Ugrás a fő tartalomra

A Berouni fazekasvásár

Kevés olyan nemzetközi fesztivál van, ahol ne lenne valamilyen módon képviselve a magyar kultúra. Így van ez évről-évre Berounban is.
Idén huszonegyedik alkalommal szervezték meg a Berouni fazekasvásárt, ahol 300 mester mutathatta be portékáit. A külföldi vendégek sorát nagyrészt a magyar fazekasok és keramikusok alkották, összesen tizennyolcan jöttek Magyarországról, de engedtessék meg e sorok írójának, hogy a kolozsvári Blue Petal alkotópárost is ide soroljam, hiszen velük is anyanyelvünkön beszélgethettem. Azért is emelném ki őket, mivel ez volt az első külföldi vásáruk. A többi magyarországi keramikus és fazekas már több éve tér vissza a Prágától 40 km-re található kisvárosba, ahol a remek hangulat mellett a kifogástalan szervezést is dicsérik.
A kétnapos rendezvényen minden látogató kedvére válogathat a szebbnél szebb portékákból, és ha kicsit elfárad, sok finomságot kóstolhat meg (köztük lángost és kürtőskalácsot is). Az étkészlettől kezdve a kancsókon át egészen a fülbevalókig és a kerti díszekig hagyományos népi, szocreál és modern stílusban is találhattak maguknak vásárfiát az érdeklődők. A BallArt elmondása szerint idén az egyik legnépszerűbb termék a fokhagymareszelő, ezen kívül az apró díszek, amelyek például a kertet is csinosíthatják. A színes, vidám produktumok mellett a komolyabb, letisztultabb formájú vázák és ékszertartók is nagyon kelendőek voltak idén - tapasztalta a Blue petal standja.

Valamennyi magyar résztvevő jól érezte magát Csehországban, és úgy tervezik, a következő alkalomra is jönnek. Bízunk benne, hogy sok örömet és szépet varázsolnak a cseh háztartásokba, és ezáltal is öregbítik hazánk hírnevét.


A bejegyzést és a képeket készítette: Nagy Ildikó
A kollázst készítette: Jenei János

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Erdély az ízek birodalma II.

Barangolás Udvarhelyszéken és a Sóvidéken
Másnap a reggelit követően a Székelyudvarhelyhez közeli szejkefürdői forrásnál álltunk meg kortyolva egyet a gyógyvízből, majd pedig a borvízmúzeumba vittek el minket erdélyi barátaink. A múzeumban még a mai napig látható Orbán Balázs szobra, az ő neve szorosan összekapcsolódik Szejke-fürdővel, amellett hogy fényképeivel megörökítette a kor természeti, épített és néprajzi örökségét, felvirágoztatta az ottani fürdő kultúrát is. A rossz időjárási körülményekre való tekintettel sajnos nem tudtunk felmenni a Hargitára, a székelyek szent hegyére, így helyette a parajdi sóbánya felé vettük az irányt. Útközben megálltunk Tamási Áron sírjánál Farkaslakán, ő az egyike a három Áronnak, akire a székelység a mai napig nagyon büszke, ahogy egy ottani mondás tartja: „Tamási Áron, Márton Áron és Gábor Áron/ Székely népünk büszkesége mind a három”.

Ki is volt Tamási Áron? Író, neki köszönhetjük az Ábel trilógiát és nem mellesleg ő volt, aki a székely nyelvjárá…

Erdély az ízek birodalma I.

Erdély, az óriások földje, ahol a hegyek a felhőket érik. A mellettünk elsuhanó vidék olyan, mint egy szépen megfestett tájkép, ahol a részletek tökéletes színkavalkáddá állnak össze. Magasabbnál magasabb hegyek vidéke ez, amit a természet gyönyörű zöld színű, sűrű, erdős mintákkal tarkított szőnyege borít. Erdők és határtalan, napfényben úszó zöld, kövér mezők, amelyeken csordák legelésznek, ahol a dombokra a folyamatosan vándorló fehér felhők árnyéka vetül. Amikor visszagondolok az ott töltött egy hétre, ezek a képek villannak emlékezetembe. Azonkívül, hogy bejártuk Erdély egy kis szegletét, még az ottani ízekbe is sikerült belekóstolnunk. De ne rohanjunk ennyire előre, kezdem a legelején! 
„Esőhozók”
Egy szürke, borongós, esős nyári kora reggelen Bors-Fiszli Editke, Bors István és e sorok írója magunk mögött hagytuk a régmúltat idéző rozsdás gyárkémények, kohók és bányák világát, a mi Osztravánkat. Ezerháromszáz kilométer állt előttünk, a szomorkás esős időjárás végigkísért minket …

Egy fél évnyi AED tevékenység, röviden és tömören

Egy fél évnyi AED tevékenység, röviden és tömören     Szeretett Prágánkban az új szemeszter még csak jövőnek számított szeptember végén, az idén 60 éves AED héttagú képviselete, beleértve az új elnökségi tagokat viszont már elkezdte a munkát, egy szinttel feljebb, a Diákhálózat Hallgatói parlamentjén. Ja, már miután odaértünk, mert nem csak egy autónk veszett el… 
     Azzal a lelkesedéssel estünk neki rögtön hétfőn a saját rendezvényeink tervezéséhez is, új tagokkal bővülve. És ez meg is mutatkozott a nyitógyűlésen: „50 perc alatt megszerveztünk egy egész szemesztert, ez má’ valami!” És még mindig ugyanezzel a lendülettel pár nap múlva meg is nyitottuk a szemesztert egy kellemes kis sörözés keretein belül. Voltak új arcok, meg új nevek, aztán már csak össze kellett rakni őket…
     Két héttel később, a brünni Kafedik Mega7vége nevű rendezvénye után vasárnap természetesen teljesen fitten találkoztunk a Prágai Magyar Katolikus Lelkészség (azóta már plébánia lett) udvarán délelőtt a tanév…