Skip to main content

A mi 90 éves szülinaposunk


Minden évben számos kerek évforduló, fontos dátum gazdagítja a szürke hétköznapok egymásutánját. Ilyen volt 2019-ben Ady Endre 100 éves évfordulója, Kazinczy Ferenc születésének 260. évfordulója, de ugyanúgy kerek évtizeddel emlékeztünk meg az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc leveréséről, az első világháborúról vagy brünni Kazinczy Ferenc Diákklub 50., míg a Fiatal Magyarok Klubja – Ostrava alapításának5. évfordulójáról. A történelmi múltba nyúló vagy a még emberöltőnyi időtávban megtörtént eseményeket egyaránt boldogan és komolyan számon tartjuk és magunkénak érezzük. Mégis igazán különleges helyet foglal el szívünkben egy olyan alkalom, mely egy általunk jól ismert és szeretett emberhez kötődik, az ő életét és tetteit van módunk megünnepelni. Egy ilyen jeles alkalomnak lehettünk részesei november 9-én az ostravai Magyar Klubban. Poljáková Tánya 90 éves lett!!!

Szerettük volna egyik alapító tagunk és írófejedelmünk születésnapját méltón megünnepelni! A Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetségének Ostravai Helyi Egyesületében hagyománynak tekinthető, hogy közösségünkre nemcsak mint egy csoportra tekintünk, hanem az egyes tagok külön-külön is fontos szerepet töltenek be. Ezért figyelünk az egyéni sorsokra és kerek évfordulókra. Így volt ez mások mellett Pitschmann István tavalyi 90. születésnapján is. Ilyenkor a közösség összegyűlik és finom ételekkel, szép dalokkal igyekszik emlékezetessé tenni az ünnepelt születésének napját.

Idén is népes társaság gyűlt össze a novemberi szombaton, és finom ebéddel, süteménnyel, és minden földi jóval köszöntöttük az ünnepeltet. A menü kiválasztásában természetesen az ünnepeltnek is volt beleszólása, de a megvalósítás már semmiképpen sem az ő feladata volt, hanem közösségünk tagjának, Bors-Fiszli Editnek, a Magyar Népi Ízőrző Lovagrend tagjának volt köszönhető. Az ő gondoskodó és fáradhatatlan munkája tette lehetővé azt a lukulluszi lakomát, ahonnan mindenki boldog mosollyal és telt gyomorral távozott.

A kellemes délután folyamán önfeledt beszélgetés és vidám nosztalgiázás töltötte meg a klubot, amely során mindenki megtudhatott valami újat és szívet melengetőt az ünnepeltről, aki csodás korát meghazudtolva igazi házi gazdaként figyelt arra, hogy minden résztvevővel váltson egy-két mondatot legalább. És ha valaki netalán ne hallott volna még Poljáková Tányáról álljon itt néhány rövid gondolat a teljesség igénye nélkül e csodálatos élettörténetről.
Tánya 1929-ben született Munkácson, majd gyermekéveit Makón töltötte. Innen első házassága révén került Kassára, ahol orvos férje állást kapott. Az új helyszín azonban nem törte meg a kapcsolatot saját családjával, hiszen rokonai éltek Kassán, és szülei is az ifjú párral odaköltöztek. Tanulmányai során mind magyar-angol tanári képzettséget, mind az egészségügyben (biokémia és hematológia terén) jártasságot szerzett. Ez idő alatt született meg két leánya is. Kassán ismerkedett meg második férjével, aki szintén orvos, és vele együtt kerültek el Ostravába az egyetemi kórházba. Már az ostravai évek alatt született meg harmadik gyermeke, aki pszichológusként dolgozik. 1992-ben Tánya is részt vett az ostravai Magyar Klub megalapításában, sőt kezdetben sokáig az ő lakásukban voltak a találkozók, és azóta is nyomon követi az itteni eseményeket és a tagok sorsát. Sőt, Poljáková Tánya a csehországi magyar közösség egyik kiemelkedő irodalmi alakja is, elbeszélései számos alkalommal jelentek már meg nyomtatásban. Emellett énekel, zenél és versel is, mindezeket egyaránt szenvedélyesen gyakorolja, és célja, hogy velük felidézze a régi emlékeket a múltból, oktatni, nevelni szeretne velük nemcsak szórakoztatni.
   
