Skip to main content

A fehérorosz konyha csodái!

       Érdekes meghívást kapott az Ostravai Magyar Klub, méghozzá nem is akárkitől. Margarita, a már évek óta Csehországban élő kazah lány barátaival együtt egy fehérorosz főzőestre invitáltak meg minket. Úgy gondoltuk, ezt a különleges alkalmat nem hagyhatjuk ki, hiszen más kultúrák ételkülönlegességeit nem mindig adódik alkalmunk kipróbálni, főleg nem ilyen meghitt helyen. 

A fehérorosz kisasszonyok :)

     Tehát összegyűlt egy kis fehérorosz társaság, akik elhatározták, hogy bemutatják nekünk az ízvilágukat. Erre az alkalomra az Ostrava szívében fekvő Radio Club nevű hangulatos hely adott otthont 2016. november 5-én. A magyar nemzet képviseletében négyen mentünk el: Editke, Réka, János és jómagam. Editke és János néhány más társunkkal együtt már voltak a legutóbbi főzőesten, és a pozitív visszajelzés alapján eljöttek velünk ismét. De nem csak mi, hanem más nemzetek is képviseltették magukat, többek között a hazai csehek is. Itt találkoztunk nagy meglepetésünkre Árpival is, aki mostantól a magyar tábort fogja erősíteni. 



      Egy órával hamarább mentünk előzetes bejelentés alapján, hogy be tudjunk kukkantani a kulisszák mögé. És megérte! Láthattuk, hogyan is készülnek az egyes finomságok és kik is azok a bizonos manók, akik ehhez hozzájárulnak. Miután minden trükköt ellestünk, elfoglaltuk helyünket a vendégek között, akik eközben folyamatosan elkezdtek szállingózni befelé.
          Elérkezett a negyed hat, itt volt az idő a kóstolásra, vagyis a vacsora elfogyasztására. Minden asztalon szerepelt egy gyönyörűen elkészített fél sütőtök megtöltve rizses-tejfölös-tökös töltelékkel és megszórva friss fűszerekkel. Emellett egy tál gondosan elrendezett savanyúuborka is helyet kapott az asztalon, ugyanis a fehéroroszoknak ez egy tipikus savanyúság. És mindemelett egy kis kedvességet is kaptunk mi magyarok: édes és erős fűszerpaprikát, mert a magyarok csípősen szeretik! Ekkor jött a főétel: salátalevélbe tekert darált hús (nagyon hasonlóan, mint a magyar töltött káposzta, oroszul GOLUBCY) és mellé krumplilepény (hasonló a lapcsánkához, vagy mint a cseh bramborák), mely szintén hússal volt megtöltve. Oroszul ez a KOLDUNY. Tanácsként elmondták, hogy ők mindenhez tejfölt használnak, ezzel az ízesítéssel dobják fel ételeiket. El kell hogy mondjam, hogy ez a kör étel nem múlt el egyhamar, egyrészt, mert szemünk-szájunk tátva maradt a sok finomság láttán, másrészt a fantasztikus ízek nem engedték meg, hogy ne duplázzunk. És, hogy ki ne felejtsem, a fantasztikus saláta volt a hab a tortán!

Savanyúuborka-tál

Töltött tök, saláta, savanyúuborka

Golubcy és Korduny

Fehérorosz csörögefánk

ŠARLOTKA és a kókusztorta

       Emellett viszont a jó háziasszonyok nem feledkeztek meg a desszertről sem. Előrukkoltak egy finom almás kaláccsal (oroszul ŠARLOTKA), mely kevesebb mint egy perc alatt el is fogyott. Leülepedett és gondoltuk, hogy itt vége. Na de ácsi! Annyira unatkoztak, hogy még egy csörögefánkhoz hasonlító édességet is készítettek. Omlós tészta megszórva egy kis porcukorral- hmm, valami mennyei! Editke persze nem kezdte el addig, amíg fel nem szolgálták mellé a hagyományos teakülönlegességüket. Ez a párosítás aztán vitte a pálmát! 




