A nagyszalontai születésű Arany János, a magyar költészet egyik legnagyobb, hanem a legnagyobb alakja, bearanyozta a magyar költészetet versei által. Nemcsak verseket írt, hanem a magyar nyelv fejlődéséhez is nagyban hozzájárult.
 |
| A tanár úr megtarja lebilincselő előadását |
Cseh földön, annak is az északkeleti sarkában, a közelmúlt ipari fellegvárában, a régmúltat idéző rozsdás gyárkémények, kohók és bányák világában, Ostraván a szélrózsa minden irányából összefújt magyar közösség klubjában tiszteletét tette Arany János szelleme. A főtérhez közel lévő kedves klubhelyiségünkben, ha rövid időre is, de éreztük költőnk jelenlétét. Nem volt jelen fizikailag, de a tőle idézett sorok, strófák, versegészek lehetővé tették, hogy lélekben összekapcsolódjunk vele művein keresztül. Az Arany-bicentenárium a Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetsége idei tevékenységének értelemszerűen egyik központi témája lett, megemlékezéseket tartanak Csehország-szerte helyi magyar közösségeink. Így történt nálunk is Ostraván, 2017. május 26-án délután. Dr. H. Tóth István tanár úr, a prágai Károly Egyetem Filozófiai Fakultásának egykori vendégprofesszora és nyelvésze az anyaországból jött el hozzánk, hogy megtartsa előadását érdeklődő közösségünk számára.
 |
| Tanár úr és érdeklődő közönsége |
Ki is volt valójában Arany János, milyen emberként képzelhetjük el?
Vázlatokat, festményeket és rajzokat nézegetve egy komor, félszeg testtartású és mélabús megjelenésű személyt láthatnánk magunk előtt. De a látszat csal, mivel élcelődő, tréfálkozó, jó humorú ember volt valójában. Zseniális költő, példás családapa, dolgos férj, lelkiismeretes tanár, a szüleit tisztelő fiú, és még sorolhatnám azokat a jelzőket, amelyek autentikusan mutatják meg alakját, személyiségét.
Iskolás éveimben, gyerekfejjel szívesen vettük kezünkbe és olvastuk műveit, de még a mai napig is öröm olvasni alkotásait. Visszatérve tanár úr előadására, egy képsorozatot láthattunk Aranyról felvillanó emlékképek formájában: különböző alkotói időszakaiból az egyre idősödő, de annál bölcsebbé váló költő alakját. Sok mindennel foglalkozott Arany János, még vándorszínészkedett is, de jól döntött, amikor felhagyott ezzel, és csak a költészettel kezdettel foglalkozni. A költő művei közül, hogy néhányat idézzek: Toldi, Családi kör, Mátyás anyja és A walesi bárdok és még megannyi említhető.
Nálunk, az ostravai klubban az utóbbi három hangzott el gyönyörű verscsokor formájában, köszönhetően Rákóczi Annának, szervezetünk országos elnökének, Poljáková Tánya írónőnek és Weszely Éva magyartanár-versbarátnak, aki egyenesen a pilseni magyar közösségből látogatott el hozzánk, akiről tudvalévő, hogy Erdélyből származik, majdnem Arany János szülőföldjének hírnöke. Az elhangzott versekből érezhető volt az erő, a szenvedély, a drámaiság, minden egyes elhangzott sor képek sorozataként tárult elénk; a varázslatos vizualitás lehetőség volt arra, hogy kiszakadjuk földi életünk fizikai valóságából. Tanár úr előadásával kiegészülve ez a verscsokor, így együtt, tökéletes egészet alkotott.
Hogyan is élték meg a felcsendülő, elhangzott verseket a lelkes, félkörben ülő közönségünk tagjai? Egy-egy vers olvasása, azt gondolná az ember, hogy nem bonyolult dolog, legalább is én ezt hittem korábban, de ez nem így van, kedves Olvasó! Minden egyes személy, aki közönség előtt elszaval egy-egy verset, igenis kifejezi kötődését a műalkotáshoz, és sajátos megvilágításba helyezi azt, így az adott személy nézőpontjából hallgathatjuk az előadó retorikai képességei alkalmazásán keresztül, mert a szavaknak ereje van, amiként az előadásmódnak is. Nincs olyan személy, aki pontosan ugyanúgy adná elő ugyanazt a művet, és ez így van rendjén. Ugyanaz a vers más üzenetet hordoz a különböző befogadó személyeknek a különböző előadók által. Tegyük fel a kérdést, hogy például a következő verseket, úgymint a Családi kör, a Mátyás anyja vagy A walesi bárdok címűeket mennyire tudjuk magunkénak érezni! Hogyan is hangzanak 21. századi világunkban ezek a művek, jelenkorunk kontextusában, mivel a sorok mögött mélyebb tanulság rejtőzik, ami jelenleg is megállja a helyét, vagyis ezek a 19. században íródott Arany János-művek nem avultak, nem avulnak el.
