5 ÉVES AZ FMK
Mikor Ostravára kerültem és felkerestem a helyi magyarokat, azt vettem észre, hogy fiatalok nagyon nincsenek. Pedig mindig is csodáltam az egyetemi diákszervezeteket, hogy milyen buli lehet ott! Ez motivált és motivál a mai napig is- diákéveim utolsó szakaszában- a fiatalok összefogására.
- 2014.október 15., Caruso Pizzéria, Ostrava
Este hét körül lehet. Egy szemüveges srác ül egyedül az asztalnál egy korsó sörrel a kezében. Gondoltam, ő lesz az, akivel lebeszéltük a találkát. Jenei Jánosnak hívták. Csatlakozva hozzá először kicsit mindketten megszeppenve mértük fel a terepet. Ekkor jött meg Lanči Miroslav, akivel már hármasban folytattuk a csevejt. Egy estényi beszélgetés elég volt arra, hogy körvonalazódjon fejünkben az ötlet: szükségünk van egy fiatal magyar összefogásra a városban. Még konkrét terveink nem voltak, de tudtuk, hogy most van itt az ideje lépni.
... és így kezdődött az FMK. Három fiatal, három különböző helyről, más-más célokkal és más-más időben érkezve a városba, mégis ezen az őszi estén volt itt az ideje a mi nagy találkozásunknak. Már érlelődött bennünk az ötlet, de a kiforráshoz még több időre, de legfőképpen több emberre volt szükség. Ez volt az elsődleges lépés, hogy toborozzunk! A fiúk főleg a munkahelyen ill. a helyi alapszervezet tagjain keresztül, én pedig az Ostraván tanuló diákok körében. Bevallom, sok nyomozás és erőfeszítés volt a háttérben mire össze tudtuk szedni az első néhány, majd a többi ma már csoporttagot. De megérte!
Mindig is a dinamikusság jellemezte ezt a barátai társaságot: megvan az erős mag, de amellett rengeteg átmeneti fiatallal is csatlakoztunk: néhány napot töltöttek Ostraván és felkerestek minket, itt tanultak egy félévet az egyetemen, látogatóba jöttek az itteni barátaikhoz, rövidtávú munkára voltak leszerződve a városba, stb. De talán pont ez volt mindig is a jó benne: állandó de mégsem.
Visszagondolva az elmúlt fél évtizedre a jó érzések a dominánsabbak. Bár nem tagadom, sokszor fel akartam adni, sokszor csalódtam, voltam megbántva vagy elegem volt az egészből. De aztán mindig erőre kaptam s folytattam, folytattuk közösen. Talán az motivált engem személy szerint mindig a legjobban, hogy amíg itt vagyok az egyetemi éveim miatt, addig hozzam ki belőle a maximumot. És pont ezt láttam a csapat többségén is. Jó volt mindig összejönni, együtt lenni, új tapasztalatokat szerezni. Egyénileg kellett mindenkinek megtalálnia saját magában miért akar vagy éppen nem akar ennek a társaságnak a tagja lenni.
Számtalan különböző programok szerveztünk magunknak az elmúlt évek során. Kipróbáltuk a sportolás egyes műfajait: jégkorcsolya, biciklizés, bowling, de az extrémebb gokartól, lézerharctól vagy virtuális valóságtól sem riadtunk vissza. Elmentünk együtt különböző kultúreseményekre, mint pl. színházba, moziba, gálaestre, bálba, kiállításra vagy saját filmestét szerveztünk. Meglátogattunk több múzeumot és látogatóközpontot az múzeumok éjszakáján, és együtt emlékeztünk meg március 15-ről. A szórakoztató gyermekrendezvényekből és társasjátékestékből sem vontuk ki magunkat, de a néptánctanulás is a kedvencek között szerepel. A kirándulás terén a közelebbi és távolabbi úticélok is a listánkon voltak, melyekről beszámolók is készültek. Aktívan bekapcsolódtunk a CSMMSZ Ostravai Helyi Egyesülete munkájába blogírás, progpagálás, média, reklám, szerkesztés, grafika, kiadványösszeállítás, videókészítés és fotózás formájában. De, el kell hogy áruljam, hogy azért programjaink többségében a központi elem mindig is az étkezés volt. Vagy magunk csináltuk, vagy gyakran eljárunk különböző helyeket kipróbálni a városban. Mert hiszen az evés és egy korsó sör mellett tudjuk a legjobban kibeszélni ügyes-bajos dolgainkat.
- 2019.október 15., Caruso Pizzéria, Ostrava
Este fél hét van. Az étterem még üres, de az előre lefoglalt 13 fős asztalsor már szépen feldíszítetten vár minket. Rögtön fel is akasztjuk a hatalmas ötös számot ábrázoló arany lufit az ablakra. És várunk, de már nem sokat, hiszen fokozatosan megérkezik a mai születésnapi bulira az FMK csipet-csapata. Az elmúlt öt év néha kilátástalannak tűnő pillanatai után mikor egy fél óra múlva körbenézek, büszkeség és hatalmas öröm tölti el szívemet: olyan emberekkel vagyok körülvéve, akikkel talán csak elmennénk egymás mellett az utcán, nem is köszönnék, sőt azt sem tudnánk, hogy a másik magyar, ha nem sikerült volna közös erővel létrehozni az FMK-t. Ők az én kis ostravai családom, akikkel ebben a kavargó városban a legjobban érzem magam. Ők azok, akikkel öröm együtt lenni, beszélgetni, nevetni. És pont ezt bizonyította be ez a hosszúranyúlt fantasztikus este is. Köszönöm FMK!
A bejegyzést készítette: Ivkovič Krisztina
Comments
Post a Comment