Skip to main content

Sárkánykaland

     Tavaly előtt, még 2015-ben tettek szert az ostravai magyarok egy nyaralás keretén belül egy új ismertségre, a nyírbátori Rácz Mihályra, aki a Kakukk Étterem és Panzió tulajdonosa. De, hogy ez még ne legyen elég, ő az alapítója a Népi Ízőrző Lovagrendnek is, ami- ahogy a nevéből már észlelhető- a népi konyha világát szeretné feleleveníteni, újragondolni és terjeszteni modern világunk különböző pontjaira. Eme fő cél érdekében nem csak a régió, de külföldi magyarlakta területek egyes tagjait is bevont a Lovagrend népszerűsítésébe. De mielőtt ide kitérnék, el kell hogy mondjam, hogy az elején csak egy jópofa főzőestről volt szó nálunk, Ostraván, ahol a Nagymester segítőivel karöltve meglátogatott minket és részt vett a Receptek a Magyar konyhából főzőrendezvényünkön, mint vendégszakács. Ennek a jólmenő barátságnak a folytatása lett, amikor Misi bátyánk elhatározta, hogy mifelénk is terjeszteni kell a népi ízeket. Ennek érdekében 2016 nyarán meghívott egy kisebb csapatot Nyírbátorba a Szárnyas Sárkány Fesztiválra, ahol többek között néhányunkat lovaggá is avattak. Így volt ez Editkével, Magdussal és Jánossal, akik székely barátaink mellett megkapták a lovagrendi öltözetüket, oklevelüket és hivatalosan Népi Ízőrző Lovagokká váltak. És ahogy említettem, nem csak mi, de székely (ma már) barátaink egy része is részesült a nagy megtiszteltetésben. Így alakulgat ki fokozatosan egy kis lovagrend Nyírbátor és környéke, Székelyföld és Csehország területein, amely egyre csak terjeszkedni fog.
Népi Ízőrző Lovagrend


     Idén, a 2017-es év nyarának közepén ismét elindult egy kisebb csapatunk Nyírbátor felé, meghódítani a sárkányváros fesztiválját. Editke, Pista és Marika Ostraváról indultak egy érdi éjszakázással. Jómagam másnap, azaz 2017.7.7-én, pénteken csatlakoztam hozzájuk Kelenföldön. Így zötykölődtünk el az úticélig, ahol egyenesen a Kakkukba vezetett utunk. Itt a Nagymester fogadott minket főszakácsával, Konyári Sándorral. A kiadós ebéd után elindultunk már nélkülük a város felé lehűteni magunkat egy jó kis magyar sörrel. Jól tettük, hogy beültünk valahova, hiszen a délután további részét elmosta az eső- se ki, se be. Éppen ezért a másnapra való előkészületek is elmaradtak. De mindennek hála, délután öt órára a nap is kisütött és visszamehettünk az étterembe. Itt már nagy örömünkre várt minket a következő csapat- és lovagtársunk, Magdus, aki hajdúszoboszlói nyaralását megszakítva jött el utánunk. Egy röpke fordulatra benézett hozzánk János is és fia, Kisjancsi. De a meglepetéseknek még nem volt vége, mert székely barátaink kilencfős csapata is már ekkora megérkezett. Nagy öröm volt mindnyájunknak újra találkozni! Egy finom közös vacsorával üdvözöltük ismét egymást.
Az Ostravai Magyar Klub balról: Marika, Magdus, János, Kisjancsi, Pista és Editke. Középen Könyári Sándor, a Kakukk Étterem főszakácsa.

     Este hatkor kezdődött a hivatalos fesztivál, mely egy hatalmas felvonulással indult. Ebbe kapcsolódtunk be mi is mint ostravai és székely magyarok, valamint mint az egész lovagrend csapata is. Előttünk-utánunk a kicsiktől egészen a nagyokig felvonult több csoport. Voltak köztük néptáncosok, artisták, színészpalánták, dobosok, mazsorettek, stb.  Miután a polgármester úr átadta a város kulcsát az ünneplő népnek, továbbhaladt a kígyózó tömeg a Papok rétjére, ahol a fesztivál zajlott. Itt az ünnepélyes megnyitó után kezdődhetett a három napon és három éjszakán át tartó mulatozás annak érdekében, nehogy a sárkány elunja magát és elpusztítsa a várost.
A nyírbátori SÁRKÁNY

Indul a menet!

