Ugrás a fő tartalomra

Bővül az FMK családunk!

     Itt van sz ősz, itt van újra. Avagy mondhatjuk azt is, hogy vége a nyárnak, a kirándulásoknak, szabadságnak, a szép időnek és itt az ideje, hogy a Fiatal Magyarok Klubja ismét feléledjen. Egy új köntösben kezdtük meg ezt a csodálatos évszakot, mindenki feltöltődve, energiadúsan indult meg az újabb találkozónak. Bár, ez valakinek nem újabb, hanem az első találkozás volt, hiszen az FMK egy kisebb régi küldöttsége mellett 5, azaz ÖT új társunkra is rátaláltunk.


      Találkánk ezúttal egy hangulatos kis étteremben volt Ostrava szívében, valakinek még ismeretlen, valakinek már egy jól ismert helyen. Kellemes hangulat, fantasztikus kiszolgálás és jó légkör jellemezte az estét. Először csak ketten, majd hárman, végül heten, a legvégén pedig nyolcan gyűltünk össze, hogy egy kicsit az anyanyelvünket használva beszélgethessünk kortársainkkal. Most is hihetetlen jó érzés volt egy idegen országban, valamennyire idegen környezetben azon a nyelven megszólalni, mely számunkra a legfontosabb, és melyet sokszor nem tudunk kellő mennyiségben gyakorolni. Pont ezért jók ezek a találkozók, hogy mi magyarok, és még fiatalok is, együtt legyünk, örüljünk beszélgessünk olyan nyelven, amilyenen akarunk, és olyan hangerősséggel, ahogy csak mi akarjuk.
     Csapatunkban volt 2 orvostanhallgató, három orvos, egy geográfus és két csupaszív férj, kiknek foglalkozását még ki kell derítenem, de ennek is eljön az ideje :D Legtöbbünk felvidéki, de volt köztünk magyarországi társ is, így minden tájról összeszedtük magunkat. A témákat illetően hajaj, volt itt aztán minden, bár sokszor mégis az orvosi szakma árnyalataihoz jutottunk el, lévén, hogy a többség ebben a közegben mozog. Valaki szokta ezt a fajta témakört, más már hozzászokott, de reméljük, hogy azért mindenki élvezte ezt az estét.

   FMK- LEGKÖZELEBB IS!

A bejegyzést készítette: Ivkovič Krisztina


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Erdély az ízek birodalma II.

Barangolás Udvarhelyszéken és a Sóvidéken
Másnap a reggelit követően a Székelyudvarhelyhez közeli szejkefürdői forrásnál álltunk meg kortyolva egyet a gyógyvízből, majd pedig a borvízmúzeumba vittek el minket erdélyi barátaink. A múzeumban még a mai napig látható Orbán Balázs szobra, az ő neve szorosan összekapcsolódik Szejke-fürdővel, amellett hogy fényképeivel megörökítette a kor természeti, épített és néprajzi örökségét, felvirágoztatta az ottani fürdő kultúrát is. A rossz időjárási körülményekre való tekintettel sajnos nem tudtunk felmenni a Hargitára, a székelyek szent hegyére, így helyette a parajdi sóbánya felé vettük az irányt. Útközben megálltunk Tamási Áron sírjánál Farkaslakán, ő az egyike a három Áronnak, akire a székelység a mai napig nagyon büszke, ahogy egy ottani mondás tartja: „Tamási Áron, Márton Áron és Gábor Áron/ Székely népünk büszkesége mind a három”.

Ki is volt Tamási Áron? Író, neki köszönhetjük az Ábel trilógiát és nem mellesleg ő volt, aki a székely nyelvjárá…

Erdély az ízek birodalma I.

Erdély, az óriások földje, ahol a hegyek a felhőket érik. A mellettünk elsuhanó vidék olyan, mint egy szépen megfestett tájkép, ahol a részletek tökéletes színkavalkáddá állnak össze. Magasabbnál magasabb hegyek vidéke ez, amit a természet gyönyörű zöld színű, sűrű, erdős mintákkal tarkított szőnyege borít. Erdők és határtalan, napfényben úszó zöld, kövér mezők, amelyeken csordák legelésznek, ahol a dombokra a folyamatosan vándorló fehér felhők árnyéka vetül. Amikor visszagondolok az ott töltött egy hétre, ezek a képek villannak emlékezetembe. Azonkívül, hogy bejártuk Erdély egy kis szegletét, még az ottani ízekbe is sikerült belekóstolnunk. De ne rohanjunk ennyire előre, kezdem a legelején! 
„Esőhozók”
Egy szürke, borongós, esős nyári kora reggelen Bors-Fiszli Editke, Bors István és e sorok írója magunk mögött hagytuk a régmúltat idéző rozsdás gyárkémények, kohók és bányák világát, a mi Osztravánkat. Ezerháromszáz kilométer állt előttünk, a szomorkás esős időjárás végigkísért minket …

Egy fél évnyi AED tevékenység, röviden és tömören

Egy fél évnyi AED tevékenység, röviden és tömören     Szeretett Prágánkban az új szemeszter még csak jövőnek számított szeptember végén, az idén 60 éves AED héttagú képviselete, beleértve az új elnökségi tagokat viszont már elkezdte a munkát, egy szinttel feljebb, a Diákhálózat Hallgatói parlamentjén. Ja, már miután odaértünk, mert nem csak egy autónk veszett el… 
     Azzal a lelkesedéssel estünk neki rögtön hétfőn a saját rendezvényeink tervezéséhez is, új tagokkal bővülve. És ez meg is mutatkozott a nyitógyűlésen: „50 perc alatt megszerveztünk egy egész szemesztert, ez má’ valami!” És még mindig ugyanezzel a lendülettel pár nap múlva meg is nyitottuk a szemesztert egy kellemes kis sörözés keretein belül. Voltak új arcok, meg új nevek, aztán már csak össze kellett rakni őket…
     Két héttel később, a brünni Kafedik Mega7vége nevű rendezvénye után vasárnap természetesen teljesen fitten találkoztunk a Prágai Magyar Katolikus Lelkészség (azóta már plébánia lett) udvarán délelőtt a tanév…