Ugrás a fő tartalomra

Sárkánykaland

     Tavaly előtt, még 2015-ben tettek szert az ostravai magyarok egy nyaralás keretén belül egy új ismertségre, a nyírbátori Rácz Mihályra, aki a Kakukk Étterem és Panzió tulajdonosa. De, hogy ez még ne legyen elég, ő az alapítója a Népi Ízőrző Lovagrendnek is, ami- ahogy a nevéből már észlelhető- a népi konyha világát szeretné feleleveníteni, újragondolni és terjeszteni modern világunk különböző pontjaira. Eme fő cél érdekében nem csak a régió, de külföldi magyarlakta területek egyes tagjait is bevont a Lovagrend népszerűsítésébe. De mielőtt ide kitérnék, el kell hogy mondjam, hogy az elején csak egy jópofa főzőestről volt szó nálunk, Ostraván, ahol a Nagymester segítőivel karöltve meglátogatott minket és részt vett a Receptek a Magyar konyhából főzőrendezvényünkön, mint vendégszakács. Ennek a jólmenő barátságnak a folytatása lett, amikor Misi bátyánk elhatározta, hogy mifelénk is terjeszteni kell a népi ízeket. Ennek érdekében 2016 nyarán meghívott egy kisebb csapatot Nyírbátorba a Szárnyas Sárkány Fesztiválra, ahol többek között néhányunkat lovaggá is avattak. Így volt ez Editkével, Magdussal és Jánossal, akik székely barátaink mellett megkapták a lovagrendi öltözetüket, oklevelüket és hivatalosan Népi Ízőrző Lovagokká váltak. És ahogy említettem, nem csak mi, de székely (ma már) barátaink egy része is részesült a nagy megtiszteltetésben. Így alakulgat ki fokozatosan egy kis lovagrend Nyírbátor és környéke, Székelyföld és Csehország területein, amely egyre csak terjeszkedni fog.
Népi Ízőrző Lovagrend


     Idén, a 2017-es év nyarának közepén ismét elindult egy kisebb csapatunk Nyírbátor felé, meghódítani a sárkányváros fesztiválját. Editke, Pista és Marika Ostraváról indultak egy érdi éjszakázással. Jómagam másnap, azaz 2017.7.7-én, pénteken csatlakoztam hozzájuk Kelenföldön. Így zötykölődtünk el az úticélig, ahol egyenesen a Kakkukba vezetett utunk. Itt a Nagymester fogadott minket főszakácsával, Konyári Sándorral. A kiadós ebéd után elindultunk már nélkülük a város felé lehűteni magunkat egy jó kis magyar sörrel. Jól tettük, hogy beültünk valahova, hiszen a délután további részét elmosta az eső- se ki, se be. Éppen ezért a másnapra való előkészületek is elmaradtak. De mindennek hála, délután öt órára a nap is kisütött és visszamehettünk az étterembe. Itt már nagy örömünkre várt minket a következő csapat- és lovagtársunk, Magdus, aki hajdúszoboszlói nyaralását megszakítva jött el utánunk. Egy röpke fordulatra benézett hozzánk János is és fia, Kisjancsi. De a meglepetéseknek még nem volt vége, mert székely barátaink kilencfős csapata is már ekkora megérkezett. Nagy öröm volt mindnyájunknak újra találkozni! Egy finom közös vacsorával üdvözöltük ismét egymást.
Az Ostravai Magyar Klub balról: Marika, Magdus, János, Kisjancsi, Pista és Editke. Középen Könyári Sándor, a Kakukk Étterem főszakácsa.

     Este hatkor kezdődött a hivatalos fesztivál, mely egy hatalmas felvonulással indult. Ebbe kapcsolódtunk be mi is mint ostravai és székely magyarok, valamint mint az egész lovagrend csapata is. Előttünk-utánunk a kicsiktől egészen a nagyokig felvonult több csoport. Voltak köztük néptáncosok, artisták, színészpalánták, dobosok, mazsorettek, stb.  Miután a polgármester úr átadta a város kulcsát az ünneplő népnek, továbbhaladt a kígyózó tömeg a Papok rétjére, ahol a fesztivál zajlott. Itt az ünnepélyes megnyitó után kezdődhetett a három napon és három éjszakán át tartó mulatozás annak érdekében, nehogy a sárkány elunja magát és elpusztítsa a várost.
A nyírbátori SÁRKÁNY

Indul a menet!