Elnök asszonyunk előadásában hallgathattuk meg a Családi kör című verset. Az 1851-ben írott elbeszélő költemény olyan családi képet rajzol elénk, amikor még egy sokkal nyugodtabb, egyszerűbb világban éltek az emberek. Mit is jelent számomra a vers? A családi együttlét minden egyes pillanata értékként jelenik meg előttem, harminc páréves fejjel ezek az emlékek még mélyen bennem hullámoznak, abból az időből, amikor még falun éltem: a meleg nyári estéken a tücskök ciripelésének tökéletes szimfóniája, a békák tökéletes, természetes koncertjének hallgatása, a magas eperfa alatt ülve kis öcsémmel a dél-alföldi tanyavilágában… A vers tanulsága számomra, hogy amióta a világra születtem, a világ gyökeresen megváltozott. Az általam képviselt úgynevezett Y generáció tagjaként a könyveken szocializálódtam, de már aktív hatással van rám e modern kor világa, így két különböző világ képe, éles ellentéte keveredik-kavarog bennem. Az Arany János-vers által lefestett miliő már nem ugyanaz, mint gyermekkoromban, sajnálatos módon. A családi együttlétet, az egyéni kapcsolatokat átalakította a digitális kor, a gyerekek ahelyett, hogy egymással játszanának vagy olvasnának, a mai szóhasználattal élve lógnak a facebookon, és tableten nőnek fel. A világ változik, vele együtt mi is. Ez a vers, a Családi kör, számomra egy nosztalgikus időutazás a múltba, és annak bizonyítéka, hogy a családnak, az együtt töltött időnek még mindig van létjogosultsága. Mit is jelképeznek a Családi kör című vers sorai Önnek, kedves Olvasó, a 21. század modern, globalizált világában? Büszke vagyok, hogy az ostravai magyarok családjának lehetek tagja. Mi is tehát a család univerzális, minden korra érvényes definíciója? Hogyan is hangzana a 21. századi Családi kör? A család idilli képeinek felidézését követően, mélyen elérzékenyülve, az emlékezetembe villanó emlékképek hatása alatt eggyé váltam azzal az irodalmi atmoszférával, amit a hely szelleme azon a májusi délutánon ott lévő emberek lelkében teremtett.
 |
| Rákóczi Anna felolvassa a Családi kör c. verset |
Poljáková Tánya írónő következett, akinek a napokban olvastam át ismét a Családi históriák című kötetét. Az írónő Arany Jánostól a Mátyás anyja című verset mondta el nekünk. A vers kezdő sorai valószínűleg ma így hangoznának: Szilágyi Erzsébet íméljét megírta… Az internet világban a kézírásos levelet felváltja az íméleken keresztüli kapcsolattartás. A művet olvasva egy idős, fehér hajkoronás, szemüveges hölgyet képzelek el, aki a számítógép előtt ülve, ímélek tucatjait írva, lépést tartva a korral, amelyben él, mindent megtesz, hogy a közösségi médiák használata által, twitter üzenetein, facebook-os vagy LinkedIn-es kapcsolati hálóján keresztül minél több ismerősét megmozgassa, hogy az emberrablók fogságába esett fiát kiszabadítsa. A fő tanulság számomra, hogy az anyai szeretet nem ismer határokat. A jelenkori kommunikáció technológiai színvonala és a közösségi médiák használata megkönnyítette volna Szilágyi Örzsébet számára a kiszabadítás technikai megvalósítását a következő sorokat olvasva: „Ki viszi / Hamarabb / Levelem Prágába? / Száz arany, / Meg a ló, / Teste fáradsága.” „Viszem én, / Viszem én, / Hét nap elegendő.” Digitális korunkban, ha valamit el szeretnénk érni, akkor a társadalom nagyobb szegmensét meg tudjuk mozgatni. Arany János sorait olvasva, azon túl, hogy egy szerető anya képe jelenik meg előttünk, aki mindent megtesz a kor technikai lehetőségeit kihasználva, hogy kiszabadítsa gyermekét, képzeljük el a vers által leírt Európa repülők és számítógépek nélküli világát! Mennyivel is kényelmesebb modern életünk!
