Skip to main content

Gyermekadvent Ostravában 2018. december 8.: Lehet, hogy kinőttük a klubot?


Az advent a várakozás és készülés jegyében telik, egy gyermekprogram pedig hangos és színes. Hogy lehet ezt a kettőt egyesíteni?! Egy fantasztikus ostravai gyermekadventtel, melyben minden korosztály képviselteti magát, melyben mindenki aktív és segítőkész és nem utolsó sorban, ahol jön a Mikulás angyallal és ördöggel hasznos, szép és finom ajándékokkal.

Na ilyen volt a 2018-as ostravai gyermekadvent!!!


A gyermekadvent ötletéről e sorok írója már megérkezésekor, szeptemberben hallott, és a korábbi gyermekadventek sikere alapján az elvárás és megfelelni vágyás csak tovább nőtt benne. Így izgatottan és számtalan egyeztető megbeszéléssel készültünk a szervezőkkel: Ivkovič Krisztinával és Bors-Fiszli Edittel 2018. december 8-ára. Volt, aki még reggel sütött, vagy előző éjjel próbálta ki a gyerekeknek és fiatal felnőtteknek szánt feladatokat. Az esemény hangosságáról a legérzékletesebb és legjobb ismertető, hogy egy idő után már nem hallottuk a karácsonyi zenéket a folyamatos beszélgetés és nevetés (olykor rövid pityergés) miatt. A színességet a programok, a korosztályok, a programra érkezéshez szükséges időn (voltak Lengyelországból és Morvaország másik végéről programra érkező résztvevők is) kívül és mindenek felett a résztvevők maguk adták. Hiszen volt aki a társaságért jött, volt aki társasággal (rokonnal, párral gyerek(ek)kel vagy kutyával).









Különleges volt, hogy a gyerekek és a fiatal felnőttek szinte azonos számban voltak jelen, de a szívükben még fiatalabbak sem alkottak kisebbséget. Sőt mi több, minden korosztály ugyanolyan lelkesen volt egyszerre alkotója, segítője és élvezője, azaz alanya a programoknak. Lehetett színezni és színezést elősegíteni (például hegyezéssel), mesét hallgatni és mesét olvasni. Egy másik asztalnál lehetett adventi koszorút és karácsonyi asztaldíszt csinálni és a szükséges hozzávalókat előkészíteni. Program volt még álomszép üvegcséket (dekopázs technikával befőttes üveget) díszíteni, és kigondolni, vajon mi kerülhet bele. Lehetőség volt még vidám üdvözlőkártyákat és ajándékkísérőket kreálni, és az ehhez szükséges gombokat kiválogatni, ajándék csomagolópapírokat vágni vagy festéket keverni. A közös munka gyümölcsei reméljük, hogy nemcsak a kellemes délelőtt emlékét, hanem az ostravai gyerekprogramok hírét is viszik majd tovább otthon, ajándékként, illetve a Magyar Klub faliújságján.









Azonban nem kétséges, hogy a legfontosabb, legjobban várt és legnagyobb élményt adó program a Mikulás volt angyallal és ördög kísérőjével együtt. Valóban igaz, hogy a gyermekek szeme csillog az örömtől, izgatottságtól. Minden gyerek kapott külön-külön ajándékcsomagot (több, mint 20 csomag elfogyott!!!), benne minden földi jóval. Volt, aki verset mondott a Mikulásnak, volt, aki az ajándékra figyelt hosszan, mindegyikőjük öröme boldoggá tette a szülőket és az ajándékozókat. Ma már sajnos nagyon ritka ennyi mosolyt egyszerre egy helyen látni. Az ajándékozás azonban nem állt meg itt, hiszen a tudatosság korában hasznos ajándékok is kiosztásra kerültek. A Taneszközbemutatók Információs Egyesületének köszönhetően minden család kapott játékos nyelvkönyvet, mondókás füzetet, a magyar nyelvismeret és kultúra élményének ajándékaként a gyermekeknek és a szülőknek is. 