Hajrá, Ostrava!

     A szállásra visszatérve mindenki visszaöltözött eredeti ruhájába és kezdődhetett a privát mulatság. Ebbe beletartozott az evés, ivás, dalolás, nevetés, beszélgetés, amíg csak a jókedv vagy a pálinka el nem fogyott. Eközben én még visszaugrottam a fesztiválra, ahol a Drumster dobzenekar mellett artistákkal és gyermek színdarabokkal is találkozhattam. A programok párhuzamos több helyszínen zajlottak minden korosztály számára. De mivel estefelé járt már az idő, így inkább a koncertek vették át a főbb szerepet. 
A Dumsters együttes


     Visszagyalogolva a csapathoz vettem észre, hogy megérkezett utolsó tagunk is, Jani, aki egyenesen háromhetes kanadai nyaralásából tért vissza a Kakukkba. Nagy öröm volt látni őt és hallani érdekfeszítő élménybeszámolóját a sok megtörtént kalandról.
Az asszonyok dalra fakadtak

     Az este utolsó szakaszában mi ostravaiak visszatértünk a Papok rétjére egy kicsit körülnézni és átélni az esti koncerthangulatot. Meglepetésünkre egy csodaszép tűzshow-ba futottunk, akik elvárazsolták a közönséget ügyesebbnél ügyesebb lángoló mutatványaikkal.
Tűzshow

     A szombat reggel napsütéssel és szép idővel kezdődött. Egy közös reggelizés után már el is kezdtük a panzió konyháján az előkészületeket a főzéshez. Ugyanis ugyanúgy mint tavaly, a Kakukk étterem mellett mi is főztünk a fesztivál látogatóinak és árultuk kint a Papok rétjén. A tavalyi csorba gulyás után idén egy hagyományosan cseh nemzeti étellel készültünk: KNÉDLI, SÜLT HÚS, KÁPOSZTA. Eme étel első fázisait, illetve ami nem a tálalást illeti, azt mind az étterem konyhájában végeztük el a jobb feltételek miatt. Itt aztán párhuzamosan ment a munka az étterem dolgozói, a székely csapat és az ostravai csapat között. A kis kerülgetés a konyhában azonban nem akadályozott meg minket, hogy sikerüljön mindent tökéletesen előkészíteni. Ebben a fázisban mindenki kivette a részét és besegített, ahol tudott.
Marika, Magdus és Editke, a mi főszakácsaink készítik a knédlihezvalót

Így készül a káposzta és a sült hús

Knédlidagasztás háziasan

Marika a káposztával, a Nagymester meg velünk van elfoglalva

HOZZÁVALÓK 4 SZEMÉLYRE:
KNÉDLI:
2 dkg élesztő
1 kiskanál cukor
2 db kifli
30 dkg rétesliszt
1,8 dc tej
1 tojás

KÁPOSZTA:
60 dkg savanyú káposzta
5 dkg cukor
1 fej vöröshagyma
3 dkg zsír
1 dcl víz
1 evőkanál liszt
Őrölt kömény

HÚS:
60 dkg tarja
4 gerezd fokhagyma
2 fej vöröshagyma
1 evőkanál liszt
1 dcl víz
2 dkg zsír
Só, köménymag


ELKÉSZÍTÉSI JAVASLAT:

Az élesztőt egy bögrében felfuttatjuk egy kiskanál cukor hozzáadásával. A kiflit már előre apróra kell törni és hagyni megszáradni. Egy külön tálban összedolgozzuk az élesztőt a liszttel, a tejjel, a tojással, a kiflivel és a sóval, majd bedagasztjuk. Ha megkelt, kettő rudat készítünk belőle és megfőzzük gőzben letakarva húsz percig. Ha megfőtt, megszurkáljuk tűvel és egy kis olajjal lekenjük, hogy ne száradjon ki.
  A káposztát kicsavarjuk, a cukrot karamellizáljuk, a hagymát apróra vágjuk. Összekeverjük a karamellizált cukrot a hagymával, a kicsavart káposztával és három deka zsíron dinszteljük. Egy deci vizet öntünk alá. Hozzáadunk egy evőkanál lisztet, köménymagot és puhára főzzük.


