Ugrás a fő tartalomra

Brünni Babylon


Brünn (Brno) városa immár tizedik alkalommal szervezte meg a helyi kisebbségek fesztiválját, a Babylonfestet.

Brünnről a magyar olvasóknak talán Spilberk vára, annak is a börtön része jut elsőként eszébe, ahol a magyar jakobinusok tizenöt tagú csoportja, élükön Kazinczy Ferenc íróval raboskodott. Azóta már sok víz lefolyt a Dunán illetve a Svitaván, és Brünnben is sok minden változott, így az ott élő nemzetiségek egymáshoz való viszonya is.

Ezt bizonyítja az immár tizedik alkalommal megrendezett Babylonfest is, a morva fővárosban és annak környékén élő kisebbségek fesztiválja.

Az egyhetes esemény résztvevőit nemcsak a környező népek (lengyelek, magyarok, németek, szlovákok, romák, ruszinok, ukránok), hanem a különböző okokból ide került nemzetek is (bolgárok, oroszok, vietnamiak) alkotják. A színvonalas rendezvény elsődleges célja az, hogy megismerjék egymás kultúráját, gazdagítsák és kiegészítsék egymást, rámutassanak arra, hogy együtt, közös erővel és akarattal, egymás elfogadásával sok mindenre képesek. 


A kultúra mint olyan, nagyon gazdag fogalom, magába foglalja a nyelvet, népi kultúrát, irodalmat, zenét, képzőművészetet és természetesen a gasztronómiát is. Mindebből bőven adott ízelítőt a CSMMSZ Brünni Alapszervezete: a programsorozat első napjaiban magyar népmeséket olvastak föl cseh fordításban gyerekeknek, pénteken ők vezették a komolyzenei estet, ahol a magyar zongoristát, Vojtek Jánost, a lengyel és olasz operaénekeseket valamint az orosz harmónikást a világhírű Debreceni Kodály Kórus követte. A koncerten olyan művek hangzottak el, mint az Óda a muzsikához, Norvég leányok, Este, Miserere stb. A hangverseny végeztével, a fogadáson pedig egy spontán énekkel, a Fölszállott a pávával köszöntötték az idegenvezetőjüket, aki sok helyi legendával ismertette meg a kórust. A szombati nap volt talán a legmozgalmasabb: a reggel futsall-bajnoksággal kezdődött, ahol a magyar fiúk becsületesen küzdöttek harmadik helyen végezve bronzérmet szereztek. A délután a folklórról és a gasztronómiáról szólt. A város központjában a fesztivál résztvevői népviseletbe öltözve, zászlójukat lengetve vonultak föl, hívogatták a szemerkélő esőben sétálókat a színpadhoz. A szomorkás idő sem jelentett akadályt az Ostravai Csalogányoknak – az első fellépőknek – abban, hogy vidáman énekeljenek, és népdalainkat megismertessék a közönséggel. A színpad körül minden nép ízelítőt adott a konyhájából. Bizonyára nem meglepő, hogy a magyar stand előtt végig tömeg állt, hiszen a brünni magyarok tengersok finomsággal készültek. Az estéhez közeledvén a Katakomba galériában folytatódott a rendezvénysorozat, ahol a csehországi magyar képzőművészek közös kiállítását nyitották meg. A Concordia csoportosulás műveinek különleges hangulatot adott pincehelyiség, ahol hosszasan lehetett volna még diskurálni a látottakról, ha nem közeledett volna a záróesemény, a gálaest. A remek hangulatú est nem maradhatott magyar program nélkül: a magyar fűszerek ismertek Morvaországban is, ezért próbára lettek téve a díszvacsora vendégei – ki ismer föl többet belőlük? A győztes nevét sajnos nem árulhatom el.

Annyit viszont igen, hogy reménység szerint ez a nagyszerű rendezvény, a közös munka továbbra is folytatódik, és jövőre is jelen lesznek a magyarok a Babylonfesten.

