Skip to main content

Babylonfest 2019 Brünn, Csehország: A sokszínűség és összefogás ünnepe


Bár a fesztiválok világát éljük a brünni kisebbségek által tradicionálisan szeptemberben megrendezésre kerülő Babylonfest sok szempontból különleges.


Először is szemben az általános gyakorlattal ez a rendezvény nem egy-két napig tart, hanem közel egy hetet fog át. Figyelembe veszi a megcélzott közönség sűrű mindennapjait és változatos összetételét a programok időzítésével és sokszínűségével. Így hétköznapokon munkaidő után, hétvégén pedig napközben kínál kikapcsolódási lehetőségeket.

A fesztivál bár hosszú évek hagyományára épül, és vannak állandó programok, mégsem mondható monotonnak egy pillanatig sem. Mindez nemcsak azért lehetséges, mert a szervező csoportok igyekeznek mindig megújulni, és korábban nem látott részét bemutatni saját kultúrájuknak, hanem azért is, mert az egyes programok felelős rendezője is állandóan változik. Így az egyes kisebbségi szervezetek kicsit egyediesíthetik az adott programokat.


Emellett minden évben van egy-egy téma, amely mentén szerveződnek a programok. Idén például az irodalmi és zenei est, mely szeptember 26-án került megrendezésre, a szabadság témáját járta körbe. Egyes kisebbségi csoportok konkrét történelmi eseményekhez kapcsolódva, mások inkább elvontabb szinten mutatták be a szabadságot saját kultúrájuk egy-egy irodalmi, illetve zenei példáján keresztül.


A programokat mindig a közönség igényeihez igyekeznek igazítani a szervezők, így van komolyzenei, népzenei és könnyűzenei produkció is a repertoárban. Idén például a szeptember 22. esti ukrán esten kaphatott ízelítőt a kortárs ukrán könnyűzenéből a nagyérdemű. Azonban a fesztiválra látogató részese lehet focibajnokságnak éppen úgy, mint szellemi vetélkedőnek is.






A szervezőbizottság hosszú és alapos előkészületének valamint a tagok közös munkájának gyümölcse az egyes programok és így a teljes fesztivál sikere. Hiszen a Babylonfest nemcsak a város sokszínű kisebbségéről és az egyes kultúrák gazdagságáról szól, mely kérdés nélkül hozzájárul a helyi kultúra értékéhez, hanem ahogy már eddig is bemutattuk csodálatos együttműködésekről is.

A helyi kisebbségek egyenrangú partnerként szervezik meg a városi vezetéssel a programot, és az egyes kisebbségi csoportokon belül is jól látható a közös munka szeretete és sikere. A tagok saját szabadidejüket és energiájukat nem kímélve szerveznek, sütnek-főznek, előadnak, és támogatóan részt vesznek egymás programjain.


Sőt a Babylonfest arra is lehetőséget nyújt, hogy az egyes nemzetiségek a saját országukkal vagy más országban szintén kisebbségben élő azonos nemzetiségi szervezetekkel fogjanak össze. Így történt mindez 2019-ben a gasztronómiai és kulturális egész napos rendezvényen a helyi magyar kisebbség produkciója kapcsán is. Lehetőség volt a felvidéki magyarságot és népzenei kultúrát képviselő és ápoló Varjos Zenekart meghívni, akikkel a helyi közösségnek már régóta jó kapcsolata van. A következő hónapban megrendezésre kerülő KAFEDIK 50 rendezvénysorozaton, szintén ők nyújtják majd a talpalávalót, de akkor már egy táncház keretében. Így velük együtt is ünnepeljük majd a félévszázados múltra visszatekintő helyi magyar diákszervezetet, a Kazinczy Ferenc Diákklubot.


A szombati produkciót tovább színesítette a gödöllői néptáncospár: Dávid Gábor és Fózer Dóra műsora, akiket szintén nagy-nagy szeretettel fogadtunk Csehországban. Dóra jelenleg szintén Szlovákiában tölti a Petőfi Sándor programban szolgálatát, így nemcsak Magyarország – Szlovákia és Csehország magyar képviselői, hanem két ”Petőfis” is együtt tudott működni, ami külön öröm e sorok írójának. Bízunk benne, hogy az egyes kultúrák gazdagságát és összetartó erejét sokszor ünnepelhetjük majd még együtt!


