Ugrás a fő tartalomra

Mézeskalácsok prágai módra



Advent harmadik vasárnapján a Prágai Magyar Katolikus Lelkészség plébániáján tartottunk egy családi hangulatú mézeskalácssütést, mellyel a prágai magyar fiatalságot igyekeztünk megszólítani. Ezt a programot azzal a céllal hívtuk életre, hogy az év végi hajtás és csillogás közepette kicsit jöjjünk össze az ünnep valódi lényegére összpontosítani.



Ez az alkalom elindítója kívánt lenni a januártól induló ifjúsági csoportnak, melynek gondolata már egy ideje érlelődik. Szeretnénk kétheti rendszerességgel összehívni az érdeklődő fiatalokat, hogy közösen beszélgessünk a lelki és hitéletről egy-egy érdekfeszítő téma körbejárásával, s ezzel elősegítsük egy működő magyar ifjúsági közösség megszületését.
 




Azon túl, hogy szépet, még finomakat is alkottunk: annak sem kellett elkeserednie, akinek nem sikerült tökéletesen a díszítés – ha nem volt megelégedve a végeredménnyel, akkor még mindig vígan elropogtathatta a karácsonyi sütit. 



 

A mi mézeskalács-programunk receptje a következőképp alakult:
  • végy 3 elszánt embert, akik kitalálják és végigcsinálják az eseményt;
  • hirdesd kitartóan az elérhető fórumokon, hogy minél több emberhez eljusson a híre;
  • ehhez add hozzá egy adag sütőforma és nyomózsák megvásárlását, majd hagyd állni egy-két napig;
  • ezt követően kutasd fel a legjobb mézeskalácsreceptet és az esemény előtt próbáld ki másfél héttel;
  • a sikerültebb darabokat ezután használhatod karácsonyi könyvtámasznak vagy csörgődob kibélelésére (így jövő karácsonyra ehető keménységűre puhul);
  • az esemény előtt 3-4 nappal gyúrd be a mézes tésztáját, abban reménykedve, hogy ez most vállalhatóan puhára sikerült (és tényleg!);
  • aznap adj hozzá 8-9 fiatalt és ehhez egy csipet tündéri szőke kislányt, kavargasd egy kicsit, majd hagyd, hogy magától működjön;
  • kell még bele egy merőkanálnyi kreativitás (azért akadt bőven), néhányunknak meg három-négy teáskanálnyi merészség (kézügyesség híján);
  • töltsünk bele néhány pohár forralt bort, hogy ne legyen túl száraz;
  • ezután keverjük össze némi karácsonyi zenével, tésztát nyújtó férfiakkal és kalácsokat díszítő lányokkal...
  •   ...és kész is az első közös mézeskalács-sütéses programunk receptje.
Egészségetekre!

Ezt a rendezvényt szeretnénk hagyománnyá emelni, hiszen tudjuk, mit jelent együtt készülni a karácsonyra, anyanyelven ünnepelni.

A hangulat a karácsonyhoz, az adventhez illően emelkedett és meghitt volt, hiszen ez az ünnep nem hangos szóval, hanem valódi egymás felé fordulással válik teljessé. Nem az ajándékok értéke, hanem az emberi kapcsolatok fontosak igazán, a lelki megtisztulás, a szeretetteljes, gyermeki hit és a Megváltó közeledése teszi igazán ünnepé ezeket a napokat.


A bejegyzést készítette: Demján Izabella

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Erdély az ízek birodalma II.

Barangolás Udvarhelyszéken és a Sóvidéken
Másnap a reggelit követően a Székelyudvarhelyhez közeli szejkefürdői forrásnál álltunk meg kortyolva egyet a gyógyvízből, majd pedig a borvízmúzeumba vittek el minket erdélyi barátaink. A múzeumban még a mai napig látható Orbán Balázs szobra, az ő neve szorosan összekapcsolódik Szejke-fürdővel, amellett hogy fényképeivel megörökítette a kor természeti, épített és néprajzi örökségét, felvirágoztatta az ottani fürdő kultúrát is. A rossz időjárási körülményekre való tekintettel sajnos nem tudtunk felmenni a Hargitára, a székelyek szent hegyére, így helyette a parajdi sóbánya felé vettük az irányt. Útközben megálltunk Tamási Áron sírjánál Farkaslakán, ő az egyike a három Áronnak, akire a székelység a mai napig nagyon büszke, ahogy egy ottani mondás tartja: „Tamási Áron, Márton Áron és Gábor Áron/ Székely népünk büszkesége mind a három”.

Ki is volt Tamási Áron? Író, neki köszönhetjük az Ábel trilógiát és nem mellesleg ő volt, aki a székely nyelvjárá…

Erdély az ízek birodalma I.

Erdély, az óriások földje, ahol a hegyek a felhőket érik. A mellettünk elsuhanó vidék olyan, mint egy szépen megfestett tájkép, ahol a részletek tökéletes színkavalkáddá állnak össze. Magasabbnál magasabb hegyek vidéke ez, amit a természet gyönyörű zöld színű, sűrű, erdős mintákkal tarkított szőnyege borít. Erdők és határtalan, napfényben úszó zöld, kövér mezők, amelyeken csordák legelésznek, ahol a dombokra a folyamatosan vándorló fehér felhők árnyéka vetül. Amikor visszagondolok az ott töltött egy hétre, ezek a képek villannak emlékezetembe. Azonkívül, hogy bejártuk Erdély egy kis szegletét, még az ottani ízekbe is sikerült belekóstolnunk. De ne rohanjunk ennyire előre, kezdem a legelején! 
„Esőhozók”
Egy szürke, borongós, esős nyári kora reggelen Bors-Fiszli Editke, Bors István és e sorok írója magunk mögött hagytuk a régmúltat idéző rozsdás gyárkémények, kohók és bányák világát, a mi Osztravánkat. Ezerháromszáz kilométer állt előttünk, a szomorkás esős időjárás végigkísért minket …

Már a huszadik!

Miért is van hatalmas jelentősége a minden évben megrendezésre kerülő művelődési táboroknak? Mit is jelentenek ezek a táborok számunkra itt élő magyaroknak Csehországban? Mi a táborok vonzereje? Miért is számoljuk a napokat és várjuk a következő évit?

Mindenkinek mást jelentenek, mint ahogy mindannyian másak vagyunk. Van, akinek az újra találkozás örömét, új baráti kapcsolatok kialakulását, szórakozást és mulatást magyar nyelven és a magyar zenére, van, akinek a magyar kultúrát, a művelődést, a tudásszomj csillapítását, de vannak olyanok is, akik a hétvégét egyszerűen csak a kellemes kikapcsolódásnak veszik a szép és kellemes környezetben, ahol természetesen nem hiányozhat a magyar szó. A fenn említett kérdésekre a válaszokat a táborlakókkal készített helyszíni interjúk adják meg. De mielőtt részletezném az összegyűjtött véleményeket, szeretnék először is visszatérni a kezdetekhez. Hogyan is kezdődött?
Becske Katalin, (Prága), a táborok ötletgazdája

1996-2000 között voltam a CSMMSZ szerv…