Élet Csehországban

MI NEM UNATKOZUNK, MI LASER GAME-ET JÁTSZUNK!

Jeny, Miro, BlackBoy, Matrix, Janos, Sara és Pink Shoes két menet között 

Miért is telt volna unalmasan az FMK legutóbbi, 2015.november 30-ai találkozója? Utolsó novemberi nap, esős, hideg, szélfútta, kellett egy kis felmelegedés. De persze nem sikerült ez sem átlagosra egy forró tea mellett. Inkább fogtuk magunkat és elmentünk egyet futkározni, hogy végtagjaink ne legyenek elfagyva. Jött az ötlet: LASER GAME! Jó persze, menjünk, miért ne mennénk, nagyon szuperül hangzik. Odaér a kiscsapat- heten, mint a gonoszok- és 1-2 ember kivételével azon gondolkozunk: miről is szól ez? Mit kell csinálnunk? Rájövünk, hogy ez a játék szabályokkal teli, de annál izgalmasabb. Először valami jó kis frappáns harci nevet kellett kitalálnunk magunknak, így jöttek az ötletek, mint például Matrix, János, Jeny, Miro, Sára, BlackBoy és Pink Shoes. Ezekután megkaptuk a névre szóló világító, golyó- és lézerálló szupermellényünket a laser pisztollyal együtt. Még egy utolsó fénykép, eligazítás és nyomás be a sötét labirintusba. Azt hittem ez a 15 perces kis futkosás nem lesz nagy móka. NANA!!!! Ez nem is volt nagy móka, ez óóóriási volt. Kb. 5 perc után éreztem a teljes kifulladást, pedig az még csak a menet egyharmada volt. De nem baj, küzdeni kellett, főleg hogy ebben az első körben csapatban játszottunk 4:3 arányban, amit a többség nyert fölényes küzdelemben  11 150:2750 pont arányban J

Kis pihenő, majd jöhetett a második menet. Ugyanúgy 15 perc, csak már szólóban, mindenki mindenki ellen. Kemény harc volt, a lézerfények csak úgy röpködtek mindenfele. Lőttünk minden mozgó tárgyra, bár a rosszabb az volt, amikor mi kaptunk egyszerre 3 lövést. Ebben a körben azért már érezni lehetett a fáradságot mindenkin, de ennek ellenére a győztes nem változott az előző körhöz képest- Matrix mindenkit lefegyverzett.

Két környi sötétben és akadáyok közötti futkosás az életünkért után jöhetett a pihenő. Aztán abból is egy meccs kerekedett a végén a csocsóasztalon, de ez még korán sem volt a vége. ,,Nem megyünk még egy kört?,,- hallatszik valakitől,- ,,Nem megyünk még egy köööört???,, Jani, annak ellenére, hogy ebben a sportban már profinak számít, két perc után elvonási tünetei voltak, így beleegyeztünk, hogy segítünk rajta ill. magunkon. Gyors szervezés, öltözés és igaz, hogy kettővel kevesebb emberrel, de kezdetét vette a nem várt, eseménydús harmadik menet, ahol teljes sötétségben élvezhettük a vaktában való lövöldözést. Ez azért nehezebb volt, mert senkit és semmit nem láttunk a sötét labirintusban. Csak itt-ott egy-két fénycsóvát láthattunk, vagy sikongatást és falnak ütközést hallhattunk. Izgalmakban nem volt hiány a lézersugarak fényei közt!

De itt az este még mindig nem fejeződött be. A jól kifáradt, kiszomjazott és kiéhezett –most már csak- ötösfogatunknak energiához kellett jutnia egy közeli kis étteremben.

Tehát a kalandokból cseppet sem hiányos este nagyon jól sikerült, végtagjank felmelegedtek és legyen még nagyon sok ilyen! Laserre vissza, baby J  

A bejegyzést készítette: Ivkovič Krisztina