Ugrás a fő tartalomra

Húsvétvárások Prágában



 A nagyböjti időszak mind a testi, mind a lelki felkészülést jelenti a kereszténység legnagyobb ünnepére, a húsvétra. Igyekszünk a környezetünk mellett a lelkünket is megtisztítani, felfrissíteni a titok átélésére, befogadására. Mindezek mellett a hagyományőrzés és a húsvéti gyerekprogramok is nagy szerepet kaptak idén a prágai magyar közösség életében.

 A húsvéti ünnepkörhöz kapcsolódóan kialakultak különböző népszokások, hagyományok az évtizedek során, melyeknek felidézésére, továbbvitelére, megélésére hívta a prágai magyarokat a Nyitnikék Néptáncegyüttes egy tavaszi szombat délután.

Az apró részletekre is gondosan figyelő szervezésnek köszönhetően a családok minden tagja megtalálhatta a saját magának leginkább megfelelő elfoglaltságot. 

Bohuniczky Annamária, a Nyitnikék vezetője, kezdetnek egy előadással készült arról, hogy honnan is ered a tojásírás, milyen hagyományai vannak, illetve mely tájegységekhez köthető. 


S hogy az anyukák zavartalanul belemerülhessenek a viasszal való tojásírás művészetébe, addig a gyerekeknek tojásgyűjtő játszóházat tartottunk. Közben a nagyfiúk és apukák a Nyitnikék férfitáncosaitól megtudhatták, mi az a korbácsfonás és mire is való, valamint egyúttal elkészíthették a saját korbácsaikat is.
  



A gyerekek, miután jól elfáradtak a nagy tojásgyűjtő játékban, hozzájárulhattak az otthoni húsvéti ünnepi asztal díszítéséhez a maguk módján: készíthettek nyuszis-csibés tojástartót a színesceruzával, filccel vagy épp cérnával díszített hímeseiknek.




A húsvéti műhely családi része a Picinkék gyereknéptánc-csoport fellépésével zárult: felidéztek két régi magyar népszokást, a kiszézést és a villőzést, melyekkel elűzték a telet és behívták a tavaszt. 

A kisze többnyire egy menyecskének öltöztetett szalmabáb, melyet körbehordanak a faluban, és a lakosoktól kapott ruhadarabokba felöltöztetik, majd a folyóba vetik azt, ezzel egyúttal elűzve a telet, a hideget, a betegséget és a rontásokat. A kiszehajtás után a lányok szalagokkal feldíszített, villőnek nevezett fűzfaágakkal énekelve sorra járják a házakat.
A délután estébe nyúló felnőtt-táncházzal zárult mezőségi, moldvai és vajdaszentiványi táncokkal.
A rendezvény sikerét mi sem mutathatja jobban, mint hogy olyan szülőket, gyerekeket is sikerült megszólítani, akikkel eddig nem találkoztunk hasonló összejöveteleken. Bízunk benne, hogy nemcsak megszólítani, de megtartani is sikerül őket.

A másik nagyszabású húsvétváró műhely az Iglice Egylet szervezésében valósult meg a virágvasárnap előtti szombat délután egy Ki mit tud?-dal, kézműveskedéssel, és a Szélkiáltó Együttes fellépésével egybekötve a Prágai Magyar Intézetben.
 

A kézműveskedést a Budapestről érkezett Kesserű Andrea textiltervező koordinálta, mely során a gyerekek többféle műhelyasztal közül is választhattak: az egyiknél készíthettek szemüveglencséből nyuszit/sünit/csibét (vagy bármit, ami eszükbe jutott), a másiknál tojásfejű babákat, a harmadiknál szemtanúi lehettek, hogyan készül üvegből egy-egy bámulatos dísz, a negyediknél festhettek papírtasakokat.



A kétkezi munkát követően jött a szellemi megmérettetés: a gyerekek fellépései a Ki mit tud?-on, amire már hetek óta készültek. Rendkívül színes előadásoknak váltunk részeseivé. 

Akadt a bátor vállalkozók között verset szavaló, éneklő, csellózó, furulyázó, mazsorettező, zongorázó, gitározó – egy pillanatra sem lohadt a közönség figyelme. A ravasz szervezők pedig kitalálták, hogy minden fellépőt megjutalmaznak erőfeszítéséért és munkájáért egy-egy magyar nyelvű könyvvel.
A fellépők előadásai közti szüneteket a Szélkiáltó Együttes töltötte ki jókedélyű fellépésével – és sok esetben a közönség énekeltetésével.
A Ki mit tud? végeztével egy kisebb szünet és ízletes frissítők után a Szélkiáltó Együttesnek a feldolgozásait hallgathatták meg az érdeklődők, melyeket a magyar irodalom nagyjainak (Petőfi, Arany, Márai) műveiből szemezgettek össze.