  A húst előző nap bepácoljuk sóval, köménymaggal, fokhagymával. Másnap a kettő fej apróra vágott vöröshagymával, egy kanál liszttel és egy dcl vízzel feltesszük főzni. Ha puha, akkor a  két dkg zsírt a tepsibe tesszük, és a puha húst megsütjük rajta alufóliával letakarva. A végén levesszük, és egy kicsit pirítjuk. Ha szükséges, egy kis vizet is önthetünk alá.
Íme a kész menü!

     Tehát térjünk vissza a Sárkányok földjére. A sikeres előkészületek után ideje volt lassan kivonulni a fesztiválra. Két csapatban mentünk ki: az elsőben hárman voltunk, akik előkészítettük a terepet, a díszítést, a másodikban a szakácsnők: Magdika, Editke és Marika a már kész, gondosan becsomagolt étellel jöttek utánunk. Az Erdélyi Népi Ízőrző csapat és a Kakukk Étterem sátra között helyezkedtünk el egy nagy csapatként. Maga a programsorozat délután kettőkor kezdődött, ámbár valószínűleg a nagy hőség miatt sokan inkább a strand adta lehetőségeket használták ki a város másik felében. Éppen ezért az elején inkább csak mi is nézelődtünk, hallgattuk a nagyszínpad programjait és vártuk a közönséget a kiüresedett réten. 
Erdély fantasztikus szakácsai és szakácsnői
     Délután háromkor aztán beütött a ménykő- szó szerint. Eleinte úgy indultunk neki az egész kalandnak, hogy idén nem lehet olyan hatalmas jégesővel tarkított vihar, mint tavaly, amikor minden ételünket elmosta a víz. De, ez nem így volt, mert három körül az ég besötétedett, az emberek eltűntek, az árusok elbújtak termékeikkel együtt. Nekünk sem volt nagyon más választásunk, így összeraktunk minden mozdíthatót és futottunk vagy az autókba, vagy a közeli panelház folyosójára. Egy jó kiadós egyórás eső után kimerészkedtünk és ámultunk, hogy valószínű mi hívjuk elő ezt az időjárást. De pozitív látásmóddal előrehaladva sikerült visszarendezni a terepet és ismét nagy kedvvel vártuk a kedves közönséget. Igaz, egy kis időbe telt, amíg a programok is visszaálltak a saját kerékvágásukba, és a fűnek is kellett egy kis idő a kiszáradásra, de a magyar jókedv átvészel minden bajt! Ekkortájt jött el hozzánk Hajdúszoboszlóról Sárai Évi barátnőnk, aki aztán magával is vitte a mi Magdusunkat, így az ostravai csalogányok öten folytatták a menetet.
A cseh és székely csapat Sárai Évivel kiegészülve


Ezek vagyunk mi (balról): Pista, Kriszti, Jani, Magdus, Editke és Marika

     Este hat óra körül már volt annyira meleg és napsütéses jó idő, hogy az emberek előbújtak odúikból és ismét lassacskán belevetették magukat a zenébe. Elkezdődött a nyüzsgés, nézelődés és nekünk is akadt dolgunk, bár sajnos a vihar eléggé megtépázta a tömeg mennyiségét. De mindennek ellenére igyekeztünk a legjobb formánkat adni és bemutatni a mi tipikus ételünket, valamint szomszédaink a csorba levest. 
Csorbaleves

     Este kilenc körül lassan nekiálltunk a pakolászásnak. Valaki nyugovóra tért, valakik még átmulatták az éjszakát, valakik még élvezték a fesztivál egyedi hangulatát. Mert a délutáni rossz idő és néhány remek koncert elmaradása még nem riasztotta el teljesen a fesztiválozni kívánók hangulatát. Mindenesetre gazdag és pörgős, élménydús nap állt mögöttünk és jól esett álomra hajtani fejünket. 
     Elérkezett a vasárnap, a búcsú napja. A kiadós reggeli után véget ért a röpke kis nyári hétvége, de nagy örömmel a szívünkben távoztunk, hiszen viszontláthattuk régi jó, de új barátainkat is. Jó volt együtt lenni, jó volt mulatni, énekelni, iszogatni, eszegetni, de legfőképpen EGYÜTT. Nagyon szépen köszönjük a Nagymesternek, Rácz Mihálynak a szívélyes megvendégelést és gondoskodást, Konyári Sándor főszakácsnak a remek étkeket, minden ott dolgozónak a remek ellátást, valamint a sok gyönyörű élményt minden résztvevőnek. Reméljük, hogy hamarosan- még a jövőévi fesztivál előtt- összefutunk valahol. Isten áldását, éljen a magyar!
A NAGY CSAPAT!!!! :) 



