Skip to main content

Tőlünk volt hangos a MI: Őszi Gyereknap az ostravai Magyar Intézetben




Ki mondta, hogy az ősz csak bús és csendes lehet?! Erre cáfolt rá az a közel húsz apró őszi hercegecske és királylány teljes udvartartásukkal (mások mellett a „vérszomjas” rendőr katicával és félelmetes (spárgákat bemutató) csontvázlánykával), akik benépesítették az ostravai Magyar Klubot 2018. október 27-én. A szorgos kezek őszi rajzokat, levélkompozíciókat, mécsestartókat, levélmintákat, koronákat, fülbevalókat, mesés képeket és még sok-sok bámulatos dolgot készítettek szüleik és a szervezők segítségével. Az eseményt a Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetségének országos és ostravai elnökasszonya, Rákóczi Anna nyitotta meg, sok vidámságot és jó élményt kívánva az egybegyűlteknek.



A számtalan kreatív program mellett a gyerekek még színesebbé tehették magukat, hiszen egy kedves anyuka álom kompozíciókat festett a gyerekek arcára. A számtalan program és elfoglaltság mellett el kellett a muníció, a fenséges falatokat: kalácsokat, süteményeket, almát, diót a közösség felnőtt tagjai készítették és hozták el. Valóban roskadozott az asztal a páratlan finomságoktól, ami nemcsak a ”munkát” könnyítette meg, de ékes példája is a helyi közösség összetartó és szerető kötelékének. A közösség pedig messze túlmutat Ostrava határain, hiszen körünkben köszönthettük például a Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetségének olmützi alszervezetének vezetőjét és kedves feleségét is, akik csodálatos lufikreációkkal (pl. félelmetes kardokkal) és speciális hőkezelési technikával készült festmények és ékszerek, valamint dísztárgyak készítésével tették még izgalmasabbá és gazdagabbá a napot.



Természetesen nemcsak a gyerekek próbálhatták ki a kreativitásukat ezen a délután, a szülők is varázsoltak csodálatos tárgyakat. Az apukák különösen a tökfaragásban voltak kiemelkedőek. Talán kevesen tudják, hogy a tökmag és töklámpás készítése, hosszabb múltra tekint vissza Közép-Európában, mint ahogy az, az amerikai Halloween kapcsán újraéledt. Nincs félévszázada, amikor a magyar népi hagyományoknak szerves része volt ez a késő őszi elfoglaltság, amit az összegyűlt ostravai közösség színe-java is gyakorolt 2018. október 27-én. A töklámpások készítése jó apropót adott a tökmagok újrahasznosítására, „házi” szotyi készítésére, melyet melegen mindenki örömmel ropogtatott a program második felében. A ropogtatás neszét, elnyomták a vidám beszélgetések hangfoszlányai, a lufikard-harcok csatakiáltásai. Sokszor nem is hallatszottak a háttérben szóló zeneszámok, melyek sokféle stílusban (népdal, klasszikus-, könnyű zene, jazz, versmegzenésítés stb.) mind-mind az őszt idézték, de talán ez mutatta az esemény sikerét.



Fontos momentumként elkészült az Ostrava, Olmütz és környékén élő magyarok őszi fája. Az előre elkészített művészi alapra a résztvevők színes festékbe mártott ujjleveleket festettek. Bízunk benne, hogy a következő eseményekkor folytatjuk a hagyományt, és megőrizzük a közös élmények emlékét a sok-sok résztvevő közreműködésével. 



Köszönjük minden szervezőnek, résztvevőnek és gyereknek, hogy újra tőlük lehetett hangos a MI. 


A fényképeket Lőrincz Gábor készítette, az összefoglalót Harlov-Csortán Melinda írta.

Comments

Popular posts from this blog

Élet Csehországban

Hol volt hol nem volt, az óperenciás tengeren is túl, ott ahol a kurta farkú malac túr, volt egyszer egy Csehország. Egy ország, ahol köszönöm helyett dekuji van, Duna helyett Moldva, Tokaji helyett Pilsner, gulyás helyett gulyás. Na jó az utolsó az stimmel, de csak névben, állagban és ízben más. Persze azért nem ég és föld.. Mintha most lett volna, hogy felültem a Budapest-Prága vonatra szeptember első napján a keleti pályaudvarnál, hogy belevágjak valami teljesen ismeretlenbe. El sem hiszem, de azóta már az ötödik hónapomat töltöm itt. Már párszor írtam a blogra, de most gondoltam kicsit bemutatkozom, hiszen elég élményt  gyűjtöttem  már ahhoz, hogy legyen miről írni. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy 9 hónapot tölthetek az országban a Petőfi Sándor Program ösztöndíjasaként. A program  célja, hogy segítse a Kárpát-medencében élő szórványmagyarság helyzetét és, hogy erősítse a határon túl élő és az anyaországban élő magyar kapcsolatokat. A program az egykori monarchia t

A magyar- és a cseh gasztronómia avagy beszélgetés az ostravai magyar klub lovagrendi szakácsával Bors-Fiszli Editkével

A mi Editkénk A Receptek a magyar konyhából c. rendezvénysorozatunk főszakácsával Bors-Fiszli Editkével beszélgettem a rendezvényről és a magyar és a cseh gasztronómiáról.  Hogyan is vált az ostravai magyar klub a magyar gasztronómia helyi fellegvárává? Mik a főbb hasonlóságok és különbségek a magyar és a cseh íz világ között? Hogyan is vált az ostravai magyar lakos, Editke a magyarországi Népi Ízőrző Lovagrend lovagrendi szakácsává? A következő sorok megadják a választ. Editke: A történet 2010 augusztusában a kouty-i művelődési táborban kezdődött, ahol megismerkedtem az egyik ostravai klubtaggal, Bors Istvánnal. A kapcsolatunk később komolyra fordult, majd pedig összeházasodtunk. Az Ostravai Magyar Klubba beléptem, amikor idekerültem, nemcsak a férjem, hanem az unokatestvérem, Magdika révén is klubtag lettem. Később a vezetőségnek is a tagja lettem. Jenei János ötletére elhatároztuk, hogy bevezetünk egy magyar konyhát, egy úgynevezett főzőesemény sorozatot, ahol a magyar

Gondolatok a Prágai Magyar Bálról

A bársonyos forradalmat követő időszakban alakult szervezet, mely céljául tűzte ki a csehországi magyarság egyesületi formában történő összefogását és kulturális programjainak megszervezését, már egy évvel megalakulás után, 1992-ben megrendezte a Prágai Magyar Bált. Ennek helyszíne a Vinohrady városrész (Prága 2) Vasutas Kultúrháza volt. A sikeres kezdetet további bálok követték a smíchovi (Prága 5) Nemzeti Házban. Ezek a rendezvények a későbbiekben már nemcsak a prágai helyi szervezet különböző generációinak jelentett kulturális és szórakozási élményt, hanem rendszeres találkozási lehetőséget biztosított más helyi szervezetek tagjainak is a báli együttlét szabadabb, kötetlenebb körülményei között. Nagy örömünkre szolgál, hogy más helyi egyesületekre (Brünn, Ostrava) is hatással volt a prágai bál, és immár ők is rendszeresen szerveznek hasonló eseményt, a novemberi Katalin bált.   Nagy előrelépést jelentett a bál helyszínének áthelyezése Prága központjába, a repreze