Látható, olvasható, megélhető, hogy itt, Prágában, nagyon várjuk a húsvétot. És nemcsak várjuk, hanem készülünk is rá. Mind lélekben (akár a katolikus keresztutak, ifjúságik alkalmával), mind a hagyományőrzés, mind a kézműveskedések útján. Csak el kell jönni, részt kell venni, át kell élni. Mi megszervezzük.


 A bejegyzést készítette: Demján Izabella

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A magyar- és a cseh gasztronómia avagy beszélgetés az ostravai magyar klub lovagrendi szakácsával Bors-Fiszli Editkével

A Receptek a magyar konyhából c. rendezvénysorozatunk főszakácsával Bors-Fiszli Editkével beszélgettem a rendezvényről és a magyar és a cseh gasztronómiáról.  Hogyan is vált az ostravai magyar klub a magyar gasztronómia helyi fellegvárává? Mik a főbb hasonlóságok és különbségek a magyar és a cseh íz világ között? Hogyan is vált az ostravai magyar lakos, Editke a magyarországi Népi Ízőrző Lovagrend lovagrendi szakácsává? A következő sorok megadják a választ.
Editke:A történet 2010 augusztusában a kouty-i művelődési táborban kezdődött, ahol megismerkedtem az egyik ostravai klubtaggal, Bors Istvánnal. A kapcsolatunk később komolyra fordult, majd pedig összeházasodtunk. Az Ostravai Magyar Klubba beléptem, amikor idekerültem, nemcsak a férjem, hanem az unokatestvérem, Magdika révén is klubtag lettem. Később a vezetőségnek is a tagja lettem. Jenei János ötletére elhatároztuk, hogy bevezetünk egy magyar konyhát, egy úgynevezett főzőesemény sorozatot, ahol a magyar ízeket fogjuk bemutatni az …

Sárkánykaland

Tavaly előtt, még 2015-ben tettek szert az ostravai magyarok egy nyaralás keretén belül egy új ismertségre, a nyírbátori Rácz Mihályra, aki a Kakukk Étterem és Panzió tulajdonosa. De, hogy ez még ne legyen elég, ő az alapítója a Népi Ízőrző Lovagrendnek is, ami- ahogy a nevéből már észlelhető- a népi konyha világát szeretné feleleveníteni, újragondolni és terjeszteni modern világunk különböző pontjaira. Eme fő cél érdekében nem csak a régió, de külföldi magyarlakta területek egyes tagjait is bevont a Lovagrend népszerűsítésébe. De mielőtt ide kitérnék, el kell hogy mondjam, hogy az elején csak egy jópofa főzőestről volt szó nálunk, Ostraván, ahol a Nagymester segítőivel karöltve meglátogatott minket és részt vett a Receptek a Magyar konyhából főzőrendezvényünkön, mint vendégszakács. Ennek a jólmenő barátságnak a folytatása lett, amikor Misi bátyánk elhatározta, hogy mifelénk is terjeszteni kell a népi ízeket. Ennek érdekében 2016 nyarán meghívott egy kisebb csapatot Nyírbátorba a Szá…

Egy fél évnyi AED tevékenység, röviden és tömören

Egy fél évnyi AED tevékenység, röviden és tömören     Szeretett Prágánkban az új szemeszter még csak jövőnek számított szeptember végén, az idén 60 éves AED héttagú képviselete, beleértve az új elnökségi tagokat viszont már elkezdte a munkát, egy szinttel feljebb, a Diákhálózat Hallgatói parlamentjén. Ja, már miután odaértünk, mert nem csak egy autónk veszett el… 
     Azzal a lelkesedéssel estünk neki rögtön hétfőn a saját rendezvényeink tervezéséhez is, új tagokkal bővülve. És ez meg is mutatkozott a nyitógyűlésen: „50 perc alatt megszerveztünk egy egész szemesztert, ez má’ valami!” És még mindig ugyanezzel a lendülettel pár nap múlva meg is nyitottuk a szemesztert egy kellemes kis sörözés keretein belül. Voltak új arcok, meg új nevek, aztán már csak össze kellett rakni őket…
     Két héttel később, a brünni Kafedik Mega7vége nevű rendezvénye után vasárnap természetesen teljesen fitten találkoztunk a Prágai Magyar Katolikus Lelkészség (azóta már plébánia lett) udvarán délelőtt a tanév…