Skip to main content

90 év, egy élet története

Pista bácsi és az Ostravai Csalogányok

2018. október 16-án egy nagyon különleges évfordulót ünnepeltünk az ostravai magyar klubban, közösségünk nagyra becsült Pista bácsija, azaz Pitschmann István betöltötte a 90. életévét. A felvidéki rozsnyói születésű Pista bácsi 1928-ban született, és szerencsére átvészelte a második világháború viharos éveit is. A világháborút követő évtizedek az ipar fénykorát jelentették Ostravában, felvidéki magyarok ezreit vonzva Csehszlovákia ipari fellegvárába, köztük őt is. 1949 óta, közel hetven éve él a városban, átélte az iparosítás fénykorát és annak bukását. 1992-ben részt vett az ostravai magyar klub megalapításában is. Egy hosszú és szép élet elevenedik meg előttem, ahogy ezeket a sorokat írom visszaemlékezve a vele történt beszélgetésre. Az alábbiakban ennek az interjúnak szöveges változata olvasható.

A mindig vidám Pista bácsi
János: Hogy is került ide Ostravába?

Pista bácsi: A felvidéki Rozsnyón éltem az életem első két évtizedét. Az ottani bányásziskola testnevelő szakos tanulója voltam, akkoriban ez egy igen fontos és jelentős szakmának számított, mivel az ország (Csehszlovákia) kormánya kiemelt prioritásként kezelte a bányászképzésben résztvevő fiatalok fizikai állapotának, erőnlétének javítását és erősítését. A városi vezetés a tömeges bányászképzést részesítette előnyben, azonban idővel egyre kevesebb érdeklődőt vonzott a bányász pálya, ezért egyre kevesebb volt az erre a szakra jelentkező, így egyre kevesebb igény mutatkozott az általam elvégzett testnevelői foglalkozásra. Ez vezetett oda, hogy közel hetven éve ideköltöztem, és az itteni iparban vállaltam munkát. A kohászatban az egyik itteni öntödében dolgoztam üstösként, egészen nyugdíjazásomig voltam ott, 55 éves koromig.

Pista bácsi felköszöntése
János: Mire a legbüszkébb, ha visszagondol az elmúlt 90 évre?

Pista bácsi: Arra, hogy nem is olyan régen ünnepeltem a feleségemmel, aki komáromi kislány a 65. házassági évfordulónkat. És, amire még nagyon büszke vagyok az a családom, a fiam, a lányom, az unokáim és dédunokáim. A törődő család segít/segített átvészelni a nehéz időszakokat, többször voltam súlyos ágyban fekvő beteg, de szerencsére még itt vagyok nekik köszönhetően.

János: Úgy tudom, hogy az ön életében a sportolás nagyon fontos szerepet töltött be. Milyen sportágakban jeleskedett?



Egy jó kis beszélgetés
Pista bácsi: Amikor még Rozsnyón éltem versenyszerűen kosárlabdáztam, továbbá Kassán, a Slávia Košice csapatában atletizáltam, távol és magasugróként. A röplabdát olyannyira szerettem, hogy még itt Ostravában is tovább folytattam, egészen 70 éves koromig, hogy megőrizzem a jó fizikai kondíciómat. Nagyon büszke vagyok arra, hogy a fiam is a nyomdokaimba lépett, és elkezdett röplabdázni.

János: Az elmúlt 90 évre visszagondolva, hogyan fogalmazná meg életének lényegét néhány szóban?


Pista bácsi: A törődő család és a sport. Felelősségteljes józan élet és a családhoz való hűség.

Adjon a jó isten még hosszú időt neki erőben és egészségben!


 Az interjút készítette: Jenei János


Comments

Post a Comment

Popular posts from this blog

Élet Csehországban

Hol volt hol nem volt, az óperenciás tengeren is túl, ott ahol a kurta farkú malac túr, volt egyszer egy Csehország. Egy ország, ahol köszönöm helyett dekuji van, Duna helyett Moldva, Tokaji helyett Pilsner, gulyás helyett gulyás. Na jó az utolsó az stimmel, de csak névben, állagban és ízben más. Persze azért nem ég és föld.. Mintha most lett volna, hogy felültem a Budapest-Prága vonatra szeptember első napján a keleti pályaudvarnál, hogy belevágjak valami teljesen ismeretlenbe. El sem hiszem, de azóta már az ötödik hónapomat töltöm itt. Már párszor írtam a blogra, de most gondoltam kicsit bemutatkozom, hiszen elég élményt  gyűjtöttem  már ahhoz, hogy legyen miről írni. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy 9 hónapot tölthetek az országban a Petőfi Sándor Program ösztöndíjasaként. A program  célja, hogy segítse a Kárpát-medencében élő szórványmagyarság helyzetét és, hogy erősítse a határon túl élő és az anyaországban élő magyar kapcsolatokat. A program az egykori monarchia t
1 comment
Read more

A magyar- és a cseh gasztronómia avagy beszélgetés az ostravai magyar klub lovagrendi szakácsával Bors-Fiszli Editkével

A mi Editkénk A Receptek a magyar konyhából c. rendezvénysorozatunk főszakácsával Bors-Fiszli Editkével beszélgettem a rendezvényről és a magyar és a cseh gasztronómiáról.  Hogyan is vált az ostravai magyar klub a magyar gasztronómia helyi fellegvárává? Mik a főbb hasonlóságok és különbségek a magyar és a cseh íz világ között? Hogyan is vált az ostravai magyar lakos, Editke a magyarországi Népi Ízőrző Lovagrend lovagrendi szakácsává? A következő sorok megadják a választ. Editke: A történet 2010 augusztusában a kouty-i művelődési táborban kezdődött, ahol megismerkedtem az egyik ostravai klubtaggal, Bors Istvánnal. A kapcsolatunk később komolyra fordult, majd pedig összeházasodtunk. Az Ostravai Magyar Klubba beléptem, amikor idekerültem, nemcsak a férjem, hanem az unokatestvérem, Magdika révén is klubtag lettem. Később a vezetőségnek is a tagja lettem. Jenei János ötletére elhatároztuk, hogy bevezetünk egy magyar konyhát, egy úgynevezett főzőesemény sorozatot, ahol a magyar
Post a Comment
Read more

Gondolatok a Prágai Magyar Bálról

A bársonyos forradalmat követő időszakban alakult szervezet, mely céljául tűzte ki a csehországi magyarság egyesületi formában történő összefogását és kulturális programjainak megszervezését, már egy évvel megalakulás után, 1992-ben megrendezte a Prágai Magyar Bált. Ennek helyszíne a Vinohrady városrész (Prága 2) Vasutas Kultúrháza volt. A sikeres kezdetet további bálok követték a smíchovi (Prága 5) Nemzeti Házban. Ezek a rendezvények a későbbiekben már nemcsak a prágai helyi szervezet különböző generációinak jelentett kulturális és szórakozási élményt, hanem rendszeres találkozási lehetőséget biztosított más helyi szervezetek tagjainak is a báli együttlét szabadabb, kötetlenebb körülményei között. Nagy örömünkre szolgál, hogy más helyi egyesületekre (Brünn, Ostrava) is hatással volt a prágai bál, és immár ők is rendszeresen szerveznek hasonló eseményt, a novemberi Katalin bált.   Nagy előrelépést jelentett a bál helyszínének áthelyezése Prága központjába, a repreze
Post a Comment
Read more