Hajrá, Ostrava!

     A szállásra visszatérve mindenki visszaöltözött eredeti ruhájába és kezdődhetett a privát mulatság. Ebbe beletartozott az evés, ivás, dalolás, nevetés, beszélgetés, amíg csak a jókedv vagy a pálinka el nem fogyott. Eközben én még visszaugrottam a fesztiválra, ahol a Drumster dobzenekar mellett artistákkal és gyermek színdarabokkal is találkozhattam. A programok párhuzamos több helyszínen zajlottak minden korosztály számára. De mivel estefelé járt már az idő, így inkább a koncertek vették át a főbb szerepet. 
A Dumsters együttes


     Visszagyalogolva a csapathoz vettem észre, hogy megérkezett utolsó tagunk is, Jani, aki egyenesen háromhetes kanadai nyaralásából tért vissza a Kakukkba. Nagy öröm volt látni őt és hallani érdekfeszítő élménybeszámolóját a sok megtörtént kalandról.
Az asszonyok dalra fakadtak

     Az este utolsó szakaszában mi ostravaiak visszatértünk a Papok rétjére egy kicsit körülnézni és átélni az esti koncerthangulatot. Meglepetésünkre egy csodaszép tűzshow-ba futottunk, akik elvárazsolták a közönséget ügyesebbnél ügyesebb lángoló mutatványaikkal.
Tűzshow

     A szombat reggel napsütéssel és szép idővel kezdődött. Egy közös reggelizés után már el is kezdtük a panzió konyháján az előkészületeket a főzéshez. Ugyanis ugyanúgy mint tavaly, a Kakukk étterem mellett mi is főztünk a fesztivál látogatóinak és árultuk kint a Papok rétjén. A tavalyi csorba gulyás után idén egy hagyományosan cseh nemzeti étellel készültünk: KNÉDLI, SÜLT HÚS, KÁPOSZTA. Eme étel első fázisait, illetve ami nem a tálalást illeti, azt mind az étterem konyhájában végeztük el a jobb feltételek miatt. Itt aztán párhuzamosan ment a munka az étterem dolgozói, a székely csapat és az ostravai csapat között. A kis kerülgetés a konyhában azonban nem akadályozott meg minket, hogy sikerüljön mindent tökéletesen előkészíteni. Ebben a fázisban mindenki kivette a részét és besegített, ahol tudott.
Marika, Magdus és Editke, a mi főszakácsaink készítik a knédlihezvalót

Így készül a káposzta és a sült hús

Knédlidagasztás háziasan

Marika a káposztával, a Nagymester meg velünk van elfoglalva

HOZZÁVALÓK 4 SZEMÉLYRE:
KNÉDLI:
2 dkg élesztő
1 kiskanál cukor
2 db kifli
30 dkg rétesliszt
1,8 dc tej
1 tojás

KÁPOSZTA:
60 dkg savanyú káposzta
5 dkg cukor
1 fej vöröshagyma
3 dkg zsír
1 dcl víz
1 evőkanál liszt
Őrölt kömény

HÚS:
60 dkg tarja
4 gerezd fokhagyma
2 fej vöröshagyma
1 evőkanál liszt
1 dcl víz
2 dkg zsír
Só, köménymag


ELKÉSZÍTÉSI JAVASLAT:

Az élesztőt egy bögrében felfuttatjuk egy kiskanál cukor hozzáadásával. A kiflit már előre apróra kell törni és hagyni megszáradni. Egy külön tálban összedolgozzuk az élesztőt a liszttel, a tejjel, a tojással, a kiflivel és a sóval, majd bedagasztjuk. Ha megkelt, kettő rudat készítünk belőle és megfőzzük gőzben letakarva húsz percig. Ha megfőtt, megszurkáljuk tűvel és egy kis olajjal lekenjük, hogy ne száradjon ki.
  A káposztát kicsavarjuk, a cukrot karamellizáljuk, a hagymát apróra vágjuk. Összekeverjük a karamellizált cukrot a hagymával, a kicsavart káposztával és három deka zsíron dinszteljük. Egy deci vizet öntünk alá. Hozzáadunk egy evőkanál lisztet, köménymagot és puhára főzzük.


