Ugrás a fő tartalomra

Adventi játszóház gyermekekről gyermekekenek

Adventi játszóház gyermekekről gyermekeknek


A Cseh- és Morvaországi Magyarok szövetsége Ostravai Alapszervezete idén sem feledkezett meg a gyerekekről. A tavalyi gyerektoborzásra felbuzdulva úgy gondoltuk, idén se maradjon a karácsony gyermekek nélkül. Mégiscsak vannak itt néhányan, még ha nem is tud mindenki magyarul, de a magyar szülők ill. nagyszülők megérdemlik, hogy a gyerekeknek is teremtsünk egy magyar világot, ahol alkalmuk adódik kicsit közelebb kerülni a nyelvhez, a kultúrához.

Így volt ez az idén is, így karácsony tájékán, mert szerettünk volna örömet okozni a legkisebbnek is. A főszervezők csapatában a szokásos emberkék voltak: Anna, Editke és János. Nekik köszönhetően valósulhatott meg ez a meseszép adventi szombat. Editke már előző nap elkezdte a készülődést a finomabbnál finomabb ételek előkészítésével. Szombat délelőtt már reggeltől ott sürgölődött a konyhában. Mire beértem délelőtt 10 előtt a klubba, már kezdhettük is a ráhangolódást a karácsonyra. Előkerültek a díszek, a zene és lassacskán elkezdtek beszállingózni a gyerekek is. 

Ebben az évben a gyerekeknek (és természetesen a felnőtteknek is) alkalmuk volt kipróbálni a kézügyességüket. Eljött hozzánk Nagy Sanyi és felesége Litka, akik a viaszvasalás technikáját mutatták be nekünk. Sőt, ahogy láttam, a gyerek is nagyon élvezték. Azt hittem nehéz lesz, de nagyon egyszerű és mókás dolog volt különféle képeket kreálni- itt aztán mindenki elengedhette a fantáziáját és alkothatott szabad kedvére.

A másik asztalnál ültem én, ahol színeztünk, ragasztottunk és hajtogattunk a gyerekekkel. Annak ellenére, hogy sok ötletet hoztam, még a végén ők tanítottak meg engem új dolgokra. 

A délelőtt folyamán Editke készített egy kis rágcsálnivalót a gyerekeknek és teát. Csak úgy falták!

Lassan elérkezett az ebédidő: a gyerekeknek hot dog, pizza vagy hamburger volt a menü, mi felnőttek körömpörköltet ettünk. Nagyon finom volt minden, de ennyi ételről álmodni sem mertünk volna. De itt még nem ért véget az ételsor. Az ebéd után jöhetett a desszert: agofri. Na, több sem hiányzott, csak úgy kapdosta mindenki! Emellett pedig folyamatosan elkezdődtek az adventi koszorúkészítések. Szebbnél szebb kreációkat láthattunk, nagyon ügyesek voltak a gyerekek. Közben Sanyi lufikkal is meglepte a kis zsiványokat, különböző lufiállatkákat fújt fel nekik, melyeket élvezettel hordozgattak egész nap.


Ezen a délutántól a kettőtől a hatvanévesig minden korosztály ott volt. Ettünk, ittunk játszottunk, mulattunk. Miután kezdtek elfáradni a gyrekek, ideje volt hívni a Mikulást, aki nagy örömmel érkezett meg a kis lurkókhoz. Hozott nekik csokit, de persze a gyümölcs sem hiányozhatott! A nagy öröm minden kisgyermek arcára kiült és csak a csokicsomag zörgését lehetett hallani. Elkészült a közös fénykép a Mikulással, akinek aztán mennie kellett tovább a többi gyermekhez a nagyvilágban...

A délután legvégén  előkerült a karácsonyfa is, melyet nekünk kelett feldíszíteni. Így fogtam a gyerekeket és együtt összeraktuk, feldíszítettük sőt még énekeltünk is.


