Ugrás a fő tartalomra

PIZZA PARTY AZ FMK-VAL

PIZZA PARTY AZ FMK-VAL


      Mi legyen a következő témakör? Mikor üljön össze a banda? Hol is találkozhatnánk? Vajon ki fog eljönni? Hm, az élet nagy kérdései... legalábbis az FMK-n (Fiatal Magyarok Klubja) belül. Ugyanis nekünk ezek a legnagyobb gondjank, ami a csapatot illeti. Vagyunk itt Ostraván és környékén magyarok, de nagyon nehéz összeegyeztetni bármiféle találkát. Legfőképpen a munkabeosztások és családi elkötelezettségek miatt nem tudunk soha teljes számban bandázni, de mindig örülünk, ha tudunk találkozni.
     Így történt ez 2016. november 23-án, egy szomorkás őszi estén. Kicsit mindenki késve, kicsit mindenki eltévedve, de mindenki nagyon boldogan kereste fel az esti órákban a Chachar pizzázót, ahol Tomi az üzletvezető, vagyis a debreceni kisfőnök. Már mondtuk neki, hogy neveztesse át a helyet Tomi Pizzázójává, de azért még egy kicsit győzködni kell. 
     Belépéskor Pistivel futottam össze, akivel teljesen véletlenül egy városból, Léváról származunk. Érdekes és jó érzés egy hazaival itt, 250 km-rel távolabb találkozni. Hozzánk csatlakozott aztán folyamatosan a csapat többi tagja. Kezdjük is Tomival, az est házigazdájával (szó szerint!), aki kifutott hozzánk egyenesen a konyha tüzes világából. Itt kezdődhetett az ismerkedés, ugyanis a fiúk még ezelőtt nem találkoztak. Néhány perc elteltével Jani, a forráskúti fenegyerek lépett be a számunkra külön lefoglalt eldugott kis étkezőbe. Csönd, jó zene, hangulat- kell ennél több? 
     Zoltán, aki a következő FMK-s volt, érdekes módon érkezett. Ő előbb leült kint és várt minket, majd miután furcsálva vizslatta, hogy egyedül van, rákérdezett hol is vagyunk. Végre megtalált a mi kis titkos helyünkön! Igaz is: a belépés legyen látványos. Így lett körülöttem négy férfi, új ismerettség és nagy hangok- tehát az este egyre csak jobb és jobb lett.

Réka lemaradt, de....

      Negyed óra múlva  betoppant kicsit ingerült állapotban Zsuzsi és férje Gábor, akiből pedig a teljes nyugalom áradt. Itt lehetett észrevenni a női stresszes és a férfi nyugodt életvitelt (:D). Az ő belépésük sem volt mindennapi: kiszálltak a buszból a pizzázóval szembeni megállóban, körbementek néhányszor az épület körül, mindenhova bementek, nem találtak senkit. Néhány kör után vált számukra világossá, hogy a különszektor tartozik hozzánk. De nem baj, a nyugtatás érdekében mindenki megrendelte italát és kezdődhetett a pizza parti. Egyesek merész, mások nagy pizzaelvárásai célba értek: Pisti extra csípős, Zoli óriás és Gáborék pizzaspeciálitását már csak Jani specléje tudta felülmúlni!
... de itt már Réka is belefért, bár most Tomi maradt le

     Éppen ahogy kiérkeztek a jobbnál jobb falatok, megérkezett két legfiatalabb tagunk, a két medikus. Rékát már ismerjük, gyakran jár a klubba és az FMK egyik alapköve. Vele jött osztálytársa, a számunkra eddig ismeretlen Matyi, a dunaszerdahelyi orvostanhallgató (és végre a sok-sok email megtette a hatását! Matyi itt van miköztünk!). A csapat teljes volt, kilenc emberrel megütöttük a rekord küszöbét az FMK történelmében- OLLÉ!
     Innentől kezdve aztán jöhetett az evés-ivás, móka, kacagás, sztorizgatás és élménymesélés. Már fonogattuk a jövő terveit és a következő programjainkon agyaltunk egészen éjfélig, Hamupipőke kritikus üvegcipellős momentumáig. Nagyon jó érzéssel töltött el engem látni ezt a kis csapatot, akik energiát és időt nem spórolva eljöttek, hogy együtt legyünk, magyarokkal magyarul. Köszönöm Nektek!!!! 
A medikusok csapat :)

Remélem az emailes zaklatásaim célba érnek majd még több Ostraván élő magyar fiatalnál, és sikerül majd egy nagyon erős, nagyon aktív és természetesen csupaszív magyar csapatot megalapoznunk a jövő generációi számára. FMK- HAJRÁ!!! 