 |
| Poljáková Tánya feolvasta a Mátyás anyja c. verset |
Az elhangzott Családi kör és Mátyás anyja című verseket A walesi bárdok követte Weszely Éva magyartanár-versbarát előadásában. Általános iskolában, gyermekfejjel igen nagy nehézségekbe ütközött számomra e verssorok megtanulása a műalkotás hossza miatt, de végül is sikerült megtanulnom. Akkor, csak kötelező feladatként tekintettem erre a költeményre, amit meg kellett tanulnom, hogy ne fásítsak az osztálynaplóban. Visszagondolva, ha ilyen előadásban hallgathattam volna, bizonyára nagyobb lelkesedéssel törekedtem volna emlékezetembe vésni, és még ma is kívülről tudnám sorait. Ennyi év távlatából büszke vagyok arra, hogy jókor és jó helyen, az ostravai magyar klubban hallhattam újra, és ráadásul nem is akármilyen előadásmódban. Eduárd, aki léptet fakó lován, feltételezhetően Ferenc József, aki a versbeli leigázott birodalmi tartományba látogat el, a walesi bárdok talán a magyar költők, akik a költészet fegyverével, a szavakkal küzdenek koruk rendszerével szemben. Most, mai fejjel olvasva-hallgatva, briliáns ez az írott tiltakozás ama idő politikusaival szemben, nem pedig egy óangol ballada fordítása. Weszely tanárnő előadásmódjából igenis érezhető volt, a vers sorait hallva, az akkori magyar közhangulatban lappangó feszültség. A múlt sérelmei, fájdalmai és a királlyal szembeni ellenérzés egy diktatórikus, elnyomó rezsim képét vetítette elénk. Szavak mögé rejtett rendszerkritika, a történelem elevenedett meg előttünk, jött el hozzánk, az ostravai klubba.
Felejthetetlen másfél óra volt ez az Arany János előtti tisztelgés, soha nem fogom elfelejteni. Nagyon köszönöm tanár úrnak azt is, hogy elhozta nekünk Pápai Joci Origo című dalát, és érdekes kapcsolatokat tárt fel számunkra e kortárs dal és Arany János balladaköltészete között.
Az irodalmi kitekintést követő napon, május 27-én folytattuk a megemlékezést, ugyanis az ostravai magyar klub háziasszonyai: Editke és Magdika olyan ételsorral örvendeztették meg a nagyközönséget, ami arra a régióra jellemző, ahol híres költőnk, Arany János született, vagyis Nagyszalontára és környékére, így a Csorba levessel, az Erdélyi tokánnyal, a Kapros-túrós lepénnyel, ráadásul ezt füstölt-sült szalonnadarabkákkal megvadítva.
Az ostravai Arany János-napok tanulsága számomra az, hogy érdemes újraolvasni a már régen elfeledett verseket, irodalmi műveket 21. századi környezetbe helyezve őket, levonva belőlük a modern korra is érvényes tanulságokat. Ezek a művek mai szóhasználattal élve: nem mentek ki a divatból, nem avultak el, csak látnunk kell a múlt és a jelen világa között megbúvó kapcsolatokat, mert igenis, ott rejlenek a sorok között. Arany János költőnk fizikailag nincs közöttünk, időben rég eltávozott, de verseit olvasva még mindig velünk él. Ahány ember, annyiféle értelmezés, hagyjuk, hogy olvasás közben gondolataink szárnyaljanak és egy spirituális utazásra vigyenek el minket, kilépve rohanó világunkból.
 |
| Tanár úr átveszi az ostravai magyar közösség kis ajándékát |
Múlt nélkül nincs jelenünk. Milyennek is látná a világot Arany János, híres költőnk, hogyan is írna a 21. századra jellemző körülmények között? Hogyan is hangzanának a költő művei digitális korunkban? Mélyen elmélyülve, verseit olvasva valószínűleg ott rejtőzik a válasz…
A bejegyzést készítette: Jenei János
Comments
Post a Comment