Skip to main content

170 év méltó megünneplése

Fájl:Aradi13.jpg
Az 1848-1849-es szabadságharc leverésének egy szimbolikus dátuma október 6-a, amikor tizenhárom honvéd főtisztet (tizenkét tábornokot és egy ezredest) végeztek ki Aradon és Batthyány grófot, Magyarország miniszterelnökét Pesten. Ez a dátum egy dicsőséges harc szomorú végét és egy kegyetlen vészkorszak kezdetét jelzi, hiszen nemcsak ez a 13+1 szabadságért harcoló hős lett áldozat. Az esemény bár nem állami ünnep mégis kétségtelen, hogy a nemzeti öntudat része, melyet már az iskolában és otthon megtanulunk, és megőrzünk egy életen át, hogy aztán tovább adhassuk az emlékét és a benne rejlő értékeket a következő nemzedékeknek.
Az aradi tizenhármak tárgya számtalan irodalmi (például Ady Endre: Október 6. című verse), képzőművészeti (mások mellett Thorma János festménye) és zenei alkotásnak a „magas kultúrában” és néphagyományunkban egyaránt a fájó emléket őrizve Magyarországon és azon kívül is. Az események mind a mai napig a tudományos kutatások (például idén mutatták be Kiss Ernő eddig nem ismert búcsúlevelét a Magyar Nemzeti Levéltárba) és a közérdeklődés tárgya (példa erre a helyszínre zarándokló megemlékezők, vagy az országszerte és azon túli helyi megemlékezések). Mindez a sokszínűség október 6-a jelentőségéből és értékéből fakad és a generációk gondosan őrző emlékező gyakorlatából táplálkozik.
Fájl:Thorma János painter (1870-1937.12.05).jpg
Hasonlóan gazdag program valósult meg 1849. október 6-a 170. évfordulóján az ostravai Magyar Klubban. Ezen a borús, hideg vasárnap délelőttön gyerekek, fiatalok, fiatal felnőttek és szépkorúak egyaránt összegyűltek, mert fontosnak érezték, hogy közösen töltsék el ezt a napot. A szervezők is hasonlóan sokféle korosztályt képviseltek, és próbálták október 6-a emlékét változatosan és a programokat tágabb témakörben megszervezni. Így lehetőség nyílt az őszinte nevetésre, a kissé keserű magunkba fordulásra, a tanulásra és tanításra, az alkotásra és emlékteremtésre.
Hogyan lehet egy nemzeti gyásznapon gyerekeknek szóló foglalkozást csinálni kérdezhetné jogosan az olvasó, főleg úgy, ha az egészen fiatal korosztály képviselteti magát (3-13 év között). Nekik elsősorban kézműves foglalkozásokkal készültünk. Szélforgót, kokárdát színeztünk, csákót hajtogattunk és huszárt készítettünk papírból, aki délceg lován ül kardjával a kezében. Emellett a kicsit idősebb szorgos kezek kokárdákat varrtak mindenkinek. Ugyanezen szorgos kezek még a program előtt elemózsiáról is gondoskodtak a közösség számára. Az eredeti tervek szerint a gasztronómiát is a programhoz kívántuk igazítani Kossuth-kiflivel meglepve az egybegyűlteket. A lehetőségek hiányában azonban a Kossuth-kifli helyi péksüteménnyé módosult, de majd jövőre ezt is megoldjuk!



Számos játékos vetélkedővel elevenítettük fel tudásunkat a történelmi eseményekről kvíz kérdésekre válaszolva egyénileg, illetve csoportban. Azonban az ismétlés mellett számos új információval is gazdagodtunk mindnyájan, hiszen egy igazi hadtörténeti műkincsgyűjtő van közöttünk, aki történelmi emléktárgyakat gyűjt és óv hosszú évek óta. Igen jelentős gyűjteménnyel rendelkezik ma már, amiből számos érdekes darabot elhozott az eseményre. Mivel a gyűjtés mellett a tárgyak „hátterének” felkutatásával éppen úgy foglalkozik szabad idejében, mint a tárgyak megóvásával, így a nagyérdemű számtalan érdekességet is megtudhatott a meg is fogható kincsekről, a jelentőségükről, ápolásukról és a gyűjtési folyamatról. Nem is csoda, hogy innen aztán a beszélgetés szinte megállíthatatlanul tovább folytatódott történelmi korok és helyszíneken át személyes történeteket és meglátásokat éppen úgy érintve, mint történelmi vagy művelődési tényeket felsorakoztatva. Szóba került a szomszédos Olomouc városa, mint koronázási város és természetesen Arad is, ahol a közösség egy csoportja éppen akkor helyezte el a kegyelet virágait.



