Ugrás a fő tartalomra

A fehérorosz konyha csodái!

       Érdekes meghívást kapott az Ostravai Magyar Klub, méghozzá nem is akárkitől. Margarita, a már évek óta Csehországban élő kazah lány barátaival együtt egy fehérorosz főzőestre invitáltak meg minket. Úgy gondoltuk, ezt a különleges alkalmat nem hagyhatjuk ki, hiszen más kultúrák ételkülönlegességeit nem mindig adódik alkalmunk kipróbálni, főleg nem ilyen meghitt helyen. 

A fehérorosz kisasszonyok :)

     Tehát összegyűlt egy kis fehérorosz társaság, akik elhatározták, hogy bemutatják nekünk az ízvilágukat. Erre az alkalomra az Ostrava szívében fekvő Radio Club nevű hangulatos hely adott otthont 2016. november 5-én. A magyar nemzet képviseletében négyen mentünk el: Editke, Réka, János és jómagam. Editke és János néhány más társunkkal együtt már voltak a legutóbbi főzőesten, és a pozitív visszajelzés alapján eljöttek velünk ismét. De nem csak mi, hanem más nemzetek is képviseltették magukat, többek között a hazai csehek is. Itt találkoztunk nagy meglepetésünkre Árpival is, aki mostantól a magyar tábort fogja erősíteni. 



      Egy órával hamarább mentünk előzetes bejelentés alapján, hogy be tudjunk kukkantani a kulisszák mögé. És megérte! Láthattuk, hogyan is készülnek az egyes finomságok és kik is azok a bizonos manók, akik ehhez hozzájárulnak. Miután minden trükköt ellestünk, elfoglaltuk helyünket a vendégek között, akik eközben folyamatosan elkezdtek szállingózni befelé.
          Elérkezett a negyed hat, itt volt az idő a kóstolásra, vagyis a vacsora elfogyasztására. Minden asztalon szerepelt egy gyönyörűen elkészített fél sütőtök megtöltve rizses-tejfölös-tökös töltelékkel és megszórva friss fűszerekkel. Emellett egy tál gondosan elrendezett savanyúuborka is helyet kapott az asztalon, ugyanis a fehéroroszoknak ez egy tipikus savanyúság. És mindemelett egy kis kedvességet is kaptunk mi magyarok: édes és erős fűszerpaprikát, mert a magyarok csípősen szeretik! Ekkor jött a főétel: salátalevélbe tekert darált hús (nagyon hasonlóan, mint a magyar töltött káposzta, oroszul GOLUBCY) és mellé krumplilepény (hasonló a lapcsánkához, vagy mint a cseh bramborák), mely szintén hússal volt megtöltve. Oroszul ez a KOLDUNY. Tanácsként elmondták, hogy ők mindenhez tejfölt használnak, ezzel az ízesítéssel dobják fel ételeiket. El kell hogy mondjam, hogy ez a kör étel nem múlt el egyhamar, egyrészt, mert szemünk-szájunk tátva maradt a sok finomság láttán, másrészt a fantasztikus ízek nem engedték meg, hogy ne duplázzunk. És, hogy ki ne felejtsem, a fantasztikus saláta volt a hab a tortán!

Savanyúuborka-tál

Töltött tök, saláta, savanyúuborka

Golubcy és Korduny

Fehérorosz csörögefánk

ŠARLOTKA és a kókusztorta

       Emellett viszont a jó háziasszonyok nem feledkeztek meg a desszertről sem. Előrukkoltak egy finom almás kaláccsal (oroszul ŠARLOTKA), mely kevesebb mint egy perc alatt el is fogyott. Leülepedett és gondoltuk, hogy itt vége. Na de ácsi! Annyira unatkoztak, hogy még egy csörögefánkhoz hasonlító édességet is készítettek. Omlós tészta megszórva egy kis porcukorral- hmm, valami mennyei! Editke persze nem kezdte el addig, amíg fel nem szolgálták mellé a hagyományos teakülönlegességüket. Ez a párosítás aztán vitte a pálmát! 