 Minden csehországi magyar hálás és büszke lehet, hogy közösségünknek ilyen tagja van, aki életével és munkásságával példa magyarságunk megtartására és kultúránk töretlen ápolására. Tánya sok szeretettel köszöntünk ezen a szép napon, maradj mindig ilyen fiatalos friss, és jókedvű! Magunknak csak azt kívánjuk, hogy még sokszor köszönthessünk!! 

A szöveget írta Bors-Fiszli Edit és Harlov-Csortán Melinda a fényképeket készítette Szabó Szerén.

Comments

Popular posts from this blog

Élet Csehországban

Hol volt hol nem volt, az óperenciás tengeren is túl, ott ahol a kurta farkú malac túr, volt egyszer egy Csehország. Egy ország, ahol köszönöm helyett dekuji van, Duna helyett Moldva, Tokaji helyett Pilsner, gulyás helyett gulyás. Na jó az utolsó az stimmel, de csak névben, állagban és ízben más. Persze azért nem ég és föld.. Mintha most lett volna, hogy felültem a Budapest-Prága vonatra szeptember első napján a keleti pályaudvarnál, hogy belevágjak valami teljesen ismeretlenbe. El sem hiszem, de azóta már az ötödik hónapomat töltöm itt. Már párszor írtam a blogra, de most gondoltam kicsit bemutatkozom, hiszen elég élményt  gyűjtöttem  már ahhoz, hogy legyen miről írni. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy 9 hónapot tölthetek az országban a Petőfi Sándor Program ösztöndíjasaként. A program  célja, hogy segítse a Kárpát-medencében élő szórványmagyarság helyzetét és, hogy erősítse a határon túl élő és az anyaországban élő magyar kapcsolatokat. A program az egykori monarchia t

A magyar- és a cseh gasztronómia avagy beszélgetés az ostravai magyar klub lovagrendi szakácsával Bors-Fiszli Editkével

A mi Editkénk A Receptek a magyar konyhából c. rendezvénysorozatunk főszakácsával Bors-Fiszli Editkével beszélgettem a rendezvényről és a magyar és a cseh gasztronómiáról.  Hogyan is vált az ostravai magyar klub a magyar gasztronómia helyi fellegvárává? Mik a főbb hasonlóságok és különbségek a magyar és a cseh íz világ között? Hogyan is vált az ostravai magyar lakos, Editke a magyarországi Népi Ízőrző Lovagrend lovagrendi szakácsává? A következő sorok megadják a választ. Editke: A történet 2010 augusztusában a kouty-i művelődési táborban kezdődött, ahol megismerkedtem az egyik ostravai klubtaggal, Bors Istvánnal. A kapcsolatunk később komolyra fordult, majd pedig összeházasodtunk. Az Ostravai Magyar Klubba beléptem, amikor idekerültem, nemcsak a férjem, hanem az unokatestvérem, Magdika révén is klubtag lettem. Később a vezetőségnek is a tagja lettem. Jenei János ötletére elhatároztuk, hogy bevezetünk egy magyar konyhát, egy úgynevezett főzőesemény sorozatot, ahol a magyar

Gondolatok a Prágai Magyar Bálról

A bársonyos forradalmat követő időszakban alakult szervezet, mely céljául tűzte ki a csehországi magyarság egyesületi formában történő összefogását és kulturális programjainak megszervezését, már egy évvel megalakulás után, 1992-ben megrendezte a Prágai Magyar Bált. Ennek helyszíne a Vinohrady városrész (Prága 2) Vasutas Kultúrháza volt. A sikeres kezdetet további bálok követték a smíchovi (Prága 5) Nemzeti Házban. Ezek a rendezvények a későbbiekben már nemcsak a prágai helyi szervezet különböző generációinak jelentett kulturális és szórakozási élményt, hanem rendszeres találkozási lehetőséget biztosított más helyi szervezetek tagjainak is a báli együttlét szabadabb, kötetlenebb körülményei között. Nagy örömünkre szolgál, hogy más helyi egyesületekre (Brünn, Ostrava) is hatással volt a prágai bál, és immár ők is rendszeresen szerveznek hasonló eseményt, a novemberi Katalin bált.   Nagy előrelépést jelentett a bál helyszínének áthelyezése Prága központjába, a repreze