A fesztiválról további képeket az alább linken lehet megtekinteni:


A bejegyzést készítette: Ivkovič Krisztina



Comments

Popular posts from this blog

Élet Csehországban

Hol volt hol nem volt, az óperenciás tengeren is túl, ott ahol a kurta farkú malac túr, volt egyszer egy Csehország. Egy ország, ahol köszönöm helyett dekuji van, Duna helyett Moldva, Tokaji helyett Pilsner, gulyás helyett gulyás. Na jó az utolsó az stimmel, de csak névben, állagban és ízben más. Persze azért nem ég és föld.. Mintha most lett volna, hogy felültem a Budapest-Prága vonatra szeptember első napján a keleti pályaudvarnál, hogy belevágjak valami teljesen ismeretlenbe. El sem hiszem, de azóta már az ötödik hónapomat töltöm itt. Már párszor írtam a blogra, de most gondoltam kicsit bemutatkozom, hiszen elég élményt  gyűjtöttem  már ahhoz, hogy legyen miről írni. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy 9 hónapot tölthetek az országban a Petőfi Sándor Program ösztöndíjasaként. A program  célja, hogy segítse a Kárpát-medencében élő szórványmagyarság helyzetét és, hogy erősítse a határon túl élő és az anyaországban élő magyar kapcsolatokat. A program az egykori monarchia t

A magyar- és a cseh gasztronómia avagy beszélgetés az ostravai magyar klub lovagrendi szakácsával Bors-Fiszli Editkével

A mi Editkénk A Receptek a magyar konyhából c. rendezvénysorozatunk főszakácsával Bors-Fiszli Editkével beszélgettem a rendezvényről és a magyar és a cseh gasztronómiáról.  Hogyan is vált az ostravai magyar klub a magyar gasztronómia helyi fellegvárává? Mik a főbb hasonlóságok és különbségek a magyar és a cseh íz világ között? Hogyan is vált az ostravai magyar lakos, Editke a magyarországi Népi Ízőrző Lovagrend lovagrendi szakácsává? A következő sorok megadják a választ. Editke: A történet 2010 augusztusában a kouty-i művelődési táborban kezdődött, ahol megismerkedtem az egyik ostravai klubtaggal, Bors Istvánnal. A kapcsolatunk később komolyra fordult, majd pedig összeházasodtunk. Az Ostravai Magyar Klubba beléptem, amikor idekerültem, nemcsak a férjem, hanem az unokatestvérem, Magdika révén is klubtag lettem. Később a vezetőségnek is a tagja lettem. Jenei János ötletére elhatároztuk, hogy bevezetünk egy magyar konyhát, egy úgynevezett főzőesemény sorozatot, ahol a magyar
A Karlovy Vary-i Magyar Alapszervezet megalakulása, avagy a Magyar Specialitások boltjától a magyar klubig Szeptember végén volt szerencsém közel a német határnál meglátogatni e festői szépségű és világhírű nyugat-csehországi várost. Felkeltette érdeklődésemet, hogy számomra meglepő módon itt is élnek magyarok. Két csodálatos napot töltöttem a városban Turay Erzsébet elnök asszony és Kalinová Valika társaságában. Ott létem alatt a beszélgetések és a városban tett séták során betekintést nyerhettem a helyi magyar szervezet életébe. Az ott tartózkodásom célja az volt, hogy egy interjú keretében bemutassam a Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetségének legfiatalabb magyar tagszervezetét, amely ez év elején alakult meg. Karlovy Vary központja János: Hogyan indult a helyi magyar szervezet alakulása? Erzsébet: Lényegében, amikor ideköltöztünk a csehországi Karlovy Vary-ba, akkor az volt a fő gondunk, hogyan újra kezdeni. Úgy döntöttünk, hogy nyitunk egy boltot