  A húst előző nap bepácoljuk sóval, köménymaggal, fokhagymával. Másnap a kettő fej apróra vágott vöröshagymával, egy kanál liszttel és egy dcl vízzel feltesszük főzni. Ha puha, akkor a  két dkg zsírt a tepsibe tesszük, és a puha húst megsütjük rajta alufóliával letakarva. A végén levesszük, és egy kicsit pirítjuk. Ha szükséges, egy kis vizet is önthetünk alá.
Íme a kész menü!

     Tehát térjünk vissza a Sárkányok földjére. A sikeres előkészületek után ideje volt lassan kivonulni a fesztiválra. Két csapatban mentünk ki: az elsőben hárman voltunk, akik előkészítettük a terepet, a díszítést, a másodikban a szakácsnők: Magdika, Editke és Marika a már kész, gondosan becsomagolt étellel jöttek utánunk. Az Erdélyi Népi Ízőrző csapat és a Kakukk Étterem sátra között helyezkedtünk el egy nagy csapatként. Maga a programsorozat délután kettőkor kezdődött, ámbár valószínűleg a nagy hőség miatt sokan inkább a strand adta lehetőségeket használták ki a város másik felében. Éppen ezért az elején inkább csak mi is nézelődtünk, hallgattuk a nagyszínpad programjait és vártuk a közönséget a kiüresedett réten. 
Erdély fantasztikus szakácsai és szakácsnői
     Délután háromkor aztán beütött a ménykő- szó szerint. Eleinte úgy indultunk neki az egész kalandnak, hogy idén nem lehet olyan hatalmas jégesővel tarkított vihar, mint tavaly, amikor minden ételünket elmosta a víz. De, ez nem így volt, mert három körül az ég besötétedett, az emberek eltűntek, az árusok elbújtak termékeikkel együtt. Nekünk sem volt nagyon más választásunk, így összeraktunk minden mozdíthatót és futottunk vagy az autókba, vagy a közeli panelház folyosójára. Egy jó kiadós egyórás eső után kimerészkedtünk és ámultunk, hogy valószínű mi hívjuk elő ezt az időjárást. De pozitív látásmóddal előrehaladva sikerült visszarendezni a terepet és ismét nagy kedvvel vártuk a kedves közönséget. Igaz, egy kis időbe telt, amíg a programok is visszaálltak a saját kerékvágásukba, és a fűnek is kellett egy kis idő a kiszáradásra, de a magyar jókedv átvészel minden bajt! Ekkortájt jött el hozzánk Hajdúszoboszlóról Sárai Évi barátnőnk, aki aztán magával is vitte a mi Magdusunkat, így az ostravai csalogányok öten folytatták a menetet.
A cseh és székely csapat Sárai Évivel kiegészülve


Ezek vagyunk mi (balról): Pista, Kriszti, Jani, Magdus, Editke és Marika

     Este hat óra körül már volt annyira meleg és napsütéses jó idő, hogy az emberek előbújtak odúikból és ismét lassacskán belevetették magukat a zenébe. Elkezdődött a nyüzsgés, nézelődés és nekünk is akadt dolgunk, bár sajnos a vihar eléggé megtépázta a tömeg mennyiségét. De mindennek ellenére igyekeztünk a legjobb formánkat adni és bemutatni a mi tipikus ételünket, valamint szomszédaink a csorba levest. 
Csorbaleves

     Este kilenc körül lassan nekiálltunk a pakolászásnak. Valaki nyugovóra tért, valakik még átmulatták az éjszakát, valakik még élvezték a fesztivál egyedi hangulatát. Mert a délutáni rossz idő és néhány remek koncert elmaradása még nem riasztotta el teljesen a fesztiválozni kívánók hangulatát. Mindenesetre gazdag és pörgős, élménydús nap állt mögöttünk és jól esett álomra hajtani fejünket. 
     Elérkezett a vasárnap, a búcsú napja. A kiadós reggeli után véget ért a röpke kis nyári hétvége, de nagy örömmel a szívünkben távoztunk, hiszen viszontláthattuk régi jó, de új barátainkat is. Jó volt együtt lenni, jó volt mulatni, énekelni, iszogatni, eszegetni, de legfőképpen EGYÜTT. Nagyon szépen köszönjük a Nagymesternek, Rácz Mihálynak a szívélyes megvendégelést és gondoskodást, Konyári Sándor főszakácsnak a remek étkeket, minden ott dolgozónak a remek ellátást, valamint a sok gyönyörű élményt minden résztvevőnek. Reméljük, hogy hamarosan- még a jövőévi fesztivál előtt- összefutunk valahol. Isten áldását, éljen a magyar!
A NAGY CSAPAT!!!! :) 



A fesztiválról további képeket az alább linken lehet megtekinteni:


A bejegyzést készítette: Ivkovič Krisztina



Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Erdély az ízek birodalma II.