A blogbejegyzést és a képeket készítette: Nagy Ildikó
A kollázst készítette: Jenei János

Megjegyzések

  1. Ahogy a kepeken/leirasban is latszik a magyar sracok nem maradtak le a dobogorol, hanem a 3. helyet es bronzermet szereztek. Kerjuk a javitast. Koszonjuk.

    https://www.facebook.com/pg/BabylonfestBrno/photos/?tab=album&album_id=787793521403291

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Erdély az ízek birodalma II.

Barangolás Udvarhelyszéken és a Sóvidéken
Másnap a reggelit követően a Székelyudvarhelyhez közeli szejkefürdői forrásnál álltunk meg kortyolva egyet a gyógyvízből, majd pedig a borvízmúzeumba vittek el minket erdélyi barátaink. A múzeumban még a mai napig látható Orbán Balázs szobra, az ő neve szorosan összekapcsolódik Szejke-fürdővel, amellett hogy fényképeivel megörökítette a kor természeti, épített és néprajzi örökségét, felvirágoztatta az ottani fürdő kultúrát is. A rossz időjárási körülményekre való tekintettel sajnos nem tudtunk felmenni a Hargitára, a székelyek szent hegyére, így helyette a parajdi sóbánya felé vettük az irányt. Útközben megálltunk Tamási Áron sírjánál Farkaslakán, ő az egyike a három Áronnak, akire a székelység a mai napig nagyon büszke, ahogy egy ottani mondás tartja: „Tamási Áron, Márton Áron és Gábor Áron/ Székely népünk büszkesége mind a három”.

Ki is volt Tamási Áron? Író, neki köszönhetjük az Ábel trilógiát és nem mellesleg ő volt, aki a székely nyelvjárá…

Erdély az ízek birodalma I.

Erdély, az óriások földje, ahol a hegyek a felhőket érik. A mellettünk elsuhanó vidék olyan, mint egy szépen megfestett tájkép, ahol a részletek tökéletes színkavalkáddá állnak össze. Magasabbnál magasabb hegyek vidéke ez, amit a természet gyönyörű zöld színű, sűrű, erdős mintákkal tarkított szőnyege borít. Erdők és határtalan, napfényben úszó zöld, kövér mezők, amelyeken csordák legelésznek, ahol a dombokra a folyamatosan vándorló fehér felhők árnyéka vetül. Amikor visszagondolok az ott töltött egy hétre, ezek a képek villannak emlékezetembe. Azonkívül, hogy bejártuk Erdély egy kis szegletét, még az ottani ízekbe is sikerült belekóstolnunk. De ne rohanjunk ennyire előre, kezdem a legelején! 
„Esőhozók”
Egy szürke, borongós, esős nyári kora reggelen Bors-Fiszli Editke, Bors István és e sorok írója magunk mögött hagytuk a régmúltat idéző rozsdás gyárkémények, kohók és bányák világát, a mi Osztravánkat. Ezerháromszáz kilométer állt előttünk, a szomorkás esős időjárás végigkísért minket …

Egy fél évnyi AED tevékenység, röviden és tömören

Egy fél évnyi AED tevékenység, röviden és tömören     Szeretett Prágánkban az új szemeszter még csak jövőnek számított szeptember végén, az idén 60 éves AED héttagú képviselete, beleértve az új elnökségi tagokat viszont már elkezdte a munkát, egy szinttel feljebb, a Diákhálózat Hallgatói parlamentjén. Ja, már miután odaértünk, mert nem csak egy autónk veszett el… 
     Azzal a lelkesedéssel estünk neki rögtön hétfőn a saját rendezvényeink tervezéséhez is, új tagokkal bővülve. És ez meg is mutatkozott a nyitógyűlésen: „50 perc alatt megszerveztünk egy egész szemesztert, ez má’ valami!” És még mindig ugyanezzel a lendülettel pár nap múlva meg is nyitottuk a szemesztert egy kellemes kis sörözés keretein belül. Voltak új arcok, meg új nevek, aztán már csak össze kellett rakni őket…
     Két héttel később, a brünni Kafedik Mega7vége nevű rendezvénye után vasárnap természetesen teljesen fitten találkoztunk a Prágai Magyar Katolikus Lelkészség (azóta már plébánia lett) udvarán délelőtt a tanév…