Skip to main content

300 liternyi alföldi csipetkés hungarikum Csehország szívében

Szeptember 28. Csehország patrónusának, szent Vencelnek a napja, amikor az ünnepi megemlékezések és istentiszteletek mellett országszerte kirakodóvásárokat szerveznek.


Nincs ez máshogy Lovosicében, a Prágától 70 km-re fekvő kisvárosban sem. Az ottani Magyar ház immár tizedik alkalommal állítja fel sátrát, és kínálja a magyar finomságokat a zarándokoknak és az arra sétálóknak. Emellett készségesen válaszolnak a kérdésekre: vajon tényleg irgalmatlanul csípősek és fűszeresek a magyar ételek, miért nem olyan sűrű a magyar gulyás, mint a cseh?


A magyar stand főszereplői idén
 is Csányi Sándor, a szolnoki gulyáskirály és Bihacsy László, a szabadtűzi sütés-főzés mestere voltak. Tudomásom szerint legalább háromszáz liter alföldi csipetkés marhagulyást készítettek. ”Sajnos” ez is kevésnek bizonyult, akkora volt az érdeklődés, hiszen a jó és finom dolgoknak hamar híre megy.






Nem is akármilyen gulyást ettünk!

Íme a hivatalos közlemény:
A Földművelésügyi Minisztérium az Európai Unió Euroterroirs kezdeményezéshez csatlakozva Hagyományok–Ízek–Régiók elnevezéssel programot indított azzal a céllal, hogy létrehozza Magyarország hagyományos és tájjellegű mezőgazdasági termékeinek gyűjteményét. Az így összegyűjtött termékleírások nemzeti kincsként kezelendők: ilyen a Pick szalámi, a kalocsai és szegedi fűszerpaprika, a csabai és gyulai kolbász, a debreceni mézeskalács, a békési cigánka (hurkaféle), a szatmári szilvalekvár, a csécsi szalonna, az ágyas pálinka, a Rákóczi túrós, a Rigó Jancsi és 2016 óta az alföldi csipetkés marhagulyás is.
Igazi hungarikummal találkozhatott a lovosicei közönség.










Emellett még más vásárfiát is hazavihetett: magyar kolbászt, fűszereket, és ha elég szemfüles volt, puha magyar fehér kenyeret is szerezhetett. Ilyen nem terem ám Csehországban, érdemes élni az alkalommal!

Köszönet illeti a CSMMSZ Lovosicei Helyi Egyesületét, annak vezetőjét, Pospíšilová Ivetát és csapatát, hogy immár egy évtizede kitartóan szervezik és megvalósítják ezt a szép alkalmat és öregbítik kultúránk hírnevét.

                 A blogbejegyzést és a fényképeket készítette: Nagy Ildikó

Comments

Popular posts from this blog

Élet Csehországban

Hol volt hol nem volt, az óperenciás tengeren is túl, ott ahol a kurta farkú malac túr, volt egyszer egy Csehország. Egy ország, ahol köszönöm helyett dekuji van, Duna helyett Moldva, Tokaji helyett Pilsner, gulyás helyett gulyás. Na jó az utolsó az stimmel, de csak névben, állagban és ízben más. Persze azért nem ég és föld.. Mintha most lett volna, hogy felültem a Budapest-Prága vonatra szeptember első napján a keleti pályaudvarnál, hogy belevágjak valami teljesen ismeretlenbe. El sem hiszem, de azóta már az ötödik hónapomat töltöm itt. Már párszor írtam a blogra, de most gondoltam kicsit bemutatkozom, hiszen elég élményt  gyűjtöttem  már ahhoz, hogy legyen miről írni. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy 9 hónapot tölthetek az országban a Petőfi Sándor Program ösztöndíjasaként. A program  célja, hogy segítse a Kárpát-medencében élő szórványmagyarság helyzetét és, hogy erősítse a határon túl élő és az anyaországban élő magyar kapcsolatokat. A program az egykori monarchia t

A magyar- és a cseh gasztronómia avagy beszélgetés az ostravai magyar klub lovagrendi szakácsával Bors-Fiszli Editkével

A mi Editkénk A Receptek a magyar konyhából c. rendezvénysorozatunk főszakácsával Bors-Fiszli Editkével beszélgettem a rendezvényről és a magyar és a cseh gasztronómiáról.  Hogyan is vált az ostravai magyar klub a magyar gasztronómia helyi fellegvárává? Mik a főbb hasonlóságok és különbségek a magyar és a cseh íz világ között? Hogyan is vált az ostravai magyar lakos, Editke a magyarországi Népi Ízőrző Lovagrend lovagrendi szakácsává? A következő sorok megadják a választ. Editke: A történet 2010 augusztusában a kouty-i művelődési táborban kezdődött, ahol megismerkedtem az egyik ostravai klubtaggal, Bors Istvánnal. A kapcsolatunk később komolyra fordult, majd pedig összeházasodtunk. Az Ostravai Magyar Klubba beléptem, amikor idekerültem, nemcsak a férjem, hanem az unokatestvérem, Magdika révén is klubtag lettem. Később a vezetőségnek is a tagja lettem. Jenei János ötletére elhatároztuk, hogy bevezetünk egy magyar konyhát, egy úgynevezett főzőesemény sorozatot, ahol a magyar

Gondolatok a Prágai Magyar Bálról

A bársonyos forradalmat követő időszakban alakult szervezet, mely céljául tűzte ki a csehországi magyarság egyesületi formában történő összefogását és kulturális programjainak megszervezését, már egy évvel megalakulás után, 1992-ben megrendezte a Prágai Magyar Bált. Ennek helyszíne a Vinohrady városrész (Prága 2) Vasutas Kultúrháza volt. A sikeres kezdetet további bálok követték a smíchovi (Prága 5) Nemzeti Házban. Ezek a rendezvények a későbbiekben már nemcsak a prágai helyi szervezet különböző generációinak jelentett kulturális és szórakozási élményt, hanem rendszeres találkozási lehetőséget biztosított más helyi szervezetek tagjainak is a báli együttlét szabadabb, kötetlenebb körülményei között. Nagy örömünkre szolgál, hogy más helyi egyesületekre (Brünn, Ostrava) is hatással volt a prágai bál, és immár ők is rendszeresen szerveznek hasonló eseményt, a novemberi Katalin bált.   Nagy előrelépést jelentett a bál helyszínének áthelyezése Prága központjába, a repreze