Ugrás a fő tartalomra

Magyarok Londonban

Nemrég Londonban jártunk, hogy bemutassunk egy szeletet a magyar kultúrából, egy olyan vidéket, melyről a legtöbben nagyon keveset tudnak. Meséltünk, zenéltünk, énekeltünk, táncoltunk, de talán ami a legfontosabb, nem kis adományt gyűjtöttünk a Moldva Csángómagyar Oktatási Központ részére.

Jó volt találkozni a többi ösztöndíjassal és megosztani az elmúlt 6 hónap élményeit és jól kibeszélni a nehézségeit. És jó volt együtt dolgozni, ötletelni, majd egy kicsit megkönnyebbülni vasárnap este, hogy jól van, megcsináltuk!

itt jöttek a jó ötletek

itt meg a szép dallamok

Londont bejárni 4 nap alatt lehetetlen, de a remek idegenvezetésnek köszönhetően jó pár egészen különböző részletébe belekóstoltunk, és még arra is maradt idő, hogy rég nem látott ismerősökkel átbeszéljük azt este valamelyikét. Hiszen kinek ne lenne legalább egy ismerőse, vagy legalább egy ismerősének az ismerőse, aki ne Londonba, a második legnépesebb magyarlakta városban élne?! Azért ez elég döbbenetes nem?

esti séta

na, a szelfizést még gyakorolni kell...

a piros buszról


Milán így ír erről a pár napról:

"Az egyik legérdekesebb dolog a Petőfi Sándor és Kőrösi Csoma Sándor Programokban, hogy bár a cél és a feladatok nagyjából megegyeznek minden területen, ahol ösztöndíjasok tevékenykednek, a munka mégis nagyon különböző lehet. Így fordulhat elő például, hogy ugyanabban az időben mikor az egyik ösztöndíjas egy piros busz második szintjén ülve tart az általa szervezett színjátszó műhelyre London nyugati részén, egy másik egy kis moldvai faluban éppen biciklivel tart hazafelé a gyerekeknek tartott táncórájáról. Két külön világ ez első ránézésre, de ha fogjuk és összekeverjük ezt a két világot, érdekes dolgok történnek. Ezt bizonyította legalábbis február 21-én a Magyarok Angliai Országos Szövetsége által szervezett Egy nap a csángókkal nevű rendezvény a londoni Szent István Házban.
A járókelők furcsálló tekintettel fürkészték a Szent István Ház ajtajait, amiket a februári hideg ellenére nyitva kellett hagyni, hogy jusson valamennyi levegő a Mindszenty terembe. Lábdobogás, furulya- és dobszó szűrődött ki ezeken az ajtókon, és a tömegen túl talán még azt is lehetett látni, hogy furcsábbnál furcsább hangszereken játszanak bent valakik.




Hangszerek, táncok és táncosok egész arzenálja gyűlt össze vasárnap a házban. A program délelőtt szentmisével kezdődött, ami után hatalmas sor kígyózott a konyhára a ciberelevesért és a puliszkáért. Ritkán ehet ilyesmit az ember Londonban. Az ebéd után Nagy Bence, a Petőfi Sándor Program moldvai ösztöndíjasa tartott előadást Csángóföldről és a csángó kultúráról. Már az előadás közben is többször csatlakozott Bencéhez Marton Sára és Molnár Balázs, a Petőfi Program másik két ösztöndíjasa, akik így rögtönzött zenekarként ismertették meg a közönséggel csángóföld zenéjét, az előadást pedig egy népdalcsokorral zárták.


Ezzel párhuzamosan az Angliai Magyar Cserkészek közreműködésével csángóföldi kincskereső kezdődött, ennek részeként a gyerekek különböző állomásokon, feladatokon keresztül ismerték meg Csángóföldet és az ott élők kultúráját. Kézműves foglalkozásban, népi játékokban vehettek részt, csángó ételeket kóstolhattak, megismerkedhettek a csángók nyelvével. Ha minden állomást sikeresen teljesítettek, jutalmul egy bábelőadást nézhettek meg egy csángó meséből.


A fent felvillantott kép a Szent István Ház furcsálló tekintetekben fürdő kitárt ajtajaival ezután vált valósággá. Talán még sosem látott táncos összefogásnak lehetett tanúja a közönség, hiszen a legjelentősebb londoni néptáncosok és népzenészek valamilyen formában mind képviseltették magukat. A délután a Hunique Dance előadásával folytatódott, akik 4 párral mutattak be felcsíki táncokat.

Őket pedig a Folktone zenekar kísérte, akik aztán a Medve Banddel együtt csatlakoztak a Petőfi Program ösztöndíjasaihoz, így egy teljes zenekarként játszhattak az estig tartó táncház alatt furulyán, dorombon, kobozon, dobon, hegedűn, brácsán és még ki tudja min. A táncokat a londoni Szeredás Néptánccsoport vezetői tanították, a tömegben pedig ott voltak a Csillagszeműek Anglia táncosai is.
És hogy mit vihettek haza a látogatók az esemény után? Nagy részük a hatalmas moldvai tánckörök látványát, új tánclépéseket, frissen tanult csángó szavakat és a legszerencsésebbek még puliszkát is.



