Skip to main content

Húsvéti kézművesműhely

Húsvéti kézművesműhely

     A nagy adventi és farsangi kézművesműhelyünk láttán úgy gondoltuk, hogy a kicsik húsvétra is megérdemelnek egy jópofa délelőttöt. Így is történt ez 2018. március 24-én a szombat délelőtti és kora délutáni órákban.
     Mi szervezők klasszikus módon már reggel nyolctól bent voltunk a klubban és készítettük elő a terepet . Délelőtt tíz óra előtt megérkezett az olomouci küldöttség is Nagy Sándorral és feleségével Jitkával az élen. Sanyi a CSMMSZ Ostravai Helyi Egyesülete alá tartozó Olomouci Magyar Klub elnöke és vezetője, aki unokájával karöltve készült a mai gyermekprogramra.
     A főszereplő gyermekek és szüleik tíz óra környékén érkeztek meg és rögtön elfoglalták helyeiket a kézművesasztalnál. Bőven válogathattak, mit is szeretnének csinálni. Az egyik asztalnál hagyományos húsvéti kifestők várták őket sok-sok színespapírral, ceruzákkal, festékekkel karöltve. 
A gyerekek a színesceruzák világában!
     A következő két asztal Jitka terepe volt, aki egyrészt zsírkrétás vasalótechnikával várta őket, másrészt elsajátíthatta minden felnőtt és gyerek a tojásdrótozás fortélyait. A végén kiderült, hogy ez nem is olyan ördöngős dolog!
Jitka és a tojásdrótozás
     A következő ügyes-kezek-állomás Sanyinál volt, aki nagy lelkesedéssel mutatta meg, hogyan is kell korbácsot készíteni. A korbács a magyar húsvéti hagyományoknak nem annyira a része, de a csehek és szlovákok előszeretettel készítik és hasznáják is húsvéthétfőn. Ahogy láttam, nagy örömmel készítette mindenki. Lehetett vagy friss fűzfaágakból, melyeket a végén szalagok díszítettek, vagy színes műanyag drótokból is megfonni.
Szerénke, Marika és Sanyi a korbácsfonás rejtelmei közepette
     Az elülső főasztalnál a mi szakácsnőnk, Bors-Fiszli Editke tevékenykedett, aki beszerzett minden alapanyagot a húsvéti koszorúk készítésére. A közkedvelt ragasztópisztolyok segítségével álomszép ajtódekorációk születtek minden mennyiségben. Emellett itt még lehetőség volt minden kicsinek és nagynak a tojásfestésre is. Egyrészt  saját elképzelések alapján mindenféle színes tojást, másrészt előre kapható tojásmintákkal és matricákkal lehetett díszíteni. A tojáscsodák készítésébe annyira belejött mindenki, hogy az elkészült tojások egy nagy részével feldíszíthettük a Csallóközből hozott tojásfánkat.
Készülnek a húsvéti ajtódíszek

Indul a tojásfestés!
     Ebből a rendezvényből sem maradt ki a Csehországba küldött Petőfi Sándor Program ösztöndíjasa, Nagy Ildikó. Ildikó hasonlóképpen mint a farsangi rendezvényre, most is készült a nagyérdeműnek. Elsősorban egy csodaszép prezentáción keresztül bemutatta a húsvétot: hagyományokat, szokásokat, ételeket,stb… Sok olyan dolgot is elárult nekünk, amit lehethogy magunktól sosem kutattunk volna fel, vagy nem tudnánk kitől megkérdezni. Az érdekes előadás után természetesen ő is kivette a részét a kézműveskedésből és segített a gyerekeknek a tojásfát kicsinosítani.
Ildikó előadása a húsvétról
     A nap egyik fő pontja egy új szokás bevezetése volt: a csokikeresés. Ebben az esetben azonban nem tojásokat, hanem nyuszicsoki-csomagokat kellett keresniük a gyerekeknek a klub egész területén. Még szerencse, hogy reggel sikerült időben elrejtenem őket! Nem került sok időbe, míg mindenki megtalálta a saját csomagját (még a mi 34 éves Gáborkánk is! :) ).
     Ebédhez közeledve nagy volt az öröm, hiszen a várva várt pizza megérkezett minden kis lurkónak. A felnőttek ez alkalommal is mást kaptak, konkrétan töltött paprika paradicsomszósszal volt a menü úgy, ahogy Editke szereti. Mind a tíz ujj megnyalása után már jóformán mindenki gurult, ezért kalórialevezetésképpen elkészítettük a hagyományos csoportképet.
Íme a nagy csapat!
     Egy kis desszert gyanánt beültem a konyhába a már előre elkészített gofri tésztából valami ehetőt kisütni. Ugyan nagyon lassan, de sorra születtek meg a gofrik mindenki nagy örömére. Ezekután már csak a sok csoki- és lekvármaradékot láttam mindenhol.
     A gyerekek számára az egyik nagy atraktivitás minden kézművesség mellett a lufi volt. Sanyi és a lufigépe halomszámra gyártották a lufit, melyek egy részéből állatok, más részéből fegyverek születtek. Pont ezeknek a kardoknak köszönhetően bonyolódtam bele a gofrisütés közepette egy eléggé nagy kardcsatába, melyből csakis vesztesen jöhettem ki. Ez annak volt köszönhető, hogy öt kissördög támadott engem, miközben semmi védelmem nem volt. Persze én csak kívánom nekik, hiszen ez az ő napjuk volt.
Indul a lufiskodás!
     A délután végére nagyon elfáradt mindenki, főleg a kis csintalanok, akiknek remélhetőleg legalább annyira tetszett ez a szombati húsvét, mint nekünk. Köszönjük, hogy eljöttetek!