A bejegyzést készítette: Ivkovič Krisztina

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Erdély az ízek birodalma II.

Barangolás Udvarhelyszéken és a Sóvidéken
Másnap a reggelit követően a Székelyudvarhelyhez közeli szejkefürdői forrásnál álltunk meg kortyolva egyet a gyógyvízből, majd pedig a borvízmúzeumba vittek el minket erdélyi barátaink. A múzeumban még a mai napig látható Orbán Balázs szobra, az ő neve szorosan összekapcsolódik Szejke-fürdővel, amellett hogy fényképeivel megörökítette a kor természeti, épített és néprajzi örökségét, felvirágoztatta az ottani fürdő kultúrát is. A rossz időjárási körülményekre való tekintettel sajnos nem tudtunk felmenni a Hargitára, a székelyek szent hegyére, így helyette a parajdi sóbánya felé vettük az irányt. Útközben megálltunk Tamási Áron sírjánál Farkaslakán, ő az egyike a három Áronnak, akire a székelység a mai napig nagyon büszke, ahogy egy ottani mondás tartja: „Tamási Áron, Márton Áron és Gábor Áron/ Székely népünk büszkesége mind a három”.

Ki is volt Tamási Áron? Író, neki köszönhetjük az Ábel trilógiát és nem mellesleg ő volt, aki a székely nyelvjárá…

Erdély az ízek birodalma I.

Erdély, az óriások földje, ahol a hegyek a felhőket érik. A mellettünk elsuhanó vidék olyan, mint egy szépen megfestett tájkép, ahol a részletek tökéletes színkavalkáddá állnak össze. Magasabbnál magasabb hegyek vidéke ez, amit a természet gyönyörű zöld színű, sűrű, erdős mintákkal tarkított szőnyege borít. Erdők és határtalan, napfényben úszó zöld, kövér mezők, amelyeken csordák legelésznek, ahol a dombokra a folyamatosan vándorló fehér felhők árnyéka vetül. Amikor visszagondolok az ott töltött egy hétre, ezek a képek villannak emlékezetembe. Azonkívül, hogy bejártuk Erdély egy kis szegletét, még az ottani ízekbe is sikerült belekóstolnunk. De ne rohanjunk ennyire előre, kezdem a legelején! 
„Esőhozók”
Egy szürke, borongós, esős nyári kora reggelen Bors-Fiszli Editke, Bors István és e sorok írója magunk mögött hagytuk a régmúltat idéző rozsdás gyárkémények, kohók és bányák világát, a mi Osztravánkat. Ezerháromszáz kilométer állt előttünk, a szomorkás esős időjárás végigkísért minket …

Egy fél évnyi AED tevékenység, röviden és tömören

Egy fél évnyi AED tevékenység, röviden és tömören     Szeretett Prágánkban az új szemeszter még csak jövőnek számított szeptember végén, az idén 60 éves AED héttagú képviselete, beleértve az új elnökségi tagokat viszont már elkezdte a munkát, egy szinttel feljebb, a Diákhálózat Hallgatói parlamentjén. Ja, már miután odaértünk, mert nem csak egy autónk veszett el… 
     Azzal a lelkesedéssel estünk neki rögtön hétfőn a saját rendezvényeink tervezéséhez is, új tagokkal bővülve. És ez meg is mutatkozott a nyitógyűlésen: „50 perc alatt megszerveztünk egy egész szemesztert, ez má’ valami!” És még mindig ugyanezzel a lendülettel pár nap múlva meg is nyitottuk a szemesztert egy kellemes kis sörözés keretein belül. Voltak új arcok, meg új nevek, aztán már csak össze kellett rakni őket…
     Két héttel később, a brünni Kafedik Mega7vége nevű rendezvénye után vasárnap természetesen teljesen fitten találkoztunk a Prágai Magyar Katolikus Lelkészség (azóta már plébánia lett) udvarán délelőtt a tanév…