 Nagy Bence, a Petőfi Program ösztöndíjasa, azonban az élményeken kívül a Lészpedi Oktatási Központ számára gyűjtött több mint 1000 fonttal térhetett vissza csángóföldre, hiszen a rendezvénynek nem csak az volt a célja, hogy megismertesse a csángó kultúrát az angliai magyarokkal, hanem hogy a 2014-es rendezvényhez hasonlóan adományokkal járuljon hozzá a Moldva Csángómagyar Oktatási Központ munkájához. A rendezvény alatt rengeteg tárgyi felajánlás is érkezett, amelyet szintén felajánlásként a közeljövőben Hermann Imre juttat majd el Lészpedre.

Ezúton is szeretnénk köszönetet mondani a londoni Szent István Ház szervezőinek, akik segítsége nélkül a rendezvény nem jöhetett volna létre."

Én pedig Nórinak, Milánnak, Bencének és Balázsnak! :)




A blogbejegyzést készítette: Marton Sára

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Erdély az ízek birodalma II.

Barangolás Udvarhelyszéken és a Sóvidéken
Másnap a reggelit követően a Székelyudvarhelyhez közeli szejkefürdői forrásnál álltunk meg kortyolva egyet a gyógyvízből, majd pedig a borvízmúzeumba vittek el minket erdélyi barátaink. A múzeumban még a mai napig látható Orbán Balázs szobra, az ő neve szorosan összekapcsolódik Szejke-fürdővel, amellett hogy fényképeivel megörökítette a kor természeti, épített és néprajzi örökségét, felvirágoztatta az ottani fürdő kultúrát is. A rossz időjárási körülményekre való tekintettel sajnos nem tudtunk felmenni a Hargitára, a székelyek szent hegyére, így helyette a parajdi sóbánya felé vettük az irányt. Útközben megálltunk Tamási Áron sírjánál Farkaslakán, ő az egyike a három Áronnak, akire a székelység a mai napig nagyon büszke, ahogy egy ottani mondás tartja: „Tamási Áron, Márton Áron és Gábor Áron/ Székely népünk büszkesége mind a három”.

Ki is volt Tamási Áron? Író, neki köszönhetjük az Ábel trilógiát és nem mellesleg ő volt, aki a székely nyelvjárá…

Erdély az ízek birodalma I.

Erdély, az óriások földje, ahol a hegyek a felhőket érik. A mellettünk elsuhanó vidék olyan, mint egy szépen megfestett tájkép, ahol a részletek tökéletes színkavalkáddá állnak össze. Magasabbnál magasabb hegyek vidéke ez, amit a természet gyönyörű zöld színű, sűrű, erdős mintákkal tarkított szőnyege borít. Erdők és határtalan, napfényben úszó zöld, kövér mezők, amelyeken csordák legelésznek, ahol a dombokra a folyamatosan vándorló fehér felhők árnyéka vetül. Amikor visszagondolok az ott töltött egy hétre, ezek a képek villannak emlékezetembe. Azonkívül, hogy bejártuk Erdély egy kis szegletét, még az ottani ízekbe is sikerült belekóstolnunk. De ne rohanjunk ennyire előre, kezdem a legelején! 
„Esőhozók”
Egy szürke, borongós, esős nyári kora reggelen Bors-Fiszli Editke, Bors István és e sorok írója magunk mögött hagytuk a régmúltat idéző rozsdás gyárkémények, kohók és bányák világát, a mi Osztravánkat. Ezerháromszáz kilométer állt előttünk, a szomorkás esős időjárás végigkísért minket …

Egy fél évnyi AED tevékenység, röviden és tömören

Egy fél évnyi AED tevékenység, röviden és tömören     Szeretett Prágánkban az új szemeszter még csak jövőnek számított szeptember végén, az idén 60 éves AED héttagú képviselete, beleértve az új elnökségi tagokat viszont már elkezdte a munkát, egy szinttel feljebb, a Diákhálózat Hallgatói parlamentjén. Ja, már miután odaértünk, mert nem csak egy autónk veszett el… 
     Azzal a lelkesedéssel estünk neki rögtön hétfőn a saját rendezvényeink tervezéséhez is, új tagokkal bővülve. És ez meg is mutatkozott a nyitógyűlésen: „50 perc alatt megszerveztünk egy egész szemesztert, ez má’ valami!” És még mindig ugyanezzel a lendülettel pár nap múlva meg is nyitottuk a szemesztert egy kellemes kis sörözés keretein belül. Voltak új arcok, meg új nevek, aztán már csak össze kellett rakni őket…
     Két héttel később, a brünni Kafedik Mega7vége nevű rendezvénye után vasárnap természetesen teljesen fitten találkoztunk a Prágai Magyar Katolikus Lelkészség (azóta már plébánia lett) udvarán délelőtt a tanév…