A Berouni fazekasvásár

Kevés olyan nemzetközi fesztivál van, ahol ne lenne valamilyen módon képviselve a magyar kultúra. Így van ez évről-évre Berounban is.

Idén huszonegyedik alkalommal szervezték meg a Berouni fazekasvásárt, ahol 300 mester mutathatta be portékáit. A külföldi vendégek sorát nagyrészt a magyar fazekasok és keramikusok alkották, összesen tizennyolcan jöttek Magyarországról, de engedtessék meg e sorok írójának, hogy a kolozsvári Blue Petal alkotópárost is ide soroljam, hiszen velük is anyanyelvünkön beszélgethettem. Azért is emelném ki őket, mivel ez volt az első külföldi vásáruk. A többi magyarországi keramikus és fazekas már több éve tér vissza a Prágától 40 km-re található kisvárosba, ahol a remek hangulat mellett a kifogástalan szervezést is dicsérik.

A kétnapos rendezvényen minden látogató kedvére válogathat a szebbnél szebb portékákból, és ha kicsit elfárad, sok finomságot kóstolhat meg (köztük lángost és kürtőskalácsot is). Az étkészlettől kezdve a kancsókon át egészen a fülbevalókig és a kerti díszekig hagyományos népi, szocreál és modern stílusban is találhattak maguknak vásárfiát az érdeklődők. A BallArt elmondása szerint idén az egyik legnépszerűbb termék a fokhagymareszelő, ezen kívül az apró díszek, amelyek például a kertet is csinosíthatják. A színes, vidám produktumok mellett a komolyabb, letisztultabb formájú vázák és ékszertartók is nagyon kelendőek voltak idén - tapasztalta a Blue petal standja.

Valamennyi magyar résztvevő jól érezte magát Csehországban, és úgy tervezik, a következő alkalomra is jönnek. Bízunk benne, hogy sok örömet és szépet varázsolnak a cseh háztartásokba, és ezáltal is öregbítik hazánk hírnevét.

A bejegyzést és a képeket készítette: Nagy Ildikó

A kollázst készítette: Jenei János

Comments

Élet Csehországban

Hol volt hol nem volt, az óperenciás tengeren is túl, ott ahol a kurta farkú malac túr, volt egyszer egy Csehország. Egy ország, ahol köszönöm helyett dekuji van, Duna helyett Moldva, Tokaji helyett Pilsner, gulyás helyett gulyás. Na jó az utolsó az stimmel, de csak névben, állagban és ízben más. Persze azért nem ég és föld.. Mintha most lett volna, hogy felültem a Budapest-Prága vonatra szeptember első napján a keleti pályaudvarnál, hogy belevágjak valami teljesen ismeretlenbe. El sem hiszem, de azóta már az ötödik hónapomat töltöm itt. Már párszor írtam a blogra, de most gondoltam kicsit bemutatkozom, hiszen elég élményt gyűjtöttem már ahhoz, hogy legyen miről írni. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy 9 hónapot tölthetek az országban a Petőfi Sándor Program ösztöndíjasaként. A program célja, hogy segítse a Kárpát-medencében élő szórványmagyarság helyzetét és, hogy erősítse a határon túl élő és az anyaországban élő magyar kapcsolatokat. A program az egykori monarchia t

A magyar- és a cseh gasztronómia avagy beszélgetés az ostravai magyar klub lovagrendi szakácsával Bors-Fiszli Editkével

A mi Editkénk A Receptek a magyar konyhából c. rendezvénysorozatunk főszakácsával Bors-Fiszli Editkével beszélgettem a rendezvényről és a magyar és a cseh gasztronómiáról. Hogyan is vált az ostravai magyar klub a magyar gasztronómia helyi fellegvárává? Mik a főbb hasonlóságok és különbségek a magyar és a cseh íz világ között? Hogyan is vált az ostravai magyar lakos, Editke a magyarországi Népi Ízőrző Lovagrend lovagrendi szakácsává? A következő sorok megadják a választ. Editke: A történet 2010 augusztusában a kouty-i művelődési táborban kezdődött, ahol megismerkedtem az egyik ostravai klubtaggal, Bors Istvánnal. A kapcsolatunk később komolyra fordult, majd pedig összeházasodtunk. Az Ostravai Magyar Klubba beléptem, amikor idekerültem, nemcsak a férjem, hanem az unokatestvérem, Magdika révén is klubtag lettem. Később a vezetőségnek is a tagja lettem. Jenei János ötletére elhatároztuk, hogy bevezetünk egy magyar konyhát, egy úgynevezett főzőesemény sorozatot, ahol a magyar

Gondolatok a Prágai Magyar Bálról

A bársonyos forradalmat követő időszakban alakult szervezet, mely céljául tűzte ki a csehországi magyarság egyesületi formában történő összefogását és kulturális programjainak megszervezését, már egy évvel megalakulás után, 1992-ben megrendezte a Prágai Magyar Bált. Ennek helyszíne a Vinohrady városrész (Prága 2) Vasutas Kultúrháza volt. A sikeres kezdetet további bálok követték a smíchovi (Prága 5) Nemzeti Házban. Ezek a rendezvények a későbbiekben már nemcsak a prágai helyi szervezet különböző generációinak jelentett kulturális és szórakozási élményt, hanem rendszeres találkozási lehetőséget biztosított más helyi szervezetek tagjainak is a báli együttlét szabadabb, kötetlenebb körülményei között. Nagy örömünkre szolgál, hogy más helyi egyesületekre (Brünn, Ostrava) is hatással volt a prágai bál, és immár ők is rendszeresen szerveznek hasonló eseményt, a novemberi Katalin bált. Nagy előrelépést jelentett a bál helyszínének áthelyezése Prága központjába, a repreze

Csehországi magyarok

Search This Blog