Ugrás a fő tartalomra

Húsvét üzenete Ostraván


Egy kisebbségben élő közösség egyik fontos megtartó ereje a vallás, s különösen akkor válik fontossá, amikor az anyanyelven kiváltság a közös ima. Épp ezért már hetek óta örömmel vegyes izgalommal készült az ostravai magyar közösség a számukra oly ritkán megadató magyar nyelvű szentmisére, melyre a húsvétvasárnap utáni szombaton került sor. A szentmisét Balga Zoltán atya, a Prágai Magyar Katolikus Lelkészség vezetője celebrálta.



Az Ostravai Magyar Klubban már péntek déltől elkezdődött a készülődés, ugyanis a szervezők a szentmise nyújtotta lelki táplálék után egy ínycsiklandó közös ebédre invitálták a vendégeket.


Zoltán atya prédikációjában a húsvét misztériumáról beszélt. Hogy valójában újra és újra rá kell döbbenünk, mekkora áldozatot vállalt értünk Krisztus. Gyakran még most sem értjük ennek a titkát, mélységét.



Hangsúlyozta, hogy mernünk kell felvállalnunk kereszténységünket, hitünket, mernünk kell tanúságot tenni, hisz ma is nagy szükség van erre.
Ahhoz, hogy tanúi tudjunk lenni a húsvéti hitnek, elengedhetetlenül szükséges az ismeret, a találkozás és a közlés hármassága. Vajon elég ismeret birtokában vagyunk-e, ha mi magunk nem szánunk időt a hitbéli tudásunk bővítésére? A tanúságtétel alapja a megalapozott magabiztosság, mely ismeretek hiányában ingatag. A találkozás megéléséhez a napi elcsendesedés, ima, a szentmisén való részvétel segíthet hozzá bennünket. S ha megvan a kellő elméleti ismeretünk és mély, őszinte, Istenbe vetett hitünk, akkor ezeket a titkokat tudnunk kell kifelé is közölni, mely által elindulunk a tanúságtevők útján.
Mernünk kell levonnunk húsvét következményeit a saját életünkre. Aki csak távolról szemléli a húsvéti eseményeket, az sosem kerül birtokába ennek a titoknak. Aki mer közel lépni hozzá, az lát és hisz. Vagyis közel menni a Krisztus-eseményhez azt jelenti, hogy merünk látni és hinni. A húsvéti hit nem csupán az üres sír megtapasztalása, hanem találkozás a feltámadottal.
Zoltán atya a szentmise zárásaként azzal bocsátotta el a híveket, hogy merjük meghallani és magunkévá tenni a mindennapjainkban húsvét üzenetét. Tárjuk ki a lelkünket és lássuk meg embertársainkban a feltámadt Krisztust. Lássuk meg magunkban, hisz értünk is vállalta a kínszenvedést és a kereszthalált megváltásunkért.

A szentmisét követően és még az ebédet megelőzően Zoltán atya nemrégiben megjelent Remény-sugarak c. könyve került terítékre, mely korábban írt elmélkedéseinek válogatása. A szerző népszerűségének bizonyítéka, hogy az utolsó darabig elfogyott a kiadvány.
Végezetül a prédikációt is záró, Ady által oly tisztán megfogalmazott sorok álljanak itt mélységes egyszerűségükben:

Ady Endre: Az Úr érkezése

Mikor elhagytak,
Mikor a lelkem roskadozva vittem,
Csöndesen és váratlanul
Átölelt az Isten.

Nem harsonával,
Hanem jött néma, igaz öleléssel,
Nem jött szép, tüzes nappalon
De háborús éjjel.

És megvakultak
Hiú szemeim. Meghalt ifjúságom,
De őt, a fényest, nagyszerűt,
Mindörökre látom.



A bejegyzést készítette: Demján Izabella


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Erdély az ízek birodalma II.

Barangolás Udvarhelyszéken és a Sóvidéken
Másnap a reggelit követően a Székelyudvarhelyhez közeli szejkefürdői forrásnál álltunk meg kortyolva egyet a gyógyvízből, majd pedig a borvízmúzeumba vittek el minket erdélyi barátaink. A múzeumban még a mai napig látható Orbán Balázs szobra, az ő neve szorosan összekapcsolódik Szejke-fürdővel, amellett hogy fényképeivel megörökítette a kor természeti, épített és néprajzi örökségét, felvirágoztatta az ottani fürdő kultúrát is. A rossz időjárási körülményekre való tekintettel sajnos nem tudtunk felmenni a Hargitára, a székelyek szent hegyére, így helyette a parajdi sóbánya felé vettük az irányt. Útközben megálltunk Tamási Áron sírjánál Farkaslakán, ő az egyike a három Áronnak, akire a székelység a mai napig nagyon büszke, ahogy egy ottani mondás tartja: „Tamási Áron, Márton Áron és Gábor Áron/ Székely népünk büszkesége mind a három”.

Ki is volt Tamási Áron? Író, neki köszönhetjük az Ábel trilógiát és nem mellesleg ő volt, aki a székely nyelvjárá…

Erdély az ízek birodalma I.

Erdély, az óriások földje, ahol a hegyek a felhőket érik. A mellettünk elsuhanó vidék olyan, mint egy szépen megfestett tájkép, ahol a részletek tökéletes színkavalkáddá állnak össze. Magasabbnál magasabb hegyek vidéke ez, amit a természet gyönyörű zöld színű, sűrű, erdős mintákkal tarkított szőnyege borít. Erdők és határtalan, napfényben úszó zöld, kövér mezők, amelyeken csordák legelésznek, ahol a dombokra a folyamatosan vándorló fehér felhők árnyéka vetül. Amikor visszagondolok az ott töltött egy hétre, ezek a képek villannak emlékezetembe. Azonkívül, hogy bejártuk Erdély egy kis szegletét, még az ottani ízekbe is sikerült belekóstolnunk. De ne rohanjunk ennyire előre, kezdem a legelején! 
„Esőhozók”
Egy szürke, borongós, esős nyári kora reggelen Bors-Fiszli Editke, Bors István és e sorok írója magunk mögött hagytuk a régmúltat idéző rozsdás gyárkémények, kohók és bányák világát, a mi Osztravánkat. Ezerháromszáz kilométer állt előttünk, a szomorkás esős időjárás végigkísért minket …

Már a huszadik!

Miért is van hatalmas jelentősége a minden évben megrendezésre kerülő művelődési táboroknak? Mit is jelentenek ezek a táborok számunkra itt élő magyaroknak Csehországban? Mi a táborok vonzereje? Miért is számoljuk a napokat és várjuk a következő évit?

Mindenkinek mást jelentenek, mint ahogy mindannyian másak vagyunk. Van, akinek az újra találkozás örömét, új baráti kapcsolatok kialakulását, szórakozást és mulatást magyar nyelven és a magyar zenére, van, akinek a magyar kultúrát, a művelődést, a tudásszomj csillapítását, de vannak olyanok is, akik a hétvégét egyszerűen csak a kellemes kikapcsolódásnak veszik a szép és kellemes környezetben, ahol természetesen nem hiányozhat a magyar szó. A fenn említett kérdésekre a válaszokat a táborlakókkal készített helyszíni interjúk adják meg. De mielőtt részletezném az összegyűjtött véleményeket, szeretnék először is visszatérni a kezdetekhez. Hogyan is kezdődött?
Becske Katalin, (Prága), a táborok ötletgazdája

1996-2000 között voltam a CSMMSZ szerv…