Szépen indult az advent, a várakozás. Jó érzés volt együtt lenni, látni a gyermekek szemében az örömöt és csillogást. Reméljük a jövő ostravai magyar fiataljait láthattuk itt és az öröm sosem fogja őket elhagyni.


Boldog karácsonyt!

A bejegyzést készítette: Ivkovič Krisztina

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Erdély az ízek birodalma II.

Barangolás Udvarhelyszéken és a Sóvidéken
Másnap a reggelit követően a Székelyudvarhelyhez közeli szejkefürdői forrásnál álltunk meg kortyolva egyet a gyógyvízből, majd pedig a borvízmúzeumba vittek el minket erdélyi barátaink. A múzeumban még a mai napig látható Orbán Balázs szobra, az ő neve szorosan összekapcsolódik Szejke-fürdővel, amellett hogy fényképeivel megörökítette a kor természeti, épített és néprajzi örökségét, felvirágoztatta az ottani fürdő kultúrát is. A rossz időjárási körülményekre való tekintettel sajnos nem tudtunk felmenni a Hargitára, a székelyek szent hegyére, így helyette a parajdi sóbánya felé vettük az irányt. Útközben megálltunk Tamási Áron sírjánál Farkaslakán, ő az egyike a három Áronnak, akire a székelység a mai napig nagyon büszke, ahogy egy ottani mondás tartja: „Tamási Áron, Márton Áron és Gábor Áron/ Székely népünk büszkesége mind a három”.

Ki is volt Tamási Áron? Író, neki köszönhetjük az Ábel trilógiát és nem mellesleg ő volt, aki a székely nyelvjárá…

Erdély az ízek birodalma I.

Erdély, az óriások földje, ahol a hegyek a felhőket érik. A mellettünk elsuhanó vidék olyan, mint egy szépen megfestett tájkép, ahol a részletek tökéletes színkavalkáddá állnak össze. Magasabbnál magasabb hegyek vidéke ez, amit a természet gyönyörű zöld színű, sűrű, erdős mintákkal tarkított szőnyege borít. Erdők és határtalan, napfényben úszó zöld, kövér mezők, amelyeken csordák legelésznek, ahol a dombokra a folyamatosan vándorló fehér felhők árnyéka vetül. Amikor visszagondolok az ott töltött egy hétre, ezek a képek villannak emlékezetembe. Azonkívül, hogy bejártuk Erdély egy kis szegletét, még az ottani ízekbe is sikerült belekóstolnunk. De ne rohanjunk ennyire előre, kezdem a legelején! 
„Esőhozók”
Egy szürke, borongós, esős nyári kora reggelen Bors-Fiszli Editke, Bors István és e sorok írója magunk mögött hagytuk a régmúltat idéző rozsdás gyárkémények, kohók és bányák világát, a mi Osztravánkat. Ezerháromszáz kilométer állt előttünk, a szomorkás esős időjárás végigkísért minket …

Már a huszadik!

Miért is van hatalmas jelentősége a minden évben megrendezésre kerülő művelődési táboroknak? Mit is jelentenek ezek a táborok számunkra itt élő magyaroknak Csehországban? Mi a táborok vonzereje? Miért is számoljuk a napokat és várjuk a következő évit?

Mindenkinek mást jelentenek, mint ahogy mindannyian másak vagyunk. Van, akinek az újra találkozás örömét, új baráti kapcsolatok kialakulását, szórakozást és mulatást magyar nyelven és a magyar zenére, van, akinek a magyar kultúrát, a művelődést, a tudásszomj csillapítását, de vannak olyanok is, akik a hétvégét egyszerűen csak a kellemes kikapcsolódásnak veszik a szép és kellemes környezetben, ahol természetesen nem hiányozhat a magyar szó. A fenn említett kérdésekre a válaszokat a táborlakókkal készített helyszíni interjúk adják meg. De mielőtt részletezném az összegyűjtött véleményeket, szeretnék először is visszatérni a kezdetekhez. Hogyan is kezdődött?
Becske Katalin, (Prága), a táborok ötletgazdája

1996-2000 között voltam a CSMMSZ szerv…