Barangolás Udvarhelyszéken és a Sóvidéken
Másnap a reggelit követően a Székelyudvarhelyhez közeli szejkefürdői forrásnál álltunk meg kortyolva egyet a gyógyvízből, majd pedig a borvízmúzeumba vittek el minket erdélyi barátaink. A múzeumban még a mai napig látható Orbán Balázs szobra, az ő neve szorosan összekapcsolódik Szejke-fürdővel, amellett hogy fényképeivel megörökítette a kor természeti, épített és néprajzi örökségét, felvirágoztatta az ottani fürdő kultúrát is. A rossz időjárási körülményekre való tekintettel sajnos nem tudtunk felmenni a Hargitára, a székelyek szent hegyére, így helyette a parajdi sóbánya felé vettük az irányt. Útközben megálltunk Tamási Áron sírjánál Farkaslakán, ő az egyike a három Áronnak, akire a székelység a mai napig nagyon büszke, ahogy egy ottani mondás tartja: „Tamási Áron, Márton Áron és Gábor Áron/ Székely népünk büszkesége mind a három”.

Ki is volt Tamási Áron? Író, neki köszönhetjük az Ábel trilógiát és nem mellesleg ő volt, aki a székely nyelvjárá…

Erdély az ízek birodalma I.

Erdély, az óriások földje, ahol a hegyek a felhőket érik. A mellettünk elsuhanó vidék olyan, mint egy szépen megfestett tájkép, ahol a részletek tökéletes színkavalkáddá állnak össze. Magasabbnál magasabb hegyek vidéke ez, amit a természet gyönyörű zöld színű, sűrű, erdős mintákkal tarkított szőnyege borít. Erdők és határtalan, napfényben úszó zöld, kövér mezők, amelyeken csordák legelésznek, ahol a dombokra a folyamatosan vándorló fehér felhők árnyéka vetül. Amikor visszagondolok az ott töltött egy hétre, ezek a képek villannak emlékezetembe. Azonkívül, hogy bejártuk Erdély egy kis szegletét, még az ottani ízekbe is sikerült belekóstolnunk. De ne rohanjunk ennyire előre, kezdem a legelején! 
„Esőhozók”
Egy szürke, borongós, esős nyári kora reggelen Bors-Fiszli Editke, Bors István és e sorok írója magunk mögött hagytuk a régmúltat idéző rozsdás gyárkémények, kohók és bányák világát, a mi Osztravánkat. Ezerháromszáz kilométer állt előttünk, a szomorkás esős időjárás végigkísért minket …

Egy fél évnyi AED tevékenység, röviden és tömören

Egy fél évnyi AED tevékenység, röviden és tömören     Szeretett Prágánkban az új szemeszter még csak jövőnek számított szeptember végén, az idén 60 éves AED héttagú képviselete, beleértve az új elnökségi tagokat viszont már elkezdte a munkát, egy szinttel feljebb, a Diákhálózat Hallgatói parlamentjén. Ja, már miután odaértünk, mert nem csak egy autónk veszett el… 
     Azzal a lelkesedéssel estünk neki rögtön hétfőn a saját rendezvényeink tervezéséhez is, új tagokkal bővülve. És ez meg is mutatkozott a nyitógyűlésen: „50 perc alatt megszerveztünk egy egész szemesztert, ez má’ valami!” És még mindig ugyanezzel a lendülettel pár nap múlva meg is nyitottuk a szemesztert egy kellemes kis sörözés keretein belül. Voltak új arcok, meg új nevek, aztán már csak össze kellett rakni őket…
     Két héttel később, a brünni Kafedik Mega7vége nevű rendezvénye után vasárnap természetesen teljesen fitten találkoztunk a Prágai Magyar Katolikus Lelkészség (azóta már plébánia lett) udvarán délelőtt a tanév…