Ugrás a fő tartalomra

RECEPTEK A MAGYAR KONYHÁBÓL XI.


     Egy éve még senki sem gondolta volna, hogy egy évvel később még ez a rendezvény élni fog. SŐT! Csak úgy hasít! Jön a többnél-több kérdés a következő alkalommal kapcsolatban, mikor, hol és mit fogunk enni. Úgy gondolom látva ezt a nagy lelkesedést, senki sem állíthatja, hogy Ostrava nem él. Az ostravai magyar klubunk kérem tisztelettel él és virul, mint a friss tavaszi bokréta. Mi nem hagyjuk a népet unatkozni!
     A második évad első főzését nyitottuk meg 2016.február 27-én az ostravai magyar klubunkban. Hihetetlen, hogy ilyen nagy érdeklődés fogadta a tavalyi főzéseinket. Egyrészt hála a szervezőgárdának (Jani, Editke, Marika és Irénke), másrészt nagy köszönet az új és visszajáró külföldi és magyar vendégeknek, akik éltetik eme lassan jeles-neves rendezvényt. Ezen a nyitófőzésen sem maradhatott el a már hagyományossá vált magyar ételkülönlegességek bemutatója. Ezt tessék úgy érteni, hogy ismét mennyei ételek megkóstolásával és a magyar bor- és pálinkakülönlegességekkel ünnepeltük együtt ezt a jó hangulatot. Hisz jó hangulat nélkül mit sem ér az egész. Nem igaz? A magyar virtus nem engedi a csendet és unatkozást, a bágyadt hangulatot és teljes fegyelmet. Éljünk, mulassunk, táncoljunk magyarok!

A menü 3 nyelven, hogy mindenki értse


   De visszatérve a kezdetekre, most sem indíthattuk az estét egy finom kis házi pálinka nélkül, hiszen ettől mindenkinek megjön az étvágya, na meg a jó kedve. Következett pedig a várva várt, finomabbnál finomabb ételek első állomása, egy igazi magyar klasszikus, Dr. Ásvay Jókay Móric, közismertebb nevén Jókai Mór nevéhez fűződő levesünk, a Jókai-bableves. Gazdagon meg volt rakva sok finomsággal, köztük a jó öreg magyar csipetketésztával is. A reakciókat figyelve mindenki megnyalta mind a tíz ujját, persze csak a második adag leves után. 

Így fő a Jókai bableves és mellette a vaníliasodó


A jó kis magyar házi pálinka

     De ezen az estén sem hiányozhatott a második fogás, mely ez esetben a desszerttel volt egyelő. Ez az étel sok háztartásban készül, mindenkinél kicsit máshogy, valakinél főétel, valakinél desszert. A neve: aranygaluska. A különlegessége már a tésztában megfigyelhető: házi kelt tészta, majd kiszaggatva a tepsibe jó sok dióval megszórva, ami megadta neki finom ízét. Ehhez készült a vaníliasodó (nem puding!!!, mert egyesek pudingnak hívják helytelenül!).

Az aranygaluska tálalása vaníliasodóval


Mi több, az este ismét nem telt el produkció nélkül. Ezúttal a Csalogányok háttérbe vonultak teret engedve a mi Marton Sárinknak, aki üveges ugrós táncával kápráztatott el mindenkit. Sári kiskora óta táncol, látni lehetett, hogy vérében van minden mozdulat!
Ismét köszönjük a szervezőinknek és vendégeinknek (Iránból, Csehországból, Angliából, Szlovákiából, stb...) ezt a frenetikus főzőestet. Elindult a második évad, csak így tovább ostravai magyarok! 

Ha kedvet kaptál az említett ételek elkészítéséhez, akkor kövesd Editke receptjét lépésről lépésre az alábbi linkre kattintva, de előbb lássuk a hozzávalókat négy személyre: 

Jókai Bableves


  • egy darab füstölt csülök 
  • fél kiló szárazbab /lóbab/
  • egy pár füstölt kolbász 
  • négy db sárgarépa 
  • négy db fehérrépa 
  • fél zeller 
  • vöröshagyma egy fej 
  • fokhagyma öt gerezd, 
  • piros paprika 
  • zeller zöld 
  • egy tojás 
  • és annyi liszt amennyit felvesz a tojás ebből lesz a csipetke
Aranygaluska

- aranygaluska
  • fél kiló liszt
  • két deka élesztő 
  • két tojás sárgája 
  • három deci tej 
  • hat deka margarin vagy vaj 
  • öt deka cukor 
  • csipet só 
  • húsz deka darált dió 
  • tizenöt deka porcukor 
  • tíz deka vaj
- vanília sodó
  • hat tojás sárgája
  • egy liter tej 
  • három evőkanál liszt 
  • tizenöt deka cukor 
  • egy rúd vanília 
  • vagy négy csomag vaníliás cukor

Elkészítése: A tojássárgáját kikeverem a cukorral és a lisztel csomómentesre a tejet vízgőz felett melegítem és a csomómentes tojást lassan beleengedem folyamatos keverés mellett sűrűre főzöm ha kihűlt a tojások felvert habját belekeverem.