Mindezek mellett mámoros házi sütemények várták a szorgos kezeket, amelyek emberfeletti technikával tudták egyszerre és azonos sebességgel a süteményeket tartani és a mesterműveket készíteni. Nem is kell mondani, hogy a magyar adventek elengedhetetlen tartozékai a szaloncukor és a bejgli az ostravai terülj-terülj asztalkámról sem hiányozhatott, amiért nemcsak (főleg nem) a gyerekek voltak nagyon hálásak. Jó volt látni, hogy a gyerekek párhuzamos cselekvés készsége nem volt korosztályhoz kötött, a felnőttek míg készítették saját vagy segítették mások alkotásait egymásra is szakítottak időt és figyelmet. Gyereknevelés, munkahely, év végi programok, receptek, jövő évi tervek és ki tudja mi minden más megvitatására volt lehetőség.


Hát ettől volt ennyire élménydús és boldog az ostravai gyermekadvent. Köszönöm, hogy részese lehettem.


A képeket Lőrincz Gábor készítette a beszámolót Harlov-Csortán Melinda írta.

Comments

Popular posts from this blog

Élet Csehországban

Hol volt hol nem volt, az óperenciás tengeren is túl, ott ahol a kurta farkú malac túr, volt egyszer egy Csehország. Egy ország, ahol köszönöm helyett dekuji van, Duna helyett Moldva, Tokaji helyett Pilsner, gulyás helyett gulyás. Na jó az utolsó az stimmel, de csak névben, állagban és ízben más. Persze azért nem ég és föld.. Mintha most lett volna, hogy felültem a Budapest-Prága vonatra szeptember első napján a keleti pályaudvarnál, hogy belevágjak valami teljesen ismeretlenbe. El sem hiszem, de azóta már az ötödik hónapomat töltöm itt. Már párszor írtam a blogra, de most gondoltam kicsit bemutatkozom, hiszen elég élményt  gyűjtöttem  már ahhoz, hogy legyen miről írni. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy 9 hónapot tölthetek az országban a Petőfi Sándor Program ösztöndíjasaként. A program  célja, hogy segítse a Kárpát-medencében élő szórványmagyarság helyzetét és, hogy erősítse a határon túl élő és az anyaországban élő magyar kapcsolatokat. A program az egykori monarchia t

A magyar- és a cseh gasztronómia avagy beszélgetés az ostravai magyar klub lovagrendi szakácsával Bors-Fiszli Editkével

A mi Editkénk A Receptek a magyar konyhából c. rendezvénysorozatunk főszakácsával Bors-Fiszli Editkével beszélgettem a rendezvényről és a magyar és a cseh gasztronómiáról.  Hogyan is vált az ostravai magyar klub a magyar gasztronómia helyi fellegvárává? Mik a főbb hasonlóságok és különbségek a magyar és a cseh íz világ között? Hogyan is vált az ostravai magyar lakos, Editke a magyarországi Népi Ízőrző Lovagrend lovagrendi szakácsává? A következő sorok megadják a választ. Editke: A történet 2010 augusztusában a kouty-i művelődési táborban kezdődött, ahol megismerkedtem az egyik ostravai klubtaggal, Bors Istvánnal. A kapcsolatunk később komolyra fordult, majd pedig összeházasodtunk. Az Ostravai Magyar Klubba beléptem, amikor idekerültem, nemcsak a férjem, hanem az unokatestvérem, Magdika révén is klubtag lettem. Később a vezetőségnek is a tagja lettem. Jenei János ötletére elhatároztuk, hogy bevezetünk egy magyar konyhát, egy úgynevezett főzőesemény sorozatot, ahol a magyar

Gondolatok a Prágai Magyar Bálról

A bársonyos forradalmat követő időszakban alakult szervezet, mely céljául tűzte ki a csehországi magyarság egyesületi formában történő összefogását és kulturális programjainak megszervezését, már egy évvel megalakulás után, 1992-ben megrendezte a Prágai Magyar Bált. Ennek helyszíne a Vinohrady városrész (Prága 2) Vasutas Kultúrháza volt. A sikeres kezdetet további bálok követték a smíchovi (Prága 5) Nemzeti Házban. Ezek a rendezvények a későbbiekben már nemcsak a prágai helyi szervezet különböző generációinak jelentett kulturális és szórakozási élményt, hanem rendszeres találkozási lehetőséget biztosított más helyi szervezetek tagjainak is a báli együttlét szabadabb, kötetlenebb körülményei között. Nagy örömünkre szolgál, hogy más helyi egyesületekre (Brünn, Ostrava) is hatással volt a prágai bál, és immár ők is rendszeresen szerveznek hasonló eseményt, a novemberi Katalin bált.   Nagy előrelépést jelentett a bál helyszínének áthelyezése Prága központjába, a repreze