     Talán fél óra sem telt el, mikor ismét egy adag édesség kapott helyet az asztalunkon. Ezúttal kókusztorta és mézeskalács. Ekkor tettem fel az ügyes szakácsoknak kérdést, hogy unatkoztak-e délután, és ezért készítettek-e ennyi édességet. :) 

Jani és Pavel

      Az este átment egy nagyon élvezhető beszélgetős partiba. Ezúton köszönjük a sok finomságot, nagyon jól éreztük magunkat! Viszlát legközelebb!

A bejegyzést készítette: Ivkovič Krisztina

Comments

Popular posts from this blog

Élet Csehországban

Hol volt hol nem volt, az óperenciás tengeren is túl, ott ahol a kurta farkú malac túr, volt egyszer egy Csehország. Egy ország, ahol köszönöm helyett dekuji van, Duna helyett Moldva, Tokaji helyett Pilsner, gulyás helyett gulyás. Na jó az utolsó az stimmel, de csak névben, állagban és ízben más. Persze azért nem ég és föld.. Mintha most lett volna, hogy felültem a Budapest-Prága vonatra szeptember első napján a keleti pályaudvarnál, hogy belevágjak valami teljesen ismeretlenbe. El sem hiszem, de azóta már az ötödik hónapomat töltöm itt. Már párszor írtam a blogra, de most gondoltam kicsit bemutatkozom, hiszen elég élményt  gyűjtöttem  már ahhoz, hogy legyen miről írni. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy 9 hónapot tölthetek az országban a Petőfi Sándor Program ösztöndíjasaként. A program  célja, hogy segítse a Kárpát-medencében élő szórványmagyarság helyzetét és, hogy erősítse a határon túl élő és az anyaországban élő magyar kapcsolatokat. A program az egykori monarchia t

A magyar- és a cseh gasztronómia avagy beszélgetés az ostravai magyar klub lovagrendi szakácsával Bors-Fiszli Editkével

A mi Editkénk A Receptek a magyar konyhából c. rendezvénysorozatunk főszakácsával Bors-Fiszli Editkével beszélgettem a rendezvényről és a magyar és a cseh gasztronómiáról.  Hogyan is vált az ostravai magyar klub a magyar gasztronómia helyi fellegvárává? Mik a főbb hasonlóságok és különbségek a magyar és a cseh íz világ között? Hogyan is vált az ostravai magyar lakos, Editke a magyarországi Népi Ízőrző Lovagrend lovagrendi szakácsává? A következő sorok megadják a választ. Editke: A történet 2010 augusztusában a kouty-i művelődési táborban kezdődött, ahol megismerkedtem az egyik ostravai klubtaggal, Bors Istvánnal. A kapcsolatunk később komolyra fordult, majd pedig összeházasodtunk. Az Ostravai Magyar Klubba beléptem, amikor idekerültem, nemcsak a férjem, hanem az unokatestvérem, Magdika révén is klubtag lettem. Később a vezetőségnek is a tagja lettem. Jenei János ötletére elhatároztuk, hogy bevezetünk egy magyar konyhát, egy úgynevezett főzőesemény sorozatot, ahol a magyar

Gondolatok a Prágai Magyar Bálról

A bársonyos forradalmat követő időszakban alakult szervezet, mely céljául tűzte ki a csehországi magyarság egyesületi formában történő összefogását és kulturális programjainak megszervezését, már egy évvel megalakulás után, 1992-ben megrendezte a Prágai Magyar Bált. Ennek helyszíne a Vinohrady városrész (Prága 2) Vasutas Kultúrháza volt. A sikeres kezdetet további bálok követték a smíchovi (Prága 5) Nemzeti Házban. Ezek a rendezvények a későbbiekben már nemcsak a prágai helyi szervezet különböző generációinak jelentett kulturális és szórakozási élményt, hanem rendszeres találkozási lehetőséget biztosított más helyi szervezetek tagjainak is a báli együttlét szabadabb, kötetlenebb körülményei között. Nagy örömünkre szolgál, hogy más helyi egyesületekre (Brünn, Ostrava) is hatással volt a prágai bál, és immár ők is rendszeresen szerveznek hasonló eseményt, a novemberi Katalin bált.   Nagy előrelépést jelentett a bál helyszínének áthelyezése Prága központjába, a repreze