Ugrás a fő tartalomra

Fiatalok Magyar Klubja- az első táncház Ostraván

Fiatalok Magyar Klubja- az első táncház Ostraván

Ostraván alapvetően nehezebb érvényesülni fiatal magyarként, mint a többi csehországi nagyvárosában. Brünn és Prága egyetemi városként rengeteg fiatalt, többek között nagyon sok felvidéki magyart vonz. Az ostravai magyar közösség tagjai azok a magyarok akik több tíz évvel ezelőtt munka miatt költöztek az országba. Ezért célként tűztük ki, hogy megpróbáljuk mi is felélénkíteni a fiatal magyarok közösségi életét. Prágának van egy  Ady Endre Diákköre, Brünnek egy Kazinczy Ferenc Diákköre. Miért ne lehetne Nekünk is valamink itt Osraván? Szeptember végén, így megalakult a FMK-O, vagyis a Fiatalok Magyar Klubja- Ostrava. Persze később változtathatunk a néven, de most még az elsődleges cél az, hogy könnyen megtalálhatóak legyünk, ha esetleg valaki Ostravára költözik és keresgél a világhálón.


Az elmúlt egy hónap alatt háromszor gyűltünk össze. Az első alkalom ismerkedés volt, illetve ötletelés, hogy hogyan tudnák több embert toborozni, hiszen akkor még csak 7-en voltunk. Mostanra 17-en vagyunk a csoport tagjai. Persze gondolhatnánk, hogy az nagyon kevés, de mi büszkék vagyunk és várjuk, hogy még többen legyünk!

Október 18-án vasárnap, a második összejövetelen próbáltuk nagyon aktívan és hasznosan tölteni az időt. A Csalogányok pár lelkes tagja pizzával, pogácsával és teával várt minket.  Nekem ez nagyon jó érzés volt. Öröm volt látni, hogy összetartanak a különböző generációk és segítik egymást. Szép lassan megérkezett mindenki. Én pedig elkezdtem az aznapra kitűzött programot, a tánctanítást. Voltak egészen kicsi gyerekek ezért próbáltam játékot is belecsempészni a délutánba. Aztán tanultunk somogyi ugrós alaplépéseket, majd pár elemet a lassú csárdásból is. Lassan lebontva néztük a lépéseket, mivel ezidáig, rajtam kívül nem találkozott senki a néptánccal, legalább is gyakorlati formában biztosan nem. A pihenő után áteveztünk a moldvai táncokra. Ez valamivel jobb választásnak bizonyult. A körtáncban nem számít annyira az eltérő korosztály, illetve a nemek aránya. Pihenésképpen a lányok megpróbáltak üveggel a fejükön sétálni, ezzel visszatérve a somogyi tánc jellegzetességeihez. Végül közösen megtanultunk egy magyar népdalt. A résztvevők egy része csak alig beszéli a nyelvet, így soronként néztük a szöveget. Ismételtük majd elénekeltük párszor. Talán énekelve könnyebben megy a nyelvtanulás. Mozogtunk, tanultunk valami újat, énekeltünk, együtt voltunk és nagyon jól éreztük magunkat. Remélem még sokszor összejövünk, hogy együtt táncoljunk és, hogy lesz alkalmuk a közeljövőben élő zenekarra tanulni, táncolni.




Azt, hogy jó volt együtt lenni bizonyítja, hogy pár napra rá, ugyan kisebb lélekszámban, de ismét összegyűltünk. Együtt vacsoráztunk majd előkerült egy citera és szerencsére mellé egy citerán játszó is, így kicsit mindenki kipróbálhatta a hangszert. Ezután sor került egyik kedvenc társasomra, mely Dixit névre hallgat. Remek asszociációs játék, ha ügyesek vagyunk talán kicsit pszichológia is. Ahhoz képest, hogy csak én ismertem a játékot, utolsó helyen végeztem. Kezdők szerencséje! J Nagyon jó lehetőség, hogy bármelyik nap rendelkezésünkre áll az ostravai Magyar Klub és szervezhetjük oda programjainkat.  Igyekszünk ezt a lehetőséget minél jobban kihasználni. Remélem még sok estét töltünk együtt és, hogy egyre több érdeklődő látogatja majd az eseményeinket.




