Ugrás a fő tartalomra

Húsvéti kézművesműhely

Húsvéti kézművesműhely

     A nagy adventi és farsangi kézművesműhelyünk láttán úgy gondoltuk, hogy a kicsik húsvétra is megérdemelnek egy jópofa délelőttöt. Így is történt ez 2018. március 24-én a szombat délelőtti és kora délutáni órákban.
     Mi szervezők klasszikus módon már reggel nyolctól bent voltunk a klubban és készítettük elő a terepet . Délelőtt tíz óra előtt megérkezett az olomouci küldöttség is Nagy Sándorral és feleségével Jitkával az élen. Sanyi a CSMMSZ Ostravai Helyi Egyesülete alá tartozó Olomouci Magyar Klub elnöke és vezetője, aki unokájával karöltve készült a mai gyermekprogramra.
     A főszereplő gyermekek és szüleik tíz óra környékén érkeztek meg és rögtön elfoglalták helyeiket a kézművesasztalnál. Bőven válogathattak, mit is szeretnének csinálni. Az egyik asztalnál hagyományos húsvéti kifestők várták őket sok-sok színespapírral, ceruzákkal, festékekkel karöltve. 
A gyerekek a színesceruzák világában!
     A következő két asztal Jitka terepe volt, aki egyrészt zsírkrétás vasalótechnikával várta őket, másrészt elsajátíthatta minden felnőtt és gyerek a tojásdrótozás fortélyait. A végén kiderült, hogy ez nem is olyan ördöngős dolog!
Jitka és a tojásdrótozás
     A következő ügyes-kezek-állomás Sanyinál volt, aki nagy lelkesedéssel mutatta meg, hogyan is kell korbácsot készíteni. A korbács a magyar húsvéti hagyományoknak nem annyira a része, de a csehek és szlovákok előszeretettel készítik és hasznáják is húsvéthétfőn. Ahogy láttam, nagy örömmel készítette mindenki. Lehetett vagy friss fűzfaágakból, melyeket a végén szalagok díszítettek, vagy színes műanyag drótokból is megfonni.
Szerénke, Marika és Sanyi a korbácsfonás rejtelmei közepette
     Az elülső főasztalnál a mi szakácsnőnk, Bors-Fiszli Editke tevékenykedett, aki beszerzett minden alapanyagot a húsvéti koszorúk készítésére. A közkedvelt ragasztópisztolyok segítségével álomszép ajtódekorációk születtek minden mennyiségben. Emellett itt még lehetőség volt minden kicsinek és nagynak a tojásfestésre is. Egyrészt  saját elképzelések alapján mindenféle színes tojást, másrészt előre kapható tojásmintákkal és matricákkal lehetett díszíteni. A tojáscsodák készítésébe annyira belejött mindenki, hogy az elkészült tojások egy nagy részével feldíszíthettük a Csallóközből hozott tojásfánkat.
Készülnek a húsvéti ajtódíszek

Indul a tojásfestés!
     Ebből a rendezvényből sem maradt ki a Csehországba küldött Petőfi Sándor Program ösztöndíjasa, Nagy Ildikó. Ildikó hasonlóképpen mint a farsangi rendezvényre, most is készült a nagyérdeműnek. Elsősorban egy csodaszép prezentáción keresztül bemutatta a húsvétot: hagyományokat, szokásokat, ételeket,stb… Sok olyan dolgot is elárult nekünk, amit lehethogy magunktól sosem kutattunk volna fel, vagy nem tudnánk kitől megkérdezni. Az érdekes előadás után természetesen ő is kivette a részét a kézműveskedésből és segített a gyerekeknek a tojásfát kicsinosítani.
Ildikó előadása a húsvétról
     A nap egyik fő pontja egy új szokás bevezetése volt: a csokikeresés. Ebben az esetben azonban nem tojásokat, hanem nyuszicsoki-csomagokat kellett keresniük a gyerekeknek a klub egész területén. Még szerencse, hogy reggel sikerült időben elrejtenem őket! Nem került sok időbe, míg mindenki megtalálta a saját csomagját (még a mi 34 éves Gáborkánk is! :) ).
     Ebédhez közeledve nagy volt az öröm, hiszen a várva várt pizza megérkezett minden kis lurkónak. A felnőttek ez alkalommal is mást kaptak, konkrétan töltött paprika paradicsomszósszal volt a menü úgy, ahogy Editke szereti. Mind a tíz ujj megnyalása után már jóformán mindenki gurult, ezért kalórialevezetésképpen elkészítettük a hagyományos csoportképet.
Íme a nagy csapat!
     Egy kis desszert gyanánt beültem a konyhába a már előre elkészített gofri tésztából valami ehetőt kisütni. Ugyan nagyon lassan, de sorra születtek meg a gofrik mindenki nagy örömére. Ezekután már csak a sok csoki- és lekvármaradékot láttam mindenhol.
     A gyerekek számára az egyik nagy atraktivitás minden kézművesség mellett a lufi volt. Sanyi és a lufigépe halomszámra gyártották a lufit, melyek egy részéből állatok, más részéből fegyverek születtek. Pont ezeknek a kardoknak köszönhetően bonyolódtam bele a gofrisütés közepette egy eléggé nagy kardcsatába, melyből csakis vesztesen jöhettem ki. Ez annak volt köszönhető, hogy öt kissördög támadott engem, miközben semmi védelmem nem volt. Persze én csak kívánom nekik, hiszen ez az ő napjuk volt.
Indul a lufiskodás!
     A délután végére nagyon elfáradt mindenki, főleg a kis csintalanok, akiknek remélhetőleg legalább annyira tetszett ez a szombati húsvét, mint nekünk. Köszönjük, hogy eljöttetek!

