Ugrás a fő tartalomra

Magyarok Londonban

Nemrég Londonban jártunk, hogy bemutassunk egy szeletet a magyar kultúrából, egy olyan vidéket, melyről a legtöbben nagyon keveset tudnak. Meséltünk, zenéltünk, énekeltünk, táncoltunk, de talán ami a legfontosabb, nem kis adományt gyűjtöttünk a Moldva Csángómagyar Oktatási Központ részére.

Jó volt találkozni a többi ösztöndíjassal és megosztani az elmúlt 6 hónap élményeit és jól kibeszélni a nehézségeit. És jó volt együtt dolgozni, ötletelni, majd egy kicsit megkönnyebbülni vasárnap este, hogy jól van, megcsináltuk!

itt jöttek a jó ötletek

itt meg a szép dallamok

Londont bejárni 4 nap alatt lehetetlen, de a remek idegenvezetésnek köszönhetően jó pár egészen különböző részletébe belekóstoltunk, és még arra is maradt idő, hogy rég nem látott ismerősökkel átbeszéljük azt este valamelyikét. Hiszen kinek ne lenne legalább egy ismerőse, vagy legalább egy ismerősének az ismerőse, aki ne Londonba, a második legnépesebb magyarlakta városban élne?! Azért ez elég döbbenetes nem?

esti séta

na, a szelfizést még gyakorolni kell...

a piros buszról


Milán így ír erről a pár napról:

"Az egyik legérdekesebb dolog a Petőfi Sándor és Kőrösi Csoma Sándor Programokban, hogy bár a cél és a feladatok nagyjából megegyeznek minden területen, ahol ösztöndíjasok tevékenykednek, a munka mégis nagyon különböző lehet. Így fordulhat elő például, hogy ugyanabban az időben mikor az egyik ösztöndíjas egy piros busz második szintjén ülve tart az általa szervezett színjátszó műhelyre London nyugati részén, egy másik egy kis moldvai faluban éppen biciklivel tart hazafelé a gyerekeknek tartott táncórájáról. Két külön világ ez első ránézésre, de ha fogjuk és összekeverjük ezt a két világot, érdekes dolgok történnek. Ezt bizonyította legalábbis február 21-én a Magyarok Angliai Országos Szövetsége által szervezett Egy nap a csángókkal nevű rendezvény a londoni Szent István Házban.
A járókelők furcsálló tekintettel fürkészték a Szent István Ház ajtajait, amiket a februári hideg ellenére nyitva kellett hagyni, hogy jusson valamennyi levegő a Mindszenty terembe. Lábdobogás, furulya- és dobszó szűrődött ki ezeken az ajtókon, és a tömegen túl talán még azt is lehetett látni, hogy furcsábbnál furcsább hangszereken játszanak bent valakik.




Hangszerek, táncok és táncosok egész arzenálja gyűlt össze vasárnap a házban. A program délelőtt szentmisével kezdődött, ami után hatalmas sor kígyózott a konyhára a ciberelevesért és a puliszkáért. Ritkán ehet ilyesmit az ember Londonban. Az ebéd után Nagy Bence, a Petőfi Sándor Program moldvai ösztöndíjasa tartott előadást Csángóföldről és a csángó kultúráról. Már az előadás közben is többször csatlakozott Bencéhez Marton Sára és Molnár Balázs, a Petőfi Program másik két ösztöndíjasa, akik így rögtönzött zenekarként ismertették meg a közönséggel csángóföld zenéjét, az előadást pedig egy népdalcsokorral zárták.


Ezzel párhuzamosan az Angliai Magyar Cserkészek közreműködésével csángóföldi kincskereső kezdődött, ennek részeként a gyerekek különböző állomásokon, feladatokon keresztül ismerték meg Csángóföldet és az ott élők kultúráját. Kézműves foglalkozásban, népi játékokban vehettek részt, csángó ételeket kóstolhattak, megismerkedhettek a csángók nyelvével. Ha minden állomást sikeresen teljesítettek, jutalmul egy bábelőadást nézhettek meg egy csángó meséből.


A fent felvillantott kép a Szent István Ház furcsálló tekintetekben fürdő kitárt ajtajaival ezután vált valósággá. Talán még sosem látott táncos összefogásnak lehetett tanúja a közönség, hiszen a legjelentősebb londoni néptáncosok és népzenészek valamilyen formában mind képviseltették magukat. A délután a Hunique Dance előadásával folytatódott, akik 4 párral mutattak be felcsíki táncokat.

Őket pedig a Folktone zenekar kísérte, akik aztán a Medve Banddel együtt csatlakoztak a Petőfi Program ösztöndíjasaihoz, így egy teljes zenekarként játszhattak az estig tartó táncház alatt furulyán, dorombon, kobozon, dobon, hegedűn, brácsán és még ki tudja min. A táncokat a londoni Szeredás Néptánccsoport vezetői tanították, a tömegben pedig ott voltak a Csillagszeműek Anglia táncosai is.
És hogy mit vihettek haza a látogatók az esemény után? Nagy részük a hatalmas moldvai tánckörök látványát, új tánclépéseket, frissen tanult csángó szavakat és a legszerencsésebbek még puliszkát is.