A bejegyzést készítette: Marton Sára




Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Erdély az ízek birodalma II.

Barangolás Udvarhelyszéken és a Sóvidéken
Másnap a reggelit követően a Székelyudvarhelyhez közeli szejkefürdői forrásnál álltunk meg kortyolva egyet a gyógyvízből, majd pedig a borvízmúzeumba vittek el minket erdélyi barátaink. A múzeumban még a mai napig látható Orbán Balázs szobra, az ő neve szorosan összekapcsolódik Szejke-fürdővel, amellett hogy fényképeivel megörökítette a kor természeti, épített és néprajzi örökségét, felvirágoztatta az ottani fürdő kultúrát is. A rossz időjárási körülményekre való tekintettel sajnos nem tudtunk felmenni a Hargitára, a székelyek szent hegyére, így helyette a parajdi sóbánya felé vettük az irányt. Útközben megálltunk Tamási Áron sírjánál Farkaslakán, ő az egyike a három Áronnak, akire a székelység a mai napig nagyon büszke, ahogy egy ottani mondás tartja: „Tamási Áron, Márton Áron és Gábor Áron/ Székely népünk büszkesége mind a három”.

Ki is volt Tamási Áron? Író, neki köszönhetjük az Ábel trilógiát és nem mellesleg ő volt, aki a székely nyelvjárá…

Erdély az ízek birodalma I.

Erdély, az óriások földje, ahol a hegyek a felhőket érik. A mellettünk elsuhanó vidék olyan, mint egy szépen megfestett tájkép, ahol a részletek tökéletes színkavalkáddá állnak össze. Magasabbnál magasabb hegyek vidéke ez, amit a természet gyönyörű zöld színű, sűrű, erdős mintákkal tarkított szőnyege borít. Erdők és határtalan, napfényben úszó zöld, kövér mezők, amelyeken csordák legelésznek, ahol a dombokra a folyamatosan vándorló fehér felhők árnyéka vetül. Amikor visszagondolok az ott töltött egy hétre, ezek a képek villannak emlékezetembe. Azonkívül, hogy bejártuk Erdély egy kis szegletét, még az ottani ízekbe is sikerült belekóstolnunk. De ne rohanjunk ennyire előre, kezdem a legelején! 
„Esőhozók”
Egy szürke, borongós, esős nyári kora reggelen Bors-Fiszli Editke, Bors István és e sorok írója magunk mögött hagytuk a régmúltat idéző rozsdás gyárkémények, kohók és bányák világát, a mi Osztravánkat. Ezerháromszáz kilométer állt előttünk, a szomorkás esős időjárás végigkísért minket …

Már a huszadik!

Miért is van hatalmas jelentősége a minden évben megrendezésre kerülő művelődési táboroknak? Mit is jelentenek ezek a táborok számunkra itt élő magyaroknak Csehországban? Mi a táborok vonzereje? Miért is számoljuk a napokat és várjuk a következő évit?

Mindenkinek mást jelentenek, mint ahogy mindannyian másak vagyunk. Van, akinek az újra találkozás örömét, új baráti kapcsolatok kialakulását, szórakozást és mulatást magyar nyelven és a magyar zenére, van, akinek a magyar kultúrát, a művelődést, a tudásszomj csillapítását, de vannak olyanok is, akik a hétvégét egyszerűen csak a kellemes kikapcsolódásnak veszik a szép és kellemes környezetben, ahol természetesen nem hiányozhat a magyar szó. A fenn említett kérdésekre a válaszokat a táborlakókkal készített helyszíni interjúk adják meg. De mielőtt részletezném az összegyűjtött véleményeket, szeretnék először is visszatérni a kezdetekhez. Hogyan is kezdődött?
Becske Katalin, (Prága), a táborok ötletgazdája

1996-2000 között voltam a CSMMSZ szerv…