További képek ide kattintva: fb-képek

A bejegyzést készítette: Ivkovič Krisztina

Comments

Popular posts from this blog

Élet Csehországban

Hol volt hol nem volt, az óperenciás tengeren is túl, ott ahol a kurta farkú malac túr, volt egyszer egy Csehország. Egy ország, ahol köszönöm helyett dekuji van, Duna helyett Moldva, Tokaji helyett Pilsner, gulyás helyett gulyás. Na jó az utolsó az stimmel, de csak névben, állagban és ízben más. Persze azért nem ég és föld.. Mintha most lett volna, hogy felültem a Budapest-Prága vonatra szeptember első napján a keleti pályaudvarnál, hogy belevágjak valami teljesen ismeretlenbe. El sem hiszem, de azóta már az ötödik hónapomat töltöm itt. Már párszor írtam a blogra, de most gondoltam kicsit bemutatkozom, hiszen elég élményt  gyűjtöttem  már ahhoz, hogy legyen miről írni. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy 9 hónapot tölthetek az országban a Petőfi Sándor Program ösztöndíjasaként. A program  célja, hogy segítse a Kárpát-medencében élő szórványmagyarság helyzetét és, hogy erősítse a határon túl élő és az anyaországban élő magyar kapcsolatokat. A program az egykori monarchia t

A magyar- és a cseh gasztronómia avagy beszélgetés az ostravai magyar klub lovagrendi szakácsával Bors-Fiszli Editkével

A mi Editkénk A Receptek a magyar konyhából c. rendezvénysorozatunk főszakácsával Bors-Fiszli Editkével beszélgettem a rendezvényről és a magyar és a cseh gasztronómiáról.  Hogyan is vált az ostravai magyar klub a magyar gasztronómia helyi fellegvárává? Mik a főbb hasonlóságok és különbségek a magyar és a cseh íz világ között? Hogyan is vált az ostravai magyar lakos, Editke a magyarországi Népi Ízőrző Lovagrend lovagrendi szakácsává? A következő sorok megadják a választ. Editke: A történet 2010 augusztusában a kouty-i művelődési táborban kezdődött, ahol megismerkedtem az egyik ostravai klubtaggal, Bors Istvánnal. A kapcsolatunk később komolyra fordult, majd pedig összeházasodtunk. Az Ostravai Magyar Klubba beléptem, amikor idekerültem, nemcsak a férjem, hanem az unokatestvérem, Magdika révén is klubtag lettem. Később a vezetőségnek is a tagja lettem. Jenei János ötletére elhatároztuk, hogy bevezetünk egy magyar konyhát, egy úgynevezett főzőesemény sorozatot, ahol a magyar
A Karlovy Vary-i Magyar Alapszervezet megalakulása, avagy a Magyar Specialitások boltjától a magyar klubig Szeptember végén volt szerencsém közel a német határnál meglátogatni e festői szépségű és világhírű nyugat-csehországi várost. Felkeltette érdeklődésemet, hogy számomra meglepő módon itt is élnek magyarok. Két csodálatos napot töltöttem a városban Turay Erzsébet elnök asszony és Kalinová Valika társaságában. Ott létem alatt a beszélgetések és a városban tett séták során betekintést nyerhettem a helyi magyar szervezet életébe. Az ott tartózkodásom célja az volt, hogy egy interjú keretében bemutassam a Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetségének legfiatalabb magyar tagszervezetét, amely ez év elején alakult meg. Karlovy Vary központja János: Hogyan indult a helyi magyar szervezet alakulása? Erzsébet: Lényegében, amikor ideköltöztünk a csehországi Karlovy Vary-ba, akkor az volt a fő gondunk, hogyan újra kezdeni. Úgy döntöttünk, hogy nyitunk egy boltot