Ugrás a fő tartalomra

Húsvétvárások Prágában



 A nagyböjti időszak mind a testi, mind a lelki felkészülést jelenti a kereszténység legnagyobb ünnepére, a húsvétra. Igyekszünk a környezetünk mellett a lelkünket is megtisztítani, felfrissíteni a titok átélésére, befogadására. Mindezek mellett a hagyományőrzés és a húsvéti gyerekprogramok is nagy szerepet kaptak idén a prágai magyar közösség életében.

 A húsvéti ünnepkörhöz kapcsolódóan kialakultak különböző népszokások, hagyományok az évtizedek során, melyeknek felidézésére, továbbvitelére, megélésére hívta a prágai magyarokat a Nyitnikék Néptáncegyüttes egy tavaszi szombat délután.

Az apró részletekre is gondosan figyelő szervezésnek köszönhetően a családok minden tagja megtalálhatta a saját magának leginkább megfelelő elfoglaltságot. 

Bohuniczky Annamária, a Nyitnikék vezetője, kezdetnek egy előadással készült arról, hogy honnan is ered a tojásírás, milyen hagyományai vannak, illetve mely tájegységekhez köthető. 


S hogy az anyukák zavartalanul belemerülhessenek a viasszal való tojásírás művészetébe, addig a gyerekeknek tojásgyűjtő játszóházat tartottunk. Közben a nagyfiúk és apukák a Nyitnikék férfitáncosaitól megtudhatták, mi az a korbácsfonás és mire is való, valamint egyúttal elkészíthették a saját korbácsaikat is.
  



A gyerekek, miután jól elfáradtak a nagy tojásgyűjtő játékban, hozzájárulhattak az otthoni húsvéti ünnepi asztal díszítéséhez a maguk módján: készíthettek nyuszis-csibés tojástartót a színesceruzával, filccel vagy épp cérnával díszített hímeseiknek.




A húsvéti műhely családi része a Picinkék gyereknéptánc-csoport fellépésével zárult: felidéztek két régi magyar népszokást, a kiszézést és a villőzést, melyekkel elűzték a telet és behívták a tavaszt. 

A kisze többnyire egy menyecskének öltöztetett szalmabáb, melyet körbehordanak a faluban, és a lakosoktól kapott ruhadarabokba felöltöztetik, majd a folyóba vetik azt, ezzel egyúttal elűzve a telet, a hideget, a betegséget és a rontásokat. A kiszehajtás után a lányok szalagokkal feldíszített, villőnek nevezett fűzfaágakkal énekelve sorra járják a házakat.
A délután estébe nyúló felnőtt-táncházzal zárult mezőségi, moldvai és vajdaszentiványi táncokkal.
A rendezvény sikerét mi sem mutathatja jobban, mint hogy olyan szülőket, gyerekeket is sikerült megszólítani, akikkel eddig nem találkoztunk hasonló összejöveteleken. Bízunk benne, hogy nemcsak megszólítani, de megtartani is sikerül őket.

A másik nagyszabású húsvétváró műhely az Iglice Egylet szervezésében valósult meg a virágvasárnap előtti szombat délután egy Ki mit tud?-dal, kézműveskedéssel, és a Szélkiáltó Együttes fellépésével egybekötve a Prágai Magyar Intézetben.
 

A kézműveskedést a Budapestről érkezett Kesserű Andrea textiltervező koordinálta, mely során a gyerekek többféle műhelyasztal közül is választhattak: az egyiknél készíthettek szemüveglencséből nyuszit/sünit/csibét (vagy bármit, ami eszükbe jutott), a másiknál tojásfejű babákat, a harmadiknál szemtanúi lehettek, hogyan készül üvegből egy-egy bámulatos dísz, a negyediknél festhettek papírtasakokat.



A kétkezi munkát követően jött a szellemi megmérettetés: a gyerekek fellépései a Ki mit tud?-on, amire már hetek óta készültek. Rendkívül színes előadásoknak váltunk részeseivé. 

Akadt a bátor vállalkozók között verset szavaló, éneklő, csellózó, furulyázó, mazsorettező, zongorázó, gitározó – egy pillanatra sem lohadt a közönség figyelme. A ravasz szervezők pedig kitalálták, hogy minden fellépőt megjutalmaznak erőfeszítéséért és munkájáért egy-egy magyar nyelvű könyvvel.
A fellépők előadásai közti szüneteket a Szélkiáltó Együttes töltötte ki jókedélyű fellépésével – és sok esetben a közönség énekeltetésével.
A Ki mit tud? végeztével egy kisebb szünet és ízletes frissítők után a Szélkiáltó Együttesnek a feldolgozásait hallgathatták meg az érdeklődők, melyeket a magyar irodalom nagyjainak (Petőfi, Arany, Márai) műveiből szemezgettek össze.