A szöveget készítette Harlov-Csortán Melinda, a fényképek forrása a rendezvény hivatalos honlapja.

Comments

Popular posts from this blog

Élet Csehországban

Hol volt hol nem volt, az óperenciás tengeren is túl, ott ahol a kurta farkú malac túr, volt egyszer egy Csehország. Egy ország, ahol köszönöm helyett dekuji van, Duna helyett Moldva, Tokaji helyett Pilsner, gulyás helyett gulyás. Na jó az utolsó az stimmel, de csak névben, állagban és ízben más. Persze azért nem ég és föld.. Mintha most lett volna, hogy felültem a Budapest-Prága vonatra szeptember első napján a keleti pályaudvarnál, hogy belevágjak valami teljesen ismeretlenbe. El sem hiszem, de azóta már az ötödik hónapomat töltöm itt. Már párszor írtam a blogra, de most gondoltam kicsit bemutatkozom, hiszen elég élményt  gyűjtöttem  már ahhoz, hogy legyen miről írni. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy 9 hónapot tölthetek az országban a Petőfi Sándor Program ösztöndíjasaként. A program  célja, hogy segítse a Kárpát-medencében élő szórványmagyarság helyzetét és, hogy erősítse a határon túl élő és az anyaországban élő magyar kapcsolatokat. A program az egykori monarchia t

A magyar- és a cseh gasztronómia avagy beszélgetés az ostravai magyar klub lovagrendi szakácsával Bors-Fiszli Editkével

A mi Editkénk A Receptek a magyar konyhából c. rendezvénysorozatunk főszakácsával Bors-Fiszli Editkével beszélgettem a rendezvényről és a magyar és a cseh gasztronómiáról.  Hogyan is vált az ostravai magyar klub a magyar gasztronómia helyi fellegvárává? Mik a főbb hasonlóságok és különbségek a magyar és a cseh íz világ között? Hogyan is vált az ostravai magyar lakos, Editke a magyarországi Népi Ízőrző Lovagrend lovagrendi szakácsává? A következő sorok megadják a választ. Editke: A történet 2010 augusztusában a kouty-i művelődési táborban kezdődött, ahol megismerkedtem az egyik ostravai klubtaggal, Bors Istvánnal. A kapcsolatunk később komolyra fordult, majd pedig összeházasodtunk. Az Ostravai Magyar Klubba beléptem, amikor idekerültem, nemcsak a férjem, hanem az unokatestvérem, Magdika révén is klubtag lettem. Később a vezetőségnek is a tagja lettem. Jenei János ötletére elhatároztuk, hogy bevezetünk egy magyar konyhát, egy úgynevezett főzőesemény sorozatot, ahol a magyar

Gondolatok a Prágai Magyar Bálról

A bársonyos forradalmat követő időszakban alakult szervezet, mely céljául tűzte ki a csehországi magyarság egyesületi formában történő összefogását és kulturális programjainak megszervezését, már egy évvel megalakulás után, 1992-ben megrendezte a Prágai Magyar Bált. Ennek helyszíne a Vinohrady városrész (Prága 2) Vasutas Kultúrháza volt. A sikeres kezdetet további bálok követték a smíchovi (Prága 5) Nemzeti Házban. Ezek a rendezvények a későbbiekben már nemcsak a prágai helyi szervezet különböző generációinak jelentett kulturális és szórakozási élményt, hanem rendszeres találkozási lehetőséget biztosított más helyi szervezetek tagjainak is a báli együttlét szabadabb, kötetlenebb körülményei között. Nagy örömünkre szolgál, hogy más helyi egyesületekre (Brünn, Ostrava) is hatással volt a prágai bál, és immár ők is rendszeresen szerveznek hasonló eseményt, a novemberi Katalin bált.   Nagy előrelépést jelentett a bál helyszínének áthelyezése Prága központjába, a repreze