Ugrás a fő tartalomra

Rendhagyó magyaróra a Károly-hídon



Minden diaszpórában szervezett magyaróra különleges, és nehezen összehasonlítható az anyaországi illetve a határon túli tanórákkal. Ráadásul még ezeket az alkalmakat is lehet rendhagyókká tenni. Így történt ez az Iglice szervezte prágai magyar iskolában is egy szép őszi napon, amikor a Petőfi ösztöndíjas helyettesítette a nagycsoportosok tanárnőjét. Az osztály jelenleg egy képzőművészeti versenyre készül, ahol Prágát mutathatják be a saját szemszögükből a diákok. Azért, hogy jobban megismerjék a lakhelyüket, prágai legendákat olvasnak magyarul – így bővítvén szókincsüket a diákok. Érdemes ilyenkor saját szemmel is megcsodálni a híres helyszíneket, épületeket vagy éppen szobrokat, hogy átérezzük a hely szellemét, hangulatát. Ez alkalommal Bruncvik vitéz legendájával ismerkedtek meg a tanulók. Elsőként egy kis matematikai feladványt kaptak: hány szobor is található a Károly-hídon? A szoborszámlálás után pedig szemügyre vettük a hős Bruncvik szobrát, az aranykardját és a hűséges oroszlánját, majd kerestünk egy nyugodtabb helyet a Kampa-szigeten, ahol leülhettünk, és elolvashattuk a varázslatos történetet. Az olvasást egy kis beszélgetés követte, majd idő híján sajnos vissza kellett indulni a Magyar Intézetbe, ahol a „rendes” órák szoktak lenni. Az élménybeszámoló reménység szerint majd szóban és rajzban is megjelenik. Előzetesen a gyerekek mosolya azt sugározta, érdemes ilyen órákat szervezni.



A blogbejegyzést és a képeket készítette: Nagy Ildikó
A kollázst készítette: Jenei János

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Erdély az ízek birodalma II.

Barangolás Udvarhelyszéken és a Sóvidéken
Másnap a reggelit követően a Székelyudvarhelyhez közeli szejkefürdői forrásnál álltunk meg kortyolva egyet a gyógyvízből, majd pedig a borvízmúzeumba vittek el minket erdélyi barátaink. A múzeumban még a mai napig látható Orbán Balázs szobra, az ő neve szorosan összekapcsolódik Szejke-fürdővel, amellett hogy fényképeivel megörökítette a kor természeti, épített és néprajzi örökségét, felvirágoztatta az ottani fürdő kultúrát is. A rossz időjárási körülményekre való tekintettel sajnos nem tudtunk felmenni a Hargitára, a székelyek szent hegyére, így helyette a parajdi sóbánya felé vettük az irányt. Útközben megálltunk Tamási Áron sírjánál Farkaslakán, ő az egyike a három Áronnak, akire a székelység a mai napig nagyon büszke, ahogy egy ottani mondás tartja: „Tamási Áron, Márton Áron és Gábor Áron/ Székely népünk büszkesége mind a három”.

Ki is volt Tamási Áron? Író, neki köszönhetjük az Ábel trilógiát és nem mellesleg ő volt, aki a székely nyelvjárá…

Erdély az ízek birodalma I.

Erdély, az óriások földje, ahol a hegyek a felhőket érik. A mellettünk elsuhanó vidék olyan, mint egy szépen megfestett tájkép, ahol a részletek tökéletes színkavalkáddá állnak össze. Magasabbnál magasabb hegyek vidéke ez, amit a természet gyönyörű zöld színű, sűrű, erdős mintákkal tarkított szőnyege borít. Erdők és határtalan, napfényben úszó zöld, kövér mezők, amelyeken csordák legelésznek, ahol a dombokra a folyamatosan vándorló fehér felhők árnyéka vetül. Amikor visszagondolok az ott töltött egy hétre, ezek a képek villannak emlékezetembe. Azonkívül, hogy bejártuk Erdély egy kis szegletét, még az ottani ízekbe is sikerült belekóstolnunk. De ne rohanjunk ennyire előre, kezdem a legelején! 
„Esőhozók”
Egy szürke, borongós, esős nyári kora reggelen Bors-Fiszli Editke, Bors István és e sorok írója magunk mögött hagytuk a régmúltat idéző rozsdás gyárkémények, kohók és bányák világát, a mi Osztravánkat. Ezerháromszáz kilométer állt előttünk, a szomorkás esős időjárás végigkísért minket …

Egy fél évnyi AED tevékenység, röviden és tömören

Egy fél évnyi AED tevékenység, röviden és tömören     Szeretett Prágánkban az új szemeszter még csak jövőnek számított szeptember végén, az idén 60 éves AED héttagú képviselete, beleértve az új elnökségi tagokat viszont már elkezdte a munkát, egy szinttel feljebb, a Diákhálózat Hallgatói parlamentjén. Ja, már miután odaértünk, mert nem csak egy autónk veszett el… 
     Azzal a lelkesedéssel estünk neki rögtön hétfőn a saját rendezvényeink tervezéséhez is, új tagokkal bővülve. És ez meg is mutatkozott a nyitógyűlésen: „50 perc alatt megszerveztünk egy egész szemesztert, ez má’ valami!” És még mindig ugyanezzel a lendülettel pár nap múlva meg is nyitottuk a szemesztert egy kellemes kis sörözés keretein belül. Voltak új arcok, meg új nevek, aztán már csak össze kellett rakni őket…
     Két héttel később, a brünni Kafedik Mega7vége nevű rendezvénye után vasárnap természetesen teljesen fitten találkoztunk a Prágai Magyar Katolikus Lelkészség (azóta már plébánia lett) udvarán délelőtt a tanév…