Ugrás a fő tartalomra

A jég ördögei

Szép jó napot Högyeim és Uraim! Elérkezett az idei 2016-os év első  karácsonyi száguldozása. Ezen a hűvös decemberi vasárnapon két csapat lép a jégre: a jobb sarokban  a lányok, és a bal sarokban a fiúk. Már mindenki készül és melegíti az izmait. Ahogy látom lassan lekerülnek a kölcsönző polcairól a korcsolyák is és egy kis méretegyengetés után már veszik is fel a versenyzők a korcsolyát. A harc és feszültésg már itt is meglátszik a helykeresés ádáz küzdelme közben. Lassan, nehézkesen, de mindkét csapat sikeresen felveszi az éles fegyverét és készül a nagy mérkőzésre. Ledobják cuccaikat az öltözőscsávónak és már menetelnek is a pálya felé. Libasorban közelítik meg a jeges oválist, mire egy kis félelem lesz urrá a csapatokon. Vajon mi történt, mi történhetett kérem szépen? Hiszen ott a jég! Már csak rá kell állni! Gyerünk, nehogy most megfutamodjatok!
Ahogy így a lelátó tetejéről látom valamiért nem osztódnak a csapatok jó arányban. Az ott Zsuzsi? Csak nem szakadt le a csapattól? Mit keres ott külön? Kispályára küldték? Lehethogy, ő még nem melegített be előtte, az edző még egy kis időt adott neki. De mellette ahogy látom a jobb és bal csapat már megtalálta a nagypálya kapuit és egyesével lépegetnek a fagyott vízre. Kicsit mintha félnének, de már el is indulnak. Gyerünk, gyerekek! 
Egy óra elteltével ahogy látom, még mindig süvítenek, bár már a kispadot néhányan kipróbálták, ennek ellenére a csapatból mindig volt valaki a pályán.
Píííííííííííííííííííííííííííí..............a fülem!!! Ezeknek a bíróktól el kellene vinni a sípot, hát megsüketülök emberek! De ahogy látom, el kell hagyni a játékosoknak a pályát. Hát mi ez kérem szépen?! Jaj, hogy jön a jegesmaci pályát tisztítani. Nem baj addig a játékosaink átbeszélhetik a következő mehet taktikai lépéseit. Vajon hogy folytatódik a második félidő? Szusszannyanak Önök is, a reklám után folytatjuk.

Hát kedves közönség, itt a következő felvonás, a játékosok ismét elindultak a pálya felé. De álljon meg a menet, valaki hiányzik, hol van Kiki? Csak nem kakózik a kispadon ülve? Hát azt hiszem ezért pontlevonás jár! De a többiek is valahogy megkeveredtek, Jani és Réka átment a kispályára. Be kell melegíteni? Már megint???  Na nem baj, Gábor még bírja a nagypályán.

Lassan itt a játék vége, a mai meccs döntetlennel zárul, mivel már minden játékos a nagypályán kering. De miért állnak le egy kupacban megint? Talán csak nem fényképeznek? Hát én megőrülök: a meccs záróperceiben ezek leállnak fotózkodni. Hát hol vagyunk?!
Pííííííííííííííí............már megint a fülem. És vége, finitó. Köszönjük mindkét csapatnak a részvételt, a narancsruhás bíróknak a szabályos játékmenetet. Talákozzunk legközelbb is!




A bejegyzést készítette: Ivkovič Krisztina

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Erdély az ízek birodalma II.

Barangolás Udvarhelyszéken és a Sóvidéken
Másnap a reggelit követően a Székelyudvarhelyhez közeli szejkefürdői forrásnál álltunk meg kortyolva egyet a gyógyvízből, majd pedig a borvízmúzeumba vittek el minket erdélyi barátaink. A múzeumban még a mai napig látható Orbán Balázs szobra, az ő neve szorosan összekapcsolódik Szejke-fürdővel, amellett hogy fényképeivel megörökítette a kor természeti, épített és néprajzi örökségét, felvirágoztatta az ottani fürdő kultúrát is. A rossz időjárási körülményekre való tekintettel sajnos nem tudtunk felmenni a Hargitára, a székelyek szent hegyére, így helyette a parajdi sóbánya felé vettük az irányt. Útközben megálltunk Tamási Áron sírjánál Farkaslakán, ő az egyike a három Áronnak, akire a székelység a mai napig nagyon büszke, ahogy egy ottani mondás tartja: „Tamási Áron, Márton Áron és Gábor Áron/ Székely népünk büszkesége mind a három”.

Ki is volt Tamási Áron? Író, neki köszönhetjük az Ábel trilógiát és nem mellesleg ő volt, aki a székely nyelvjárá…

Erdély az ízek birodalma I.

Erdély, az óriások földje, ahol a hegyek a felhőket érik. A mellettünk elsuhanó vidék olyan, mint egy szépen megfestett tájkép, ahol a részletek tökéletes színkavalkáddá állnak össze. Magasabbnál magasabb hegyek vidéke ez, amit a természet gyönyörű zöld színű, sűrű, erdős mintákkal tarkított szőnyege borít. Erdők és határtalan, napfényben úszó zöld, kövér mezők, amelyeken csordák legelésznek, ahol a dombokra a folyamatosan vándorló fehér felhők árnyéka vetül. Amikor visszagondolok az ott töltött egy hétre, ezek a képek villannak emlékezetembe. Azonkívül, hogy bejártuk Erdély egy kis szegletét, még az ottani ízekbe is sikerült belekóstolnunk. De ne rohanjunk ennyire előre, kezdem a legelején! 
„Esőhozók”
Egy szürke, borongós, esős nyári kora reggelen Bors-Fiszli Editke, Bors István és e sorok írója magunk mögött hagytuk a régmúltat idéző rozsdás gyárkémények, kohók és bányák világát, a mi Osztravánkat. Ezerháromszáz kilométer állt előttünk, a szomorkás esős időjárás végigkísért minket …

Már a huszadik!

Miért is van hatalmas jelentősége a minden évben megrendezésre kerülő művelődési táboroknak? Mit is jelentenek ezek a táborok számunkra itt élő magyaroknak Csehországban? Mi a táborok vonzereje? Miért is számoljuk a napokat és várjuk a következő évit?

Mindenkinek mást jelentenek, mint ahogy mindannyian másak vagyunk. Van, akinek az újra találkozás örömét, új baráti kapcsolatok kialakulását, szórakozást és mulatást magyar nyelven és a magyar zenére, van, akinek a magyar kultúrát, a művelődést, a tudásszomj csillapítását, de vannak olyanok is, akik a hétvégét egyszerűen csak a kellemes kikapcsolódásnak veszik a szép és kellemes környezetben, ahol természetesen nem hiányozhat a magyar szó. A fenn említett kérdésekre a válaszokat a táborlakókkal készített helyszíni interjúk adják meg. De mielőtt részletezném az összegyűjtött véleményeket, szeretnék először is visszatérni a kezdetekhez. Hogyan is kezdődött?
Becske Katalin, (Prága), a táborok ötletgazdája

1996-2000 között voltam a CSMMSZ szerv…