Skip to main content

Bővül az FMK családunk!

     Itt van sz ősz, itt van újra. Avagy mondhatjuk azt is, hogy vége a nyárnak, a kirándulásoknak, szabadságnak, a szép időnek és itt az ideje, hogy a Fiatal Magyarok Klubja ismét feléledjen. Egy új köntösben kezdtük meg ezt a csodálatos évszakot, mindenki feltöltődve, energiadúsan indult meg az újabb találkozónak. Bár, ez valakinek nem újabb, hanem az első találkozás volt, hiszen az FMK egy kisebb régi küldöttsége mellett 5, azaz ÖT új társunkra is rátaláltunk.


      Találkánk ezúttal egy hangulatos kis étteremben volt Ostrava szívében, valakinek még ismeretlen, valakinek már egy jól ismert helyen. Kellemes hangulat, fantasztikus kiszolgálás és jó légkör jellemezte az estét. Először csak ketten, majd hárman, végül heten, a legvégén pedig nyolcan gyűltünk össze, hogy egy kicsit az anyanyelvünket használva beszélgethessünk kortársainkkal. Most is hihetetlen jó érzés volt egy idegen országban, valamennyire idegen környezetben azon a nyelven megszólalni, mely számunkra a legfontosabb, és melyet sokszor nem tudunk kellő mennyiségben gyakorolni. Pont ezért jók ezek a találkozók, hogy mi magyarok, és még fiatalok is, együtt legyünk, örüljünk beszélgessünk olyan nyelven, amilyenen akarunk, és olyan hangerősséggel, ahogy csak mi akarjuk.
     Csapatunkban volt 2 orvostanhallgató, három orvos, egy geográfus és két csupaszív férj, kiknek foglalkozását még ki kell derítenem, de ennek is eljön az ideje :D Legtöbbünk felvidéki, de volt köztünk magyarországi társ is, így minden tájról összeszedtük magunkat. A témákat illetően hajaj, volt itt aztán minden, bár sokszor mégis az orvosi szakma árnyalataihoz jutottunk el, lévén, hogy a többség ebben a közegben mozog. Valaki szokta ezt a fajta témakört, más már hozzászokott, de reméljük, hogy azért mindenki élvezte ezt az estét.

   FMK- LEGKÖZELEBB IS!

A bejegyzést készítette: Ivkovič Krisztina


Comments

Popular posts from this blog

Élet Csehországban

Hol volt hol nem volt, az óperenciás tengeren is túl, ott ahol a kurta farkú malac túr, volt egyszer egy Csehország. Egy ország, ahol köszönöm helyett dekuji van, Duna helyett Moldva, Tokaji helyett Pilsner, gulyás helyett gulyás. Na jó az utolsó az stimmel, de csak névben, állagban és ízben más. Persze azért nem ég és föld.. Mintha most lett volna, hogy felültem a Budapest-Prága vonatra szeptember első napján a keleti pályaudvarnál, hogy belevágjak valami teljesen ismeretlenbe. El sem hiszem, de azóta már az ötödik hónapomat töltöm itt. Már párszor írtam a blogra, de most gondoltam kicsit bemutatkozom, hiszen elég élményt  gyűjtöttem  már ahhoz, hogy legyen miről írni. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy 9 hónapot tölthetek az országban a Petőfi Sándor Program ösztöndíjasaként. A program  célja, hogy segítse a Kárpát-medencében élő szórványmagyarság helyzetét és, hogy erősítse a határon túl élő és az anyaországban élő magyar kapcsolatokat. A program az egykori monarchia t

A magyar- és a cseh gasztronómia avagy beszélgetés az ostravai magyar klub lovagrendi szakácsával Bors-Fiszli Editkével

A mi Editkénk A Receptek a magyar konyhából c. rendezvénysorozatunk főszakácsával Bors-Fiszli Editkével beszélgettem a rendezvényről és a magyar és a cseh gasztronómiáról.  Hogyan is vált az ostravai magyar klub a magyar gasztronómia helyi fellegvárává? Mik a főbb hasonlóságok és különbségek a magyar és a cseh íz világ között? Hogyan is vált az ostravai magyar lakos, Editke a magyarországi Népi Ízőrző Lovagrend lovagrendi szakácsává? A következő sorok megadják a választ. Editke: A történet 2010 augusztusában a kouty-i művelődési táborban kezdődött, ahol megismerkedtem az egyik ostravai klubtaggal, Bors Istvánnal. A kapcsolatunk később komolyra fordult, majd pedig összeházasodtunk. Az Ostravai Magyar Klubba beléptem, amikor idekerültem, nemcsak a férjem, hanem az unokatestvérem, Magdika révén is klubtag lettem. Később a vezetőségnek is a tagja lettem. Jenei János ötletére elhatároztuk, hogy bevezetünk egy magyar konyhát, egy úgynevezett főzőesemény sorozatot, ahol a magyar

Gondolatok a Prágai Magyar Bálról

A bársonyos forradalmat követő időszakban alakult szervezet, mely céljául tűzte ki a csehországi magyarság egyesületi formában történő összefogását és kulturális programjainak megszervezését, már egy évvel megalakulás után, 1992-ben megrendezte a Prágai Magyar Bált. Ennek helyszíne a Vinohrady városrész (Prága 2) Vasutas Kultúrháza volt. A sikeres kezdetet további bálok követték a smíchovi (Prága 5) Nemzeti Házban. Ezek a rendezvények a későbbiekben már nemcsak a prágai helyi szervezet különböző generációinak jelentett kulturális és szórakozási élményt, hanem rendszeres találkozási lehetőséget biztosított más helyi szervezetek tagjainak is a báli együttlét szabadabb, kötetlenebb körülményei között. Nagy örömünkre szolgál, hogy más helyi egyesületekre (Brünn, Ostrava) is hatással volt a prágai bál, és immár ők is rendszeresen szerveznek hasonló eseményt, a novemberi Katalin bált.   Nagy előrelépést jelentett a bál helyszínének áthelyezése Prága központjába, a repreze