Az ostravai magyar események elválaszthatatlan eleme az ének az Ostravai Csalogányoknak köszönhetően. Ez nem volt másként október 6-án se, amikor katonadalokat énekeltünk, melyeknek szövegét két nyelven is kinyomtattuk, így ismerősöknek, kollegáknak, családtagoknak is meg lehet mutatni, majd a magyar népzenébe ágyazott történelmi emlékezet egy-egy gyönyörű példáját. Különösen jelentős volt elnökasszonyunk, Rákóczi Anna előadása az aradi vértanúkról szóló 13 versszakos ballada eléneklésével, mely után a korábban már említett szomorkás magába fordulás meghitt pillanatai következtek.






 











Köszönjük a négytagú szervező csapatnak, a szorgos kezeknek és a lelkes részt vevőknek, hogy lehetőségünk volt együtt feleleveníteni és továbbadni október 6-a értékét. Mindnyájan tanultunk és megéltük az eseményekhez kapcsolódó sokszínű kulturális értékek számos példáját, így marad fenn és válik szorosabbá a mai, ostravai magyar közösség is. 


A fotókat készítette Jenei János a szöveget írta Harlov-Csortán Melinda.

Comments

Popular posts from this blog

Élet Csehországban

Hol volt hol nem volt, az óperenciás tengeren is túl, ott ahol a kurta farkú malac túr, volt egyszer egy Csehország. Egy ország, ahol köszönöm helyett dekuji van, Duna helyett Moldva, Tokaji helyett Pilsner, gulyás helyett gulyás. Na jó az utolsó az stimmel, de csak névben, állagban és ízben más. Persze azért nem ég és föld.. Mintha most lett volna, hogy felültem a Budapest-Prága vonatra szeptember első napján a keleti pályaudvarnál, hogy belevágjak valami teljesen ismeretlenbe. El sem hiszem, de azóta már az ötödik hónapomat töltöm itt. Már párszor írtam a blogra, de most gondoltam kicsit bemutatkozom, hiszen elég élményt  gyűjtöttem  már ahhoz, hogy legyen miről írni. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy 9 hónapot tölthetek az országban a Petőfi Sándor Program ösztöndíjasaként. A program  célja, hogy segítse a Kárpát-medencében élő szórványmagyarság helyzetét és, hogy erősítse a határon túl élő és az anyaországban élő magyar kapcsolatokat. A program az egykori monarchia t

A magyar- és a cseh gasztronómia avagy beszélgetés az ostravai magyar klub lovagrendi szakácsával Bors-Fiszli Editkével

A mi Editkénk A Receptek a magyar konyhából c. rendezvénysorozatunk főszakácsával Bors-Fiszli Editkével beszélgettem a rendezvényről és a magyar és a cseh gasztronómiáról.  Hogyan is vált az ostravai magyar klub a magyar gasztronómia helyi fellegvárává? Mik a főbb hasonlóságok és különbségek a magyar és a cseh íz világ között? Hogyan is vált az ostravai magyar lakos, Editke a magyarországi Népi Ízőrző Lovagrend lovagrendi szakácsává? A következő sorok megadják a választ. Editke: A történet 2010 augusztusában a kouty-i művelődési táborban kezdődött, ahol megismerkedtem az egyik ostravai klubtaggal, Bors Istvánnal. A kapcsolatunk később komolyra fordult, majd pedig összeházasodtunk. Az Ostravai Magyar Klubba beléptem, amikor idekerültem, nemcsak a férjem, hanem az unokatestvérem, Magdika révén is klubtag lettem. Később a vezetőségnek is a tagja lettem. Jenei János ötletére elhatároztuk, hogy bevezetünk egy magyar konyhát, egy úgynevezett főzőesemény sorozatot, ahol a magyar

Gondolatok a Prágai Magyar Bálról

A bársonyos forradalmat követő időszakban alakult szervezet, mely céljául tűzte ki a csehországi magyarság egyesületi formában történő összefogását és kulturális programjainak megszervezését, már egy évvel megalakulás után, 1992-ben megrendezte a Prágai Magyar Bált. Ennek helyszíne a Vinohrady városrész (Prága 2) Vasutas Kultúrháza volt. A sikeres kezdetet további bálok követték a smíchovi (Prága 5) Nemzeti Házban. Ezek a rendezvények a későbbiekben már nemcsak a prágai helyi szervezet különböző generációinak jelentett kulturális és szórakozási élményt, hanem rendszeres találkozási lehetőséget biztosított más helyi szervezetek tagjainak is a báli együttlét szabadabb, kötetlenebb körülményei között. Nagy örömünkre szolgál, hogy más helyi egyesületekre (Brünn, Ostrava) is hatással volt a prágai bál, és immár ők is rendszeresen szerveznek hasonló eseményt, a novemberi Katalin bált.   Nagy előrelépést jelentett a bál helyszínének áthelyezése Prága központjába, a repreze