Ugrás a fő tartalomra

A jég ördögei

Szép jó napot Högyeim és Uraim! Elérkezett az idei 2016-os év első  karácsonyi száguldozása. Ezen a hűvös decemberi vasárnapon két csapat lép a jégre: a jobb sarokban  a lányok, és a bal sarokban a fiúk. Már mindenki készül és melegíti az izmait. Ahogy látom lassan lekerülnek a kölcsönző polcairól a korcsolyák is és egy kis méretegyengetés után már veszik is fel a versenyzők a korcsolyát. A harc és feszültésg már itt is meglátszik a helykeresés ádáz küzdelme közben. Lassan, nehézkesen, de mindkét csapat sikeresen felveszi az éles fegyverét és készül a nagy mérkőzésre. Ledobják cuccaikat az öltözőscsávónak és már menetelnek is a pálya felé. Libasorban közelítik meg a jeges oválist, mire egy kis félelem lesz urrá a csapatokon. Vajon mi történt, mi történhetett kérem szépen? Hiszen ott a jég! Már csak rá kell állni! Gyerünk, nehogy most megfutamodjatok!
Ahogy így a lelátó tetejéről látom valamiért nem osztódnak a csapatok jó arányban. Az ott Zsuzsi? Csak nem szakadt le a csapattól? Mit keres ott külön? Kispályára küldték? Lehethogy, ő még nem melegített be előtte, az edző még egy kis időt adott neki. De mellette ahogy látom a jobb és bal csapat már megtalálta a nagypálya kapuit és egyesével lépegetnek a fagyott vízre. Kicsit mintha félnének, de már el is indulnak. Gyerünk, gyerekek! 
Egy óra elteltével ahogy látom, még mindig süvítenek, bár már a kispadot néhányan kipróbálták, ennek ellenére a csapatból mindig volt valaki a pályán.
Píííííííííííííííííííííííííííí..............a fülem!!! Ezeknek a bíróktól el kellene vinni a sípot, hát megsüketülök emberek! De ahogy látom, el kell hagyni a játékosoknak a pályát. Hát mi ez kérem szépen?! Jaj, hogy jön a jegesmaci pályát tisztítani. Nem baj addig a játékosaink átbeszélhetik a következő mehet taktikai lépéseit. Vajon hogy folytatódik a második félidő? Szusszannyanak Önök is, a reklám után folytatjuk.

Hát kedves közönség, itt a következő felvonás, a játékosok ismét elindultak a pálya felé. De álljon meg a menet, valaki hiányzik, hol van Kiki? Csak nem kakózik a kispadon ülve? Hát azt hiszem ezért pontlevonás jár! De a többiek is valahogy megkeveredtek, Jani és Réka átment a kispályára. Be kell melegíteni? Már megint???  Na nem baj, Gábor még bírja a nagypályán.

Lassan itt a játék vége, a mai meccs döntetlennel zárul, mivel már minden játékos a nagypályán kering. De miért állnak le egy kupacban megint? Talán csak nem fényképeznek? Hát én megőrülök: a meccs záróperceiben ezek leállnak fotózkodni. Hát hol vagyunk?!
Pííííííííííííííí............már megint a fülem. És vége, finitó. Köszönjük mindkét csapatnak a részvételt, a narancsruhás bíróknak a szabályos játékmenetet. Talákozzunk legközelbb is!




A bejegyzést készítette: Ivkovič Krisztina

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Erdély az ízek birodalma II.

Barangolás Udvarhelyszéken és a Sóvidéken
Másnap a reggelit követően a Székelyudvarhelyhez közeli szejkefürdői forrásnál álltunk meg kortyolva egyet a gyógyvízből, majd pedig a borvízmúzeumba vittek el minket erdélyi barátaink. A múzeumban még a mai napig látható Orbán Balázs szobra, az ő neve szorosan összekapcsolódik Szejke-fürdővel, amellett hogy fényképeivel megörökítette a kor természeti, épített és néprajzi örökségét, felvirágoztatta az ottani fürdő kultúrát is. A rossz időjárási körülményekre való tekintettel sajnos nem tudtunk felmenni a Hargitára, a székelyek szent hegyére, így helyette a parajdi sóbánya felé vettük az irányt. Útközben megálltunk Tamási Áron sírjánál Farkaslakán, ő az egyike a három Áronnak, akire a székelység a mai napig nagyon büszke, ahogy egy ottani mondás tartja: „Tamási Áron, Márton Áron és Gábor Áron/ Székely népünk büszkesége mind a három”.

Ki is volt Tamási Áron? Író, neki köszönhetjük az Ábel trilógiát és nem mellesleg ő volt, aki a székely nyelvjárá…

Erdély az ízek birodalma I.

Erdély, az óriások földje, ahol a hegyek a felhőket érik. A mellettünk elsuhanó vidék olyan, mint egy szépen megfestett tájkép, ahol a részletek tökéletes színkavalkáddá állnak össze. Magasabbnál magasabb hegyek vidéke ez, amit a természet gyönyörű zöld színű, sűrű, erdős mintákkal tarkított szőnyege borít. Erdők és határtalan, napfényben úszó zöld, kövér mezők, amelyeken csordák legelésznek, ahol a dombokra a folyamatosan vándorló fehér felhők árnyéka vetül. Amikor visszagondolok az ott töltött egy hétre, ezek a képek villannak emlékezetembe. Azonkívül, hogy bejártuk Erdély egy kis szegletét, még az ottani ízekbe is sikerült belekóstolnunk. De ne rohanjunk ennyire előre, kezdem a legelején! 
„Esőhozók”
Egy szürke, borongós, esős nyári kora reggelen Bors-Fiszli Editke, Bors István és e sorok írója magunk mögött hagytuk a régmúltat idéző rozsdás gyárkémények, kohók és bányák világát, a mi Osztravánkat. Ezerháromszáz kilométer állt előttünk, a szomorkás esős időjárás végigkísért minket …

Egy fél évnyi AED tevékenység, röviden és tömören

Egy fél évnyi AED tevékenység, röviden és tömören     Szeretett Prágánkban az új szemeszter még csak jövőnek számított szeptember végén, az idén 60 éves AED héttagú képviselete, beleértve az új elnökségi tagokat viszont már elkezdte a munkát, egy szinttel feljebb, a Diákhálózat Hallgatói parlamentjén. Ja, már miután odaértünk, mert nem csak egy autónk veszett el… 
     Azzal a lelkesedéssel estünk neki rögtön hétfőn a saját rendezvényeink tervezéséhez is, új tagokkal bővülve. És ez meg is mutatkozott a nyitógyűlésen: „50 perc alatt megszerveztünk egy egész szemesztert, ez má’ valami!” És még mindig ugyanezzel a lendülettel pár nap múlva meg is nyitottuk a szemesztert egy kellemes kis sörözés keretein belül. Voltak új arcok, meg új nevek, aztán már csak össze kellett rakni őket…
     Két héttel később, a brünni Kafedik Mega7vége nevű rendezvénye után vasárnap természetesen teljesen fitten találkoztunk a Prágai Magyar Katolikus Lelkészség (azóta már plébánia lett) udvarán délelőtt a tanév…