Ugrás a fő tartalomra

Bábeli zűrzavar - egymásra hangolva

Mi az első gondolat, amit eszembe jut a 2016-os brünni Babylonfest kapcsán?
Hogy minden tiszteletem az övék.
S hogy mégis kiké?

Jelen esetben azé a 12 nemzeti kisebbségé, akik megszervezték és egyben részesei is voltak a róluk szóló egyhetes fesztiválnak (németek, görögök ukránok, oroszok, magyarok, romák, vietnámiak, szlovákok, olaszok stb.).
A brünni nemzeti kisebbségek zászlajai

A név is rendkívül találó: utalás a bibliai bábeli zűrzavarra, a nemzetiségek sokféleségére és sokszínűségére, amit bemutatnak és egyben ünnepelnek is. Ünneplik magukat és ünneplik egymást - hát nem csodálatos? Amikor együtt kell szervezni, össze kell dolgozni, kompromisszumokat kötni. Amikor temperamentumok, szokások, visszafogottságok találkoznak egymással - és gyakran saját magukkal.
Egy ilyen eseménynek lehettem részese az idei Babylonfesten szeptember 14-17. között a CsMMSz brünni alapszervezetének jóvoltából.

Detáry Attila és Miloš Kovář előadása



Elsőként egy irodalmi estbe csöppentem bele, amikor is a nemzetiségek egy-egy saját, irodalmi Nobel-díjas írójukat mutatták be egymásnak. Magyar vonatkozásban Kertész Imréről és a Sorstalanságról volt szó Detáry Attila és Miloš Kovář előadásában.





Jannis Moris band





Másnap este könnyedebbre vették a hangsúlyt, egy szabadtéri koncerttel várták az érdeklődőket, melyen a Jannis Moras band adott elő folkzenei stílusban irodalmi feldolgozásokat.








A "könnyűzene" után péntek estére jöhetett a komolyzene. A terem zsúfolásig megtelt, szinte már állóhely is alig maradt. Szem-, de leginkább fültanúi lehettünk csodás zongorajátékoknak és operettrészleteknek.
Léleknemesítő egy óra volt.
 
Zongorajáték
 Szombaton elérkezett a rendezvény zárónapja.  A legzsúfoltabb, de egyben talán legszínesebb nap is. Délután egy órakor a nemzeti kisebbségek zászlóikat lengetve felvonultak Brünn városának központjában, majd következett a folklórcsoportok színpadi fellépése.
A párkányi Pásztortűz néptánccsoport




Magyar néptánccal a párkányi Pásztortűz Néptánccsoport lépett fel - az előadás nyomán (megérdemelten!) zengett is a RIA-RIA-HUNGÁRIA a nézők soraiból!









Ez alatt a nemzetiségek asztalainál azok hagyományos ételeit és italait lehetett megkóstolni. Szó se róla, a magyar konyha nagy népszerűségnek örvendett, s azért itt-ott a közelebbieknek akadt egy kis jóféle pálinka is.
Kóstoló a magyar asztalnál

Az este pedig valóban a felhőtlen szórakozásé volt - már aki nem görög nemzetiségű, ugyanis idén ők szervezték a záróestet.
Ezek után ugye, hogy találó név az, hogy Babylonfest?
Jó volt látni, ahogyan a brünni magyarok jelen voltak ebben az eseményben, és ahogy tevékenykednek a mindennapokban. Jó volt megélni, hogy szeretnek együtt lenni.
Fazekas Mónikától a CsMMSz brünni alapszervezetének elnökétől megkérdeztem, hogy miért éri meg csinálni ezt egy állandó munkahely mellett. Nagyon egyszerű választ kaptam: "Mert jó tenni valamit a közösségért."
Hát ilyen "egyszerű" ez, kérem szépen. 


A bejegyzést készítette: Demján Izabella

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Erdély az ízek birodalma II.

Barangolás Udvarhelyszéken és a Sóvidéken
Másnap a reggelit követően a Székelyudvarhelyhez közeli szejkefürdői forrásnál álltunk meg kortyolva egyet a gyógyvízből, majd pedig a borvízmúzeumba vittek el minket erdélyi barátaink. A múzeumban még a mai napig látható Orbán Balázs szobra, az ő neve szorosan összekapcsolódik Szejke-fürdővel, amellett hogy fényképeivel megörökítette a kor természeti, épített és néprajzi örökségét, felvirágoztatta az ottani fürdő kultúrát is. A rossz időjárási körülményekre való tekintettel sajnos nem tudtunk felmenni a Hargitára, a székelyek szent hegyére, így helyette a parajdi sóbánya felé vettük az irányt. Útközben megálltunk Tamási Áron sírjánál Farkaslakán, ő az egyike a három Áronnak, akire a székelység a mai napig nagyon büszke, ahogy egy ottani mondás tartja: „Tamási Áron, Márton Áron és Gábor Áron/ Székely népünk büszkesége mind a három”.

Ki is volt Tamási Áron? Író, neki köszönhetjük az Ábel trilógiát és nem mellesleg ő volt, aki a székely nyelvjárá…

Erdély az ízek birodalma I.

Erdély, az óriások földje, ahol a hegyek a felhőket érik. A mellettünk elsuhanó vidék olyan, mint egy szépen megfestett tájkép, ahol a részletek tökéletes színkavalkáddá állnak össze. Magasabbnál magasabb hegyek vidéke ez, amit a természet gyönyörű zöld színű, sűrű, erdős mintákkal tarkított szőnyege borít. Erdők és határtalan, napfényben úszó zöld, kövér mezők, amelyeken csordák legelésznek, ahol a dombokra a folyamatosan vándorló fehér felhők árnyéka vetül. Amikor visszagondolok az ott töltött egy hétre, ezek a képek villannak emlékezetembe. Azonkívül, hogy bejártuk Erdély egy kis szegletét, még az ottani ízekbe is sikerült belekóstolnunk. De ne rohanjunk ennyire előre, kezdem a legelején! 
„Esőhozók”
Egy szürke, borongós, esős nyári kora reggelen Bors-Fiszli Editke, Bors István és e sorok írója magunk mögött hagytuk a régmúltat idéző rozsdás gyárkémények, kohók és bányák világát, a mi Osztravánkat. Ezerháromszáz kilométer állt előttünk, a szomorkás esős időjárás végigkísért minket …

Egy fél évnyi AED tevékenység, röviden és tömören

Egy fél évnyi AED tevékenység, röviden és tömören     Szeretett Prágánkban az új szemeszter még csak jövőnek számított szeptember végén, az idén 60 éves AED héttagú képviselete, beleértve az új elnökségi tagokat viszont már elkezdte a munkát, egy szinttel feljebb, a Diákhálózat Hallgatói parlamentjén. Ja, már miután odaértünk, mert nem csak egy autónk veszett el… 
     Azzal a lelkesedéssel estünk neki rögtön hétfőn a saját rendezvényeink tervezéséhez is, új tagokkal bővülve. És ez meg is mutatkozott a nyitógyűlésen: „50 perc alatt megszerveztünk egy egész szemesztert, ez má’ valami!” És még mindig ugyanezzel a lendülettel pár nap múlva meg is nyitottuk a szemesztert egy kellemes kis sörözés keretein belül. Voltak új arcok, meg új nevek, aztán már csak össze kellett rakni őket…
     Két héttel később, a brünni Kafedik Mega7vége nevű rendezvénye után vasárnap természetesen teljesen fitten találkoztunk a Prágai Magyar Katolikus Lelkészség (azóta már plébánia lett) udvarán délelőtt a tanév…