Skip to main content

Két főzés egy csapásra

Két főzés egy csapásra


               2017  elején megkaptuk az értesítést, miszerint ebben az évben a Receptek a magyar konyhából még öt alkalommal kerül megrendezésre. Ebből kettő megtörtént tavasszal, és a nyári szünet utánra hagytuk a maradék hármat. Az őszi szezonból az első szeptemberben, a második októberben zajlott, a harmadik és egyben utolsó még csak tervben van december elejére. Mivel a szeptemberi főzés után eléggé nagy volt a sürgés-forgás mindenkinél, ezért a blogbejegyzés is kimaradt a terveztünkből. De nem kell félni, mert most itt az alkalom a pótolásra mindkét őszi főzőestünkről.
               A szeptemberi főzésre eleve sok emberre számítottuk, mivel a nyári időszak hosszabb kihagyása után sokan már türelmetlenül várták a magyaros ízeket. Nem is volt ez másképp, hiszen a létszámunk negyven körüli volt. Természetesen nem hiányozhatott a külföldieket (mindenki, aki nem magyar) képviselő embercsoportosulás, akik már elvből nem hagyják ki eme remek alkalmakat. Rajtuk kívül ott volt az eredeti ostravai magyar klub brigádja is valamint a fiatal magyarok is képviseltették magukat. Mint mindig, most is megismertünk új arcokat, amely mindig nagy örömet okoz nekünk.
A főzőbrigád balról: jómagam Kriszti, Irénke, Pista, Réka, Magdus és Editka

               Ez alkalomal háromfogásos menüvel keszültünk, mely lebbencs levesből, magyaros töltött csibecomb petrezselymes krumpliból és szilvásgombócból állt. Főszakácsnőnk már megszokottan a mi ügyeskezű Bors-Fiszli Editkénk, akinek ez alkalommal kiskuktaként be is segítettünk már reggeltől. Az előkészületek és maga a főzés léyegi szakasz nagy jókedvvel telt, tele humorral és piszkálódással (a legjobb értelemben). Minden egyes fogást szívből készítettünk és táláltunk fel a fél négy után érkező vendégeknek. Amit csak lehetett, házi módon keszítettünk el, hogy minél hitelesebben át tudjuk adni az eredeti ízeket. A legnagyobb büszkeségünk talán a szilvásgombóc volt, melyet a csehek kisebb és kissé más tésztájú formában ismernek, nem a hagyomás krumplistésztával. Ennek ellenére nagyon ízlett nekik, sőt, duplázni is megtanultak. A gombócokat finom házi prézlivel tálaltuk egy kis pálinka társaságában.
Lebbencsleves

Sült csibecomb töltve tört krumplival


Szilvásgombóc
               Az októberi, avagy az őszi szezon második főzőestje sem telt kisebb izgalmak és érdeklődés nélkül. Ezen a szombaton káposztás bablevest és krumpligancát (dödöllét) készítettünk, mely nagyon kevés résztvevőnek volt ismerős étel. Sőt, kiderült, hogy a dödöllét egyes tájegységeken más fogásokra használják (mint pl. a barátfülét valahol dödöllének hívják). Ebben az esetben azonban ez lényegében egy sült sűrített krumplipüré volt tejföllel, sült hagymával és pörkölt szalonnával megszórva. A dícséret nem maradhatott el, Editke és ebben az esetben főleg Kokes Magdus kitettek magukért és bemutattak egy teljesen úgy dolgot. 
Káposztás bableves

Krumpliganca, avagy a dödölle

Ügyeskezű szakácsnőink: Bors-Fiszli Edit és Kokes Magdolna

      Az estét viszont nem csak az étel, de a zsivaly is jellemezte, hiszen a gyermekek is ott serte-pertéltek körülöttünk. Barátkoztak, rajzoltak, futkostak- élvezték a finom illatokkal átitatott kellemes  hangulatot. De talán a legnagyobb élményt nekik nem a mi gondosan elkészített dödöllénk, de Mija kutyus okozta, aki szívesen játszott velük és vevő volt minden rosszaságra. Ez történik, ha összeengedjük a gyermekeket kedvenc állatkáikkal :)
A magyar fiatalok asztala

