Ugrás a fő tartalomra

Az "első magyar kávézás" Prágában




Adott: a cseh fővárosban egy kicsi magyar közösség és egy (még mindig újnak számító) lelkipásztor. 2016. szeptember 11-én sor került az első "magyar kávézásra" Prágában a magyar római katolikus szentmise után.


A szentmise utáni összejövetel ötlete Balga Zoltán atya fejéből pattant ki, hogy egy kicsit jobban megismerhessék egymást a hívek, beszélgethessenek kötetlenül. És persze hogy a lelkipásztor is közelebb kerülhessen hozzájuk, hisz alig több, mint két hónapja került Zoltán atya Prágába azzal a céllal, hogy 12 év után újra fellendítse az itteni magyar katolikus lelkiéletet.
Az esemény nem várt népszerűségnek örvendett, mely igazolja, hogy az embereknek szükségük van ezekre a találkozási alkalmakra, amikor kiszakadva a saját hétköznapi forgatagu(n)kból jó csak úgy együtt lenni.
A szentmisék utáni "magyar kávézás"-nak ez az első - és remélhetőleg hagyományteremtő - alkalma volt. A cél az, hogy minden vasárnapi mise után találkozzunk egy kicsit, friss kávé, meleg tea és ropogtatni való mellett meghalljuk a másikat, és felfedezzük akár azt is, hogy nem egyedüli kárpátaljai magyarként vagyunk itt.
Prágában a vasárnapi magyar római katolikus szentmisék 12.00-kor kezdődnek a Szent Henrik plébániatemplomban (Jindřišská 30, Prague 110 00).


A blogbejegyzést készítette: Demjén Izabella

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Erdély az ízek birodalma II.

Barangolás Udvarhelyszéken és a Sóvidéken
Másnap a reggelit követően a Székelyudvarhelyhez közeli szejkefürdői forrásnál álltunk meg kortyolva egyet a gyógyvízből, majd pedig a borvízmúzeumba vittek el minket erdélyi barátaink. A múzeumban még a mai napig látható Orbán Balázs szobra, az ő neve szorosan összekapcsolódik Szejke-fürdővel, amellett hogy fényképeivel megörökítette a kor természeti, épített és néprajzi örökségét, felvirágoztatta az ottani fürdő kultúrát is. A rossz időjárási körülményekre való tekintettel sajnos nem tudtunk felmenni a Hargitára, a székelyek szent hegyére, így helyette a parajdi sóbánya felé vettük az irányt. Útközben megálltunk Tamási Áron sírjánál Farkaslakán, ő az egyike a három Áronnak, akire a székelység a mai napig nagyon büszke, ahogy egy ottani mondás tartja: „Tamási Áron, Márton Áron és Gábor Áron/ Székely népünk büszkesége mind a három”.

Ki is volt Tamási Áron? Író, neki köszönhetjük az Ábel trilógiát és nem mellesleg ő volt, aki a székely nyelvjárá…

Erdély az ízek birodalma I.

Erdély, az óriások földje, ahol a hegyek a felhőket érik. A mellettünk elsuhanó vidék olyan, mint egy szépen megfestett tájkép, ahol a részletek tökéletes színkavalkáddá állnak össze. Magasabbnál magasabb hegyek vidéke ez, amit a természet gyönyörű zöld színű, sűrű, erdős mintákkal tarkított szőnyege borít. Erdők és határtalan, napfényben úszó zöld, kövér mezők, amelyeken csordák legelésznek, ahol a dombokra a folyamatosan vándorló fehér felhők árnyéka vetül. Amikor visszagondolok az ott töltött egy hétre, ezek a képek villannak emlékezetembe. Azonkívül, hogy bejártuk Erdély egy kis szegletét, még az ottani ízekbe is sikerült belekóstolnunk. De ne rohanjunk ennyire előre, kezdem a legelején! 
„Esőhozók”
Egy szürke, borongós, esős nyári kora reggelen Bors-Fiszli Editke, Bors István és e sorok írója magunk mögött hagytuk a régmúltat idéző rozsdás gyárkémények, kohók és bányák világát, a mi Osztravánkat. Ezerháromszáz kilométer állt előttünk, a szomorkás esős időjárás végigkísért minket …

Már a huszadik!

Miért is van hatalmas jelentősége a minden évben megrendezésre kerülő művelődési táboroknak? Mit is jelentenek ezek a táborok számunkra itt élő magyaroknak Csehországban? Mi a táborok vonzereje? Miért is számoljuk a napokat és várjuk a következő évit?

Mindenkinek mást jelentenek, mint ahogy mindannyian másak vagyunk. Van, akinek az újra találkozás örömét, új baráti kapcsolatok kialakulását, szórakozást és mulatást magyar nyelven és a magyar zenére, van, akinek a magyar kultúrát, a művelődést, a tudásszomj csillapítását, de vannak olyanok is, akik a hétvégét egyszerűen csak a kellemes kikapcsolódásnak veszik a szép és kellemes környezetben, ahol természetesen nem hiányozhat a magyar szó. A fenn említett kérdésekre a válaszokat a táborlakókkal készített helyszíni interjúk adják meg. De mielőtt részletezném az összegyűjtött véleményeket, szeretnék először is visszatérni a kezdetekhez. Hogyan is kezdődött?
Becske Katalin, (Prága), a táborok ötletgazdája

1996-2000 között voltam a CSMMSZ szerv…