Élet Csehországban

Interjú Bors Istvánnal a magyar állampolgárságról

Az interjú a felvidéki, nagymegyeri születésű Bors Istvánnal készült, aki az ostravai magyar szervezet alapító tagja és első elnöke volt. Az általános iskolai tanulmányok befejezését követően került Ostravába, ahol tovább folytatta tanulmányait. Ezt követően diszpécserként dolgozott. A csehországi magyarságot képviselő CSMMSZ tagja 1991-től. Részt vett a szervezet megalapításában ami 1992. december 18-án történt.

Bors István már a magyar állampolgárságot igazoló okirattal

Jenei J.: Hogy kerültél ide Ostravába?

Bors I.: Az alapfokú kilenc éves iskolát, Nagymegyeren, Szlovákiá

ban végeztem el, a pályaválasztás közeledtével azonban el kellett kezdenem arról gondolkodni, hogy hogyan legyen tovább. Abban az időben sokat hallottam az ostravai lehetőségekről. 1968-ban, amikor idekerültem, akkor még a vitkovicei vasgyár még a fénykorát élte, energetikát tanultam ki itt. És azt hiszem, nagyon jól választottam, mivel aktív dolgozói éveimet egy helyen dolgoztam végig elejétől a végéig, egy villanytelepen, mint diszpécser. Nagyon meg voltam a munkámmal elégedve és úgy vélem nagyon jó voltam abban, amivel foglalkoztam.

Jenei J.: Már említetted, hogy már közel ötven éve élsz itt Csehországban. Nemrégiben kaptad meg a magyar állampolgárságot. Milyen érzés volt átvenni ezt az okmányt?    

Bors I.: A ceremónia Prágában volt a Magyar Nagykövetségen, a főkonzul adta át ezeket a dokumentumokat, a honosítási okiratokat. Négyen voltunk csak akkor ott, akik megkapták, elég családias volt a légkör. Az eskütételt követően elénekeltük a magyar himnuszt. Nagyszerű volt a ceremónia és a helyszín atmoszférája. Szóval…. Nagyon nehéz mondatokban kifejezni, leírni azokat az érzéseket, amelyek átfutottak rajtam akkor, amikor ott átvehettem ezt a dokumentumot….megtiszteltetés volt számomra…..hogyan is mondjam…. nehéz leírni (István mondva meghatódva), ez egy elégtétel volt, hogy végre megkaptam, amiről nagyon régóta álmodoztam és vágytam. Hatvan éves koromig voltam csehszlovák állampolgár majd pedig a szétválást követően cseh állampolgár lettem. De én tulajdonképpen magyar vagyok és mindig feltettem a kérdés magamnak, hogy miért is van nekem más állampolgárságom, ha én magyar vagyok. És azért is igyekeztem elintézni minél hamarabb. Igaz, volt néhány hónap késés, nem tudtam rögtön belekezdeni az ügyintézésbe, amikor ez lehetővé vált számunkra, akkortájt egy nagyobb betegségből gyógyultam ki. De, amint jobban lettem el kezdtem elintézni. Eltartott egy évig, mire sikerült, mivel először nem minden küldtem el, amire szükség volt, aztán pedig költözködtem és elfelejtettem elküldeni az új címemet. és így eltartott egy ideig, mire megtaláltak. De hála istennek idén januárban pont került az egész végére. Nagyon szép születésnapi ajándékként kaptam meg ezt az okiratot, mivel a ceremónia néhány nappal a születésnapomat megelőzően történt. Nagyon boldog vagyok, hogy ez így alakult.

Honosítási okirat

Jenei J: Úgy tudom, hogy itt Ostraván, te vagy az első ember, aki megkapta, ez igaz?

Bors I.: Nem vagyok az első, az egyik jó barátom Komjáti Robi megelőzött, néhány hónappal, ő ügyesebb volt, de úgy tudom, hogy az ismerőseim közül én vagyok a második. Remélem a többiek is hamarosan megkapják, amióta megvan nagyon sokan fordultak, hozzám ezzel kapcsolatban, hogy segítsek.

Jenei J.: Mit jelent magyarnak lenni Csehországban?

Bors I.: Biztosan más érzés, mint magyarnak lenni Magyarországon. A kérdés megválaszolásához egy kicsit vissza kell ugranom arra időszakra, amikor idejöttem Ostravába. Volt egy kis hátrányom, hogy, amikor idekerültem, nem tudtam semmit csehül, problémáim voltak, ezért az iskolában. Nagyon sokan ezt elítélték azt a tényt, hogy Csehszlovákiában születtem és, hogy nem tudtam se szlovákul se csehül és mindig felvetődött a kérdés, hogy így én mit akarok itt. Minálunk abban az időben a szlovákot nem vették olyan szigorúan, mint manapság, ezért nem volt a nagy igyekezet a szlovák nyelv elsajátítását illetően. Mindez egyfajta folyamatos bizonyítási kényszert okozott, hogy én sem vagyok rosszabb ember, mint az itteniek. Nekem legalább is, olyan érzésem volt, hogy az élet minden területén többet vártak el tőlem. De a kezdeti nehézséget követően elsajátítottam a cseh nyelvet és könnyebb lett minden.

A várva várt pillanat

Jenei J.: Úgy tudom, hogy ahhoz, hogy valaki jogosult legyen erre az okiratra, bizonyítani, kell, hogy a felmenők között legyenek magyarok.

Bors I.: Az apám 1907-ben, míg anyám 1916-ban született, tehát tulajdonképpen mindketten, még Magyarországon születtek, bár manapság ez a terület már Szlovákiához tartozik, de akkor még Magyarország volt. Így nekem, nem volt semmi problémám, hogy ezt bizonyítsam, mert így én fel tudtam mutatni magyar okiratokat a szüleimről, mint például apám munkakönyvét. A nagyszüleim is azon a vidéken születtek és mindenki magyar származású volt.

Bors I.: Van egy rövid történetem, amit szeretnék most megosztani. Rendszeresen járok a körzeti orvosomhoz és eleinte mindig rosszul ejtette ki a nevemet (kimondva, hogy Borsz, mivel az „s” betűt a cseh nyelvben „sz” betűnek ejtik ki). És egyszer említettem neki, hogy magyar vagyok és a magyarban nem (Borsz), hanem Bors. Legutóbb, ez év januárjában ismét mentem hozzá, és, amikor rám nézett és meghökkent és azt mondta: „Most megint nem jut eszembe, most akkor „Borsz” vagy „Bors”? és mondtam neki, hogy még mindig „Bors” és most már ez el van ismerve hivatalosan is. Kérdezte az orvos kíváncsian „hogy hogy?” és mondtam neki, mivel hogy megkaptam a magyar állampolgárságot. És visszakérdezett ezzel kapcsolatban. „Magának ebből mi a haszna?” válaszoltam én nem a haszon miatt csináltam, hanem ezért (megj.: István közben szívére téve a kezét). És utána úgy tűnt, hogy megértette……. és utána már nem fűzött hozzá semmit J.

Editke és István


A blogbejegyzést készítette: Jenei János