     Talán fél óra sem telt el, mikor ismét egy adag édesség kapott helyet az asztalunkon. Ezúttal kókusztorta és mézeskalács. Ekkor tettem fel az ügyes szakácsoknak kérdést, hogy unatkoztak-e délután, és ezért készítettek-e ennyi édességet. :) 

Jani és Pavel

      Az este átment egy nagyon élvezhető beszélgetős partiba. Ezúton köszönjük a sok finomságot, nagyon jól éreztük magunkat! Viszlát legközelebb!

A bejegyzést készítette: Ivkovič Krisztina

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Erdély az ízek birodalma II.

Barangolás Udvarhelyszéken és a Sóvidéken
Másnap a reggelit követően a Székelyudvarhelyhez közeli szejkefürdői forrásnál álltunk meg kortyolva egyet a gyógyvízből, majd pedig a borvízmúzeumba vittek el minket erdélyi barátaink. A múzeumban még a mai napig látható Orbán Balázs szobra, az ő neve szorosan összekapcsolódik Szejke-fürdővel, amellett hogy fényképeivel megörökítette a kor természeti, épített és néprajzi örökségét, felvirágoztatta az ottani fürdő kultúrát is. A rossz időjárási körülményekre való tekintettel sajnos nem tudtunk felmenni a Hargitára, a székelyek szent hegyére, így helyette a parajdi sóbánya felé vettük az irányt. Útközben megálltunk Tamási Áron sírjánál Farkaslakán, ő az egyike a három Áronnak, akire a székelység a mai napig nagyon büszke, ahogy egy ottani mondás tartja: „Tamási Áron, Márton Áron és Gábor Áron/ Székely népünk büszkesége mind a három”.

Ki is volt Tamási Áron? Író, neki köszönhetjük az Ábel trilógiát és nem mellesleg ő volt, aki a székely nyelvjárá…

Erdély az ízek birodalma I.

Erdély, az óriások földje, ahol a hegyek a felhőket érik. A mellettünk elsuhanó vidék olyan, mint egy szépen megfestett tájkép, ahol a részletek tökéletes színkavalkáddá állnak össze. Magasabbnál magasabb hegyek vidéke ez, amit a természet gyönyörű zöld színű, sűrű, erdős mintákkal tarkított szőnyege borít. Erdők és határtalan, napfényben úszó zöld, kövér mezők, amelyeken csordák legelésznek, ahol a dombokra a folyamatosan vándorló fehér felhők árnyéka vetül. Amikor visszagondolok az ott töltött egy hétre, ezek a képek villannak emlékezetembe. Azonkívül, hogy bejártuk Erdély egy kis szegletét, még az ottani ízekbe is sikerült belekóstolnunk. De ne rohanjunk ennyire előre, kezdem a legelején! 
„Esőhozók”
Egy szürke, borongós, esős nyári kora reggelen Bors-Fiszli Editke, Bors István és e sorok írója magunk mögött hagytuk a régmúltat idéző rozsdás gyárkémények, kohók és bányák világát, a mi Osztravánkat. Ezerháromszáz kilométer állt előttünk, a szomorkás esős időjárás végigkísért minket …

Egy fél évnyi AED tevékenység, röviden és tömören

Egy fél évnyi AED tevékenység, röviden és tömören     Szeretett Prágánkban az új szemeszter még csak jövőnek számított szeptember végén, az idén 60 éves AED héttagú képviselete, beleértve az új elnökségi tagokat viszont már elkezdte a munkát, egy szinttel feljebb, a Diákhálózat Hallgatói parlamentjén. Ja, már miután odaértünk, mert nem csak egy autónk veszett el… 
     Azzal a lelkesedéssel estünk neki rögtön hétfőn a saját rendezvényeink tervezéséhez is, új tagokkal bővülve. És ez meg is mutatkozott a nyitógyűlésen: „50 perc alatt megszerveztünk egy egész szemesztert, ez má’ valami!” És még mindig ugyanezzel a lendülettel pár nap múlva meg is nyitottuk a szemesztert egy kellemes kis sörözés keretein belül. Voltak új arcok, meg új nevek, aztán már csak össze kellett rakni őket…
     Két héttel később, a brünni Kafedik Mega7vége nevű rendezvénye után vasárnap természetesen teljesen fitten találkoztunk a Prágai Magyar Katolikus Lelkészség (azóta már plébánia lett) udvarán délelőtt a tanév…