 Nagy Bence, a Petőfi Program ösztöndíjasa, azonban az élményeken kívül a Lészpedi Oktatási Központ számára gyűjtött több mint 1000 fonttal térhetett vissza csángóföldre, hiszen a rendezvénynek nem csak az volt a célja, hogy megismertesse a csángó kultúrát az angliai magyarokkal, hanem hogy a 2014-es rendezvényhez hasonlóan adományokkal járuljon hozzá a Moldva Csángómagyar Oktatási Központ munkájához. A rendezvény alatt rengeteg tárgyi felajánlás is érkezett, amelyet szintén felajánlásként a közeljövőben Hermann Imre juttat majd el Lészpedre.

Ezúton is szeretnénk köszönetet mondani a londoni Szent István Ház szervezőinek, akik segítsége nélkül a rendezvény nem jöhetett volna létre."

Én pedig Nórinak, Milánnak, Bencének és Balázsnak! :)




A blogbejegyzést készítette: Marton Sára

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A magyar- és a cseh gasztronómia avagy beszélgetés az ostravai magyar klub lovagrendi szakácsával Bors-Fiszli Editkével

A Receptek a magyar konyhából c. rendezvénysorozatunk főszakácsával Bors-Fiszli Editkével beszélgettem a rendezvényről és a magyar és a cseh gasztronómiáról.  Hogyan is vált az ostravai magyar klub a magyar gasztronómia helyi fellegvárává? Mik a főbb hasonlóságok és különbségek a magyar és a cseh íz világ között? Hogyan is vált az ostravai magyar lakos, Editke a magyarországi Népi Ízőrző Lovagrend lovagrendi szakácsává? A következő sorok megadják a választ.
Editke:A történet 2010 augusztusában a kouty-i művelődési táborban kezdődött, ahol megismerkedtem az egyik ostravai klubtaggal, Bors Istvánnal. A kapcsolatunk később komolyra fordult, majd pedig összeházasodtunk. Az Ostravai Magyar Klubba beléptem, amikor idekerültem, nemcsak a férjem, hanem az unokatestvérem, Magdika révén is klubtag lettem. Később a vezetőségnek is a tagja lettem. Jenei János ötletére elhatároztuk, hogy bevezetünk egy magyar konyhát, egy úgynevezett főzőesemény sorozatot, ahol a magyar ízeket fogjuk bemutatni az …

Egy fél évnyi AED tevékenység, röviden és tömören

Egy fél évnyi AED tevékenység, röviden és tömören     Szeretett Prágánkban az új szemeszter még csak jövőnek számított szeptember végén, az idén 60 éves AED héttagú képviselete, beleértve az új elnökségi tagokat viszont már elkezdte a munkát, egy szinttel feljebb, a Diákhálózat Hallgatói parlamentjén. Ja, már miután odaértünk, mert nem csak egy autónk veszett el… 
     Azzal a lelkesedéssel estünk neki rögtön hétfőn a saját rendezvényeink tervezéséhez is, új tagokkal bővülve. És ez meg is mutatkozott a nyitógyűlésen: „50 perc alatt megszerveztünk egy egész szemesztert, ez má’ valami!” És még mindig ugyanezzel a lendülettel pár nap múlva meg is nyitottuk a szemesztert egy kellemes kis sörözés keretein belül. Voltak új arcok, meg új nevek, aztán már csak össze kellett rakni őket…
     Két héttel később, a brünni Kafedik Mega7vége nevű rendezvénye után vasárnap természetesen teljesen fitten találkoztunk a Prágai Magyar Katolikus Lelkészség (azóta már plébánia lett) udvarán délelőtt a tanév…

Márciusi mulatságok 2018

Együtt mulattak a felvidéki magyar diákok Prágában
     A prágai Ady Endre Diákkör 2018 március 8-10. között rendezte meg a már tradícióvá vált háromnapos nagyszabású rendezvénysorozatát. A Márciusi Mulatságok egy 1990 óta minden évben megrendezésre kerülő háromnapos rendezvénysorozat, melynek célja, hogy a Magyarországon, Szlovákiában és Csehországban tanuló felvidéki magyar diákok találkozzanak, közösen szórakozzanak, ápolják a személyes baráti és szervezetek közti kapcsolatokat és együtt emlékezzenek meg nemzeti ünnepünk alkalmából. Évek óta rendszeres vendégei az eseménynek a szegedi, erdélyi és vajdasági diákszervezetek képviselői is, ezzel erősítve az egész Kárpát-medencén átnyúló együttműködést.      Az idei programsorozatot a csütörtök esti hagyományos sörözés indította a Klamovka étteremben. A sörözés és beszélgetés mellett minden résztvevőnek lehetősége nyílt moldvai és gyimesi tánclépéseket tanulni, amihez a Huzavona és a Folkpakk együttesek szolgáltatták a lábalávalót.       …