Ugrás a fő tartalomra

Mézeskalácsok prágai módra



Advent harmadik vasárnapján a Prágai Magyar Katolikus Lelkészség plébániáján tartottunk egy családi hangulatú mézeskalácssütést, mellyel a prágai magyar fiatalságot igyekeztünk megszólítani. Ezt a programot azzal a céllal hívtuk életre, hogy az év végi hajtás és csillogás közepette kicsit jöjjünk össze az ünnep valódi lényegére összpontosítani.



Ez az alkalom elindítója kívánt lenni a januártól induló ifjúsági csoportnak, melynek gondolata már egy ideje érlelődik. Szeretnénk kétheti rendszerességgel összehívni az érdeklődő fiatalokat, hogy közösen beszélgessünk a lelki és hitéletről egy-egy érdekfeszítő téma körbejárásával, s ezzel elősegítsük egy működő magyar ifjúsági közösség megszületését.
 




Azon túl, hogy szépet, még finomakat is alkottunk: annak sem kellett elkeserednie, akinek nem sikerült tökéletesen a díszítés – ha nem volt megelégedve a végeredménnyel, akkor még mindig vígan elropogtathatta a karácsonyi sütit. 



 

A mi mézeskalács-programunk receptje a következőképp alakult:
  • végy 3 elszánt embert, akik kitalálják és végigcsinálják az eseményt;
  • hirdesd kitartóan az elérhető fórumokon, hogy minél több emberhez eljusson a híre;
  • ehhez add hozzá egy adag sütőforma és nyomózsák megvásárlását, majd hagyd állni egy-két napig;
  • ezt követően kutasd fel a legjobb mézeskalácsreceptet és az esemény előtt próbáld ki másfél héttel;
  • a sikerültebb darabokat ezután használhatod karácsonyi könyvtámasznak vagy csörgődob kibélelésére (így jövő karácsonyra ehető keménységűre puhul);
  • az esemény előtt 3-4 nappal gyúrd be a mézes tésztáját, abban reménykedve, hogy ez most vállalhatóan puhára sikerült (és tényleg!);
  • aznap adj hozzá 8-9 fiatalt és ehhez egy csipet tündéri szőke kislányt, kavargasd egy kicsit, majd hagyd, hogy magától működjön;
  • kell még bele egy merőkanálnyi kreativitás (azért akadt bőven), néhányunknak meg három-négy teáskanálnyi merészség (kézügyesség híján);
  • töltsünk bele néhány pohár forralt bort, hogy ne legyen túl száraz;
  • ezután keverjük össze némi karácsonyi zenével, tésztát nyújtó férfiakkal és kalácsokat díszítő lányokkal...
  •   ...és kész is az első közös mézeskalács-sütéses programunk receptje.
Egészségetekre!

Ezt a rendezvényt szeretnénk hagyománnyá emelni, hiszen tudjuk, mit jelent együtt készülni a karácsonyra, anyanyelven ünnepelni.

A hangulat a karácsonyhoz, az adventhez illően emelkedett és meghitt volt, hiszen ez az ünnep nem hangos szóval, hanem valódi egymás felé fordulással válik teljessé. Nem az ajándékok értéke, hanem az emberi kapcsolatok fontosak igazán, a lelki megtisztulás, a szeretetteljes, gyermeki hit és a Megváltó közeledése teszi igazán ünnepé ezeket a napokat.


A bejegyzést készítette: Demján Izabella

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Erdély az ízek birodalma II.

Barangolás Udvarhelyszéken és a Sóvidéken
Másnap a reggelit követően a Székelyudvarhelyhez közeli szejkefürdői forrásnál álltunk meg kortyolva egyet a gyógyvízből, majd pedig a borvízmúzeumba vittek el minket erdélyi barátaink. A múzeumban még a mai napig látható Orbán Balázs szobra, az ő neve szorosan összekapcsolódik Szejke-fürdővel, amellett hogy fényképeivel megörökítette a kor természeti, épített és néprajzi örökségét, felvirágoztatta az ottani fürdő kultúrát is. A rossz időjárási körülményekre való tekintettel sajnos nem tudtunk felmenni a Hargitára, a székelyek szent hegyére, így helyette a parajdi sóbánya felé vettük az irányt. Útközben megálltunk Tamási Áron sírjánál Farkaslakán, ő az egyike a három Áronnak, akire a székelység a mai napig nagyon büszke, ahogy egy ottani mondás tartja: „Tamási Áron, Márton Áron és Gábor Áron/ Székely népünk büszkesége mind a három”.

Ki is volt Tamási Áron? Író, neki köszönhetjük az Ábel trilógiát és nem mellesleg ő volt, aki a székely nyelvjárá…

Erdély az ízek birodalma I.

Erdély, az óriások földje, ahol a hegyek a felhőket érik. A mellettünk elsuhanó vidék olyan, mint egy szépen megfestett tájkép, ahol a részletek tökéletes színkavalkáddá állnak össze. Magasabbnál magasabb hegyek vidéke ez, amit a természet gyönyörű zöld színű, sűrű, erdős mintákkal tarkított szőnyege borít. Erdők és határtalan, napfényben úszó zöld, kövér mezők, amelyeken csordák legelésznek, ahol a dombokra a folyamatosan vándorló fehér felhők árnyéka vetül. Amikor visszagondolok az ott töltött egy hétre, ezek a képek villannak emlékezetembe. Azonkívül, hogy bejártuk Erdély egy kis szegletét, még az ottani ízekbe is sikerült belekóstolnunk. De ne rohanjunk ennyire előre, kezdem a legelején! 
„Esőhozók”
Egy szürke, borongós, esős nyári kora reggelen Bors-Fiszli Editke, Bors István és e sorok írója magunk mögött hagytuk a régmúltat idéző rozsdás gyárkémények, kohók és bányák világát, a mi Osztravánkat. Ezerháromszáz kilométer állt előttünk, a szomorkás esős időjárás végigkísért minket …

Egy fél évnyi AED tevékenység, röviden és tömören

Egy fél évnyi AED tevékenység, röviden és tömören     Szeretett Prágánkban az új szemeszter még csak jövőnek számított szeptember végén, az idén 60 éves AED héttagú képviselete, beleértve az új elnökségi tagokat viszont már elkezdte a munkát, egy szinttel feljebb, a Diákhálózat Hallgatói parlamentjén. Ja, már miután odaértünk, mert nem csak egy autónk veszett el… 
     Azzal a lelkesedéssel estünk neki rögtön hétfőn a saját rendezvényeink tervezéséhez is, új tagokkal bővülve. És ez meg is mutatkozott a nyitógyűlésen: „50 perc alatt megszerveztünk egy egész szemesztert, ez má’ valami!” És még mindig ugyanezzel a lendülettel pár nap múlva meg is nyitottuk a szemesztert egy kellemes kis sörözés keretein belül. Voltak új arcok, meg új nevek, aztán már csak össze kellett rakni őket…
     Két héttel később, a brünni Kafedik Mega7vége nevű rendezvénye után vasárnap természetesen teljesen fitten találkoztunk a Prágai Magyar Katolikus Lelkészség (azóta már plébánia lett) udvarán délelőtt a tanév…