre kerülő művelődési táboroknak? Mit is jelentenek ezek a táborok számunkra itt élő magyaroknak Csehországban? Mi a táborok vonzereje? Miért is számoljuk a napokat és várjuk a következő évit?

Mindenkinek mást jelentenek, mint ahogy mindannyian másak vagyunk. Van, akinek az újra találkozás örömét, új baráti kapcsolatok kialakulását, szórakozást és mulatást magyar nyelven és a magyar zenére, van, akinek a magyar kultúrát, a művelődést, a tudásszomj csillapítását, de vannak olyanok is, akik a hétvégét egyszerűen csak a kellemes kikapcsolódásnak veszik a szép és kellemes környezetben, ahol természetesen nem hiányozhat a magyar szó. A fenn említett kérdésekre a válaszokat a táborlakókkal készített helyszíni interjúk adják meg. De mielőtt részletezném az összegyűjtött véleményeket, szeretnék először is visszatérni a kezdetekhez. Hogyan is kezdődött?
Becske Katalin, (Prága), a táborok ötletgazdája

1996-2000 között voltam a CSMMSZ szerv…