Skip to main content

Podoby hudby

Azoknak, akik már hosszabb ideje követik a csehországi eseményeket, talán nem új a Babylonfest rendezvény neve. Az egyhetes fesztivál során minden Brünnben és környékén élő kisebbség lehetőséget kap arra, hogy bemutassa kultúráját – vagy legalább annak egy kis szeletét – ezzel gazdagítva a közönséget immár 11. alkalommal.

Állandó program a pénteki komolyzenei est, amely a Podoby hudby nevet kapta. Magyarra talán a Zene ..... fordíthatnánk. A tavalyi főszervező a Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetségének Brünni Alapszervezete volt, akiknek köszönhetően a Debreceni Kodály Kórus és Vojtek János mutathatta be a magyar zenét. Idén az orosz kisebbség hívta meg a Morvaországban muzsikáló hivatásos és „félhivatásos“ zenészeket. Helyet kaptak többek között az orosz Táňa Soto Janošová, a görög Rula Machačová, az ukrán Serhij Derda – Julija Jefimčuk páros, az osztrák Martino Hammerle-Bortolotti, a lengyel Martina Macko énekesek, zongorajátékkal pedig Helena Fialová, Martin Jakubíček és Vojtěch Antoš kápráztatták el a hallgatóságot. A teltházas koncerten több nyelven hangzottak el ismert és kevésbé ismert dallamok.


A teljesség igénye nélkül szemezgetnék most a műsorból: a főszervező, Ljubov Vondorušková Morava című versét megzenésítve hallgathattuk meg oroszul, Martino Hammerle-Bortolotti által Schiller Orleánsi szűz darabjából kaphattunk ízelítőt, Serhij Derda – Julija Jefimčuk ukrán népdalokkal ajándékoztak meg minket, Martina Macko pedig művészien nevetett, miközben Manon
Lescaut áriájából adott elő részletet.


Egy ilyen koncert kiváló alkalom arra, hogy bebizonyosodjon: az opera nyelve nemcsak az olasz, hanem ugyanolyan elkápráztató élmény mindezeket lengyelül vagy szlovákul hallani. Mert minden nyelv különleges, és ha a művészettel találkozik, abból csoda születik.

Legyünk részesei ennek a varázslatnak 
még sokszor a Babylonfesten!

A blogbejegyzést készítette: Nagy Ildikó

Comments

Popular posts from this blog

Élet Csehországban

Hol volt hol nem volt, az óperenciás tengeren is túl, ott ahol a kurta farkú malac túr, volt egyszer egy Csehország. Egy ország, ahol köszönöm helyett dekuji van, Duna helyett Moldva, Tokaji helyett Pilsner, gulyás helyett gulyás. Na jó az utolsó az stimmel, de csak névben, állagban és ízben más. Persze azért nem ég és föld.. Mintha most lett volna, hogy felültem a Budapest-Prága vonatra szeptember első napján a keleti pályaudvarnál, hogy belevágjak valami teljesen ismeretlenbe. El sem hiszem, de azóta már az ötödik hónapomat töltöm itt. Már párszor írtam a blogra, de most gondoltam kicsit bemutatkozom, hiszen elég élményt  gyűjtöttem  már ahhoz, hogy legyen miről írni. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy 9 hónapot tölthetek az országban a Petőfi Sándor Program ösztöndíjasaként. A program  célja, hogy segítse a Kárpát-medencében élő szórványmagyarság helyzetét és, hogy erősítse a határon túl élő és az anyaországban élő magyar kapcsolatokat. A program az egykori monarchia t

A magyar- és a cseh gasztronómia avagy beszélgetés az ostravai magyar klub lovagrendi szakácsával Bors-Fiszli Editkével

A mi Editkénk A Receptek a magyar konyhából c. rendezvénysorozatunk főszakácsával Bors-Fiszli Editkével beszélgettem a rendezvényről és a magyar és a cseh gasztronómiáról.  Hogyan is vált az ostravai magyar klub a magyar gasztronómia helyi fellegvárává? Mik a főbb hasonlóságok és különbségek a magyar és a cseh íz világ között? Hogyan is vált az ostravai magyar lakos, Editke a magyarországi Népi Ízőrző Lovagrend lovagrendi szakácsává? A következő sorok megadják a választ. Editke: A történet 2010 augusztusában a kouty-i művelődési táborban kezdődött, ahol megismerkedtem az egyik ostravai klubtaggal, Bors Istvánnal. A kapcsolatunk később komolyra fordult, majd pedig összeházasodtunk. Az Ostravai Magyar Klubba beléptem, amikor idekerültem, nemcsak a férjem, hanem az unokatestvérem, Magdika révén is klubtag lettem. Később a vezetőségnek is a tagja lettem. Jenei János ötletére elhatároztuk, hogy bevezetünk egy magyar konyhát, egy úgynevezett főzőesemény sorozatot, ahol a magyar
A Karlovy Vary-i Magyar Alapszervezet megalakulása, avagy a Magyar Specialitások boltjától a magyar klubig Szeptember végén volt szerencsém közel a német határnál meglátogatni e festői szépségű és világhírű nyugat-csehországi várost. Felkeltette érdeklődésemet, hogy számomra meglepő módon itt is élnek magyarok. Két csodálatos napot töltöttem a városban Turay Erzsébet elnök asszony és Kalinová Valika társaságában. Ott létem alatt a beszélgetések és a városban tett séták során betekintést nyerhettem a helyi magyar szervezet életébe. Az ott tartózkodásom célja az volt, hogy egy interjú keretében bemutassam a Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetségének legfiatalabb magyar tagszervezetét, amely ez év elején alakult meg. Karlovy Vary központja János: Hogyan indult a helyi magyar szervezet alakulása? Erzsébet: Lényegében, amikor ideköltöztünk a csehországi Karlovy Vary-ba, akkor az volt a fő gondunk, hogyan újra kezdeni. Úgy döntöttünk, hogy nyitunk egy boltot