További képek ide kattintva: fb-képek

A bejegyzést készítette: Ivkovič Krisztina

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Erdély az ízek birodalma II.

Barangolás Udvarhelyszéken és a Sóvidéken
Másnap a reggelit követően a Székelyudvarhelyhez közeli szejkefürdői forrásnál álltunk meg kortyolva egyet a gyógyvízből, majd pedig a borvízmúzeumba vittek el minket erdélyi barátaink. A múzeumban még a mai napig látható Orbán Balázs szobra, az ő neve szorosan összekapcsolódik Szejke-fürdővel, amellett hogy fényképeivel megörökítette a kor természeti, épített és néprajzi örökségét, felvirágoztatta az ottani fürdő kultúrát is. A rossz időjárási körülményekre való tekintettel sajnos nem tudtunk felmenni a Hargitára, a székelyek szent hegyére, így helyette a parajdi sóbánya felé vettük az irányt. Útközben megálltunk Tamási Áron sírjánál Farkaslakán, ő az egyike a három Áronnak, akire a székelység a mai napig nagyon büszke, ahogy egy ottani mondás tartja: „Tamási Áron, Márton Áron és Gábor Áron/ Székely népünk büszkesége mind a három”.

Ki is volt Tamási Áron? Író, neki köszönhetjük az Ábel trilógiát és nem mellesleg ő volt, aki a székely nyelvjárá…

Erdély az ízek birodalma I.

Erdély, az óriások földje, ahol a hegyek a felhőket érik. A mellettünk elsuhanó vidék olyan, mint egy szépen megfestett tájkép, ahol a részletek tökéletes színkavalkáddá állnak össze. Magasabbnál magasabb hegyek vidéke ez, amit a természet gyönyörű zöld színű, sűrű, erdős mintákkal tarkított szőnyege borít. Erdők és határtalan, napfényben úszó zöld, kövér mezők, amelyeken csordák legelésznek, ahol a dombokra a folyamatosan vándorló fehér felhők árnyéka vetül. Amikor visszagondolok az ott töltött egy hétre, ezek a képek villannak emlékezetembe. Azonkívül, hogy bejártuk Erdély egy kis szegletét, még az ottani ízekbe is sikerült belekóstolnunk. De ne rohanjunk ennyire előre, kezdem a legelején! 
„Esőhozók”
Egy szürke, borongós, esős nyári kora reggelen Bors-Fiszli Editke, Bors István és e sorok írója magunk mögött hagytuk a régmúltat idéző rozsdás gyárkémények, kohók és bányák világát, a mi Osztravánkat. Ezerháromszáz kilométer állt előttünk, a szomorkás esős időjárás végigkísért minket …

Egy fél évnyi AED tevékenység, röviden és tömören

Egy fél évnyi AED tevékenység, röviden és tömören     Szeretett Prágánkban az új szemeszter még csak jövőnek számított szeptember végén, az idén 60 éves AED héttagú képviselete, beleértve az új elnökségi tagokat viszont már elkezdte a munkát, egy szinttel feljebb, a Diákhálózat Hallgatói parlamentjén. Ja, már miután odaértünk, mert nem csak egy autónk veszett el… 
     Azzal a lelkesedéssel estünk neki rögtön hétfőn a saját rendezvényeink tervezéséhez is, új tagokkal bővülve. És ez meg is mutatkozott a nyitógyűlésen: „50 perc alatt megszerveztünk egy egész szemesztert, ez má’ valami!” És még mindig ugyanezzel a lendülettel pár nap múlva meg is nyitottuk a szemesztert egy kellemes kis sörözés keretein belül. Voltak új arcok, meg új nevek, aztán már csak össze kellett rakni őket…
     Két héttel később, a brünni Kafedik Mega7vége nevű rendezvénye után vasárnap természetesen teljesen fitten találkoztunk a Prágai Magyar Katolikus Lelkészség (azóta már plébánia lett) udvarán délelőtt a tanév…