Látható, olvasható, megélhető, hogy itt, Prágában, nagyon várjuk a húsvétot. És nemcsak várjuk, hanem készülünk is rá. Mind lélekben (akár a katolikus keresztutak, ifjúságik alkalmával), mind a hagyományőrzés, mind a kézműveskedések útján. Csak el kell jönni, részt kell venni, át kell élni. Mi megszervezzük.


 A bejegyzést készítette: Demján Izabella

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Erdély az ízek birodalma II.

Barangolás Udvarhelyszéken és a Sóvidéken
Másnap a reggelit követően a Székelyudvarhelyhez közeli szejkefürdői forrásnál álltunk meg kortyolva egyet a gyógyvízből, majd pedig a borvízmúzeumba vittek el minket erdélyi barátaink. A múzeumban még a mai napig látható Orbán Balázs szobra, az ő neve szorosan összekapcsolódik Szejke-fürdővel, amellett hogy fényképeivel megörökítette a kor természeti, épített és néprajzi örökségét, felvirágoztatta az ottani fürdő kultúrát is. A rossz időjárási körülményekre való tekintettel sajnos nem tudtunk felmenni a Hargitára, a székelyek szent hegyére, így helyette a parajdi sóbánya felé vettük az irányt. Útközben megálltunk Tamási Áron sírjánál Farkaslakán, ő az egyike a három Áronnak, akire a székelység a mai napig nagyon büszke, ahogy egy ottani mondás tartja: „Tamási Áron, Márton Áron és Gábor Áron/ Székely népünk büszkesége mind a három”.

Ki is volt Tamási Áron? Író, neki köszönhetjük az Ábel trilógiát és nem mellesleg ő volt, aki a székely nyelvjárá…

Erdély az ízek birodalma I.

Erdély, az óriások földje, ahol a hegyek a felhőket érik. A mellettünk elsuhanó vidék olyan, mint egy szépen megfestett tájkép, ahol a részletek tökéletes színkavalkáddá állnak össze. Magasabbnál magasabb hegyek vidéke ez, amit a természet gyönyörű zöld színű, sűrű, erdős mintákkal tarkított szőnyege borít. Erdők és határtalan, napfényben úszó zöld, kövér mezők, amelyeken csordák legelésznek, ahol a dombokra a folyamatosan vándorló fehér felhők árnyéka vetül. Amikor visszagondolok az ott töltött egy hétre, ezek a képek villannak emlékezetembe. Azonkívül, hogy bejártuk Erdély egy kis szegletét, még az ottani ízekbe is sikerült belekóstolnunk. De ne rohanjunk ennyire előre, kezdem a legelején! 
„Esőhozók”
Egy szürke, borongós, esős nyári kora reggelen Bors-Fiszli Editke, Bors István és e sorok írója magunk mögött hagytuk a régmúltat idéző rozsdás gyárkémények, kohók és bányák világát, a mi Osztravánkat. Ezerháromszáz kilométer állt előttünk, a szomorkás esős időjárás végigkísért minket …

Egy fél évnyi AED tevékenység, röviden és tömören

Egy fél évnyi AED tevékenység, röviden és tömören     Szeretett Prágánkban az új szemeszter még csak jövőnek számított szeptember végén, az idén 60 éves AED héttagú képviselete, beleértve az új elnökségi tagokat viszont már elkezdte a munkát, egy szinttel feljebb, a Diákhálózat Hallgatói parlamentjén. Ja, már miután odaértünk, mert nem csak egy autónk veszett el… 
     Azzal a lelkesedéssel estünk neki rögtön hétfőn a saját rendezvényeink tervezéséhez is, új tagokkal bővülve. És ez meg is mutatkozott a nyitógyűlésen: „50 perc alatt megszerveztünk egy egész szemesztert, ez má’ valami!” És még mindig ugyanezzel a lendülettel pár nap múlva meg is nyitottuk a szemesztert egy kellemes kis sörözés keretein belül. Voltak új arcok, meg új nevek, aztán már csak össze kellett rakni őket…
     Két héttel később, a brünni Kafedik Mega7vége nevű rendezvénye után vasárnap természetesen teljesen fitten találkoztunk a Prágai Magyar Katolikus Lelkészség (azóta már plébánia lett) udvarán délelőtt a tanév…