Skip to main content

PIZZA PARTY AZ FMK-VAL

PIZZA PARTY AZ FMK-VAL


      Mi legyen a következő témakör? Mikor üljön össze a banda? Hol is találkozhatnánk? Vajon ki fog eljönni? Hm, az élet nagy kérdései... legalábbis az FMK-n (Fiatal Magyarok Klubja) belül. Ugyanis nekünk ezek a legnagyobb gondjank, ami a csapatot illeti. Vagyunk itt Ostraván és környékén magyarok, de nagyon nehéz összeegyeztetni bármiféle találkát. Legfőképpen a munkabeosztások és családi elkötelezettségek miatt nem tudunk soha teljes számban bandázni, de mindig örülünk, ha tudunk találkozni.
     Így történt ez 2016. november 23-án, egy szomorkás őszi estén. Kicsit mindenki késve, kicsit mindenki eltévedve, de mindenki nagyon boldogan kereste fel az esti órákban a Chachar pizzázót, ahol Tomi az üzletvezető, vagyis a debreceni kisfőnök. Már mondtuk neki, hogy neveztesse át a helyet Tomi Pizzázójává, de azért még egy kicsit győzködni kell. 
     Belépéskor Pistivel futottam össze, akivel teljesen véletlenül egy városból, Léváról származunk. Érdekes és jó érzés egy hazaival itt, 250 km-rel távolabb találkozni. Hozzánk csatlakozott aztán folyamatosan a csapat többi tagja. Kezdjük is Tomival, az est házigazdájával (szó szerint!), aki kifutott hozzánk egyenesen a konyha tüzes világából. Itt kezdődhetett az ismerkedés, ugyanis a fiúk még ezelőtt nem találkoztak. Néhány perc elteltével Jani, a forráskúti fenegyerek lépett be a számunkra külön lefoglalt eldugott kis étkezőbe. Csönd, jó zene, hangulat- kell ennél több? 
     Zoltán, aki a következő FMK-s volt, érdekes módon érkezett. Ő előbb leült kint és várt minket, majd miután furcsálva vizslatta, hogy egyedül van, rákérdezett hol is vagyunk. Végre megtalált a mi kis titkos helyünkön! Igaz is: a belépés legyen látványos. Így lett körülöttem négy férfi, új ismerettség és nagy hangok- tehát az este egyre csak jobb és jobb lett.

Réka lemaradt, de....

      Negyed óra múlva  betoppant kicsit ingerült állapotban Zsuzsi és férje Gábor, akiből pedig a teljes nyugalom áradt. Itt lehetett észrevenni a női stresszes és a férfi nyugodt életvitelt (:D). Az ő belépésük sem volt mindennapi: kiszálltak a buszból a pizzázóval szembeni megállóban, körbementek néhányszor az épület körül, mindenhova bementek, nem találtak senkit. Néhány kör után vált számukra világossá, hogy a különszektor tartozik hozzánk. De nem baj, a nyugtatás érdekében mindenki megrendelte italát és kezdődhetett a pizza parti. Egyesek merész, mások nagy pizzaelvárásai célba értek: Pisti extra csípős, Zoli óriás és Gáborék pizzaspeciálitását már csak Jani specléje tudta felülmúlni!
... de itt már Réka is belefért, bár most Tomi maradt le

     Éppen ahogy kiérkeztek a jobbnál jobb falatok, megérkezett két legfiatalabb tagunk, a két medikus. Rékát már ismerjük, gyakran jár a klubba és az FMK egyik alapköve. Vele jött osztálytársa, a számunkra eddig ismeretlen Matyi, a dunaszerdahelyi orvostanhallgató (és végre a sok-sok email megtette a hatását! Matyi itt van miköztünk!). A csapat teljes volt, kilenc emberrel megütöttük a rekord küszöbét az FMK történelmében- OLLÉ!
     Innentől kezdve aztán jöhetett az evés-ivás, móka, kacagás, sztorizgatás és élménymesélés. Már fonogattuk a jövő terveit és a következő programjainkon agyaltunk egészen éjfélig, Hamupipőke kritikus üvegcipellős momentumáig. Nagyon jó érzéssel töltött el engem látni ezt a kis csapatot, akik energiát és időt nem spórolva eljöttek, hogy együtt legyünk, magyarokkal magyarul. Köszönöm Nektek!!!! 
A medikusok csapat :)

Remélem az emailes zaklatásaim célba érnek majd még több Ostraván élő magyar fiatalnál, és sikerül majd egy nagyon erős, nagyon aktív és természetesen csupaszív magyar csapatot megalapoznunk a jövő generációi számára. FMK- HAJRÁ!!! 