    A bejegyzést készítette: Ivkovič Krisztina és Jenei János

     Az elkészített ételek elkészítését bemutató videó recept az alábbi linkre kattintva elérhető:

                     https://www.youtube.com/watch?v=2dX3TNrJ17Y&feature=youtu.be


Jó étvágyat!


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Erdély az ízek birodalma II.

Barangolás Udvarhelyszéken és a Sóvidéken
Másnap a reggelit követően a Székelyudvarhelyhez közeli szejkefürdői forrásnál álltunk meg kortyolva egyet a gyógyvízből, majd pedig a borvízmúzeumba vittek el minket erdélyi barátaink. A múzeumban még a mai napig látható Orbán Balázs szobra, az ő neve szorosan összekapcsolódik Szejke-fürdővel, amellett hogy fényképeivel megörökítette a kor természeti, épített és néprajzi örökségét, felvirágoztatta az ottani fürdő kultúrát is. A rossz időjárási körülményekre való tekintettel sajnos nem tudtunk felmenni a Hargitára, a székelyek szent hegyére, így helyette a parajdi sóbánya felé vettük az irányt. Útközben megálltunk Tamási Áron sírjánál Farkaslakán, ő az egyike a három Áronnak, akire a székelység a mai napig nagyon büszke, ahogy egy ottani mondás tartja: „Tamási Áron, Márton Áron és Gábor Áron/ Székely népünk büszkesége mind a három”.

Ki is volt Tamási Áron? Író, neki köszönhetjük az Ábel trilógiát és nem mellesleg ő volt, aki a székely nyelvjárá…

Erdély az ízek birodalma I.

Erdély, az óriások földje, ahol a hegyek a felhőket érik. A mellettünk elsuhanó vidék olyan, mint egy szépen megfestett tájkép, ahol a részletek tökéletes színkavalkáddá állnak össze. Magasabbnál magasabb hegyek vidéke ez, amit a természet gyönyörű zöld színű, sűrű, erdős mintákkal tarkított szőnyege borít. Erdők és határtalan, napfényben úszó zöld, kövér mezők, amelyeken csordák legelésznek, ahol a dombokra a folyamatosan vándorló fehér felhők árnyéka vetül. Amikor visszagondolok az ott töltött egy hétre, ezek a képek villannak emlékezetembe. Azonkívül, hogy bejártuk Erdély egy kis szegletét, még az ottani ízekbe is sikerült belekóstolnunk. De ne rohanjunk ennyire előre, kezdem a legelején! 
„Esőhozók”
Egy szürke, borongós, esős nyári kora reggelen Bors-Fiszli Editke, Bors István és e sorok írója magunk mögött hagytuk a régmúltat idéző rozsdás gyárkémények, kohók és bányák világát, a mi Osztravánkat. Ezerháromszáz kilométer állt előttünk, a szomorkás esős időjárás végigkísért minket …

Már a huszadik!

Miért is van hatalmas jelentősége a minden évben megrendezésre kerülő művelődési táboroknak? Mit is jelentenek ezek a táborok számunkra itt élő magyaroknak Csehországban? Mi a táborok vonzereje? Miért is számoljuk a napokat és várjuk a következő évit?

Mindenkinek mást jelentenek, mint ahogy mindannyian másak vagyunk. Van, akinek az újra találkozás örömét, új baráti kapcsolatok kialakulását, szórakozást és mulatást magyar nyelven és a magyar zenére, van, akinek a magyar kultúrát, a művelődést, a tudásszomj csillapítását, de vannak olyanok is, akik a hétvégét egyszerűen csak a kellemes kikapcsolódásnak veszik a szép és kellemes környezetben, ahol természetesen nem hiányozhat a magyar szó. A fenn említett kérdésekre a válaszokat a táborlakókkal készített helyszíni interjúk adják meg. De mielőtt részletezném az összegyűjtött véleményeket, szeretnék először is visszatérni a kezdetekhez. Hogyan is kezdődött?
Becske Katalin, (Prága), a táborok ötletgazdája

1996-2000 között voltam a CSMMSZ szerv…