Érdekes meghívást kapott az Ostravai Magyar Klub, méghozzá nem is akárkitől. Margarita, a már évek óta Csehországban élő kazah lány barátaival együtt egy fehérorosz főzőestre invitáltak meg minket. Úgy gondoltuk, ezt a különleges alkalmat nem hagyhatjuk ki, hiszen más kultúrák ételkülönlegességeit nem mindig adódik alkalmunk kipróbálni, főleg nem ilyen meghitt helyen.
 |
| A fehérorosz kisasszonyok :) |
Tehát összegyűlt egy kis fehérorosz társaság, akik elhatározták, hogy bemutatják nekünk az ízvilágukat. Erre az alkalomra az Ostrava szívében fekvő Radio Club nevű hangulatos hely adott otthont 2016. november 5-én. A magyar nemzet képviseletében négyen mentünk el: Editke, Réka, János és jómagam. Editke és János néhány más társunkkal együtt már voltak a legutóbbi főzőesten, és a pozitív visszajelzés alapján eljöttek velünk ismét. De nem csak mi, hanem más nemzetek is képviseltették magukat, többek között a hazai csehek is. Itt találkoztunk nagy meglepetésünkre Árpival is, aki mostantól a magyar tábort fogja erősíteni.
Egy órával hamarább mentünk előzetes bejelentés alapján, hogy be tudjunk kukkantani a kulisszák mögé. És megérte! Láthattuk, hogyan is készülnek az egyes finomságok és kik is azok a bizonos manók, akik ehhez hozzájárulnak. Miután minden trükköt ellestünk, elfoglaltuk helyünket a vendégek között, akik eközben folyamatosan elkezdtek szállingózni befelé.
Elérkezett a negyed hat, itt volt az idő a kóstolásra, vagyis a vacsora elfogyasztására. Minden asztalon szerepelt egy gyönyörűen elkészített fél sütőtök megtöltve rizses-tejfölös-tökös töltelékkel és megszórva friss fűszerekkel. Emellett egy tál gondosan elrendezett savanyúuborka is helyet kapott az asztalon, ugyanis a fehéroroszoknak ez egy tipikus savanyúság. És mindemelett egy kis kedvességet is kaptunk mi magyarok: édes és erős fűszerpaprikát, mert a magyarok csípősen szeretik! Ekkor jött a főétel: salátalevélbe tekert darált hús (nagyon hasonlóan, mint a magyar töltött káposzta, oroszul GOLUBCY) és mellé krumplilepény (hasonló a lapcsánkához, vagy mint a cseh bramborák), mely szintén hússal volt megtöltve. Oroszul ez a KOLDUNY. Tanácsként elmondták, hogy ők mindenhez tejfölt használnak, ezzel az ízesítéssel dobják fel ételeiket. El kell hogy mondjam, hogy ez a kör étel nem múlt el egyhamar, egyrészt, mert szemünk-szájunk tátva maradt a sok finomság láttán, másrészt a fantasztikus ízek nem engedték meg, hogy ne duplázzunk. És, hogy ki ne felejtsem, a fantasztikus saláta volt a hab a tortán!
 |
| Savanyúuborka-tál |
 |
| Töltött tök, saláta, savanyúuborka |
 |
| Golubcy és Korduny |
 |
| Fehérorosz csörögefánk |
 |
| ŠARLOTKA és a kókusztorta |
Emellett viszont a jó háziasszonyok nem feledkeztek meg a desszertről sem. Előrukkoltak egy finom almás kaláccsal (oroszul ŠARLOTKA), mely kevesebb mint egy perc alatt el is fogyott. Leülepedett és gondoltuk, hogy itt vége. Na de ácsi! Annyira unatkoztak, hogy még egy csörögefánkhoz hasonlító édességet is készítettek. Omlós tészta megszórva egy kis porcukorral- hmm, valami mennyei! Editke persze nem kezdte el addig, amíg fel nem szolgálták mellé a hagyományos teakülönlegességüket. Ez a párosítás aztán vitte a pálmát!
Talán fél óra sem telt el, mikor ismét egy adag édesség kapott helyet az asztalunkon. Ezúttal kókusztorta és mézeskalács. Ekkor tettem fel az ügyes szakácsoknak kérdést, hogy unatkoztak-e délután, és ezért készítettek-e ennyi édességet. :)
 |
| Jani és Pavel |
Az este átment egy nagyon élvezhető beszélgetős partiba. Ezúton köszönjük a sok finomságot, nagyon jól éreztük magunkat! Viszlát legközelebb!
A bejegyzést készítette: Ivkovič Krisztina
Comments
Post a Comment