A bejegyzést készítette: Ivkovič Krisztina

Comments

Popular posts from this blog

Élet Csehországban

Hol volt hol nem volt, az óperenciás tengeren is túl, ott ahol a kurta farkú malac túr, volt egyszer egy Csehország. Egy ország, ahol köszönöm helyett dekuji van, Duna helyett Moldva, Tokaji helyett Pilsner, gulyás helyett gulyás. Na jó az utolsó az stimmel, de csak névben, állagban és ízben más. Persze azért nem ég és föld.. Mintha most lett volna, hogy felültem a Budapest-Prága vonatra szeptember első napján a keleti pályaudvarnál, hogy belevágjak valami teljesen ismeretlenbe. El sem hiszem, de azóta már az ötödik hónapomat töltöm itt. Már párszor írtam a blogra, de most gondoltam kicsit bemutatkozom, hiszen elég élményt  gyűjtöttem  már ahhoz, hogy legyen miről írni. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy 9 hónapot tölthetek az országban a Petőfi Sándor Program ösztöndíjasaként. A program  célja, hogy segítse a Kárpát-medencében élő szórványmagyarság helyzetét és, hogy erősítse a határon túl élő és az anyaországban élő magyar kapcsolatokat. A program az egykori monarchia t

A magyar- és a cseh gasztronómia avagy beszélgetés az ostravai magyar klub lovagrendi szakácsával Bors-Fiszli Editkével

A mi Editkénk A Receptek a magyar konyhából c. rendezvénysorozatunk főszakácsával Bors-Fiszli Editkével beszélgettem a rendezvényről és a magyar és a cseh gasztronómiáról.  Hogyan is vált az ostravai magyar klub a magyar gasztronómia helyi fellegvárává? Mik a főbb hasonlóságok és különbségek a magyar és a cseh íz világ között? Hogyan is vált az ostravai magyar lakos, Editke a magyarországi Népi Ízőrző Lovagrend lovagrendi szakácsává? A következő sorok megadják a választ. Editke: A történet 2010 augusztusában a kouty-i művelődési táborban kezdődött, ahol megismerkedtem az egyik ostravai klubtaggal, Bors Istvánnal. A kapcsolatunk később komolyra fordult, majd pedig összeházasodtunk. Az Ostravai Magyar Klubba beléptem, amikor idekerültem, nemcsak a férjem, hanem az unokatestvérem, Magdika révén is klubtag lettem. Később a vezetőségnek is a tagja lettem. Jenei János ötletére elhatároztuk, hogy bevezetünk egy magyar konyhát, egy úgynevezett főzőesemény sorozatot, ahol a magyar
A Karlovy Vary-i Magyar Alapszervezet megalakulása, avagy a Magyar Specialitások boltjától a magyar klubig Szeptember végén volt szerencsém közel a német határnál meglátogatni e festői szépségű és világhírű nyugat-csehországi várost. Felkeltette érdeklődésemet, hogy számomra meglepő módon itt is élnek magyarok. Két csodálatos napot töltöttem a városban Turay Erzsébet elnök asszony és Kalinová Valika társaságában. Ott létem alatt a beszélgetések és a városban tett séták során betekintést nyerhettem a helyi magyar szervezet életébe. Az ott tartózkodásom célja az volt, hogy egy interjú keretében bemutassam a Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetségének legfiatalabb magyar tagszervezetét, amely ez év elején alakult meg. Karlovy Vary központja János: Hogyan indult a helyi magyar szervezet alakulása? Erzsébet: Lényegében, amikor ideköltöztünk a csehországi Karlovy Vary-ba, akkor az volt a fő gondunk, hogyan újra kezdeni. Úgy döntöttünk, hogy nyitunk egy boltot