Egy fantasztikus kép egy fantasztikus csapattal

Remélhetőleg a jövő generációja: Valentinka és  Eliška

               Eme két őszi főzőestünk egyrészt egy nagy energiabomba volt fáradsággal vegyülve, másrészt már egy kissé éreztük az utolsó, decemberben elérkező utolsó főzésünket. De nem kell bánkódni, még nagyon sok alkalmunk lesz találkozni :)


A bejegyzést készítette: Ivkovič Krisztina
Fotók: Jenei János 




               

Comments

Popular posts from this blog

Élet Csehországban

Hol volt hol nem volt, az óperenciás tengeren is túl, ott ahol a kurta farkú malac túr, volt egyszer egy Csehország. Egy ország, ahol köszönöm helyett dekuji van, Duna helyett Moldva, Tokaji helyett Pilsner, gulyás helyett gulyás. Na jó az utolsó az stimmel, de csak névben, állagban és ízben más. Persze azért nem ég és föld.. Mintha most lett volna, hogy felültem a Budapest-Prága vonatra szeptember első napján a keleti pályaudvarnál, hogy belevágjak valami teljesen ismeretlenbe. El sem hiszem, de azóta már az ötödik hónapomat töltöm itt. Már párszor írtam a blogra, de most gondoltam kicsit bemutatkozom, hiszen elég élményt  gyűjtöttem  már ahhoz, hogy legyen miről írni. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy 9 hónapot tölthetek az országban a Petőfi Sándor Program ösztöndíjasaként. A program  célja, hogy segítse a Kárpát-medencében élő szórványmagyarság helyzetét és, hogy erősítse a határon túl élő és az anyaországban élő magyar kapcsolatokat. A program az egykori monarchia t

A magyar- és a cseh gasztronómia avagy beszélgetés az ostravai magyar klub lovagrendi szakácsával Bors-Fiszli Editkével

A mi Editkénk A Receptek a magyar konyhából c. rendezvénysorozatunk főszakácsával Bors-Fiszli Editkével beszélgettem a rendezvényről és a magyar és a cseh gasztronómiáról.  Hogyan is vált az ostravai magyar klub a magyar gasztronómia helyi fellegvárává? Mik a főbb hasonlóságok és különbségek a magyar és a cseh íz világ között? Hogyan is vált az ostravai magyar lakos, Editke a magyarországi Népi Ízőrző Lovagrend lovagrendi szakácsává? A következő sorok megadják a választ. Editke: A történet 2010 augusztusában a kouty-i művelődési táborban kezdődött, ahol megismerkedtem az egyik ostravai klubtaggal, Bors Istvánnal. A kapcsolatunk később komolyra fordult, majd pedig összeházasodtunk. Az Ostravai Magyar Klubba beléptem, amikor idekerültem, nemcsak a férjem, hanem az unokatestvérem, Magdika révén is klubtag lettem. Később a vezetőségnek is a tagja lettem. Jenei János ötletére elhatároztuk, hogy bevezetünk egy magyar konyhát, egy úgynevezett főzőesemény sorozatot, ahol a magyar
A Karlovy Vary-i Magyar Alapszervezet megalakulása, avagy a Magyar Specialitások boltjától a magyar klubig Szeptember végén volt szerencsém közel a német határnál meglátogatni e festői szépségű és világhírű nyugat-csehországi várost. Felkeltette érdeklődésemet, hogy számomra meglepő módon itt is élnek magyarok. Két csodálatos napot töltöttem a városban Turay Erzsébet elnök asszony és Kalinová Valika társaságában. Ott létem alatt a beszélgetések és a városban tett séták során betekintést nyerhettem a helyi magyar szervezet életébe. Az ott tartózkodásom célja az volt, hogy egy interjú keretében bemutassam a Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetségének legfiatalabb magyar tagszervezetét, amely ez év elején alakult meg. Karlovy Vary központja János: Hogyan indult a helyi magyar szervezet alakulása? Erzsébet: Lényegében, amikor ideköltöztünk a csehországi Karlovy Vary-ba, akkor az volt a fő gondunk, hogyan újra kezdeni. Úgy döntöttünk, hogy nyitunk egy boltot